A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 45. szám - A szerb btk. büntetési rendszere

322 A JOG loquitur és ki tudja, mily zavart idézhet ez elő joggyakorlatunkban. A törvénynek mindig óvakodni kell a magától értetődő dolgok elmondásától.1") Én azonban nem osztom tervezetünk álláspontját sem és keveselem a bírói letét után járó kamatlábat, mert ha az adós tényleg tovább használja a tőkét, akkor ő a régi visszonyt folytatja ; tehát megállapítanám, hogy ily esetben a kamat marad a régi, azonban az adós jogosult bizonyítani, hogy a pénzt kisebb kamatláb mellett helyezte el, ámbár az ritka eset lesz, hogy az adós a hitelező részére máshol helyezze el a tőkét, mint a bíróságnál, mert annyira nem humánusak a mi adósaink, nem fekszik hitelezőik érdeke annyira szivükön. Ha az adós a tőkét saját cél'aira használja fel, ami a birói letét esetét kivéve a rendszerinti, ezzel a régi visszonyt folytatja, tehát a kamatlábnak is a réginek kell maradni; ez méltányos ugy az adós, mint a hitelező szempontjából és ez felel meg az 1,199. §. alapgondolatának is, tehát a 1,199 i?. 2. bekezdését igy módosítanám : Ellenkező esetben azon kamatot tartozik a hitelezőnek megtéríteni, amely őt a késedelem nélkül megilletné, kivéve, ha igazolja, hogy a tőkét kisebb kamatláb mellett helyezte el. (Folyt, köv.) Külföld. \A szerb btk. büntetési rendszere. Szerbiában az 1860. évi március hó 27-én életbelépett btk. van hatályban. Ezen kódex — főbb vonásaiban — az 1851. évi porosz btk.-et vette mintául, mindazonáltal sok oly lényeges eltérést mutat föl, amelyek miatt megérdemelné, hogy Szerbia határain tul is ismeretes legyen. Azonban, sajnos, e törvény sem német, sem francia nyelvre nincs lefordítva s igy nehezen lehet hozzáférni, s igy valószínűleg ezen körülmény okozza azt, hogy e kódexet a büntetőjogi irók figyelmen kívül hagyják. A jelen alkalommal a kódex büntetési rendszerét kívánjuk bemutatni1) s ismertetésünkben kiterjeszkedünk az eredeti szöveg terminológiájára is. A büntetésekről az Első Rész (Csaszt prva) első fejezete (Glava /) szól, a 12—40. §§-okban. A 12. §. szerint a bűntettes a következő büntetésekre ítélhető: 1. halálra (na szmrt); 2. fegyházra (na robijii) ; 3. börtönre {na zatocsenje); 4. fogházra (na zatvor); 5. hivatalvesztésre (na ilzsenje zvanjd) ; 6. pénzbüntetésre (na novesanu kazuu); 7. testi fenyítésre (fia boj); 8. polgári becsületjogainak az elvesztésére (da izgubi gracsanszku csaszt); 9. bizonyos tárgyaknak az elkobzására (da mu sze oduzmu neke sztvari); 10. bizonyos foglalkozástól való eltiltásra (da mu sze zabra ni izvesznu radnju raditi); 11. kiutasításra (da sze protera) ; 12. rendőri fölügyelet aiá helyezésre (da bnde pod policijszkim nadzorom). Az egyes büntetési nemekre nézve, a következőket emlitj ük föl: A halálbüntetésre itélt egyént agyonlövik s ezután — a törvény szavai szerint — cazonnal eltemetik*. (13. §.) Szerbia az egyetlen európai állam, amely a polgári bíróságok által halálraítélt egyéneket golyóval végezteti ki. A fegyházbüntetés maximuma husz év, minimuma két év Az ezen büntetésre elitélt egyének a fegyházban tartatnak ; nehéz munkával foglalkoznak vagy ott, vagy a mezőn ; lábukon könnyű vagy nehéz láncot viselnek, aszerint, amint azt a bíróság elrendelte. A könnyű lánc súlya két, a nehéz láncé pedig öt oka. A fegyházbüntetésre itélt nők büntetése nem súlyosbítható lánccal s az ily egyének nehéz munkára is csak a fegyházban kötelezhetők. A fegyházra itélt egyének államköltségen élelmeztetnek s egyforma ruhát viselnek. (14. §.) A börtönbüntetés maximuma husz-, minimuma két év. (Tévesen ; Liszt: Strafgesetzgebung der Gegenwart, 1.1154., ahol a minimum egy évre van téve.) A börtönre itélt egyének szabadságvesztési büntetésüket külön intézetben töltik el és sem munkára nem kényszeríthetők, sem meg nem láncolhatók. Tetszésük szerint, államköltségen, vagys a saját költségükön élelmeztetnek. A szegénysorsuakat az állam látja el ruhával. (15. §.) is) így bár sem tervezetünk 1180., sem a nemet törvénykönyv 288. §-a nem nevezik kifejezetten késedelmi kamatnak az adós késedelme esetén a törvényes kamatnál más jogalapon járó magasabb kamatokat, mégis azok ezek is, mert itt a további fizetés jogalapja tulajdonképp a késedelem és nem az előző jogalap. Az előző jogalap csak a kamat nagyságára hat ki, de nem a kötelezettség megalapítója. ') P'orrás : Kazneni Zakonik i Kazneni Posztupak S z ud s z k i . . • s z a Kralyevinu Ssxbij.il. Pető popravlyeno izdanje. U. Beogradu. 1900. A 16. §-ban visszatér a törvény a halálbüntetésre s a halálra itélt egyéneknek megengedi, hogy vagyonukról végrendelkezzenek. Ugyanezen jog a fegyházra, vagy börtönre itélt egyéneket is megilleti. Azonban vagyonukat sem nem kezelhetik, sem pedig arra nézve szerződéseket nem köthetnek, mig büntetésük tart. Ha azonban a bíróság az elítélt egyén vagyonának igazgatására gondnokot rendel: köteles a kirendelés előtt a gondnok személyére nézve az elitéltet megkérdezni. (17. §.) Azt azonban nem mondja meg a törvény, hogy vájjon a birőság köteles-e kinevezni az elitélt által ajánlott egyént gondnoknak ? A halálra, fegyház- és börtönbüntetésre itélt egyén — az itélet jogerőre emelkedésekor — ipso jure elveszti: 1. Az állami-, egyházi-, községi- vagy más köz- avagy tiszteletbeli hivatal-, valamint mindazon «néphivatal t viselhetésének és mindazon foglalkozás gyakorolhatásának a jogát, amelyek csak jónevü férfiakat illethetnek; ezenkívül elveszti aktiv és passiv képviselőválasztói jogát; nem szavazhat a közügyekben s nem lehet választott biró, tanú, szakértő, meghatalmazott, gyám vagy gondnok sem ; 2. minden rangját, cimét, méltóságát és az érdemjelek vagy inás kitüntetések viselhetésének a jogát; 3. az államtól, vagy valamely közintézettől járó nyűg-, kegy és segélydiját. (18. §.) Ezen jogok elvesztésének az időtartamát a bíróság az ítéletben állapítja meg. (19. §.) A fogházbüntetés maximuma öt év, minimuma harminc nap. A fogházra itélt egyének a fogházban azon munkát folytatják, amelylyel azelőtt, vagy pedig valamely más, célszerű munkát végeznek. Azonban a bíróságnak jogában áll, hogy a betegeket vagy azokat, «akik azt másképpen megérdemelték)), a munkától fölmentse. A fogházra itélt tisztviselők és lelkészek soha sem kötelezhetők munkára. Az élelmezés államköltségen vagy az elitélt költségén történik. Ha azonban valamely fogházra itélt egyénnek előzőleg olyan foglalkozása volt, amely — mint pl. a mezei vagy néhány kézi munka — természeténél fogva vagy a fogház visszonyai miatt — magában a fogházban nem gyakorolható, az ily egyén korábbi foglalkozását — az állam vagy népszükséglet javára — a fogházon kivül is gyakorolhatja. (20. •?.) Ha a fogházbüntetés tartama hónapokban és napokban van megállapítva, ugy egy hó harminc nappal, egy nap pedig huszonnégy órával számítandó. (21. §.) Fogházbüntetésnek, fegyház vagy börtönbüntetésre való átváltoztatásánál az előbbinek egy évi tartama nyolc hónapi fegyház vagy börtönbüntetésnek felel meg. (22. §.) A fegyház-, börtön- és fogházbüntetés tartama, ha az elitélt egyén fogva van, az elsőfokú itélet meghozatalának a napjától, ellenkező esetben pedig azon napjától számítandó, amelyen az elitélt egyén — a iogerős ítéletnek előtte történt kihirdetése után — letartóztattatott. (23. §.) Aki hivatalvesztésre van ítélve, az legalább egy és legföljebb öt évig állami hivatalt nem viselhet. A hivatalvesztéssel az illető hivatallal járó jogok és kitüntetések elvesztése is vele jár (25. fi.) Aki fegyházra és hivatalvesztésre ítéltetett, arra nézve ezen utóbbi mellékbüntetés hatálya a fogházbüntetés kitöltésének, illetve elengedésének a napjától számítandó. (26. §.) A pénzbüntetésnek csak a minimumát állapítja meg a törvény: egy tallérban. Ezen büntetéssel — amelynek összege az állampénztárt illeti — csak a törvény által fölsorolt esetekben kapcsolható össze más büntetés. (27. §.) Ha a pénzbüntetés összege oly nagy, hogy az az elitélt vagyonának a háromnegyed részét meghaladja, akkor a pénzbüntetés fogházra változtatandó át s ily esetben 1—-2 tallér egy napi fogházbüntetésnek felel meg; ha azonban a pénzbüntetés három tallérnál nagyobb, akkor minden három tallér helyett egy napi fogházbüntetés állapítandó meg. (28. §.) Fegyházra vagy börtönre és pénzbüntetésre történt elitéltetés, illetve fizetésképtelenség esetén, a kiszabott pénzösszeg először — a 28. §. szerint — fogházbüntetésre, ez atóbbi pedig — a 22. §. szerint — fegyház-, illetve börtönbüntetésre változtatandó át. (29. §.) Azon esetekben, amelyekben a törvény választást enged a bírónak a pénzbüntetés vagy a testi fenyítés, illetve a pénzbüntetés vagy a fogházbüntetés alkalmazhatása között, ugy a pénzbüntetés csak enyhítő körülmények esetén alkalmazható. (30. §.) A pénzbüntetés összege az elitélt egyén halála után