A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 45. szám - A szerb btk. büntetési rendszere

178 A JOG bélyeg egyenértékét a kir. kincstárnak arra való tekintet nélkül, hogy a fél állitott-e ki nyugtát vagy nem. az illetékszabályok értelmében megfizetni tartoznak. A szegedi kir. törvényszék: (2,896/904. sz. a.) Alperes tartozik 7 K 50 fill. tőkét megfizetni. Indokok: Nem vitás az, hogy alperes az 1,085 K 14 fill. felperesnek a postatakarékpénztár utján küldte meg és felperes az átvett összegről nyugtát ki nem állított. A bélyeg és illeték iránti törvények és hivatalos összeállítása I. §-a 5. pontjának, továbbá 95. §-a 2. pontjának az illetéki díjjegyzék 101. tételével való egybevetéséből azonban kétségtelen, hogy alperes teljesített fizetése után a nyugtabélyeg egyenértékét a kir. kincstárnak arra való tekintet nélkül, hogy felperes állitott-e ki nyugtát vagy nem készpénzben megfizetni tartozott. Az idézett összeállítás 89. §-a A. pontja szerint nyugtatványok után a bélyegilleték lerovására a kiállító és elfogadó egyetemlegesen kötelesek, nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál pedig, amelyek közzé alperes is sorozandó, a már idézett §. nyugtabélyeg egyenértékének lerovására a vállalatot kötelezi. Ezek a rendelkezések azonban a kötelezettséget csupán a kincstárral szemben szabályozzák; míg arra nézve, hogy a felek közötti jogvisszonyban a uyugtabélyeg értéke melyik fél terhére esik, az általános magánjogi szabályok irányadók. A fizetést teljesítő jogosítva van ugyan, a fizetésről nyugtát követelni, a nyugta azonban nem a fizetés elfogadójának, hanem a fizetés teljesítőjének érdekében állíttatik ki. Ebből, valamint abból a jogszabályból, hogy a saját érdekében felmerült kiadásokat ellenkező kikötés hiján mindenki maga tartozik viselni; továbbá abból a körülményből is, hogy felperesnek a kár teljes összegének megtérítéséhez van joga, következik, miszerint nyugtabélyeg egyenértékének összegét felperes terhére a kártérítési összegből le nem vonhatta stb. (3,500/1904.) A szegedi kir. tábla : Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva — továbbá : mert mihelyt felperes a maga részéről mindannak eleget tett, ami az ő kárkövetelési joga érvényesithetésének feltételét képezte, az alperes teljesítési kötelezettsége azonnal beállott — és nem volt attól függővé tehető, hogy a fizetés eszközlése az alperes társulat hivatalos szervezeténél fogva a rendesnél több időt igényel. (2,896/1904. sz.) A kir. Kúria: (1905. június 7-én 1,226/904. sz. a.) következőleg itélt : Mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával felperes 7 K 50 fill. tőke s kamata iránti keresetével elutasittatik; egyebekben azonban a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Altalános jogszabály az, hogy a fizetést teljesítő adós a fizetésről a hitelezőtől nyugtát követelhet, minthogy pedig e nyugta kiállításának költségei és így az azzal járó bélyegköltségek is a nyugtakiállitásra kötelezett hitelezőt terhelik, az alperes az alsóbiróságok e részbeni helyes ítéleti indokolása szerint jogosítva volt az általa teljesített fizetés után járó nyugtabélyeg egyenértékének megfelelő összeget felperesnek járó kárösszegből levonásba hozni, — miért is az ennek megfelelő 7 K 50 fill. és kamata iránti keresetével felperest mindkét alsóbiróság ítéletének e részben megváltoztatásával el kellett utasítani. Egyebekben a másodbiróság ítélete megfelelő indokai alapján hagyatott helyben Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A K. t. 49. §-a értelmében azon ügyletek által, melyeket a kereskedelmi meghatalmazott a meghatalmazásnak megfelelőleg főnöke nevében köt, harmadik személyek irányában kötelezve a főnök lett és jogokat is szerez. Az irányadó tényállás értelmében pedig üzletvezető, nem főnöke : a másodrendű alperes nevében, hanem az elsőrendű alperes nevében szerződött. Ennek folytán nem sérthetett jogszabályt az elsőbiróság az által, hogy a meghatalmazottnak üzletvezetői minőségét nem állapította meg. Az elsőrendű alperes, midőn az áru kiváltására jogositó papírokat átvette és az árut akár maga váltotta ki, akár a kiváltással mást bizott meg, az árut jogilag átvette és azzal mint sajátjával rendelkezett. Aki pedig valamely áruval mint sajátjával rendelkezik, még ha azt meg sem rendelte, az áru értékéért felelős. A bpesti VI. ker. kir. járásbíróság mint kereskedelmi biróság (1905 jun. 20. 1903. Sp. III. 1,239 25. sz. a.) Brügler Bertalan dr ügyv. által képviselt vb. S. Mór csődtömege felperesnek, Berger Mór dr. ügyv. által védekezett X. Bódog és neje ellen, Ó hordó természetben kiadása vagy 60 K. s j. í. folvamatba tett sommás perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alpereseknek 53 K. 4i i f. perköltséget 15 nap alatt és végrehajtás terhével fizessen. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperesek a vb. S. Mór által nekik kölcsön adott 6 drb. hordót nekik sem vissza nem küldötték, sem meg nem téritették. Alperesek felperes elutasítását kérték, mert a kérdéses hordókat nem ők, hanem P. Salamon rendelte és tartotta meg, aki a szállítás idejében II. r. alperes vendéglői üzletét bérelte és I. r. alperes nevével visszaélve annak tudta és beleegyezte nélkül az I. r. alperes neve alatt rendelte meg és vette át a kérdéses hordókat. A biróság alperes ezen előadását K. Gyula tanú vallomásával és alperesek eskü alatti kihallgatásával bizonvitva látta és ez alapon tényként megállapította, hogy alperesek a kereseti hordókat sem meg nem rendelték, sem át nem vették. Xem jöhetett figyelembe felperesnek arra alapított érvelése, hogy P. Salamon a pénzügyi hatóságnál a II. r. alperesnek tulajdonát képező korcsmaüzletnek üzletvezetőjeként volt^ bejelentve s igy II. r. alperes az üzletvezetője rendeléseért felelős. Ugyanis P. Salamon a kérdéses megrendeléseket nem II. r. alperes, hanem, amint a B, C, D. és E. a. mellékletekből megállapítható, I. r. alperes nevében tette, minthogy pedig I. r. alperes és P. Salamon közt üzletvezetői visszony még a pénzügyi hatóságoknál tett bejelentés szerint sem állott fenn, I. r. alperes már az^okból sem lehet felelős P. Salamon rendeléseért; II. r. alperes pedig megrendelőkép nem szerepel és igy II. r. alperes még az esetben sem felelne, ha a pénzügyi hatóságnál bejelentett, azonban a valóságnak meg nem felelő üzletvezetői visszony II. r. alperes felelősségét a P. Salamon rendeléseért egyébként meg is állapítaná. Ezért felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a perköltségek viselésére kötelezni kellett. A bpesti kir. kerskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa (1905. évi szeptember 30. 1905. E. 365. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. tszék a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad; az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amelylyel a felperest keresetével a másodrendű alperessel szemben elutasította, továbbá azt a részét, amelylyel a felperest keresetének 2 hordó visszaadása, vagy 24 K. fizetésére irányuló részével (A. 1. tétel) az elsőrendű alperessel szemben elutasította, végül azt a részét, amelylyel a felperest a perköltség viselésére kötelezte, helybenhagyja. Egyéb részét megváltoztatja és az elsőrendű alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy 8 nap alatt, vagy az A. a. számla 2. és 3. tételében megjelölt 4 hordót természetben adja vissza a felperesnek, vagy 36 K. tőkét és annak 1903. évi jun. hó 27. napjától számítandó 5"/0 kamatot fizessen a felperesnek. Indokok: Alaptalan felperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy az elsőbiróság megsértette a K. t. 49. §-ában foglalt anyagi jogszabályt, amidőn a felperest keresetével a másodrendű alperessel szemben elutasitotta. A támadás alaptalansága az e részben az elsőbiróság által kifejtettekből, melyek e helyütt elfogadtatnak s részben a következőkből tűnik ki. A K. t. 49. §-a értelmében azon ügyletek által, melyeket a kereskedelmi meghatalmazott, a meghatalmazásnak megfelelőleg, főnöke nevében köt, harmadik személyek irányában kötelezve a főnök lett és jogokat is szerez. Az irányadó tényállás értelmében pedig P. Salamon üzletvezető, nem főnöke : a másodrendű alperes nevében, hanem az elsőrendű alperes nevében szerződött, amely tény különben maga a felperes csatolta levelezésből (C, D, E) is kitűnik. Ennek folytán nem sérthetett jogszabályt az elsőbiróság az által sem, hogy P. Salamon üzletvezetői minőségét nem állapította meg, mert ez a tény a per elbírálása szempontjából közömbös. Nem alapos a felperesnek az a felülvizsgálati támadása sem, hogy az elsőbiróság eljárási szabályt sértett midőn az alpereseket vallomásukra megeskette. Mert az A. alatti első tétele tekintetében éppen a felperes hivatkozott az alperesek eskü alatti kihallgatására és az elsőbiróság nem állapított meg oly tényeket, amelyek e részben az alperesek szavahihetőségét lerontanák. Ennek folytán helyes az elsőbiróságnak az a döntése, amelynek értelmében a felperest keresetével a másodrendű alperessel szemben egészben, az elsőrendű alperessel szemben az A. a. 1. tétele tekintetében — elutasitotta és a vesztes felperest a másodrendű alperesnek okozott perköltség viselésére kötelezte. Az elsőbiróság ítéletének e részeit tehát helyben kellett hagyni és a felperest a másodrendű alperesnek okozott felülvizsgálati költség viselésére az 1893 : XVIII. t.-c. 168., 204. és 213. §§-ai értelmében kötelezni kellett. Azonban alapos a felperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy az elsőbiróság anyagi és alaki jogszabályt sértett, midőn a felperest keresetének 4 hordó visszaadására vagy 36 K fizetésére (A. 2., 3. tétel) irányuló részével az elsőrendű alperessel szemben elutasitotta. Az elsőbiróság ugyanis az alpereseknek vallomása és K. J. pyula tanú vallomása alapján tényként megállapította, hogy az elsőrendű alperes a hordókat nem rendelte meg és nem vette át. E részben az elsőbiróság megsértette az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-ában foglalt jogszabályt, mert nem volt figyelemmel a B. a. feladási vevény, az 5. alszám a. megküldött értesitvény és vétlevel, valamint a 15. a. megküldött postai kézbesitőkönyv tartalmára Ezekből az okiratokból pedig (amelyeknek értelmezése jogkérdés) kitűnik az, hogy a 4 hordó az elsőrendű alperes cimére adatott fel, és az elsőrendű alperesnek kézbesittettek az áru kiváltását lehetővé tevő papírok. Ebből folyik azután az is, hogy az elsőbiróság anyagi jogszabályt sértett, midőn nem állapította meg az elsőrendű alperesnek a 4 hordóért való felelősségét. Mert az elsőrendű alperes, midőn az áru kiváltására jogositó papírokat átvette és az árut akár maga váltotta ki, akár a kiváltással mast bízott meg az árut jogilag átvette és azzal, mint sajátíSS^Í f• uAkÍ pedi£ valamely áruval mint sajátjával felelős mCg SCm rendelte' az ^u értékeért Ennek folytán az elsőrendű alperest felelőssé kellett tenni