A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 44. szám - Az egyetemlegesség kérdéséhez

174 A JOG lezhető ugyan, hogy felperes s F. M] ezen vízellátás kérdésében semmiféle praejudikáló kijelentést tenni nem akartak, de arra, hogy ezen akaratukat éppen az I. és K. a. szerződésben kellett kifejezésre juttatni, semmi elfogadható ok nincs, minthogy az I. és K. a. szerződések tartalmuknál fogva a vízellátás kérdésétől teljesen távol állanak és épp oly kevéssé képezhetnének praejndiciumot a vizellátás kérdésében a záradék ott nem léte, mint ott léte mellett. De különben is az L és K. a. szerződések a vizelátás kérdésében már azért sem képezhettek praejudiciumot, mert ezen kérdés fennállása s nehézségei úgyis kifejezést nyertek ezen szerződések azon részében, melyben F. M. s éppen a nehézségek leküzdésére «Rath und That> kifejezések alatt ségédkezését kilátásba helyezi. Az a körülmény, hogy az I. a. szerződésben • Vertragé» tehát többes számú kifejezés használtatott, csak azt mutatja, hogy a szerződő telek a vízellátást szabályozó szerződésre is gondoltak, de kizárja azt, hogy csakis erre gondoltak volna. Kétségtelen tehát, hogy az I. és K. a. szerződések említett záradékának kellő értelem tulajdonitható, minthogy az épp ugy érthető a 2./" a. szerződés mint az építési szerződés épségben tartására, hogy pedig a «Vertrag* s «Vertragé* kifejezések első sorban a 2,/" a. üzemszerződésre értettek, azt nyilvánvalóvá teszi az a körülmény, hogy a K. a. szerződés éppen a «Pachtvertrag»-nak nevezett 2./• a. üzemszerződést jelöli meg mint olyat, melynek tartamára a K. a. szerződés köttetett, amelyre tehát természetszerűleg az érintetlenség kikötése is elsősorban vonatkoztatandó. Az pedig, hogy a szerződő felek akkor, mikor kimondották, hogy a 2./. a. szerződés érintetlen, azt akarták volna kimondani, hogy amint ezt F. M. tanú vallomásában értelmezi, ezen érintetlenség csak részlegesen s csak ugy értendő, hogy csakis a felperes cég kötelességei hagyatnak érintetlenül, miga terményárakra vonatkozó intézkedések éppen az I. és K. alattiakkal megváltoztatnak : sem az I. és K. alatti szerződések szövegéből, sem a szerződő feleknek fentebb jelzett szándékából nem következtethető. Igaz ugyan, hogy azon terményárak, melyek mellett F. M. az I. és K. a. szeződések szerint a szállítást elvállalta, alacsonyabbak voltak a napi árfolyamnál. Ebből azonban még nem lehet a F. M. tanú vallomásában foglalt azt a következtetést levonni, hogy F. M. ezen olcsó árakat csak azért fogadta el, mert alperes jogutódjaként, s a 2./' a. alatti szerződés teljesítéseként, nem pedig saját számlájára vállalta a szállítást. A napi árfolyam alatt álló árak közelebb fekvő magyarázatául ugyanis az szolgál, hogy F. M. az I. és K. alattiakkal a szeszfőzés hasznában fele részessé vált, így az általa elvállalt szállítás feltételei őt nemcsak mint eladót, hanem mint vevőt is érdekelték. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a felperes és F. M. közt létrejött írásbeli megállapodások csakis arra engednek következtetni, hogy ezen szerződő felek mindenképp el akarták kerülni még látszatát is annak, mintha az alperes s felperes cég közötti szerződéses visszonyon változtatni akarnának s ez egyaránt áll a gyár építésére s a kútra vonatkozó szerződésre, mint a 2., • a. üzemszerződésre s egyaránt kiterjed az alperesnek felperessel szemben fennálló jogaira, mint kötelességeire. Kérdés tárgyát még csak az képezhette, hogy az írásbeli kijelentések dacára nem-e voltak felperes tényleges cselekedetei olyanok, melyekkel concludens akaratkijelentésként elismerte az alperes és F. M. közötti jogutódlást, nevezetesen azt, hogy F. M. a terményeket, bár a a. áraknál magasabb áron, azonban a 27- a. szerződésben foglalt terményszállitás teljesítésének joghatályával szállította. Iíy concludens cselekményszámba menne alperes előadása szerint az a tény, hogy felperes cég a 2. ' a. üzemszerződés egész ideje alatt nem alperessel, hanem F. M.-val s ennek közegeivel bonyolította le az üzemszerződésből folyó összes ügyleteket s így ezzel kifejezést adott annak is, hogy a F. M. teljesítéseként fogadja el s ehhez képest a maga részéről is a 2./- a. szerződésnek az ingyen történendő moslékszállitásra vonatkozó rendelkezéseit tartja kötelezőnek. E helyett azonban felperes cég a moslékot a F. M. által bérelt alperesi istállókba átszivattyúzta, ennek árát nem kérte, ezzel, ugy F. M.-t. mint alperest, abban a téves hitben hagyta, hogy a moslékszállitás ingyenesen történik, közben azonban alperes számláját azzal megterhelte. Kétségtelen, hogy felperes cégnek az üzemszerződés utolsó két éve alatt folytatott ezen eljárása nyilván kétértelmű; épp ugy, mint ahogy az I. és K. a. szerződések záradéka is az volt. Csakhogy ezen kétértelműség, mint fentebb kifejtetett, felperes cégnek és F. M. közös akaratának megfelelt, mert hiszen ugy felperes cég, mint F. M. szándékosan mellőzték azt, hogy a moslékszállitás ingyenessége kérdésében nyilatkozzanak, sőt ezen kétértelműséget az I. és K. a szerződésekbe tudatosan belefoglalták — szem előtt tartva azt, hogy a F. M. jogutódlásának s ezzel a moslékhoz való ingyenes jogosultságának kérdése csak akkor fog eldőlni, mikor a vizellátás kérdése peres felek között tisztázva lesz. Ennélfogva felperes cégnek F. M.-hez való szerződéses visszonyában köve tett eljárása F. M. ellenében kétértemünek nem minősíthető s így csak az tehető még kérdés tárgyává, hogy felperes cégnek alperessel szemben követett eljárása nem-e volt alkalmas arra, hogy alperest tévedésbe ejtse; neveztesen, hogy alperesben azt a hitelt keltse, hogy felperes cég F. M.-et alperes jogutódaként elfogadta s ezzel alperest a a 2./' a. zerződésből folyó minden kötelezettség alól mentesítette. Ezen kérdés eldöntéseként azonban meg kellett állapitani, hogy felperes céget alperes irányában követett eljárásban sem mulasztás sem kétértelműséggel való tévedésbe ejtés nem terheli. Nem vitás ugyanis felek kozt, hogy H. K. dr. alperesi megbízott ügyvéd a felperes cég Közt 1900: évben az E. és F. •/., 1901, évben az O. (és N.) 7- a. levélváltások folytak. Ezen leveíek közül az E. és F. alattiak az 1900/901. — az O. (a N.) alattiak az 1901'902-iki szeszfőzői évadra vonatkoznak. Mindkét alkalommal felperes cég kétértelműséget kizáró módon kijelentette, hogy a %]• a. üzemszerződésnek alperes által leendő teljesítéséhez ragaszkodik, s ebből önként az F. a. levélből kifejezetten is következik, hogy felperes az alperes bérlőit mint alperes engedményes jogutódait el nem fogadja. Ennélfogva alperesre, mint engedményező félre hárult annak kötelezettsége, hogy a 27- a. szerződést szerződő félként teljesítse, vagy pedig, hogy arról gondoskodjék, hogy engedményesei az engedményezett szerződést oly módon teljesítsék, mint ahogy ő maga arra kötelezve volt. Ahelyett azonban, hogy alperes ily értelemben eljárt volna, vagy pedig egyébként gondoskodott volna arról, hogy az általa folyamatba tett engedményezés kellőkép elfogadtassék, alperes, illetve jogi képviselője kérte arra, hogy E. 7. (és N. •/.) a. leveleivel felperest értesítse az utóbbi előtt különben is ösmeretes engedményezésről, holott alperesnek tudnia kellett volna, hogy az engedményt nem elég az engedményezettnek tudtul adni, hanem azt utóbbi által elfogadtatni is kell. Felperes cég pedig az engedményhez való hozzájárulását kifejezetten megtagadta. Alperes nyilván abban bízott, hogy az engedmény ezen elfogadtatását bérlője s engedményese F. M. el fogja látni. Azonban az F. : . (és B. /.) alatti levelek figyelmessé tehették volna alperest e tekintetben, hogy az engedményezés tudomásul vétele meg nem történt s ha ezen levelek vétele után is megmaradt a perújítás álláspontján s az őt illető teendőknek F. M. által való ellátásának módjával nem törődött ; ugy csakis ezen eljárásnak kell tulajdonítania, h ogy F. M. ahelyett, hogy jogutódlását felperes cég által elfogadtatta volna, e helyett felperes céggel az I. •/. és K. •/. alat^ szerződéseket kötötte, melyek a jogutódlás kérdésében szándékos kétértelműséget tartalmazván, semmikép sem alkalmasak arra, hogy az azokban kötelezett terményszálhtást az alperes teljesítéseként tüntessék fel s arra engedjenek következtetni, hogy felperes cég a 2./' a. szerződésnek alperes ellen való érvényesítéséről lemondott volna. Kétségtelen az eddigiek alapján, hogy oly jogügylet, melylyel felperes cég a 2./- a. üzemszerződésnek alperes részéről való engedményezését jogi érvényűvel tudomásul vette volna, a felek között sem kifejezetten, sem concludenter nem létesült s igy alperes kötelezettségének fenn vagy fenn nem állása kizárólag aszerint bírálandó el, hogy ő a 2\'. a. szerződésnek eleget tett-e vagy nem ? Alperesnek az a védekezése, hogy a felperes által szállított moslékot ő át nem vette, hanem az F. M. és H. bérlőknek szállított s igy annak áráért és ezek felelnek, figyelembe nem jöhetett, mert kétségtelen hogy a moslék azon istállókba szivattyuztatott át, melyek a 2 a. szerződésben teljesítés helyeként megjelöltettek, s igy alperesnek mint a szerződés szerint átvevő félnek állott kötelességében az átvétel helyére olyan közegeket állítani, kik az átvételre az ő nevében jogosítva vannak; az a körülmény pedig, hogy felperes cég F. és K. bérlőket, mint átvevő közegeket elfogadta, még nem foglalja magában, tekintettel az átvétel helyének szerződésszerűségre, azt, hogy felperes az átvevő közegeket a szerződésbe lépett feleknek fogadta volna el. Alperesnek a szállított moslék mennyiségének számszerű helyessége ellen emelt kifogása figyelembe nem jöhetett, mert a. 27. a szerződés 5. pontja értelmében felperes az általa üzemben tartott szeszgyárban termelt összes moslékot tartozott alperes istállóiba átszállítani; az alperes által elleniratában közölt adatok szerint a F. M. által szállított terménymennyiségből a 2 •/• a. szerződés 5. pontjának megfelelő számítás szerint 42,975 Hl. moslék volt termelendő s alperes istállóiba szállítandó, — minthogy pedig alperes elleniratában beismerte, hogy bérlői a szállított moslékot átvették; — minthogy alperes oly mennyiségű moslék szállítását követelhette, mint amennyi a felperes által termeltetett, — a keresetbe vett árnak megfelelő moslékmennyiség pedig 41,948 Hl.-rel tehát kevesebb, mint a mennyi szerződésszerint szállítandó volt, s igy ezen kereseti mennyiség mindenesetre termeltetett s alperes által teljes mennyiségben követelhető volt, — minthogy alperes, illetve bérlői a szállifott moslék mennyisége ellen kifogást soha sem emeltek s ezzel elismerték azt, hogy a szerződésszerű mennyiséget megkapták; és minthogy kifogástalan átvétel esetén az utólag emelt kifogás az átvevőt terheli, — alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy felperesi cég a kötelezett moslék mennyiségből a keresetben felszámított mennyiségnél kevesebbet szállított, — minthogy pedig ezt nem bizonyitota, kifogása, amennyiben kötelezettsége összege ellen emeltetett, ez okból mellőzendő volt. — Ezek szerint a keresetben felszámított mosléknak alperes számlájára történt szállítása bizonyítva lévén, hogy a moslék termeléséhez szükséges termények sem alperes által, sem a 2 /. a. feltételek mellett, hanem az I. és K. alatti szerződések szerint szállíttatott, tekintve, hogy az I. és K. a. szerződésekben foglalt azon terményárak, melyek a 2 /. a szerződések árával számszerint egyeznek, sem tekinthetők a 2 -j. a. szerződésnek megfelelőknek, minthogy az I. és K. szerződések sok egyéb intézkedést is tartalmaznak, melyek a szállítás feltételeit az áraktól eltekintve is befolyásolják; meg kellett állapitani, hogy a 2 •/. a. szerződés 5. pontjának második mondatának esete beállott s ahhoz képest