A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 44. szám - Az egyetemlegesség kérdéséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Budapest, 1905. október 29 Melléklet a Jog 44. számához Köztörvényi ügyekben. Az 1868. évi LIV. t.-c. 36. §-a szerint, ha a bontó kereset hűtlen elhagyás miatt, vagyis az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. igában Írott szándékos és jogos ok nélkül való elhagyás miatt indíttatik, a távollevő fél, amennyiben tartózkodási helye ismeretlen, az elé a törvényszék elé idézendő, melynek területén a folyamodó lakik. Minthogy pedig az 1868. évi LIV. t- c. 53. ij-a értelmében házassági perekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen első-, ugy ezt érdemileg elbiráló masodbirósági ítéletet a megelőző eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. c) pontja alapján hivatalból meg kellett semmissiteni. A kalocsai kir. törvényszék következőleg itélt: A kir. törvényszék a peres felek között Szabadkán 1879 okt. 27-én a r. kath. vallás szertartásai szerint kötött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 7,*. í<-ának b) pontja alapján alperes hibájából felbontja s a XXXI. t.-c. 8f>. §-a értelmében alperest vétkesnek nyilvánítja s kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett perköltséget fizessen. Indokok: Felperes keresetét a H. T. 77. §-ának b) pontjára alapítva előadta, hogy neje alperes 1880. évi január havában Halasról, közös lakásukról szándékosan, minden jogos ok nélkül eltávozott, azóta tőle különváltan, ismeretlen helyen tartózkodik és vele a házassági életközösséget az 5,027/1903. P. sz. birói hirdetmény utján történt felhívás dacára az abban meghatározott egy évi határidő alatt igazolatlanul vissza nem állította. Ez alapon kérte a köztük fentálló házasságnak alperes hibájából való felbontását, alperes vétkessé nyilvánítását és az okozott perköltségben leendő elmarasztalását. Minthogy a csatolt hatósági bizonyítványokkal igazolva van az, hogy alperes felperest több mint egy éve szándékosan és jogosulatlanul elhagyta, illetve vele a házassági életközösséget birói felhívás dacára az abban meghatározott idő alatt vissza nem állította s így vele szemben a H. T. 77. S-ának b) pontjában foglalt bontó ok fentforog, a peres felek között fentálló házasságot a rendelkező rész szerint felbontani s alperest vétkesnek nyilvánítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. évi május hó 9-én 4,17(>j905. i p. sz. a.) következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a házassági kötelék felbontására vonatkozó hivatalból megvizsgált részét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1905. évi szept. 26-án 4,959/1905. p. sz. a.) következő végzést hozott: Mindkét alsóbiróság ítélete a megelőző eljárással együtt az 1**1. évi LIX. t.-c. 39. §• c) pontja alapján megsemmissittetik, a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok : Az 1868. évi LIV. t.-c. 36. ij-a szerint, ha a bontó kereset hűtlen elhagyás miatt, vagyis az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ában írott szándékos és jogos ok nélkül való elhagyás miatt indittatik, a távollevő fél amennyiben tartózkodási helye ismeretlen, az elé a törvényszék elé idézendő, melynek területén a folyamodó lakik. A fenforgó perben arra való tekintettel, hogy felperes Xagy-Kikindán lakik, a felhívási hirdetmény kibocsátására, a per elbírálására kizárólag a nagy-kikindai kir. törvényszék illetékes. Minthogy pedig az 1868. évi LIV. t.-c. 53. g-a értelmében házassági perekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nincs, a kalocsai kir. törvényszék pedig illetékességgel nem bírt, az illetéktelen első-, ugy ezt érdemileg elbiráló másodbirósági ítéletet a megelőző eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. c) pontja alapján hivatalból meg kellett semmissiteni s felperest az alaptalanul okozott perköltség viselésére marasztalni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Felperes jogelőde azon ténye alapján, hogy a szolgáltatást értesítés után a haszonbérlőktől fogadta el, és a szolgáltatást a maga részéről is ezek kezéhez teljesítette, megállapítható, hogy a haszonbérlőket az alperes jogutódaiul elfogadta. Annak pedig, hogy a felperes jogelőde a szerződésnek az alperes részéről haszonbérlőire történt átruházásához hozzájárult, következménye az, hogy attól utóbb egyoldalulag el nem állhatott. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék (1904. évi dec 28-án 3,544 191)4. P. sz. a.) Back Frigyes dr. ügyvéd által képv. X. és St. cég, mint a P. és társa cég engedményese felperesnek, Mezei Mór dr. ügyvéd által képviselt gróf. Z. Ödön alperes ellen 20,974 K. 1 f. tőke és járulékai iránti ügyben, következőleg itélt : Alperes köteleztetik, hogy N. és St. engedményes felperes cégnek 2< 1,974 K. 1 f. tőkét, ennek és pedig 10,684 K. 35 f. után 1901 július 30-tól és 10,289 K. 66 f. után 19'»2 június 16-tól járó 50/0 kamatát és 768 K. perköltséget 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: Alperesnek az engedményező felperes cég kereshetőségi joga ellen emelt kifogásának helyt adni nem lehetett, mert ugy a C. a. beadványból s arra hozott keresk. és váltótörvényszéki végzésből, valamint F. H. és V. I. vallomásából megállapítható, hogy P. és társa cég a P. W. és társa cégnek összes aktíváit és passiváit átvette s igy jogot nyert arra, hogy a jogelődjét illető szerződési igény alapján keresettel élhessen. Az ügy érdemében : felperes keresetét arra alapította, hogy az alperessel kötött 2. a. szerződés értelmében az 1900/1901. és 1901,1902. évi szeszfőző idényekben összesen 41,948*03 Hl. moslékot szállított, melynek Hl.-ként 50 frtban megállapított árát, azaz 20,!t74 K. 1 f. összeget alperes megfizetni tartozik. Alperes védekezését arra alapította, hogy ő ingatlanait a 2 . a. szerződés kelte után F. M. és R. P.-nak bérbe adta, ezzel együtt átruházta ezen bérlőire a 27. a szerződésből folyó jogait s kötelességeit; minthogy pedig felperes cég ezen átruházást tudomásul vette: a F. M. állal az I. és K. alatti szerződések értelmében teljesített terményszállitások, az alperes által a 27. a. szerződésben elvállalt szállítási kötelezettség teljesítése gyanánt felveendők, s igy a 2'/. a. szerződés 5. pontja értelmében a termény szállítás ellenértékeként kikötött moslékszállitás felperes által ingyen volt teljesítendő. Az ezen védekezésben foglalt állitások közül tényként megállapítandó, hogy alperes az ingatlanbérlettel együtt a 2., a. üzemszerződésből folyó jogokat s kötelességeket F. M. és K. V.-ra ruházta, megállapítandó továbbá, még pedig már B. F. dr. tanúnak az A) a. kérdésre tett vallomása alapján is. hogy felperes cég ezen átruházásról tudomást is szerzett. Azonban a tudomásszerzés ténye magában véve, a tudomásvétel jogi jelentőségével még nem bir, s ennélfogva az a kérdés, hogy a F. M. által az I. és K. a. szerződések szerint teljesített szállítások alperes teljesítéseként érvényesíthetők-e ? első sorban annak eldöntésétől függ. h°gy felperes cég az alperes s bérlői közt történt engedményhez hozzájárul s ezzel F. M.-t. alperes jogutódjaként elfogadta-e vagy nem r E tekintetben kétségtelen az, még pedig ugy a felperes, mint az alperes által felhívott tanuk vallomása alapján, hogy kifejezett s alakszerű tudomásvétel felperes cég részéről nem történt, s megállapítható B. F. dr. vallomása, valamint az alperes ügyvédje s felperes cég közt az E,/' F./- N./' és O.l. a levelekkel igazolt levélváltás alapján, hogy felperes cég kifejezetten kijelentette alperes jogi képviselőjének, hogy az alperes a F. M. közt beállott jogutódlást tudomásul nem veszi s F. M. terményszállitását a 2,. a. szerződés szerint történő szállításnak nem tekinti. Kétségtelen azonban, hogy felperes cégnek mindezen kifejezett jogfentartó kijelentései nem jöhetnének tekintetbe, ha felperes tényleges cselekményekkel a jogutódláshoz egyébként kozzájárult volna, amint hogy ez az alperes által felhívott tanuk felfogása szerint megtörtént. Ezen kérdés elbírálásánál a biróság arra a meggyőződésre jutott, hogy ugy felperes cégben, mint alperes bérlőjében F. M.-ban meg volt a hajlandóság arra, hogy az I. és K. alatti szerződések szerint történő szállításaiként fogadtassanak el, azonban ezen hajlandóság mindkettőnél csak mint eventualis szándék állott fenn s csak azon feltétel esetére, ha a felek közt elintézetlenül függő azon kérdés, hogy a felperes cég által épített szeszgyár kellő mennyisagü vizzel el fog-e láttatni r békés uton elintézést nyer ; kétségtelen ugyanis, még pedig ugy B. F. dr., mint F. M. tanuk vallomásából, hogy felperes cég készséggel fizette volna az I. és K. a. szerződésekben foglalt áraknál magasabb terményárt s készséggel vette volna a F. M.-nak magasabb áron fizetett terményeit alperes teljesítéseként s ez esetben a moslék árát sem követelte volna, ha F. M.-nak a vízellátás kérdésében az I. és K. a. szerződésekben «Rath und That» kifejezések alatt igért közbenjárása sikeres lett volna. Mindaddig azonban, mig ezen függő kérdés elintézést nem nyert, sem felperes cég, sem F. M. a jogutódlás elismerése tekintetében végleges megállapodásra lépni nem akart, ami megállapítható egyrészt abból, hogy az f. és K. a. szerződések ily jogutódlásról említést nem tesznek, másrészt abból, hogy az L és K. a. szerződések utolsó bekezdésében foglalt záradék kifejezetten kijelenti, hogy az I. és K. a. szerződés a felperes és alperes közti szerződéses visszonyt nem érinti. Alperesnek ezen záradék ellen felhozott s F. M. tanú vallomásával támogatott azon védekezése, hogy a záradék kizárólagos célja az volt. hogy a gyár építésére vonatkozó szerződésből folyó vízellátás kérdése érintetlenül hagyassék, elfogadható nem volt. Feltété-