A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 45. szám - A késedelmi kamat kérdéséhez. [3. r.]

A JOG 321 A késedelmi kamat kérdéséhez. Irta §ALOG ELEMÉR dr. Y (Folytatás.)* Tervezetünk 1,500. $-a szerint az ajándékozó dolus és culpa lata esetét kivéve nem tartozik késedelmi kamatot sem fizetni, amennyiben e §. minden megszorítás nélkül az ajándékozót a teljesítési késedelem és a nem teljesítés miatt csak a gonosz szándék vagy a súlyos gondatlanság esetében teszi felelőssé. E §. egyaránt kihat a késedelem azon következményeire, amelyek az adós vétkességét tételezik fel és amelyek függetlenek az adós vétkességétől, amelyek az objectiv morához fűződnek, minő a késedelmi kamat. E §. hasonmása a német p. t. 521. §-a. A német p. t. azonban még tovább megy és a késedelmi kamatok alól minden esetben mentésit (522. §.); de a német p. t. sem mentesít a perkamatok alól, az ellenkezőt határozottan ki kellene fejeznie. Az 522. §-ban lefektetett elvet a németek a római jogból vették át (22 D. 39, 5.) és indokolásukban is a források említett summa ' aequitas álláspontjára helyezkednek. E forráshely (22 D. 39,5.) egyszersmind bizonyíték a mellett, hogy egyébként a késedelemtől fogva, kamat volt fizetendő, amit különben számos forráshely kifejez (32 §. 2 D. 22, 1.; 1 C. 4, 5. stb.). Nézetem szerint ez helytelen, az ajándékozás ingyenes volta tekintetbe van már véve az ajándékozó enyhébb felelősségénél, amit nem minden codex ismer, igy a francia és az osztrák codexek nem ismerik. Ezek szerint az ajándékozó, mint minden más adós felel minden vétkességért ; különben is vegyük még hozzá, hogy az ajándékozás rendszerint mindig valami háttérrel bir, nem önzetlen bőkezűség az ; továbbá, hogy a megajándékozott disponálhatott már azon tőkéről. Különben bizonyos fokig ellentmondást is látok az 521. és 522. §§. között, nevezetesen a német p. t. is a kártérítési igényt meghagyja, ami rendszerint több, mint a késedelmi kamat. Igaz ugyan másrészt, hogy a késedelmi kamat érvényesítéséhez kárt nem kell igazolnunk, ez független az adós vétkességétől. Vegyük még hozzá, hogy a hitelezőre mily nehézségbe ütközik a szenvedett kár bizonyítása. Nem osztom azonban Grosschmid Béni álláspontját, hogy a n. p. t. 522. §-a ügyleti rendelkezéssel hatályon kívül nem volna helyezhető. Igaz, a gyakorlatban nem igen fordul elő ily ügyleti rendelkezés, de előfordulhat és ily joglemondásban nem látok contra bonos morest. Grosschmid Béni hivatkozik arra, hogy az ajándékozás nem tehető ajándékabbá12), azonban e joglemondást, függetlenül az eredeti ajándékozástól, tekinthetem egy ujabb, még pedig felfüggesztő feltétel melletti ajándékozásnak, amely nem okvetlen egyidejű az eredeti ajándékozással, csakúgy, mint ily ügyleti rendelkezés nélkül is átadhatom a megajándékozottnak a késedelmi kamatokat, ez pedig kétségkívül egy ujabb ajándék. Eltekintve az ajándékozástól, tervezetünk álláspontja is az, amit a német p. t. és mondhatnám minden modern törvénykönyv követ, nevezetesen, hogy eltérően a francia code civil-től és a svájci kötelmi jogtól, önmagában a késedelem, az objectiv mora megállapítja már a kamatkötelezettséget, függetlenül az adós vétkességétől. Ugyanis a modern törvénykönyvek azon helyes felfogásból indulnak ki, hogy az adós a késedelem ideje alatt a tőkét használja, illetőleg használhatja, a hitelező pedig a késedelem által tényleg kárt szenved. Ezért kell az adósnak mindenkor kamatot fizetni és nem csupán azért, mert bajos bizonyítani, hogy az adós tényleg huzott-e, illetőleg ha igen, ugy mennyi hasznot, amint azt tervezetünk indokolása állítja.13) Helytelen az indokolás álláspontja, amely a fősúlyt az adós személyére, illetőleg gazdagodására fekteti; nem ez a főszempont a késedelmi kamat fizetési kötelezettség megállapításánál, hanem az, hogy a hitelező rendszerint kárt szenved. Mert ha abból indulnánk ki, amiből Tervezetünk indokolása, nevezetesen, hogy bármily vétlen az adós késedelme, ez nem lehet ok arra, hogy késedelméből a hitelező kárával önmaga nasznot húzzon, ez arra vezetne, hogy az adós csak a tényleges haszonhuzás esetén fdelne és csak annak értéke erejéig. A bizonyítási nehézség el volna hárítható azzal, hogy az adósra mint vétkes félre háritanók a bizonyítást az iránt, hogy tényleg hasznot nem huzott, illetőleg, hogy a törvényes kamatnál kevesebbet. Csak vélelmet állitanók fel, amely ellen ellenbizonyításnak volna helye, de a késedelmi kamatnál ez megengedve nincs. Egyedül a hitelező kárának irányadó szempontul vétele a helyes álláspont és nem az, amelyet a németek is elfoglalnak és amely a fősúlyt e megállapításnál az adós gazdagodására fekteti; ez még, mint kifejtettem, a feltétlen kamatfizetési kötelezettséget nem indokolná *) Előző közlemény a 44. számban. ") L. Fejezetek ... II. kötet 45. 1. <s) L. III. k. 422. 1. meg. Csakúgy a hitelező szempontja az irányadó itt, miként a fix vételnél, — amelynél az időpont oly lényeges, hogy eltérést nem tür, — a vevőé, aki jogosult elállani, de jogosult a teljesítést is követelni, azonban az utóbbi esetben azonnal kell erről az eladót értesítenie.14) Tervezetünk indokolása nem említi, hogy a késedelmi kamatokat meghaladó kár esetén miért mentesiti az adóst menthető késedelme, de ez, mint már kifejtettem, a kártérítés jogi természetével függ össze. A német polgári törvénykönyv a legnagyobb félreértést szülheti azzal, hogy kategorice odaveti a 288. §. II. bekezdésében a késedelmi kamatkötelezettség mellé, hogy az esetleges további kár érvényesítése nincs kizárva; emiitettem clausula nélkül, avagy igy talán még jobb volna: «az adós menthetetlen késedelme esetén». A német polgári törvénykönyv azt a látszatot keltheti, mintha e magasabb kár megtérítése is független volna az adós vétkességétől; helytelen, hogy a német jogirodalom sem emeli ki, hogy ez csak a menthetetlen késedelem esetén áll. Állításom mellett bizonyít azon körülmény, hogy mig a kamat nem kártérítés, hanem csak pénzhasználati ellenérték, díj, addig e plus már kártérítés és mint ilyen már az adós vétkességét tételezi fel. A kártérítés rendszerint vétkességet tételez fel. Rendszerint, de nem mindig, mert lehet kártérítés alapja jogos magatartás, ügylet is stb., de erre itt nem terjeszkedem ki. A hitelező késedelmével megszűnik a késedelmi kamat jogossága ; ha az adós nincs késedelemben, ugy nincs a késedelmi kamat fizetésének alapja. Szépen mondja a Plánum 769 : Sí debitor per solutionem debiti otferat, creditor vero ilud: sine legali causa levare detrectans ad Ütem prorumpat, nec interusurium a die oblationis, nec . . adiudicari solent . . ., quia debitor in his circumstantiis pro moroso reputari nequit.1"') Ha az adós késedelemben is volt, ez nem lehet ok arra, hogy késedelmi kamat fizetessék a hitelező késedelmének tartama alatt is, mert ez azt jelentené, hogy a hitelező jogosult önkényüleg tetszésszerinti ideig a kamatfizetési kötelezettséget kitolni és rajta múlnék egyedül, hogy adós az obligatiója alul szabaduljon. A praxis tévesen magyarázta ez elvet. Ugyanis Dt. u. f. 32/9, 35/62 89 megállapítják az adós késedelmi kamatfizetési kötelezettségét, a hitelező késedelme dacára. A német p. t. 301. $-a szerint is az adós a kamatozó pénztartozás után a hitelező késedelmének tartama alatt kamato! nem tartozik űzetni. Annál inkább áll tehát, ha nem kamatozó pénztartozásról van szó. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 1,199. §-a is kimondja ezen elvet, azonban helyesen csak azon esetre szorítja, ha adós a pénzt a hitelező részére készletben tartotta, különben azon kamatot fizeti, amit a hitelező kapott volna, ha az adós a pénzt bírói letétbe helyezte volna. Ez helyes is, mert más hibájából hasznot húzni, annak rovására, igazságtalan. A hitelező késedelmének előnyeit ne élvezze az adós, tegye a pénzt bitói letétbe, vagy takarékpénztárba; a svájzi kötelmi jog 106 —107. §-ai kifejezetten meg is kívánják ezt. Vagy ha az adós erre már fáradtságot venni nem akar, avagy gátolva van, tegye félre, de ellenszolgáltatás nélkül ne lássa a hitelező rovására tőkéje hasznát. A kamatozó pénztartozásnál a hitelezői késedelem esetén a kamatfizetési kötelezettség megszüntetésének alapgondolata, hogy az adós a felajánlott összeget kénytelen kivonni a hasznosítási körből, tehát csak amennyiben ez fennforog, méltányos a kamatfizetési kötelezettség megszüntetési. Helyesebb tervezetünk álláspontja, mint a német p. t.-é (301. §.), amely hitelezői késedelem esetén feltétlen mentesít, mig tervezetünk 1,199 §. szerint csak akkor szabadul az adós a hitelező késedelme esetén a kamatfizetési kötelezettség alól, ha a oénzt a hitelező javára készletben tartotta, ellenkező esetben azt a kamatot tartozik a hitelezőnek megtéríteni, amelyet ez, ha az adós a tartozási összeget bírói letétbe helyezte volna, a birói letétekre nézve fennálló szabályok szerint az államkincstártól kapott volna. Tervezetünk szerint az adósnál a pénznek mindig készenlétben kell lenni és az adós a hitelező felszólii tására azonnal teljesíteni kénytelen, mert különben késedelembe esik. Tervezetünk 1,202. §-a külön kifejezésre juttatja is ez elvet; a német p. t. kifejezetten erről nem intézkedik, de következik ez az általános jogelvekből. Feleslegesnek i is tartom e §-t. Concedalja tervezetünk indokolása is,16) hogy kifejezett elismerésre nem szorulna az 1,202. §-ban lefektetett jogtétel és mégis meghagyja.17) Ez nem helyes, mert Damocles kardjaként mindig ott lebeg a superflua lex non ") Magyar keresk. törvény 355. német k. t. 376. S- 1- bek. ») L. Grossehmid i, m. II. k 140 !. ») III k. 442. 1. ") A hitelező késedelme megszűnik, ha a szolgáltatás elfogadására és saját elmulasztott teendőinek, valamint a késedelemből eredő kötelezettségeinek teljesítésére késznek nyilatkozik.