A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 45. szám - A szerb btk. büntetési rendszere

A J az A. a. számla 2. és 3. tételében megjelölt 4 hordó visszaadása, illetőleg, minthogy ezeknek a hordóknak értéke kifogásolva nem lett, a hordók értékénél megfizetése tekintetetében és e részben az elsöbiróság ítéletét meg kellett változtatni. Ellenben az elsöbiróság Ítéletének a perköltség viselésre vonatkozó részét helyben kellett hagyni, mert a felperes az elsőrendű alperes ellen is csak olyan összegű követelést érvényesíthetett jogosan, amely követelés a költségmentes kisebb polgári eljárás utján lett volna érvényesítendő. Az elfogadó a kibocsátó vagy forgató által teljesített fizetésre az azt felvevő váltóbirtokossal szemben csak akkor hivatkozhatik sikerrel, ha kimutatja, hogy a visszkereseti adós nem csupán a saját, hanem egyúttal az elfogadó érdekében és ő helyette is teljesítette a fizetést. A kibocsátó által teljesített fizetés tehát egymagában és feltétlenül nem akadályozza a váltóbirtokost az elfogadótól a váltó fizetését követelni. (M kii- Kúria T78/I90Í.— 19Ü5. március 23.) Igaz ugyan, hogy a céget rendszerint a cégjegyzésnek megfelelő aláírás kötelezi; a kereseti váltón olvasható elfogadói nyilatkozat pedig, a beszerzett cégkivonat tanúsága szerint a cégjegyzésnek meg nem felel: ennek dacára azonban a kereseti válton levő elfogadói nyilatkozat az alperes céget az esetben kötelezi, ha e nyilatkozatot a cégjegyzésre együttesen feljogosított cégtagok egyike irta a váltóra a másik cégtag beleegyezésével és az a körülmény, hogy a váltón olvasható elfogadói nyilatkozat a cégjegyzéstől eltérő, közömbös az esetben, ha azelfogadoi nyilatkozat mind a két cégtagnak kölcsönös beleegyezésével íratott az egyik cégtag által a váltóra, mivel az együt tes cégjegyzésnek az a célja és hatálya, hogy azzal az együttes cégjegyzésre feljogosított cégtagoknak megegyező akaratnyilvánítása jusson kifejezésre. m, Kúria 1 •(),'>. márc. 28 797/1904 sz. a) Az a körülmény, hogy valamely feloszlott közkereseti társaság könyvei megőrzés végett valamelyik társtagnak, egy harmadiknak, vagy az illetékes törvényszéknek adatnak át ha a társaság valamely tagja ellen a társasági visszonyból eredő per indíttatik, e társasági tagot a könyvek felmutatása iránti kötelezettsége alól fel nem oldja. A közkereseti társaság könyveinek tartalma a társaság tagjainak egymás közti jogvisszonyaira nézve egymás ellenében teljes bizonyítékot nyújt, hacsak a bejegyzések helytelensége vagy valótlansága nem bizonyittatik. (A m. kir. Kúria 1905 május 34. I. G. 3/905.) Az a körülmény egymagában, hogy a vevő a vétel alkalmából a próbacséplésnél előállított árpát megtekintette és abból mintát vett, nem állapítja meg a mustra szerinti vétel fenforgását. (A m. kir. Kúria 19J5. március lí. l,r>27. sz. a.) A biztosított életében a biztosítási kötvény a biztosított adósságai fejében lefoglalható, mert az életbiztosítási ügyletből kifolyólag a kedvezményezettnek a halál esetére biztosított összeghez való joga a biztosított halálával nyílik meg, ezidőpontig tehát a kedvezményezettet a biztosítási ügyletből semminemű jog meg nem illeti. (M. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság G. 462/904.—1905. január 14.) Bűnügyekben. A B. P. 222. §. végbekezdése szerint a sértett megesketése a bíróság belátásától függ; a tanuk megesketése csupán a törvény fent hivatkozott 222. §-ában foglalt esetekben mellőzendő ; ezen szakasz 2-ik pontja szerint az a tanú, aki vallomásának lényegére nézve ingadozást tanusit : az eset körülményei szerint az eskütételtől elzárható. A m. kir. Kúria (1905 szept. 21-én 8,199 1905 B. sz. a.) előbb súlyos testi sértés büntette, utóbb súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt R. Albert elleni bűnügyben következő végzést liozott: A semmisségi panasz a B. P. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: A kir. törvényszék, minta B. P. 38J. §. 2-ik pontja alapján eljárt bíróság Ítélete ellen, R. A. vádlott védője a B. P. 385. §. 1. c) pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt, mivel a kir. törvényszék nem állapította meg, hogy a vád tárgyát képező tettet, vádlott a személye ellen intézett jogtalan megtámadásnak elhárítása végett követte el ; egyszersmind fenntartotta a főtárgyalás folyamán a B. P. 384. § 9. pontja alapján semmisségi panaszát, mivel sértett és T. I. tanú megcskettettek, I). János tanú megesketése pedig mellőztetett. Minthogy azonban a B. P. 222. §. végbekezdése szerint a sértett megesketése a bíróság belátásától függ; minthogy továbbá a tanuk megesketése csupán a törvény fent hivatkozott 222. §-ában foglalt esetekben mellőzendő és minthogy ezen szakasz 2-ik pontja szerint az a tanú, aki vallomásának lényegére nézve ingadozást tanusit: az eset körülményei szerint az eskütételtől elzárható : ezeknélfogva V. I. sértettnek és T. I. tanúnak megesketése és D. I. tanúnak meg nem esketése miatt emelt semmiségi panasz, mint alaptalan elutasítandó volt. Ami a B. P. 385. §. t.-c pontjára vonatkozó semmiségi panaszt illeti, ez, szintén mint alaptalan el volt utasítandó, mert: a B. P. 437. első bekezdése szerint a kir. Kúria köteles a B. P. 426. §. 2. pontja esetében határozatát a törvényszék által valóknak elfogadott tényekre alapítani ; ezen bíróság pedig való tényként megállapította, hogy a vádlott, amíg a korcsmában maradt sértettre az utcán várakozott és sértettnek a korcsmábói történt kilépésekor összepofozkodtak s amennyiben sértett a vádlottat megtámadta volna, nem lett volna vádlottnak ideje a kést a zsebéből kivenni és kinyitni s igy valónak fogadta el sértettnek azt a vallomását, hogy vádlott, aki haragosa volt sértettnek és előzőleg leszurással fenyegette őt, a kezében nyitva tartott késsel megszúrni akarta. Ezek szerint tehát a törvényszék a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen arra nézve, hogy a büntethetőséget kizáró ok nem forog fenn. Vádlott javára a B. T. K. 92. £-a alkalmazva van; alkalmazásának mérve pedig semmiségi okul nem panaszolható s igy a védő által használt anyagi panasz is a törvény által ki van zárva. A in. kir. Kúria (1905 szeptemoer 15-én 8,110 1905. B. sz. a.) a rablás büntette miatt vádolt Cz. János elleni bűnügyben következő végzést hozott : A bejelentett semmisségi panazoknak anyagi része vissza-, alaki része pedig elutasittatik. indokok: I. A vádlott semmisségi panaszának bejelentéséből, a tett elkövetését tagadó vallomására s ezzel szemben az esküdteknek törvényszerű feleletére alapított tényállásra tekintettel, nyilvánvaló, hogy perorvoslatának használata az ügynek ténykérdésben való felülvizsgálatára van irányozva; a mit azonban a törvény (B. P. 385. és 437. §§.) nem enged meg. II. Vádlott javára a B. T. K. 92. §-a alkalmazva van; alkalmazásának mérv e pedig semmisségi okul nem panaszolható s igy a védő által használt anyagi panasz is a törvény által ki van zárva. III. A bizonyítás kiegészítését az esküdtbíróság végzésének törvényszerű s igy e helyütt is elfogadott indokolásánál fogva helyesen tagadván meg, e perorvoslat alaki része alaptalan. Mindezeknél fogva a semmisségi panaszoknak anyagi részét vissza-, alaki részét pedig a B. P. 437. §. 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. Fegyelmi ügyekben. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 101. £-a szerint az ügyvéd ellen folyamatba tett fegyelmi eljárásban a magánfél jogait csak ügyvéd által érvényesítheti. A m. kir. Kúria (1905. évi szeptember hó 23-án 205/1905. sz. a. fegy. T. Endre fehértemplomi lakos ügyvéd elleni fegyelmi ügyben) következő végzést hozott: Tekintve, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-cikk 101. g-a szerint az ügyvéd ellen folyamatba tett fegyelmi eljárásban a magánfél jogait csak ügyvéd által érvényesítheti s tekintve, hogy felebbező magánfél afelebbezést e célra meghatalmazott ügyvéd ellenjegyzése nélkül adta be: az hivatalból visszautasittatik. Az ügyvédi rdts. 48. g-a kötelességévé teszi az ügyvédnek, hogy az általa a fél megbízása folytán behajtott pénzt a félnek azonnal kiadja; visszatartási joga tehát az ügyvédnek, különösen a bíróilag meg nem állapított költségekre nézve nincs és mitsem változtat e tekintetben a fél által aláirt meghatalmazási blanketta szokásos ellenkező tartalma. Az ügyvédnek ez az eljárása, hogy az ügyfele részére kezeihez befolyt pénzt saját céljaira fordítja, az ügyvédbe a nagy közönség részéről helyezett közbizalmat mélyen aláássa és az egész ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sérti és tiszteletre és bizalomra méltatlanná teszi. A budapesti ügyvédi hamara (1905 május 23-án 1163/1905 fegy. sz. a. H. Vilmos és társainak E. Kálmán dr. ügyvéd elleni fegyelmi ügyben) következőleg itélt: E. Kálmán dr. bpesti ügyvéd a H. V. és társainak panaszára folyamatba tett fegyelmi ügyben vétkesnek mondatik ki az 1884. évi XXXIV. t.-c. 68. §-a a) és b) pontjaiba ütköző fegyelmi vétségben és ezért az 1874. évi XXXIV. t.-c. 70. §-ának 4. pontja értelmében az ügyvédségtől való elmozdításra ítéltetik. Indokok: Vádlott E. Kálmán dr. bpesti ügyvéd, H. V. és társai képviseletében rendes pert tett folyamatba a székesfehérvári kir. törvényszék előtt T. Géza és neje szül. K. Paula ellen hagyatéki vagyon kiadása és jár. iránt. Panaszosok a Pomázon 1899 június II-én kelt dijlevélben arra kötelezték magukat, hogy pernyerés esetérc a megnyert összeg V4 részét ügyvédi jutalomdíj cimén fizetik ki vádlottnak, de viszont e dijlevélben kikötötték panaszosok azt is, hogy perköltséget sem pernyerés, sem pervesztés esetén nen fizetnek, hanem a perköltségek mindkét esetben vádlottat terhelik. A per a Székesfehérvárott 1900 december hó 4.-ik napján felvett tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt és birói egyezség erejére emelni kért egyezséggel fejeztetett be, mely egyezség értelmében alperesek kötelezték magukat felperesnek 12,000 koronát fizetni, s egyszersmind ugyancsak az egyezségben kérik a perköltségeket kölcsönösen megszüntetni annak kijelentése mellett, hogy a költségek megállapítását nem kívánják. Vádlott által képviseltek között kiskorúak is lévén érdekelve, ugy a díj levél, mint az egyezség a gyámhatóságnak jóváhagyás végett be lett mutatva, azonban a gyámhatóság a dijlevélhez a jóváhagyást megtagadta és csak az egyezségei hagyta jóvá. Alperesek az egyezségi 12,000 koronát vádlott ügyvéd kezeihez hiány nélkül lefizették, mit vádlott nem is vett tagadásba. E 12,000 kor. a felperesi 4 ág között oiykép lett volna megosztandó, hogy először kiadatik az a 3000 K., mely a kiskorúakat illeti, miután a gyámhatóság a dijlevélhez, melyben 1/i rész vádlott javára igértetik, a jóváhagyást megtagadta ; a fen-