A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 45. szám - A szerb btk. büntetési rendszere

324 A JOG Vegyesek. A ki valamely leányt ígéretekkel arra birt, hogy kéjnővé legyen, nem a büntető törvénykönyvbe ütköző csábítás bűntettét követi el, hanem e cselekménye a kbtv. 81. §-a alapján bírálandó el. Az ügy elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. ministertanács 1905. évi július hó 26-án hozott határozata. A királyi ministerium a S. Anna kéjnő elleni ügyben a z—i kir. járásbíróság és Z. szabad királyi város rendőrkapitányi hivatala közt felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg határozott: Ezen ügy elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: S. Anna bordélyházban alkalmazott kéjnő azzal van terhelve, hogy 1904. évi szeptember hó 24-én Budapesten egy tizennegyedik életévét már betöltött leányt fényes Ígéretekkel reábirt arra, hogy vele B.-ra kéjnó'nek utazzék. A leány útközben megtudva, hogy nem bárcás kéjnő lesz, hanem nyilvános bordélyházba kerül, vonakodott vele tovább utazni, mire a z—i rendőrség közbe lépett s mindkettőjüket előállitolta. A z—i kir. járásbíróság 1904. évi 9ö. sz. alatt kelt végzésével az iratokat eljárás végett a z—i rendörkapitányi hivatalhoz tette át, azzal az indokolással, hogy S. Anna cselekménye nem a btk. '247. ij-ába ütköző csábítás bűntettének, hanem akih. btkv. 81. g-a alá eső kihágásnak tényálladékát látszik magában foglalni. A rendőrkapitány 1904. évi 110. szám alatt hozott határozatával kimondotta, hogy az ügy elbírálása nem tartozik hatáskörébe, mert S. Anna cselekménye nem ütközik a kih. btkv. 81. §-ába, hanem a btkv. 247., illetve 321. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladékát látszik megállapítani. Ezen tényállás alapján az ügy elbírálását a közigazgatási hatóság hatáskörébe kellett utalni, mert S. Anna cselekményében sem a btkv. 247. §-ában, sem a btkv. 321. §-ában meghatározott bűntettnek, sem a btkv. más szakaszába ütköző bűntettnek vagy vétségnek alkotó elemei fel nem ismerhetők, annak öldöntésére pedig, hogy cselekménye megállapitja-e a kih. btkv. 81-ában körülírt kihágás tényálladékát vagy sem, az 1897. évi XXXIV. t.-c. 19. §La 1. pontjának rendelkezésére figyelemmel a közigazgatási hatóság van hivatva. A feleség, mint a férjjel közös háztartásban élő és a cseléd szol jálatát szintén igényben vevő, a cseléd után felmerült kórházi költségekért, a férjjel egyetemlegesen felelős. A m. kir. közigazgatási bíróság 1905. évi 1001 sz, határozata. A közigazgatási bíróság E. Veron cseléd után 15 napról fölmerült 38 K. f. kórházi gyógyápolási költségnek gazdája által való megtérítése iránt 1903. évi (5,025. szám alatt hozott határozat elien, Sch. Gézáné szül O. Ilona most k—i lakos részéről beadott panasziratot 1905. évi május hó 10. napján tartott nyilvános ülésben az 1898. évi XXI. t.-c. 13. § a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Az 1898. évi XXI. t.-c. 5. §-ának abból a rendelkezéséből, miként a cseléd utáni kórházi gyógy- és ápolási költségeket 30 napra a gazda fizeti, szükségképpen következik, hogy a feleség mint a férjjel közös háztartásban élő és a cseléd szolgálatát szintén igénybe vevő, a cseléd után felmerült korházi költségekért a férjjel egyetemlegesen felelős, tehát panaszló nő törvényszerűen lett a szóban forgó s a háztartásban szolgált cseléd után 15 napról felmerült kórházi költségek fizetésére kötelezve annál is inkább, mert azt az állítását, azzal a beismerésével szemben, miként az 1900. évi március hó 8. napjától a kórházba felvételig 1900. évi június hó 28. napjáig nála lakott cseléd június hó 15. napján már megszűnt volna cselédje lenni, sem a cseléd bejelentési lapjával, sem más elfogadható módon nem bizonyította, s így ez a védekezése az ügy elbírálásánál figyelembe vehető nem volt. Az ügyvédek a gyámi jutalmak és a végrendeleti végrehajtói jutalor '^ak után külön esnek III. oszt. kereseti adó alá. A m. kir. p. ü. ministernek 1905. évi 28,286. sz. a. kelt határozata: «A bíróilag, illetőleg hatóságilag kinevezett csődtómeggondnok, zárgondnok és hagyatéki gondnok dijai nem tárgyai a külön megadóztatásnak, hanem ezek, mint az ügyvédi foglalkozás körébe tartozó működésből folyó jövedelmek, illetőleg mint az adóalap mértékére befolyást gyakorló tényezők az ügyvédi foglalkozás összjövedelmének megadóztatásánál veendők figyelembe; ellenben a gyám és gondnok részére az 1877. évi XX. t. c. 70—86. szakaszai szerint járó jutalomdijak, továbbá a végrendeletileg kinevezett hagyatéki vagyonkezelők (végrendeleti végrehajtók) jutalomdijai az ügyvédi foglalkozástól elkülönítve esnek III. osztályú kereseti adó alá, mert a gyámi és gondnoki tiszt viselése, valamint a hagyatéki vagyonnak végrendeleti megbízás alapján történő kezelése nem sorozhatok az ügyvédi leendők közzé s nem is tételezi föl az ügyvédi képesítést, hanem vagy a rokoni kötelék, vagy a személyes bizalom a megbízatás alapja.Üzletvezető a nem kiskorúak, vagy jogi személyek részére gyakorolt iparnál az üzletvitel körül előforduló kihágásokért csak akkor vonható felelősségre, ha az üzletet kizárólag maga vezeti. K. M. 1905. október 14-én 60,595. sz. a. hozott elvi határozata. Budapest székes főváros tanácsának. A Cim részéről folyó évi április hó 8-án 233,667/1904. I. szám alatt hozott és az elsőfokú iparhatósági ítéletet helybenhagyó másodfokú iparhatósági ítéletet, melyben K. Gy. budapesti kályhásiparost és üzletvezetőjét, I. K. budapesti lakost a cégtáblán a valóságnak meg nem felelő adatok használata által elkövetett és az 1884. évi XVII. t.-c. 58. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanazon törvény 157. §. d) pontja alapján 50—50 korona pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással büntette, marasztaltak részéről a törvényes haláridőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez kénest az idézett másodfokú ítéletet K. Gy.-re vonatkozó részében a felhozott indokoknál fogva helyben hagyom, I. K.-ra vonatkozó részét ellenben az elsőfokú ítélet vonatkozó részével együtt megsemmisítem s a nevezett ellen a szóban forgó kihágási ügyből folyólag a további eljárást megszüntetem. Megsemmisítendők voltak az alsófoku ítéleteknek I. K.-ra vonatkozó részei, mert eltekintve az 1884: XVII. t.-c. 41. §-ától, ahol a tövény a kiskorúak, vagy jogi személyek iparüzletében alkalmazott üzletvezető büntetőjogi felelősségét kifejezetten is megállapítja, az üzletvezető az üzletvitel körül előforduló kihágásokért csak akkof vonható felelősségre, ha az üzletet kizárólag maga vezeti. A jelen esetben pedig nevezett üzletvezető az ipartörvény H. 5<-a alapján a hiányzó képesítés pótlása végett, tehát csak a mííhelyi munkák és nem pedig az üzlet vezetésére alkalmaztatott s igy az előforduló kihágási cselekményekért csakis K. Gy. üzlettulajdonos volt böntetendő. A folyó évi augusztus hó 27-én 168,043/1905. I. szám alatt kelt jelentésével fölterjesztett ügyiratokat megfelelő további eljárás végett leküldöm. A sommás váltóbiztositási kereset folytán hozott v égzés bélyegmentessége. A közigazgatási bíróság: Az illetékszabályok I. §-a, illetékjegyzék 48. tételének vezérrendelkezése és a 49. tétel s) pontja szerint csak azok a bírói határozatok esnek illeték alá, melyeket mint illetékköteleseket az illetékdijjegyzék vagy más törvény kifejezetten megjelöl. — A váltótörvény (1876: XXVII.) 29. §-a az elfogadónak csődbejutása vagy az ellene vezetett sikertelen végrehajtás esetén, a váltóbirtokosnak biztosítási visszkeresethez ad igényt, ugy, hogy ha az érdekeltek a biztosítás módja iránt a törvény 25. §-a értelmében meg nem egyeztek, az elfogadó, kibocsájtó és az összes előzők végzés utján arra köteleztetnek, hogy a váltó értékét a biróságnál készpénzben letétben helyezzék. Ugyanezen 29. §. és a 28. §. 2. pontja értelmében a bíróság végzése alapján letétben helyezett pénzösszeg vagyis a biztosíték visszaadandó, ha a váltó lejártától számított egy év alatt a fizetésre szóló váltókereset, illetőleg visszkereset meg nem indíttatik, amiből következik, hogy az ilyen biztosításra kötelező sommás végzés nem önálló; egy másik fizetésre kötelező sommás végzéstől tehát, mely mindenben a jogerős bírói Ítéletnek felel meg és amelyet az illetékdijjegyzék 48. tétele mint «váltótörvényszéki végzéseket* és az 1894 : XXVI. t.-c. 9. §-a az ítéletekkel egyenlő rendelkezés alá von, lényegileg külömbözik már csak azért is, mert az Ítélet mindenkor a felperes jogainak érvényesítéséhez nyújtja a jogsegélyt, az itt szóban forgó váltóbirósági végzés pedig csak annak biztosítására nyújt módot, hogy a váltóbirtokos jogai a váltó lejártakor majdan érvényesíthetők legyenek és így nem az ítéletekkel, hanem azokkal a mellékkérdéseket eldöntő közbeneső bírói határozatokkal esnek egy sorba, amely határozatok bélyegilletéke az 1894: XXVI. t.-c. 8. §-ban van szabályozva. Minthogy pedig a szóban forgó váltóbirósági végzés sem az 1894: XXVI. t.-c. 8. g-ban, sem más törvényben, sem az eredeti illetéki szabályokban mint illetékköteles megjelölve nincsen : a panasznak helyt adni és a tartozatlanul lerovott bélyeg értékének megtérítését elrendelni kellett. (7,196/905. P. sz.) Közjegyző által a hatóságokhoz intézett bárminemű beadványokat az illető hatóságok tárgyalni kötelesek. A. m. kir. belügyminister 1905. évi 103,344. sz. határozata. A. vármegye közigazgatási bizottságának. A gyámügyi felebbviteli küldöttség ülésében hozott azon határozatot, melylyel Gy. Ernő dr. b—i kir. közjegyzőnek a kiskorú P. Nutzu és Pável gyámja nevében a vármegyei árvaszéki határozat ellen beadott felebbezését hivatalból visszautasította, Gy. Ernő dr. kir. közjegyző által beadott felebbezés folytán felülvizsgálván, azt az általam e részben meghallgatott igazságügyminister úrral egyetértőleg megsemmisítem és kijelentem, hogy a szóban levő felebbezés elfogadásával az idézett árvaszéki véghatározatot felülbírálni köteles lett volna. Mert az 1874. évi XXXV. t.-c. 55. §-a szerint a közjegyző jogosítva van a hatóságokhoz általában beadványokat intézni, minthogy pedig a törvény itt a beadványok egyes nemei között nem különböztet és a felebbezés is beadvány : ez a feljogosítás a felebbviteli beadványok intézésére is kiterjed. --n*«*0 NVOMOAJA BUvAPEíUfe*.