A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 45. szám - A szerb btk. büntetési rendszere

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 45. számához. Budapest, 1905. novémber 5 Köztörvényi ügyekben. Felperes, alperes ismeretlen tartózkodásának kimutatására helyhatósági bizonyítványt mutatott be s kérelme folytán alperes az 1894. évi XXXI. t.-c. , 77. teának b) pontja alapján, hírlapi hirdetmény utján hivatott fel az életközösségnek egy év alatt visszaállitasara. Alperes tartózkodási helyét bejelentette. Igaz ugyan, hogy az ilyen esetben alperes az idézett törvény 77. i--ának a> pontja alapján, mint ismert tartózkodásu lett volna felhívandó az életközösség visszaállitására, a mi meg nem történt. Tekintve azonban, hogy alperes a fent emiitett bejelentésében foglalt kérelme folytán bírósági végzéssel értesíttetett, hogy ellene, mint ismeretlen helyen tartózkodásu ellen, oly birói meghagyás bocsáttatott ki, melylyel a házassági életközösségnek egy év alatt visszaállítására köteleztetett, de alperes a felperes által bemutatott helyhatosági bizonyítvány szerint az életközösséget egy év leforgása alatt sem állította vissza, felperesnek joga nyílott ez alapon a házasság felbontását kérni. A budapesti kir. törvényszék (1905. január hó ]0-én 47,220/904 sz. a.) V. L. dr. ü yvécl által képviselt Á. Sz., helyesen A. Sára Bruche felperesnek, a perben nem védekezett, utóbb Barna Vilmos dr. ügyvéd által képviselt B. F. alperes ellen házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt.A B. F. és A. S. Bruche között Sarkadon, az ottani izr. hitközség rabbija előtt, 1892. november hó 30-án létrejött házassági kötelék, alperes hibájából az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a. pontjában meghatározott bontó ok alapján ezennel bíróilag felbontatik és alperes vétkesnek nyilvánittatik. A házasságból Budapesten. 1897. évi március hó 24-én született Elza, Sarolta, ugyanott 1898. évi május hó 20-án született Ernőd, Miklós, ugyanott 1900. évi június hó 13-án született János Gyula, s Rákos-Kereszturon 1901. évi október hó 10-én született Júlia Aranka és Budapesten 1904. évi január hó 3-án született Róza Ilona nevü gyermekek, tartás és neveltetés végett felperes : a gyermekek anyjának gondviselésére bízatnak, oly kijelentéssel azonban, hogy arra való képtelensége esetén e kötelezettség alperest a gyermekek atyját is terheli. Vagyoni igények nem támasztattak. Az ítélet a feleknek és házasságvédőnek kiadatni, jogerőre emelkedés után pedig a sarkadi m. áll. anyakönyvvezetőnek, Budapest székesíőváros és Pestmegye árvaszékeinek és a m. kir. közp. d;j és illeték-kiszabási hivatalnak megküldetni rendeltetik. Indokok. Eelperes az alapon kéri a kötelék felbontását, mert férje őt 1894 május havában szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, s hozzá többé vissza nem tért. Tekintve, hogy felperesnek ezen előadása szerint alperes volt az, aki a fent kitett időben a házas együttélést megszakította s az életközösséget azóta, dacára az eziránt 35,903 901., illetve 43,372/901. szám alatt kibocsátott birói határozatnak, a 24,120/9(14. számú kérvényhez csatolt hatósági bizonyítvány szerint helyre nem állította, sem a békéltetésen, sem a tárgyaláson szabályszerű idézés dacára meg nem jelent, s igy védekezését élő szóval elő nem terjesztette, ennélfogva a felek házassági köteléke az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján alperes hibájából felbontandó és a 85. S-a értelmében alperes vétkesnek nyilvánítandó volt. A perköltségben való marasztalás iránti kérelem elő nem terjesztetett. A házasságból született gyermekek tartására és elhelyezésére vonatkozó intézkedés a H. T. 95. g-ához képest alperes vétkességén alapszik. Vagyoni igények nem támasztatván, ezen körülmény birói gyakorlatunk értelmében itéletileg meg volt állapítandó. A bpesti kir. ítélőtábla (1905. június 6-án 5,202 905. p. sz. a.) következőleg itélt; A kir. it. tábla az elsőbiróságnak hivatalból megvizsgált ítéletét helybenhagyja. A m. kir Kúria (1905. évi szeptember hó 27-én 5,898 P. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete az első bírósági ítéletre is kiterjedő, azzal a helyesbítéssel, hogy a perben hozott Ítéletet a kiskorú gyermekek érdekében csupán Budapest székesfőváros árvaszékével közlendők, helybenhagyatik. Indokok: Felperes, alperes ismeretlen tartókodásának kimutatására helyhatósági bizonyítványt mutatott be, s kérelme folytán alperes az 1894. é 31. t.-c. 77 g-ának b) pontja alapján hírlapi hirdetménv utján hivatott fel az életközösségnek egy év alatt visszaállítására. Alperes 43,372/901. sz. alatt tartózkodási helyét bejelentette. Igaz ugyan, hogy ily esetben alperes az idézett törvény 77. §-ának a) pontja alapján mint ismert tartózkodásu lett volna feíhivandó az életközösség vissza állítására, a mi meg nem történt. Tekintve azonban, hogy alpjres a fent emiitett bejelentésében foglalt kérelme folytán bírósági végzéssel értesíttetett, hogv ellene mint ismeretlen tartózkodásu ellen oly birói meghagyás bocsáttatott ki, melylyel a házassági életközösségnek egy év alatt visszaállitására köteleztetett, de alperes a felperes által bemutatott helyhatósági bizonyitvánv szerint az életközösséget egy év leforgása alatt sem állította -vissza, felperesnek joga nyílott ez alapon a házasság felbontását kérni. Ezek előre bocsátásával a másodbiróság ítélete felhívott indokai alapján helyben hagyandó volt, az Ítéleteknek a gyámhatósággal közlésére vonatkozó fent irt helyesbítéssel azért, mert alperes 13,914/905. sz. kérvényében bejelentette, hogy rendes tartózkodási helye nincsen, s igy a kiskorúak érdekében, kik Budapesten lakó anyjuknál vannak Budapest székesfőváros árvaszékének értesítése indokolt; az a rendelkezés azonban, hogy az ítéletek Pestvármegye árvaszékének is megküldessenek, semmi elfogadható alappal nem bir. Minthogy kétségtelen, hogy a felhívott az árviz színhelyén volt ; minthogy az árviz a halálos veszélyt az akkor még 3 éves, tehát magával tehetetlen felhivottal szemben megállapítja, minthogy ettől az időponttól kezdve 3 év már lefolyt, ennélfogva a felhívottat a prts. 523. i< a alapján halottnak nyilvánítani kellett. A szegedi kir. törvényszék (Hm"), évi ápr. hó 26-án 6,360. sz. a.) Koszó István dr. ügyvéd által képviselt F. I. I. A. és M. felpereseknek, R. Ágost dr. ügyvéd mint kirendelt ügygondnok által képviselt ismeretlen helyen tartózkodó F. M. alperes ellen, ennek holttányilvánitása iránti ügyében következőleg itélt: A F. I. és ü. I. házasságából származott, Szegeden 1876. évi szept. hó 6-án született F. M. holtnak nyilvánittatik, a halálozás napjául 1880. évi január hó 1-ső napja állapittatik meg. Indokok : A felpcrességi jog a prts. 522. §-ának b) pontjára alapult, a jogosultság a keresethez Csatolt családi értesítővel van kimutatva. A csatolt helyhatósági bizonyítvány tartalma szerint I • M. 1879. évben, a szegedi árviz alkalmával eltűnt és tartózkodási helye azóta nem tudatik; a hivatalos hírlapban és a kir. törvényszék hirdető tábláján történt idéztetése dacára a nem jelentkezett életbenlétét más módon nem tudatta. Az ügygondnok a holttányilvánítási nem ellenezte, felhívott édes apjának testvére F. R vallotta, hogy az árviz betörése előtti napon felhívottat édes apja a tanú házától elvitte, hogy ugyanazon év őszén az I lapa azt a nyilatkozatot tette, hogy a két fiu meg van, de_ a kis ' hány nincs meg. Ily körülmények között, minthogy kétségtelen, hogy a felhívott az árviz színhelyén volt, minthogy az árviz a fallálos veszélyt az akkor még 3 éves, tehát magával tehetetlen behivottal szemben megállapítja, minthogy ettől az időpontfól kezdve 3 év már lefolyt, ennélfogva F. M. a perrendtartás 523. §. alapján holtnak nyilvánítani s a halálozás napjául az 1881. : L1X. t.-c. 93. §-a alapján az 1880. évi január hó 1-ső napját kellett megállapítani, mert a szegedi árviz 1879-ben volt s minthogy meg nem határozható, hogy mikor ért véget, igy a halálos veszélyt követő napnak a meghatározott nap tekintendő. A szegedi kir. ítélőtábla (1905. június 8-án 2,705. sz. a.) következőleg itélt: Az elsőbiróság ítéletének az ügygondnok iránt intézkedő nem felebbezett része érintetlenül, hivatalból megvizsgált többi része pedig indokai alapján helybenhagyatik. A m. kir. Kúria (1905. szeptember 26-án 6,014. sz. a.) következőleg itélt : Mindkét alsóbiróság ítéletének rendelkező részébe tartozó azzal a szükséges kiegészítéssel, hogy alperes az 1868. évi LIV. t.-c. 523. §. o) pontja alapján nyilvánittatik holttá, a másodbiróság Ítélete az abban felhivott indokok alapján helybenhagyatik, mindazonáltal az ügygondnok nem ellenzésére nézve az elsőbiróság Ítéletéből fentartott indokoknak mellőzésével, továbbá az indokokban felhivott 1881. évi LIX. t.-c. 93. §-ra történt hivatkozásnak ugyanezen törvény 90. §-ra való helyesbítésével. Mihelyt a károsult a maga részéről mindannak eleget tett, ami az ő kárkövetelési joga érvényesítésének feltételét képezte, a vasút teljesítési kötelezettsége azonnal beállott és nem volt attól függővé tehető, hogy a fizetés eszközlése az adós vasút hivatalos szervezeténél fogva a rendesnél több időt igényel. Az államvasutak a postatakarékpénztár utján a félnek kifizetett összeg nyugtabélyegének összegét levonni jogosultak, mert a fizetést teljesítő adós a fizetésről a hitelezőtől nyugtát követelhet, s e nyugta kiállításának költségei és igy az azzal járó bélyegköltségek is a nyugtakiállitásra kötelezett hitelezőt terhelik és mert az államvasutak a teljesített fizetés után a nyugta-