A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 46. szám - Franciaország munkástörvényei

A JOG 183 J\P 8 ; rnt/ végre^eletek érvénytelenítését kibánják s az érvénytelenítés esetére egyúttal a törvényes örököodes szennt reájuk jutó hagyatékrész kiadását is követelik, a kenanl vnP 8 "u" keUÖS kérelem előterjesztéséhez kétségtelen EC. ™ iT?rt°SLfnnélf°g-. ^'Peresek ebben a piben szerű megállapik is van ezen MMh -T • ?g\. - ba nehai A- Sala™nnak az örökösödés szemtptéhen ! ri K AgCc ° Va^'0ni állaSa megállapítása tekintetében a részben A. Salamon tulajdonát képezett üzletre vonatSav 3 2 k°n,yVek f°DtOS adatokat tartalmazhatnak s minthogj végre ezek az adatok a felek a közös jogelődének vagyoni viszel? ^"^^"k^l fogva az utódok jogviszonyainak peressé a rendezésénél mmden utódra s így felperesekre nézve is kihaJ'g)'3k°r0 nak- '"eg kellett állapítani, hogy az üzlet fennállása alatt vezetett mindennemű üzleti könyv a felek közt közös okirato képez s a közös okiratok felmutatására, vagy a felmutatás ,S S,2 fVSe!érV következmények viselésére alpereseket a prdtts 188. §-a alapján kötelezni kellett A budapesti kir. Ítélőtábla. (1905. márc. 23-án 218. sz ) az e sobirosag végzését megváltoztatja, felpereseket alkeresetökkel elutasit|a. Indokok: A kereskedelmi könyvekkel való bizonyítást, ideértve az eljárás módját is, rendes polgári perekben az 1875 • XXXVII t.-okknek az 1893 : XVIII. t.-c. 75. és 215. §-aival fentartott és a rendes eljárásra is kiterjesztett 31—36. §-ai és az 1868 : LIV t.-c.-nek az 1893 : XVIII. t.-c. 80. §-ával az eljárásra vonatkozó részükben fentartott 173—178. §-ai szabályozzák, még pedig a kereskedelmi könyvek jogi természetére figyelemmel, ugy a bizonyító ero, mint a bizonyítás megengedhetösége és a bizonyítás módjára nézve okiratokkal való bizonyítás szabályaitól teljesen eltéroleg. Miután pedig az 1868 : LlV. t.-cikk 188. §-a ezen szabályok keretén kivül az okiratokkal való bizonyítás egy külön nemet állapítja meg, ennek rendelkezései a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás esetében nem alkalmazhatók. A kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás fent kiemelt szabályai alól az 1975 : XXXVII. t.-c. 36. §-a örökösödés esetére sem állapit meg kivételt; mindezek folytán a könyvekkel való bizonyítás céljából az 1868 : LIV. t.-c. 188. §-a alapján inditott alkeresetükkel felpereseket az elsöbiróság végzésének megváltoztatása mellett elutasitani kellett. (1905. március 23-án, 218. sz.) A m. kir. Kúria: (1905. október 4-én, 5,312. sz.) A másodbiróság végzése indokolásánál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. Aki az idegen vadászterületen talált elhullott özet megtartja a B. T. K. 365. §-a alapján bűnös. A nyolc napi határidő bevárása nem szükséges, ha vádlott már előbb eltulajdonította a talált dolgot. A pozsonyi kir. törvényszék mint felebbviteli büntető' bíróság (1904. évi június hó 15-én 3,947. sz.): A járásbíróság ítéletét a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíti, egyben R. János elsőrendű vádlottat bűnösnek mondja ki a B. T. K. 365. §-ába ütköző jogtalan elsajátítás vétségében, elkövetve azáltal, hogy 1903. évi december 30-án P. Miklósnak magyarfalvi határral szomszédos G. nevű vadászterületén egy elejtett őzet találván, azt gazdájának vissza nem adta, hanem megtartotta s azért őt a felhívott törvényszakasz alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, 15 nap, különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatatlanság esetén 3 napi fogházbüntetéssel helyettesítendő 30 korona pénz, mint fő-, valamint ugyanoly feltételek mellett fizetendő s behajthatlanság esetén 1 napi fogházzal helyettesítendő 10 kor. pénz, mint mellékbüntetésre ítéli, másodrendű vádlott V. Jánost az ellene a B. T. K. 365. §-ában meghatározott vétség miatt emelt vád és következményeinek terhe alól a B. P. 326. §-ának 1. p. alapján felmenti. Indokok : A járásbíróság az ügyészi megbízott által a B. T. K. 333. §-a alá eső, a 334. §. szerint minősülő lopás miatt emelt vád folytán a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai nyomán a jogorvoslattal megtámadott Ítéletében megállapított tényállás alapján vádlottakat és pedig R. Jánost mint tettest, V. Jánost pedig mint bűnsegédet bűnösnek mondotta ki a lopás vétségében. A felebbviteli tárgyalás folyamán a vádhatóság képviselője az eredetileg lopás miatt emelt vádat módosítja és azt a B. T. K. 365. §-a alá eső jogtalan elsajátítás vétsége alapján emeli. A törvényszék az elsöbiróság által Ítéletében elsőrendű vádlott R. Jánosra vonatkozólag megállapított tényállás fentartásával, arra való tekintettel, hogy a kérdéses őznek tulajdonosa, bár az a saját vadászterületén találtatott elhullott állapotban, arról, hogy az őz birtokában vagy birlalatában van, tudott volna semmivel sem igazoltatott, de még csak nem is valószinüsittetett s így az, miután a birtoklás kellékei szempontjából birtoklási akarata fenn nem tartatott, de fenn nem is tartathatott, reá nézve elveszettnek tekintendő; hogy semmivel sem igazolta a tárgyalás folyamán, hogy elsőrendű vádlott tudta volna, miszerint az elhullott s az általa az ut mentén talált őz herceg P. tulajdonát képezi; — valamint figyelemmel nézve azt a körülményt is, hogy bár a B T. K. 365. §-ában meghatározott vétségnek az átadásnak 8 napon belül való elmulasztása képezi egyik lényeges ismérvét, mégis miután vádlott saját beismerésével igazolva van, hogy az ő'zet megtartási szándékkal vitte el a megtalálás helyéről, tehát eltulajdonitási szándék nyilvánvaló; miután vádlott, bár a törvény által elveszett tárgy visszaadására meghatározott 8 napi határidő el nem telt, az őzet felbontotta, kizsigereztette, tehát azzal mint sajátjával bánt, s mindezekből a concludens tényekből kétséget kizárólag kitűnik, hogy a vádlott már 8 nap eltelte előtt eltulajdonította a talált őzet, a B. T. K. 365. §-a alá eső jogtalan elsajátítás vétségét elsőrendű vádlott R. Istvánnal szemben a 8 napi határidő letelte előtt is megállapitandónak találta, miért is vádlottat ebben bűnösnek kimondani és az Ítélet rendelkező részében megjelölt büntetéssel sújtani kellett. A büntetés mérvének meghatározásánál a törvényszék vádlott büntetlen előéletét, azt, hogy a talált őzet nem rejtegette s azt tulajdonosának kívánatra kiszolgáltatta s így kár fenn nem forog, valamint alacsony műveltségi fokát oly nyomatékos enyhítő körülményeknek tekintette, melyek a B. T. K. 92. §-ának alkalmazását indokolják. Másodrendű vádlott V. János az ellene emelt vád és következményei terhe alól felmentendő volt, mert mig egyrészt vádlotttársa maga vallja, hogy ő mindjárt a találás alkalmával a színhelyen kijelentette, hogy az őzhöz semmi köze, arra semmiféle igényt nem támaszt, addig másrészt tagadásával szemben ellene az egész eljárás során semmiféle oly bizonyíték nem producáltatott, mely büntetendő cselekmény tényálladékának megállapítására alkalmas lehetne, mert az az egyedüli gyanús körülmény, hogy az őz az ő kamarájában találtatott meg kizsigerezett állapotban, ily tényállás megállapítására távolról sem alkalmas, hisz mivel sem igazoltatott, hogy az az ő tudtával, akaratával, beleegyezésével történt s elfogadandó, hogy az csak fiának, ki az őz szerzési módját nem ismerte, egy szívességi aktusa volt a szomszéddal szemben és igy másodrendű vádlott a kérdéses esethez egyéb vonatkozásban nincsen, mint hogy véletlenül együtt utazott egy kocsin R. Jánossal, midőn az őzet találta s ugyanő kocsin haza is szállította. A kir. Kúria (1905. évi február 1-én, 943. sz.) vádlott R.. János védőjének semmiségi panasza folytán : A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A törvényszék által valónak elfogadott tényállás szerint R. János vádlott 1903. december 30-án P. Miklós hercegnek vadászterületén egy elejtett őzet talált, azt gazdájának vissza nem adta, hanem megtartotta és eltulajdonította; minthogy pedig a cselekmény elkövetésének a törvényszék Ítéletében megállapított módjából az eltulajdonítás jogtalan volta nyilvánvaló, következésképp a vád tárgyául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítja s minthogy e szerint a törvényszék abban a kérdésben a B. T. K. rendelkezését nem alkalmazla tévesen, ennélfogva nevezett vádlott védőjének a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján használt semmisségi panasza alaptalannak találtatván, elutasítandó volt; hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok pedig nem észleltetett. A Btk. 338. g-ának alkalmazása tekintetében nem az az irányadó, hogy a külföldön elkövetett cselekmény a magyar Btk. szerint miként minősül, hanem az, hogy az illető egyén a külföldön minő büntetési tétel alá eső cselekmény miatt volt büntetve és hogy a hazai és külföldi büntető törvénykönyvekben meghatározott büntetési tételek közül melyik enyhébb. Kihágás miatt külföldön történt elitélés. a Btk. 338. §-ának alkalmazásánámég akkor sem vehető figyelembe, ha ezen tett a magyar Btk. szerint vétséget képezett volna. (A m. kir. Kúria P05. május 18 4,896. sz. a) Valamely gazdasági egylet ellen intézett sértő nyilatkozat esetén az egylet ügyviselői sértettekként felléphetnek, mivel a sértések ellenük is irányulóknak tekintendők. — Gazdasági magánegyesület megbizottainak a kincstárral kötött magánjogi ügylet körül való ténykedése közmegbizatási jellegűnek nem tekinthető. (A m. kir. Kúria 1905. szeptember 23. 8,388/905. sz. a.) Osztály elnevezés alatt oly egyéneknek a többségét kell érteni, akik társadalmi állásuk, élethivatásuk és az ezzel járó életközösség folytán egy gyűjtőnév alá foglalhatók. Hogy pedig a társadalomban a vagyonos emberek, tekintet nélkül arra, hogy anyagi előnyük mily alapon nyugszik, vagyonos osztály gyűjtőnév alatt szerepelnek, az kétséget nem szenvedhet. (A m. kir. Kúria ltiO.). október 11. 8,699/905. sz. a.) Aki a vétel megkötése után a megvett tiszta zab helyett rostaaljjal összekevert zabot szállit, nem követ el büntetendő cselekményt, mert a zabnak kevert minőségé bárki azonnal felismerheti. (A m. kir. Kúria 1905. május 31. 6,340. sz. a.) Állami gazdasági intéző oly közhivatalnoknak nem tekinthető, kinek közhivatalnoki minősége a Btk. 461. §. meghatározása alá vonható volna. (A m. kir. Kúria 1905. október 11. 8,706/905. sz. a.) Az 1848: XVIII. t.-c. 41. §-ában foglalt annak a szabálynak a megszegése, mely szerint a nyomdatulajdonos minden sajtótermékre nevét és lakását kitenni köteles, a név és lakás kitételének elmulasztása mindenik esetében külön önálló büntetendő cselekmény (sajtórendőri kihágás) tényálladékát állapítja meg;