A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 46. szám - Igényperekről - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

326 A JOG talomnak, az igazságnak és az eszmének kell érvényesülnie. S különösen kifejlődik nála a bíráskodás szempontjából oly fontos, az ügyvédi hivatással járó ama felelősség, mely nemcsak telfelé terjed, hanem lefelé is — az erkölcsi felelősség. Ezt a felfogást és ezt az erkölcsi felelősségérzetet magával viszi a bírói székbe, a függetlenség és önállóság érzetével együtt, mely neki a súlyos erkölcsi felelősséggel járó ügyvédi pályán egyedüli igaz jutalmul jutott. A neki adott óriási hatalmat aggódva fogja kezelni, mert az erkölcsi felelősség géniusza mindig ott lesz mellette és emlékeztetni fogja, hogy ez nem szerzeménye, hanem csak adomány, mely nem saját személye súlyának emelésére adatott neki, hanem azért, hogy vele egy nehéz kötelességet teljesítsen, mert saját személyének súlyt csakis lelkének tartalmassága adhat. S minthogy az ügyvédnek van kiváltképpen módjában az életet a maga valóságában megismerni s a neki szükségképp nyújtandó bizalomnál fogva be-bepillant az ember lelkébe s látja a való embert a maga erényeivel és bűneivel, gyengéivel és hiúságaival és legkiválóbb, de legnehezebb feladata is a való életet és a való embert a bírósági sorompó előtt megjeleníteni, •— ez az életismeret nem utolsó szerepet fog játszani a birói széken. A bírósági sorompó nem fogja két részre osztani a világot, egy hivatalosra és egy nem hivatalosra, hanem a mi emberi a sorompón kivül, az emberi lesz a sorompón belül is ; amilyen az általános felfogás egy bizonyos kérdés vagy helyzet tekintetében itt, olyan lesz amott is; nem lesz hivatalos erkölcs, hivatalos szeméremérzet vagy például hivatalos hitvestársi kötelesség és nem fog előfordulni például az az eset, hogy egy nőtartási perben az eljáró biró ama körülményre, hogy az uri osztályhoz tartozó házastársak közül a feleség hosszabb idő óta egy férfival az utcán karonfogva sétálgatott, — a bizonyítást el nem rendelte, mivel evvel a feleség még semmi erkölcstelent és semmi kifogásolni valót el nem követett, — hanem emberek fognak emberek felett ítélni, és a bíráskodás az állami egoismus és az egyéni egoismus lehető legigazságosabb és leghumánusabb kiegyenlítése lesz. De nem szabad kicsinyleni azt a gazdag tapasztalatot és tudást sem, melyet az ügyvédből lett biró a birói székbe visz. Az ügyvéd, aki 10—15 éven keresztül ma jogot érvényesít, holnap jogot, szabadságot véd, aki egymás után a legkülönfélébb ügyekben tanácsot ad és működésében a jog egész területét kénytelen folyton bejárni, annak biró korában ismerete kétségtelenül szélesebb, tudása nagyobb és felfogása megállapodottabb lesz, mint a mai bíró-nevelési és képzési rendszerünk mellett, ahol az előkészítő szolgálatban a leendő biró érdemleges munkát nem igen végez ; ha pedig végez, ezen érdemleges munka végzésével sem igen tanulhat, mert ahhoz, hogy a leendő biró érdemleges munkát végezhessen, már sokat tudni és tapasztalni kellett, — ugy, hogy az érdemleges munka elvégzése is sablonok szerint történik. De másrészt végzi a leendő biró ezt az érdemleges munkát birói és annyira megkívánandó erkölcsi felelősség nélkül, aktákat intéz el, és minél többet, nehogy hátralékjai legyenek. A. mai biró-nevelési és képzési rendszer szerint a leendő biró gyakorlati ismeretei nem egy nagy és összefüggő egészet képeznek, hanem több darabból állanak, mert az előkészítő szolgálatban a leendő biró néhány hónapot a büntető, néhány hónapot a polgári, és ismét egynéhány hónapot a váltó- s kereskedelmi szakban tölt el és mikor egyik vagy másik szakban már kissé otthonosnak kezdi magát érezni, ezt a szakot el kell hagynia és más szakba mennie, ugy hogy bíróvá kinevezésekor csupa darabos ismeretei vannak s csak mint biró van módjában rendszeresebb tudásra szert tenni. Ily módon azonban a biró túlságosan egyoldalúvá válik s valahányszor előléptetésben részesül és ez alkalommal más szakbeli bírósághoz neveztetik ki, vagy más szakbeli tanácsba osztatik be, újból kell tanulnia, mig helyét megállja ; nem is szólva arról, hogy a leendő biró a perenkivüli törvénykezésben és a közigazgatás nagy mezején semmiféle gyakorlati kiképzésben nem részesül. Jól átgondolva a dolgot és elfogulatlanul ítélve, azt hiszem, nem lesz nehéz választani a jelenlegi birónevelési és képzési rendszer és a közt a rendszer közt, amely a birói tiszt viselésére feltétlenül a 10—15 évi önálló ügyvédi gyakorlatot szabja. A bíróságok ily módoni összeállítása természetszerűleg maga után vonja a bírósági szervezet átalakítását. A mai túltengő hierarchia, a főnöki uralom, a titkos minősítés és a mai kinevezési rendszer fenn nem állhat, ha a birák kizárólag az ügyvédi karból neveztetnek ki. Hogy a főnöki uralom mai állapota és a titkos minősítés mennyire ellenkezik a birák függetlenségével, sőt mennyire lealázó a bírákra nézve, az sokak előtt ismeretes. Ez állapot nyomasztó voltát a birák nem is igen titkolják. (L. Gál Lajos kir. albirónak a Jog 1904. jan. 24. ápr. 2, okt. 9, 16, nov. 5, valamint, az Ügyvédek Lapja 1905. évi folyamában megjelent cikkeit.) A mai kinevezési rendszer mellett a miniszter a birói állásra pályázó tehetségéről képességéi ől és arravalóságáról csakis a főnök titkos minősítéséből, a pályázó egyes jó- vagy rosszakarójának információjából, nem egyszer besugásból értesül, minélfogva a miniszter a pályázót ugy ismeri meg, mint a csillagász távcsövön keresztül a csillagot és semmivel sincs megbízhatóbb és pontosabb ismerete a pályázó tehetségéről, képességeiről és arravalóságáról, mint a csillagásznak a Mars bolygón állítólag létező életről és élő lényekről. Ha azonban az ügyvédek legjobbjai neveztetnek ki bírákká, ha azok az ügyvédek lesznek birák, kik a fórumon kitüntették magukat, az igazságszolgáltatás körül érdemeket szereztek vagy legalább is az ügyvédi pályán bizonyos időt becsülettel és derekas munkával töltöttek el, — akkor ininősiteni fog a jogászi, sőt esetleg az általános közvélemény és minősíteni fog már előbb, mielőtt még egyáltalán tudva van, hogy az illető ügyvéd egyáltalán szándékozik-e a bíróságba belépni. Amidőn pedig a birák kinevezése a legmagasabb fokokon is kizárólag az ügyvédi karból történik, — ez által a bíróság és ügyvédség egymással szoros összefüggésbe tartozik, mert a birói tiszt viselésének feltétele az ügyvédi gyakorlat lesz, a biró a legmagasabb fokon is az ügyvédben mindenkor kartársát fogja látni; ügyvéd és biró meg fogja egymást érteni, be fog vonulni a bíróságokba az egyéni egoismus iránti fogékonyság, az erkölcsi felelősség érzete, függetlenség és önállóság és mindez első sorban nem az ügyvédek javára fog szolgálni, hanem az igazságszolgáltatás, a köz javára. Az e gondolaton alakított, illetőleg alakítandó birói szervezetre és az átmenetre vonatkozó részletes javaslatok megtétele a magunk elé tűzött feladat körén kivül esik. Arról is csak a főbb irány pontokat kívánjuk a következőkben megjelölni. Valamely birói állás üresedése esetén a miniszter felhívására azon bíróság, ahol az üresedés van, a területén levő ügyvédi kamarával együttesen ejti meg a pályázók közül a jelölést s bár a miniszter nincs kötve a jelöléshez, mégis szigorú törvényes intézkedéssel eleje veendő annak, hogy a biróvá való kinevezésnél a két tényezőn kivül, melyek egyedül lehetnek csak erre hivatva, más idegen tényező, különösen valamelyik magasabb rangú miniszteri tisztviselő is befolyhasson. Az illető bíróság az illető ügyvédi kamarával egyetértőleg kimerítően tájékoztassa a minisztert minden egyes pályázó felől és jelöléseit kimerítően indokolja, a birói és ügyvédi kar öszszetartásán és erkölcsi súlyán fog azután múlni, hogy elő fognak-e fordulni és különösen gyakran fognak-e előfordulni a jelölésekkel ellenkező kinevezések. A hierarchia és a fokozatos, különösen az anciennitáson alapuló előléptetés elve lehetőleg kizárandó. Ennélfogva az albirói állás megszüntetendő, egy és ugyanazon bíróságnál az összes birák egyenrangúak, még a bíróság vezetőjét sem kivéve. A biró mindjárt a kir. táblához, vagy akár a kir. Kúriához is kinevezhető, ha fényes tehetségei őt erre érdemessé teszik és nem szükséges, hogy a legalsó fokon kezdve fokozatos előléptetés folytán jusson a legmagasabb birói székbe. Kivételt képeznének a bírósági vezetők, mivel elnökké csakis bizonyos évi birói működés után volna a biró kinevezhető, azonkívül a Kúria elnökeinek és a táblai elnököknek a rangkülönbség megadandó volna. A biróvá való kinevezés feltételéül a feddhetetlenül eltöltött 10 évi ügyvédi gyakorlat volna megállapítandó és 35 éves kora előtt senki sem nevezhető ki biróvá. A birói tiszt betöltésére tapasztalat, megállapodott felfogás, kiforrott világnézlet és higgadt erély szükséges ; ez pedig a fiatalságban nincs meg, azért is a mai 26 éves minimális korhatár feltétlenül eltörlendő. Másrészt törődött aggastyánok sem valók a birói székbe, mert azok világnézlete már meghaladott, tapasztalatuk eleven erejétől megfosztott, erélyük hiányos és megállapodott, felfogásuk konservativismussá vált. A törekvésnek arra kell irányulni, hogy férfikoruk delén, teljes fisikai és szellemi erő birtokában levő férfiak töltsék be a birói állásokat minden fokon. A birák javadalmazása felemelendő és nyugdijuk a többi tisztviselőkétől eltérően a fenti szervezéshez képest átalakítandó. Az ügyészi kar részint az ügyvédi, részint a birói karból kerülne ki. A jegyzői kar külön statust képezne és összefüggésbe hozandó az igazságügyminiszteri tisztviselői állásokkal olyképpen, hogy fokozatos előléptetés folytán a magasabb igazságügyminiszteri tisztviselői állásokba is eljuthatna a bírósági aljegyző. Biróvá azonban sohasem volna kinevezhető a bírósági jegyző. Ez a birói reform természetesen feltételezi egyrészt az ügyvédség ketté osztását, mert kizárólag az ügyvédi (barrister) karból történnék a kinevezés és nem az ügyvivői karból is, másrészt pedig a közvetlenség és szóbeliség behozatalát az egész vonalon. (Folyt, köv.)