A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 43. szám - Oroszország haladása a büntetőjog terén az 1900. évi brüsseli kongresszus óta

A JOG 171 sére a felperes tömeggondnok felebbezési beismerése szerint is már addig 13,949 kor. 62 fill.-t és a vagyonbukott tanú vallomásából kitetszöen még 200 kor., összesen tehát 14,149 kor. 62 fill.-t behajtott. Azt pedig, hogy e behajtott érték mellett a vagyonbukott mmt jótálló által teljesített fizetés, mily részben marad fedezetlenül, a felperes csődtömeggondnok hitelt érdemlően ki nem mutatta. A m. kir. Kúria (1905. évi szeptember hó 20-án 6,711/1905. sz. a.) következő 'télelet hozott: A másodbi-óság ítélete az elsöbiróság Ítéletére is kiterjedő azzal a helyesbitéssei, hogy a pert Kassa szab. kir. város közönsége 111. r. alperessel szemben, mivel felperes azt ezen alperes irányában letette, megszűntnek nyilvánították — és felperes ezen alperesnek a megállapított perköltséget az 1868 : LIV. t.-c. 70. §-a alapján köteles megtéríteni; egyebekben helybenhagyatik a benne felhozott annak az indoknak mellőzésével, hogy felperes ki sem mutatta, hogy a közadós mint jótálló által teljesített fizetés mily részben maradt fedezetlenül, az elsöbiróság ítéletéből átvett és egyéb indokain felül még azért; mert a perben oly adat fel nem merült, amelynek alapján megállapítható volna az, hogy abban az időben, amikor közadós a K. F. és neje helyett a 4,783 kor. 33 fill. összeget befizette, amikor a keresethez A) alatt csatolt biztosítási okiratban körülirt kötelezettséget elvállalta és ellenértékül a nevezettek által 23,300 kor. kiállított váltókat átvette, K. F. és nejének vagyoni állapota közadós előtt is tudva volt, hogy ezen váltóbeli összeg rajtuk behajtható nem lesz ; továbbá mert ez a körülmény, hogy utóbb beállott körülmények és különösen K. F. elhalálozása folytán a váltóbeli összeg egy részének behajtása kétségessé vált a közadósnak szóban forgó ügyletét visszteher nélkül kötötté nem teszi, végre mert nincs adat annak megállapítására sem, hogy közadós ezen jogügyletet a hitelezőit megkárosító szándékkal kötötte meg. A szakértők azon véleménye alapján, hogy azon körülményt illetőleg, hogy a biztositott épület falazata kő, tégla, vagy vályogból van-e, a biztositó társaságoknak csak némelyike és nem általában szokott tekintettel lenni; azon körülmény, hogy a bevallás szerint kőből épitettnek mondott lakház vályogból van épitve, fontos körülménynek nem tekinthető, s ez alapon a közlési kötelezettség megsértése meg nem állapitható. Ha a szerződés megkötésére (a kötvény kiállítására jogosított biztositási hivatalnok az ajánlatot maga állítja ki és az ajánlatba valótlan adatokat ir, vagy ezen adatok valótlanságáról könnyen meggyőződhetett volna; ha a biztositott a valótlan közlésekről tudomással nem bir, az ajánlatba felvett valótlan közlések a biztosítottra nézve hátrányos jogkövetkezményekkel nem járnak. (C. 1905. április 12. 1,314. sz.) A minden közelebbi megjelölés nélkül, terményekre nézve kötött tűzbiztosítás nemcsak a biztositott tulajdonához tartozó, hanem az általa bérelt területeken elégett terményekre is kiterjed. (M. kir. Kúria 2ÖÖ/Í904.—19ÖÖ. március 23.) A több intézvényezettel ellátott váltó az összes intézvényezetteknek mutatandó be fizetés végett és az óvás valamennyiük ellen veendő fel a visszkereseti jogok fentartása végett. Áz a körülmény, hogy az egyik intézvényezett időközben elhalt, nem menti fel a váltóbirtokost azon kötelezettség alól, hogy a bemutatást, illetve óvást ezen intézvényezettel szemben felvenni meg ne kísérelje. (A m. kir. Kúria 1905. május 18. 4. sz. a) Bűnügyekben. Minthogy a vádlott javára a megállapított enyhítő körülmények annyira nyomatékosak és oly nagy számmal is forognak fenn, hogy azokra tekintettel, — a fenforgó súlyosító körülmények dacára, a Btk. 302-ik §-ában a könnyű testi sértés vétség főbüntetéséül megállapított fogházbüntetés legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne; s e szerint a Btk. 92-ik §-ának alkalmazása indokolt: ennélfogva mindkét alsófoku bíróság ítéletének a vádiott, fogház, mint főbüntetése kiszabásáról rendelkező részét hivatalból megsemmisíteni kellett. A m. kir. Kúria (1905. szept. 20-án 8,148/905. B. sz. a.) könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt S. A. elleni bűnügyben következőleg Ítélte A semmisségi panaszok elutasittatnak. Mindkét alsófoku bíróság ítéletének a vádlott, fogház, mint főbüntetése kiszabásáról rendelkező része azonban, a Bp. 437-ik §-ának 3. bekezdése értelmében a Bp. 385-ik §. 3-ik pontjában meghatázozott semmisségi ok miatt, ezen szakasz utolsó bekezdésére tekintettel, hivatalból megsemmisíttetik és vádlott a B*k. 302. §.-a alapján, a Btk. 92. §. alkalmazásával, behajthatatlansága esetén a Btk. 53. §. alapján, ' két (2) napi fogházra átváltoztatandó, negyven (40) korona pénz mint főbüntetésre ítéltetik. A kir. törvényszék Ítéletének többi része pedig nem érintetik. Indokok: A kir törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen vádlott s védője a Bp. 385. §. 1 c. pontja alapján jelentettek be semmisségi panaszt és pedig a védelemre tekintettel nyilvánvalóan azért, mivel az állított, a beszámithatóságot kizáró ok, — az elmetchetség megzavarodása és e miatt a szabad elhatározási képesség hiányának, nemkülönben az ellenállhatatlan erőnek állított fennforgása a vádlott javára meg nem állapíttatott. Minthogy azonban a Bp. 437. §-ának első bekezdése szerint, a Bp. 426. §. 5-ik pontja esetében, köteles a kir. Kúria határozatát a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekre alapítani; ez a bíróság pedig nem fogadott el valónak semmi olyan tényt, aminek alapján az lenne megállapítható, hogy vádlott a vádbeli cselekményt a szabadelhatározási képességet kizáró elmezavarban, avagy ellenállhatatlan kényszer hatása alatt követte el: ennélfogva a semmisségi panaszokat, mint alaptalanokat, a B. P 437 ik §-ának 4-ik bekezdése értelmében elutasítani kellett. Minthogy azonban a vádlott javára a megállapított enyhítő körülmények anyira nyomatékosak és oly nagy számmal is forognak fenn, hogy azokra tekintettel, — a fenforgó sulyositó körülmények dacára, a Btk. 302-ik §-ában a könnyű testi sértés vétség főbüntetéséül megállapított fogházbüntetés legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne ; s eszerint a Btk. 92-ik í?-ának alkalmazása indokolt: ennélfogva mindkét alsó fokú bíróság ítéletének a vádlott, fogház, mint főbüntetése kiszabásáról rendelkező részét, az idézett törvényszakaszok alapján hivatalból megsemmisíteni s az itélet rendelkező része szerint ítélni kellett. Az esküdtek a bűncselekmény összes tényálladéki elemeit felül nem birálhatólag döntik el. Meg van állapítva az a tény, hogy a bevádolt közlemények egy része fömagánvádlóra vonatkozik ; az a körülmény pedig, hogy az esküdtek ezt a tényt valónak fogadták el, bár a főmagánvádló a cikkekben megnevezve nem volt, nem ellenmondás, mert mi sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy valamely nyilatkozat megnevezés nélkül is határozott személyre legyen érthető. Az egyik bűncselekmény alól való felmentés nem zárja ki a másik bűncselekményben való bűnösséget s igy az esküdtek bűnösségre szóló határozataiban nincs ellenmondás. A m. kir. Kúria (1905. évi szept. hó 19-én 8,108/1905. B. sz. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt Sz. Károly dr. elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: Sz. Károly dr. védője a Bp. 384. §. 9. pontjára hivatkozással, azért jelentett be semmisségi panaszt, mert vádlottnak a valódiság bizonyítását célzó indítványa elutasittatott. Ebben az indítványban a bizonyítandó tények következőképpen voltak megjelölve: hogy B. I. főmagánvádló «a megyei közgyűléseken mindig zavart okozott», hogy továbbá a főmagánvádló a vádlottat ^társaságokban, tisztviselői minőségében rágalmazta*, hogy végül milyenek a főmagánvádlónak -<családi visszonyai és erkölcsisége». Az esküdtbíróság ezt az indítványt helyesen utasította el. Az első és második helyen felhozott tények ugyanis általánosságuknál fogva nem alkalmasak arra, hogy bizonyítás tárgyává tétessenek és e szerint az indítvány nem felel meg a Bp. 288. §-ában előirt kellékeknek; a harmadik helyen felhozott tények pedig mint a családi életre vonatkozók a Bp. 264. §-a értelmében bizonyítás tárgyává nem tehetők, egyéb részeiben pedig szintén , határozatlanok és lényegtelenek. A semmisségi panasz indokolásában felhozott azt a körülményt, hogy vádlott az előkészítő eljáI rás folyamán beadott kérvényében megjelölte volna a bizonyítandó tényeket, megcáfolja a 8,815 1904. sz. beadvány, melyben a bizonyítandó tények megjelölve egyáltalában nincsenek. A Bp. 427. §. b) pontja alapján azért jelentett be a védő semmisségi panaszt, mert az esküdtek határozata önmagának ellenmondó. Az eme panasz támogatására a perorvoslat indokolásában felhozott érvek azonban nem állanak meg. Minthogy ugyanis az esküdtek a bűncselekmény összes tényálladéki elemeit felül nem birálhatólag döntik el, meg van állapítva az a tény, hogy a bevádolt közlemények egy része B. I. fömagánvádlóra vonatkozik ; az a körülmény pedig, hogy az esküdtek ezt a tényt valónak fogadták el, bár B. a cikkekben megnevezve nem volt, nem ellenmondás, mert misem zárja ki annak a lehetőségét, hogy valamely nyilatkozat megnevezés nélkül is határozott személyre legyen érthető. Ep oly kevéssé fogadható el az indokolásban e panaszra vonatkozólag felhozott az a további érvelés, hogy az esküdtek kijelentése azért volna ellentmondásos, mert vádlottat az egyik közleményei t bűnösnek, a másikért nem bűnösnek nyilvánították. Az egyik bűncselekmény alól való felmentés ugyanis nem zárja ki a másik bűncselekményben való bűnösséget s igy az esküdtek bűnösségre szóló határozataiban nincs ellenmondás. A semmisségi panasz minden irányban alaptalan lévén, az a Bp. 4M7. ij. 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. Fegyelmi ügyekben. Az ügyvédi kamara választmányának az az intézkedése, amelylyel a beadványnak az összes iratokkal a fegyelmi bírósághoz való áttételét rendelte el, nem képez érdemleges intézkedést ; az ellen tehát felebbezésnek helye nincs. A b.-gyarmati ügyvédi kamara (1904. évi augusztus 15-én 464. 1904. fegy. sz. a.) M. Gyula dr. és társa elleni ügyben következőleg végzett: Ezen ügyben a további eljárás ugy M. Gyula dr. mint 1. Bertalan ügyvédjelölt ellenében megszüntettetik s jelen végzés jogerőre emelkedésével a vámosmikolai kir. jbiróság által 1904 B. 87/8. sz. átiratával áttett iratok illetőségükhöz visszaküldetni rendeltetnek. Mivel azonban a Selmecbányái m. kir. bányászati akadémia igazgatóságának ezen kamarához f. évi 408. sz. a. érkezett átirata tartalmához képest 1. B. dr. ügyvédjelölt a nevezett aka-