A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 44. szám - A szolgálati bizonyítvány a magyar jogban

A kérdésre az lSili : XVI. t.-c. 52. és 124. s az 1886: VII. t.-c. 34. §-ai vonatkoznak, melyek ide vonatkozó részeikben a következő intézkedéseket tartalmazzák. 1894 : XVI. t.-c. 52. §. «A megbizott közjegyző késedelmes eljárása esetében az 1886: VII. t.-c. 34. §-ának intézkedései | azzal a módosítással alkalmazandók, hogy a megbízás elvonása esetében a hagyaték tárgyalására bírósági tag küldendő ki. Elvonható ugyanily módon a megbízás akkor is, ha a körjegyzőnek felületes eljárása a tárgyalás másodszori pótlását teszi szükségéssé.» Ehhez a ponthoz az igazságügyi bizottság azt az indokolást csatolta, hogy ez az intézkedés azért szükséges, hogy lehetővé váljék a hagyatéki ügyet a közjegyző késedelmes vagy merőben helytelen eljárása esetén sikeresen befejezni. 1886: VII. t.-c.34. §. «A bíróság . . ha . . az örökösödési eljárás vezetésében késedelmet tapasztal, vagy ily irányban panasz tétetik, a tett intézkedésekről és a befejezést netalán gátló akadályokról az eljáró közjegyzőtől záros határidő alatt jelentést kívánhat s ugy a megbízásnak teljesítésére, mint a jelentéstételre kitűzött határidőnek megtartására a kir. körjegyzőt annyiszor-menyiszer 100 írtig terjedhető birsággal szoríthatja, azon felül pedig azon megbízást, amelynek teljesítésében indokolatlan késedelmet tapasztal, a közjegyzőtől, megvonhatja .» «Az ilyen határozat ellen a közjegyző a törvényben megengedett (1881 : EXI t.-c. 54. §. .)» Az 1894 . XVI. t.-c. 124. §-ának intézkedéseit már fentebb láttuk, itt csak 8-ik bekezdésének ide vonatkozó részét idézzük, mely szerint: «Az átadó vagy perreutasitó végzés ellen beadott felfolyamodás során kérni lehet minden olyan sérelem orvoslását, mely a felfolyamodással megtámadott végzést vagy örökösödési bizonyítványt megelőzi» s az 1 — 5. pont szerint külön felfolyamodással meg nem támadható. Ennél az esetnél a kérdés még bonyolultabb, mert szerencsétlen szövegezésű az az 1886: VII. t.-c. 34. §-ára való hivatkozás s mert kétségtelen, hogy a jelen esetben a kir. közjegyző a hagyatéki ügyet végleg befejező végzés elleni felfolyamodással sérelmét nem orvosolhatja. Azonban az 1894 : XVI. t.-c. 124. §-a alapján itt is kimondhatni vélem, hogy ennek a felfolyamodásnak sincs halasztó hatálya az örökösödési ügy tovább folytatására; mert hiszen e rendelkezés intenciója éppen az, hogy a feleknek a közjegyző késedelmes, vagy felületes eljárásából származó sérelme orvosoltassék s ez az intentió játszatnék ki, ha a hagyatéki ügy a II. bíróság határozatának leérkeztéig szünetelne. Minthogy azonban az ilyen elvonások lehetnek jogtalanok is és igy a kir. közjegyzőnek fontos érdeke az, hogy az elvonó végzés pártatlan bíróság által biráltassék felül, amiből folyólag lehetővé kell tenni, hogy ez a felülbírálás még akkor megtörténjék, amikor a közjegyző esetleges sérelme még orvosolható : itt tartom feltétlenül alkalmazandónak az 1881 : EIX. t.-c. 57. §-ának azt az intézkedését, hogy a hagyatéki ügy tovább folytatására szükséges iratok másolatban terjesztessenek fel a kir. táblához és pedig a felfolyamodás beérkezte után haladéktalanul ; a kir. táblán pedig soron kívül intéztessék el az ügy, hogy a végzés esetleges megváltoztatása lehetőleg még akkor következzék be, amikor még az elsőbiróság a hagyaték további tárgyalása iránt lépéseket nem tett. A 3-ik esec végül az, hogy a közjegyző az ellen a végzés ellen él felfolyamodással, amely az ügynek a közjegyző fegyelmi hatóságához való áttételét rendeli el. Azonban az ilyen felfolyamodásnak ugy beadása mint elfogadása, főként pedig elbírálása tisztán abusiis. Hogy áll ugyanis a dolog tulajdonképpen f Köztisztviselő ellen, amilyen a kir. közjegyző is, minden magánszemélynek joga van fegyelmi panaszt emelni. Ez a joga meg van a közhatóságoknak is, a bíróságoknak pedig egyenesen kötelessége is. A feljelentés ellen a közjegyzőnek védelmi eszköze — a törvény szerint — nem a telfolyamodás, hanem az illótékes fegyelmi hatóság előtt való védekezés, amely ha a közjegyző részéről sikerre vezet: alaptalan vádaskodó ellen büntető uton kereshet megtorlást. Hogy ez igy van a magánfelek által tett fegyelmi följelentéseknél, azt, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe. Minthogy pedig semmi alap nincs arra, hogy a hatóságok részéről előfordult feljelentéseknél ez másként legyen: kétségtelennek tartom, hogy a hatósági feljelentések ellen is csak ezen az uton szerezhet a közjegyző orvoslást. Ugyanezért abusus az ily végzések ellen felfolyamodást adni be s a bíróságoknak azt mint törvényben kizártat hivatalból vissza kell utasitaniok. A kir. tábláknak az ilyen felfolyamodásokat pedig azért nem szabad felülvizsgálniok, illetőleg érdemileg elintézniök, mert ez által a fölött bíráskodnak hogy helyesen tétetett e feljelentés a közjegyző ellen, vagyis követett-e el a kir. körjegyző fegyelmi vétséget.5 Ebben a tekintetben pedig határozni nem a kir. táblák, hanem a közjegyzői fegyelmi bíróságok hatáskörébe tartozik. Dacára ennek, saját gyakorlatomban fordult elő néhány eset, amikor a kir. közjegyző az ügyet fegyelmi útra áttevő végzésem ellen felfolyamodással élvén, a kir tábla a felfolyamodást érdemben elbírálta s végzés címet megsemmisítette, vagyis ezáltal kimondotta, hogy fegyelmi vétség nem forog fenn s igy illetéktelenül a közjegyzői fegyelmi bíróság jogkörébe avatkozott. Ez aztán arra tanított meg, hogy az ügyet nem végzésileg, hanem külön átirattal tegyem át a kir. közjegyző fegyelmi bíróságához s az eredmény rendszerint az volt, hogy a fegyelmi bíróság nem találta alaptalannak az áttételt! ^ A szolgálati bizonyítvány a magyar jogban. Irta DÓCZI SÁMUEL dr., budapesti ügyvéd. A szolgálati szerződést rendező jognak egyik igen érdekes fejezetét adják a szolgálati bizonyítványra vonatkozó szabályok. Tételes jogunk a szolgálati szerződés jogának ezt a részét igen mostohán kezeli. Egyetlen egy szakasza az ipartörvénynek rendelkezik egyenesen e tárgyban. Az ipartörvény 104. §-a szerint: «A segédnek munkából kilépése alkalmával az iparos köteles a munkakönyv egyes rovatait lelkiismeretesen, az igazságnak teljesen megfelelőleg kitölteni és a segéd kívánatára a fennállott szerződési viszony megszűntéről és a segéd magaviseletéről az igazságnak megfelelő külön bizonyítványt adni.» Ezenkívül a törvény 108. t?-a szerint: «01y végből, hogy a törvényes alapon a szerződési visszonyból kilépni és más iparoshoz szerződtetni akaró segéd ezt akadálytalanul tehesse, az iparos a segéd kívánatára elbocsátási bizonyítványt köteles adni, melyben megjegyzendő, hogy a segéd rendes munkakönyvvel bir.» A kereskedelmi törvény egyáltalában nem is érinti a szolgálati bizonyítvány kérdését. Ezzel a szegényes tételes anyaggal szemben, az osztrák ipartörvény, például ezt a területet igen részletesen, egészen a legtávolabbi vonatkozásokig rendezi. A milyen szegényes az idetartozó tételes jogunk, éppen olyan szegényes e téren a mi birói joggyakorlatunk is. Alig egy-két eset merült fel felsőbb bíróságaink előtt és ezek sem foglalkoznak annyira a kérdés érdemével; mint inkább azokkal a szempontokkal, melyek szerint a szolgálati bizonyítvány visszatartásából eredő kártérítési követelések elbirálandók. Mindazonáltal az idetartozó joganyag lényeges részét teszik, mert a szolgálati bizonyítvány jogi jelentőségének megvilágítására szolgálnak. A Kúriának 510/1901. sz. ítélete szerint, az iparassegéd munkakönyve jogi értelemben vett zálogtárgyul nem szolgálhat, mert zálogtárgy csak olyan dolog lehet, a melyből a hitelező magának kielégítést szerezhet, már pedig a munkakönyv nem ilyen dolog. De nem szolgálhat a munkakönyv arra sem, hogy annak az iparossegéd birtokából való elvonása kényszerítő eszközül használtassák arra, hogy az iparossegéd tartozását megfizesse, mert az I. T. 99. és következő szakaszai közgazdasági és rendőri tekintetekből intézkednek az iránt, hogy minden iparossegédnek munkakönyvvel kell ellátva lennie, amelyet a munkába lépés alkalmával a munkaadó az iparossegédtől átvenni és az iparhatósághoz bemutatni, azután pedig a munkából való kilépésig megőrizni, s akkor a könyv egy rovatának kitöltése után a segédnek átadni tartozik ; ezenfelül a munkavisszonyban beálló minden változás a munkakönyvben az iparhatóság által igazolandó, mi végből az I. T. végrehajtása iránt 39,266/1884. F. I. K. sz. a. kibocsátott szabályrendelet 86. §*a értelmében a segéd is köteles munkakönyvét a szolgálatból való kilépése után legkésőbb 8 nap alatt az iparhatóságnak bemutatni. A munkakönyvnek az iparossegédtől való minden olyan elvonása tehát, amely a most idézett törvényes rendelkezések betartását lehetetlenné teszi, törvénybe ütközik, s ezért a munkakönyvet az iparossegéd hitelezője vissza nem tarthatja, még abban az esetben sem, ha azt a segéd önként adta át a követelés biztosítására. De a most kifejtett jogi álláspont mellett sincs törvényes alapja a munkakönyv visszatartása miatt támasztott kártérítési keresetnek abban az esetben, ha az a törvényellenes állapot, hogy az iparossegéd munkakönyvétől meg volt fosztva, első sorban a segéd saját tényéből következett be, mert a saját ténye következtében netán szenvedett kárának megtérítését nem követelheti. Hogy a szerződési okmányoknak jogellenes visszatartása mennyiben szolgálhat alapul kártérítés követelésére, arra nézve