A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 46. szám - Franciaország munkástörvényei

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 40. számához. Köztörvényi ügyekben. Tekintettel arra, hogy az ujitott kereset az 1881. LX. t.-c. 166. alapján, ingatlanra vonatkozó bekebelezett haszonélvezeti jog végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt indíttatott, az elsöbiróság ítéletét helybenhagyó ítélet ellen a fentebb idézett § értelmében további jogorvoslatnak helye nincs. A mezőtúri kir. járásbíróság mint tkvi. hatóság (IÜD'2. augusztus 28. 2,881 1902.) Szilassy ügyvéd által képviselt K. Gergely és neje T. Julianna felperesnek — B. Endre ügyvéd hódmezővásárhelyi lakos alperes elleni, végr. megszüntetése iránti ujitott perében — az alul irt napon következőleg Hélt : Felperes perujitási kérelmének helyt ad, s az alapperben hozott 1,784 1891. P. sz. első, s ezt 29,075/1891. P. sz. másodbirói Ítéletnek hatályon kivül helyezése mellett az ujitott keresetnek helyt ad, s az 1,638 891. P. sz. alatt elrendelt és foganatositotl végrehajtást összes jogkövetkezményeivel együtt megszünteti és felpereseket felhatalmazza, hogy jelen Ítélet jogerőre emelkedése után a szolnoki kir. adóhivatal-nál befizetett s a birói letétnyilvántartási napló 55/891. és 64,891. tételszámok alatt bevételezett s 2,19(1 891. S. végzéssel birói letétbe utalt 1,100 frtot vagyis 2,200 koronát és letéti kamatait részükre leendő kiutalása iránt kérelmezőknek kiadassék. Indokok: Felperes perujitási kérelmének 1881. évi L1X. t.-c69. §. 2. pontja alapján helyt kellett adni, mert felperesek pert ujitási keresetükben, és az ujitott keresetek folytán megtartott jkvi tárgyalások után, több olyan bizonyítékot hoztak fel, melyet az alapperben nem használtak. Ujitott keresetüknek is helyt kellett adni, mert a felek között időközben a szolnoki kir. trszéknél lefolytatott telekkönyvi jogok kitörlése iránti rendes perben — melynek iratai az ujitott per során szereztettek be, — a legfőbb Ítélőszék 1901. évi december hó 18-án 1.894/190J. P. sz. alatt kelt ítéletében kimondotta, hogy B. Endre alperes tűrni tartozik, hogy felperesek a mezőtúri 6,930. sz. tjkvben C. 5. sorszám alatti zálogjoguk az összes erre vonatkozó további bejegyzésekkel együtt kitöröltessék, mert a C. 1. alatti bekebelezés alapjául szolgáló nyilatkozat megállapított helyes magyarázata szerint Cs. K. Imre javára életfogytiglani lakás és tartás köttetett ki. E kikötéssel Cs. K. Imre csupán oly személyhez kötött jogot szerzett ; zálogjoga tehát eredetileg érvénytelen lévén, minden erre vonatkozólag szerzett további végrehajtási jogok érvény- j telenekké váltak. Ezen végérvényes ítélet alapján a tkvi hatóság időközben a mezőtúri 796. sz. tlkvi betétbe átvitt ingatlanra C. 1. alatt Cs. K. Imre javára bekebelezett haszonélvezeti, illetőleg tartás és lakás szolgalmi jogát az összes vonatkozó további bejegyzésekkel együtt már ki is törülte s e kitörlés is jogerőre emelkedett, így az ujitott keresetnek azon kérelmi része, mely ezen zálogjogok kitörlésének elrendelésére vonatkozik, időközben a fenti intézkedés által tárgytalanná válván, feleslegessé vált, hogy a jelen ítélet rendelkező részében ez irányban tétessék intézkedés. Minthogy azonban a fent hivatkozott kir. Kúriai Ítélet rendelkezése jelen per során mint res judicata volt figyelembe veendő, ezen Ítélet rendelkezésének jogi következménye e perben más nem is lehetett, mint helyt adni azon ujitott kereseti kérelemnek, mely ugyanazon tlkvi bejegyzésre támaszkodó zálogjog kitörlését és az ebből folyó további végrehajtási lépések beszüntetését célozta; amely C. 5. alatti zálogjognak, mint törvényellenesen szerzett, tehát érvénytelen zálogjognak a kitörlését végérvényesen kimondotta a fenti kir. Kúriai Ítélet is. így tehát alperes által 1,638/1891. P. sz. a. szerzett végrehajtási zálogjogot felperesekkel szemben további jogkövetkezményeivel együtt megszüntetni kellett. S minthogy alperes e végrehajtási zálogából való igényének biztosítására azt a fenti 2,200 korona birói letétbe helyezte, melyre vonatkozólag a budapesti kir. ítélőtábla 1898. évi január 1-én 7,632/1897. P. sz. a. kelt végzésében ugyancsak nincs jogérvényesen megállapítva, hogy a felpereseknek csak akkor lesz kiadható, ha jogérvényesen kimondatik, hogy alperes B. Endre követelésének kielégítése a mezőtúri 6,930. sz. tlkv.-ben C. 1. alatti haszonélvezetre végrehajtást egyáltalán nem vezethet, ez alapon felpereseket a jelen ítélet jogerőre emelkedésének a fenti letét kiutalására fel kellett hatalmazni, mert ezen összegnek birói letétből felvétele a végrehajtás megsemmisítésének jogkövetkezményét képezi és mert az ujitott keresetnek ezen kérelmezése az alapperbeni kérelmen tulterjedőnek az 1868. évi LIX. t.-c. 319. §-a szerint tekinthető nem volt. A budapesti kir. ítélőtábla (1903. június 23. 10,709/902.) következő ítéletet hozott: A kir. it. tábla az elsöbiróság ítéletének a perújítás megengeBudapest, 1905. november 12. désére vonatkozó rendelkezését mellőzi, ugyanannak az ítéletnek az ujitott kereset érdemére vonatkozó felebbezett részét pedig helybenhagyja. Indokok: Ebben az ujitott perben előzőleg 2,754/1893. sz. a. hozott ítéletével az elsöbiróság a felperesek perujitási kérelmének már helyt adott s az elsőbiróságnak ez a rendelkezése felebbezés hiányában a 11,906/1893. sz. alatt kelt másodbirósági ítélettel érintetlenül hagyatott. Ezek szerint a perujitás megengedésének kérdése már jogerősen eldöntve lévén: az elsőbiróságnak ide vonatkozóan á neheztelt ítéletben foglalt ujabb rendelkezését mint meghaladottat mellőzni kellett. Az elsöbiróság ítéletének az ujitott kereset érdemére vonatkozó felebbezett részét helyben, kellett hagyni, az abban felhozott indokokból és azért: mert az alperesnek a felebbezésében újból felhozott az a kifogása, hogy a felperesek a végrehajtás megszüntetése iránt keresetet indítani nem jogosultak, kereshetőségi joggal nem birnak és hogy ilynemű perekben perújításnak helye nem lehet, a fent hivatkozott 2,754/893. sz. első és 11,906/893. sz. II-odbirósági Ítéletekkel már jogerősen eldöntetett ; mert továbbá, amennyiben a peres felek között lefolytatott kitörlési perben 1,894/1901. sz. a. hozott jogerős kúriai Ítélettel az alperes annak tűrésére köteleztetett, hogy a mezőtúri 6,930. sz. tlkvi ingatlanokra C. 1. sz. a. bekebelezett haszonélvezeti jogra az alperes javára C. 5. sz. a. bekebelezett zálogjog mint eredetileg érvénytelen, az összes vonatkozó további bejegyzésekkel, ezek között az alperes javára feljegyzett végrehajtási joggal együtt, töröltessék, amely itélet alapján a kitörlés időközben a 1,044. P. 902, sz. jogerős tlkvi végzéssel foganatosíttatott s mindezeknek jogkövetkezményét képezi az, hogy az alperes javára a kérdéses eredetileg érvénytelen és megszűnt zálogjogalapján a haszonélvezetre elrendelt s foganatosított végrehajtás, illetve zárlat sem tartható fenn. A m. kir. Kúria (1904. május 19. 7,179/1903. P. sz.) következő végzést hozott: A felebbezés visszautasittatik, mert tekintettel arra, hogy az ujitott kereset az 1881: LX. t.-c. 166. §-a alapján, ingatlanra vonatkozó bekebelezett haszonélvezeti jog végrehajtása alá vonásának megszüntetése iránt indíttatott, a másodbiróságnak a perujitás megengedésére vonatkozó rendelkezését, mint feleslegest mellőzni s egyebekben az elsöbiróság ítéletét helybenhagyó ítélete ellen a fentebb idézett §. értelmében további jogorvoslatnak helye nincs. A végrendeletben foglalt intézkedések hatálya nincs mindenkor függővé téve a végrendelet meglététől, hanem a végrendelet hiányzása épp ugy, mint a végrendeletnek érvényességében való megtámadásának esete, azt a kötelezettséget rójja a végrendeletre hivatkozó félre, hogy az elveszett végrendelet tartalmát és törvényszerű alaki kellékeinek fennforgását igazolja. A végrendelet tartalma és az alaki kellékek fenforgása tanuk vallomása alapján állapíttatott meg. (A m. kir. Kúria 1905. szeptember 19. 6.669/9U5. sz. a.) Az a körülmény, hogy a felhívó a felhívott által a tanuk áital bizonyítottan előterjesztett számadást el nem fogadta, nem arra ád a felhivónak jogot, hogy a már előterjesztett számadás helyett ujat követeljen, hanem csak arra, hogy az előterjesztett számadásnak szerinte el nem fogadható tételeit kifogásoló keresettel megtámadja. (A m. kir. Kúria 1905. szeptember 27. 2,101/901. sz. a.) Az adóslevél alapján, amelyben a követelés biztosítása meg nem engedtetett s amelyből az sem tűnik ki, hogy a követelés, amelyért az örökhagyó kezességet vállalt, már lejárt volna, az örökösökkel szemben nincs előjegyzésnek helye. (A m. kir. Kúria 1905. szeptember 28. 2,1.7/9Jö. SZ. a) A végrendeleti végrehajtó a hagyaték nevében perek vitelére az osztrák polgári törvénykönyv 1,008. §-a értelmében ehhez szükséges külön meghatalmazás nélkül jogosítva nincs. > Erdélyi eset.) (A m. kir. Kúria 1905. október 5. 6,9H0/904. sz. a.) A hagyatéki eljárás folyamatba tételének kérelmezésére jogosított hitelező a hagyatékátadó végzés ellen jogorvoslattal nem élhet. (A m. kir. Kúria 1905. szeptember 27. 7,501/905. sz. a.) Jogszabály, hogy ha az utóörökös az örökhagyónak nem kortársa, ugy csak egyszeri helyettesítésnek van helye, vagyis az, hogy a helyettesitettnek ismét helyettes rendeltessék, megengedve nincs. A helyettesitett az örökséghez csak ugy juthat, tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyónak kortársa volt-e vagy sem, ha az előörököst túléli. Az elöörököst tul nem élő utóörökösre az örökség meg nem nyilik, s ugy tekintendő, mintha nem is létezett volna. (A m. kir. Kúria 1905. június 7. I. G. 28'905. sz. a.)