A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 44. szám - Az egyetemlegesség kérdéséhez

318 A JOG modoiban ós ily bizonyítékokkal nem cáfol oly vádakai, melyek clvitázhatlanok és c pscudo-cáfolat után épp oly erősen fennállana mint annak- előtte. Akár ügyes, akár «ügyellen» legyen az ellenség, — pusztán előkelő lenéző mosolylyal és üres phrasisokkal őt lefegyverezni és ártalmatlanná tenni nem lehet. Itt csak bizonyítékok dönthetnek. Téved azonban cikkíró, ha azt hiszi, hogy bennünket a rendör^í««*pÉ£**^mben akár « gyűlölködés*, akár ellenszenves. epésk^TS^vcz^uerrie. Mi a többi európai fővárosok mintájára egy iskolázott, szakértő és kötelességtudó rendőrséget kívánunk Budapest főváros részére is. Aliithatja-e rendőrségünk mindezt magáról ? Létezik-e egy előkészítő tanfolyam rendőrtisztviselők és rendőrközegek részére ? Elveznek-e azok bármily elméleti és gyakorlati kiképeztetést hivatalba lépésük előtt vagy alatt f És nem ezen kardinális hiánynak tulajdonitandó-e. ha a rablások, lopások esetei — a rendőri jelentés önbeismerése szerint — évről-évre szaporodnak és rendszerint — a jelentés minden szépítgetése dacára, — negatív eredményüek ? Lesz-e a károsultak kára megtérítve ? Fektet-e a rendőrség erre bármily csekély súlyt: Bánik-e a letartóztatott kiskorú gyermekekkel ugy, hogy azok javultan a társadalomnak visszaadassanak és nem növeli-e a társadalmi fekélyt azáltal, hogy ezeket a gyermekeket — önbeismerése szerint, - - a toloncházban megrögzött gonosztevőkkel egybezárja? Ks a többi és a többi! . . . Erre adjon a rendőrség őszinte, tárgyilagos feleletet; ezt cáfolja —ha tudja. A magas lóra ülni, a tárgyilagos kritikust amúgy rendőriesen lehurrogni, az hatósághoz egyáltalában nem méltó, sőt a legkomolyabb megrovást érdemlő eljárás, — és rendkívül csodálkozunk, hogy Rudnay ur, akit gentleman-nek ismerünk, erre felhatalmazást ád. Facit: a rendőrség bőséges invektivákkal élt és policialis slylusban szellemeskedett — de cáfolni nem cáfolt egy parányit sem. 5. Tiltakozik cikkíró azon állítólagos állitásunk ellen, hogy a csalásokhoz, sikkasztásokhoz és vagyonbukott ügyekhez annyit ért a rendőrség, mint a hajdú a harangöntéshez. ' Levegőbe puffogtatott mondás volt ugyan, mint a hányat, akár százat lehet útnak ereszteni, de — et semper aliquid haeret — ki kell jelentenünk, hogy ez egyszerűen nem igaz>. Tekintsünk el a klassikus stilus ezen ujabb remekétől valamint az oly ügyesen alkalmazott latin idézéstől és konstatáljunk egyszerűen, hogy cikkíró ur itt — enyhén mondva — /érdi telt. Saját idézett mondatunk ugyanis szórói-szóra következőképp hangzik:*) <csalási, sikkasztási és a vagyonbukott ügyekkel (utóbbiakhoz annyit értenek stb.>.) Aki irni, olvasni és logikusan gondolkodni tud, az önként be fogja látni, hogy e mondatnak sulvponlja a vagyonbukott ügyeken fekszik és csupán ezekről lesz állítva, hogy a rendőri közegek hozzájuk nem értenek. Ebbeli tudomásunk pedig az ügyészségnek és vizsgálóbiráknak előttünk ismételve tett észrevételein alapul. A csődügyek a legbonyolódottabb, legtöbb időt, szakértelmet, routint és hosszú évi gyakorlatot igénylő bűnügyek közzé tartoznak - és ezek jó kézbe legyenek letéve az általunk jelzett képzettséggel bíró, évente 3,168 ügydarabot elintéző fogalmazók vagy segédfogalmazók által? Ki mond ezek után valótlanságot, — mi-e vagy a rendőrség hívatlan prókátora ? - Tanukul felhívjuk a fővárosi ügyészséget és vizsgálóbirákat, --- hadd nyilatkozzanak, hogy mily állapotban kapják dk meg a rendőrség által teljesített csödvizsgdlatokat ? Es ha kiderül, hogy csak azt állítottuk, ami e körök állandó panaszának tárgyát képezi, akkor vájjon ki kockáztatta kettőnk közül a levegőbe puffogtatott mondást ?!» (i. t'ikkiró «igen sok ügyvédet tud, kik nagyon szívesen vették, ha a rendőrségnek «képesitett» emberei itt-ott jó tanácscsal, sőt néha egy kis törvényp'''gyalázattal látták el őket». Szól ez természetesen — ugymonu — az ügyvédi kar ama fiatal ^mindentudóinak^, akik a rendőrség lépcsőin járják le legelőször a gyakorlat éveit». l'.z is, — ugy látszik — egy éles nyíl akar lenni ellenünk ! De mit szól cikkíró majd akkor, ha arról értesül, hogy e sorok irója már 38 év óta gyakorolja az ügyvédi mesterséget és hogy tapasztalatai még azon időbe nyúlnak vissza, midőn a rendőrségnél, — mely akkor igaz még államosítva nem volt, — alku tárgyát képezte a rendőri közbenjárás kieszközlése ? Sok épületes dolgot tudnánk e korról és az ujabb aeráról is elmondani — ha csakugyan -gyűlölködés vagy -ellenszenves epéskedésa vezérelné tollúnkat. 7. Utolsónak marad a nagy sláger! «De hagyjuk! — így rekeszti be cikkíró alapos, szakszerű cáfolatát — ugy látszik, hogy a zárjeles kritika is ennek az ominosm Zeysig-ügynek egy sárosan festő utóbuborékja. (!!) Szerencse az, hogy a *Jog.» még nem az igazság*. Makó nem eshetik távolabb Jeruzsálemtől, mint mi a Zey"A'-ügytől! Annyit tudunk felőle, mint amennyit a napilapok reprodukálnak és sohsem álmodtunk azon váratlan megtiszteltetésről, hogy nekünk is ezen világraszóló botrányperben egy kis szerep, vagy jobban mondva szerepeltetés jusson. Ha a rendőrség által ez ügyben kiderített többi nyomok is époly megbizha*) A meglepő az, hogy a polemikus cikk során reprodukált szemelvényünkben ezen mondat egész hiven lesz visszaadva, — cikkíró tehát olvasói feledékenységére vagy értelmiséghiányára számitott, a midőn ennek dacára hamisan idéz ! lók és hitelesek, akkor a letartóztatottak szénája nem állhal tulrosszul. . , Ezúttal tehát a *Jog> tényleg a meg nem cáfolt igazság volt és ez felment bennünket attól, hogy a cikkíró bőven szórt gyanúsításaira és szemenszedett stilistikai finomságaira akár csak egy szóval is reflektáljunk. A toloncházak pokrócraktára nem áll rendelkezésünkre, de különben is annyira piszkos, hogy azt ellenfelünknek minden irigység nélkül használat végett átengedhetjük. 1-: téren elismerjük teljes szakképzettségét, — és ez, ugy látszik, elég is rendőrtisztviselői minősítésére. Habeat sibí. r.L Hatáskör megállapítása, cselédbér iránt oly felek közt indított ügyben, akik vadházasságban éltek és az ezen viszonyból folyó vagyoni követeléseikre nézve kir. közjegyző előtt szerződést kötöttek. A kir. ministerium B. I.-nak I. ü. elleni 144 kor. és jár. iránti ügyéből a b.-i kir. jbiróság és T. vármegye alispánja között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1905. évi jan. hó 17. napján tartott tanácsában az 1869. : IV. t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott : Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokok : B. I. b.-i lakos a b.-i járás főszolgabirája előtt 1904. évi febr. hó :20-án és mára hó 2-án azt adta elő, hogy 1901. évi aug. hó 15-étől 1902. évi aug. hó lö-éig egy éven keresztül — felmutatott cselédkönyvének tanúságaként — havi 12 kor. bér mellett szolgált I. 1). e.-i lakosnál. Kérte ez alapon a" panaszlottnak 144 koronában elmarasztalását. A főszolgabíró 1904. évi ápr. hó J3-án 1,060. sz. a. hozott véghatározatával a panaszost a törvény rendes útjára utasította, mert a tárgyalás folyamán beigazolást nyert, hogy a panaszos nem mint cseléd volt panaszlottnál alkalmazva, hanem vele közös háztartásra, vadházasságra lépett és az ezen viszonyból kifolyó vagyoni követeléseikre nézve kir. közjegyző előtt szerződést kötőt tek ; minthogy pedig ennek folytán a panaszos magát háztartási és gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatoknak teljesítésére nem bérért kötelezte, hanem az egyezség alapja erkölcstelen viszony, ezért követélésével elutasítandó volt. Ezt a határozatot T. vármegye alispánja az 1904. évi ápr. hó 16-án 12,002/1904. sz. a. hozott határozatával indokolása alapján helybenhagyta. B. I. ezután 1904. évi jun. hó 19-én Sp. I. 360 l. sz. a. a buziási kir. jbirósághoz fordult keresetévej, amelyben előadva, hogy az alperes őt 1901. évi aug. hó 15-én háztartásának vezetésérc gazdasszonyként fogadta fel évi 144 kor. bér mellett, az alperesnek az egy évre járó bér fejében 144 koronában elmarasztalását kérte. A kir. jbiróság 1904. évi jul. hó 11-én 360/2. sz. a. hozott végzésével a pert megszüntette, mert a felperes magát, mint gazdasszony, a háztartás körüli személyes és folytonos szolgálatok teljesítésére kötelezte, a gazda és cseléd között a szolgálati Viszonyból támadható viták elintézésére pedig az 1876 : XIII. l.-c. 115. §-a értelmében a közigazgatási hatóság hivatott. E szerint a b.-i kir. jbiróság és T vármegye alispánja között hatásköri összeütközés esete merült fel, melynek elintézéseképen a biróság hatáskörébe kellett az eljárást utasítani, mert abból a tényből, hogy a felek a B. M. l.-i kir. közjegyző által 1901. évi jul. hó 30-án felvett közjegyzői okirat szerint, mint jegyesek, kijelentették, hogy egymással házasságra lépnek s egymásnak hitvestársi hűséget fogadnak s 1. D. a felperesnek özvegyi joga s egyéb igényei kielégítéséül bizonyos összegeket kötelezett, továbbá abból a tényből, hogy a felek az emiitett okirat kiállítása után egymással közös háztartásra léptek, nyilvánvaló, hogy — habár a cselédkönyv szerint a felperes havi cselédbér mellett állott az alperes szolgálatában — a felek között nem volt cselédviszony és hogy a felperes azokat a szolgálatokat, amelyeknek diját ezúttal követeli, nem cselédként teljesítette; mihez képest a gazda és cseléd közötti viszonyt szabályozó 1876 : XIII. t.-c. 115. §-a alapján a közigazgatási hatóság hatásköre nem állapitható meg és minthogy e hatóság hatáskörének megállapítására más ok sem forog fenn, a felperes követelése mint magánjogi követelés, birói útra tartozik, a per érdemében lévén eldöntendő az a kérdés, hogy a felperes — a közte és alperes között fennállott viszonyra tekintettel — az alperesnek, teljesített munkájáért követelhet-e jogosan díjazást vagy nem (2,582/1905. I. M. sz.) etílM, ilíívtM l«R»A»Ao NVCMKHllA BUOWlSTf*. A magyar magánjog kézikönyve. Irta Dr. RAFFAY FERENC ügyvéd, egyet. m. tanár és jogakad. nyilv. r. tanár. Ára fűzve 16 korona, diszes kötésben 18 korona. Ügyvédeknek, bíráknak, jogi vizsgálatokra készülőknek nélkülözhetetlen Minden könyvkereskedésben kapható A pénz előleges beküldése esetén frankó küldi az alólirt kiadó : Sziklai Henrik könyvkereskedő Eperjesen. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönbenjelöltekgyorsan jutnak eredményhez^ JOG hirdetései utján.