A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 4. szám - Előítéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. [2. r.]

26 A dÜü önmagát desavuálja. Megtiltja például a megrendelés-gyűjtést férfiingekre nézve és bünteti is. Ha azonban az ügynök feltudja mutatni az iparhatóságnak irását arról, hogy az ingek háziiparilag készülnek, amit joggal bizonyithat a hatóság azon az alapon, hogy tényleg nem gyári vagy műhelyi lokalitásban, hanem a munkások lakásában készülnek, — akkor szabadon gyűjthet megrendelést arra, amire a törvény szerint nem szabad gyűjteni. A törvény tehát mindenesetre hiányos. Mert világos a törvény intenciója: a népipart akarja előnyökben részesíteni, és hogy ez keresztülvihető legyen, ezért kellene az a pontosabb fogalommeghatározás. De ha nem is ez volna az intenció, akkor is önmagát üti a törvény ugy a hogy van, mert maga ad kibúvót tilalma alól, amennyiben nem gondoskodik arról, hogy ilyen háziipari ing meg legyen különböztethető a gyári vagy műhelyi ingtől. A törvény életbeléptetése óta már nyilvánvaló lett ez az anomália, de eddig nem orvosolták. Novellát hozni, ily világos hiba belátását jelentené ; rendelettel értelmezni bajos, mert már vannak éppen olyan ipari közigazgatási rendeletek, amelyeknek alapján adják ki -az iparhatóságok a panasz forrását képező írásokat. Mindezt kikerülik a praktikus ujvilágbeliek, kik nem szűkszavúak a törvényszövegezésnél. Maga az eljárás különben nem ismeretlen nálunk sem. Nyoma van a bűnvádi perrendben, polgári törvénykönyv tervezetében és régibb törvényeinkben is. Megfontolásra érdemes azonban az, vájjon nem volna-e igen üdvös ebből rendszert csinálni, ugy mint az észak-amerikaiak után az összes tengerentúli törvényhozások teszik. Különösen helye volna ennek oly fogalmaknál, melyek nem gyökereznek a mi régebbi jogéletünkben, melyek átvett és uj fogalmak, vagy olyan szavaknál, melyek több fogalmat takarnak. És ha ez a felfogás utat fog törni magának, akkor megint megdől egy régi igazság. Már nem áll meg a régi axióma: «Legem brevem esse oJ>ortet.y> Előítéletek az általános polgári törvénykönyv tervezetében. Irta ALFOLDY EDE, nagybecskereki kir. járásbiró. (Folytatás.*i Sok nyomorúságnak elejét lehetne venni, ha a szabadelvüséget a félénkség állandóan nem kisérné. A szabadelvű eszméknek számos hive van, de sokan csak elvben mernek szint vallani, s ha megvalósításra kerülne a sor, gyáván meghátrálnak, mert a kort sohasem találják elég érettnek az életbeléptetésre, pedig nem az eszmék alkalmazkodnak a korhoz, hanem a kort az eszmék alakítják át. A történelem minden lapja tanúskodik arról, hogy a szabadelvüséget haladásában akadályozni lehet ugyan, de végképpen föltartóztatni soha sem sikerült. A szabadelvüség fejlődésének akadályozása forradalomhoz vezet. Ez nemcsak azért nagy baj, mert borzalmas megrázkódtatással jár, hanem abból az okból is, mert az ekként diadalra jutott szabadelvüség elfajul a küzdelemben és sokat vészit áldásthozó erejéből. A szabadelvű eszmék elnyomása természetesed csak akkor vezet forradalomhoz, ha az uralkodó hatalom áll útjában a fejlődésnek. A nagy tömeg nem szokott a szabadelvüséggel szemközt nagy ellentállást kifejteni és különben is az az erőszak, melyet a hatalom a szabadelvüség érdekében szükségszerűen kifejt, távolról sem okoz annyi kárt, mint a torradalom és rövid idő alatt az eredmény jótékonyságával bő kárpótlást nyújt. Az emberiség boldogitására irányuló törekvéseket még bölcsőjükben kell fölkarolni, mert különben elvadulnak, a méltányos kívánságok esztelen követelésekké alakulnak át. Ilyen előrehaladott állapotban a kérdés kedvező megoldása már lehetetlen, mert a mozgalom a küzdésben az őrültségig csigázddott. A hatalomnak már sok alkalma volt okulni azon a megdönthetlen szabályon, hogy a szabad eszméket hiába fullasztják vértengerbe, azok mindig föltámadnak és utat törnek maguknak. Az eszmék elvakult harcosai egy-egy rémtettel igyekszenek a hatalmat tehetetlenségéből és elbizakodottságából észretériteni. Ezek a rémtettek bizonyára elmaradnának, ha az emberiség boldogitására irányuló töreKvések elé a hatalom akadályokat nem gördítene és az ügytől jóindulatát ridegen meg nem tagadná. Ha az elnyomottak és a nyomorgók száma csökkenne, a gazdagoknak és hatalmasoknak nem volna örökös rettegés *) Előző közlemény a ?-ik számban. az életük, hanem nyugalomban és békességben élvezhetnék munkásságuk gyümölcseit. Téved, aki azt hiszi, hogy a létföntartásra és jogegyenlőségre vonatkozó legelemibb követelések teljesítése után a szerénytelen kívánságok szaporodni fognak. Az ínségnél és teljes elnyomottságnál az emberiségnek veszedelmesebb ellensége nincsen. A létföntartás biztosítása és a jogegyenlőség foganatosítása után, az alkotmányos küzdelem határainak túllépésétől alig kell tartani. Aki a teljes jogegyenlőséget veszedelmesnek tartja és aki előtt az általános létföntartás csak másod rangú kérdés, az vagy nem őszinte hive az emberiség boldogulásának, vagy nem gondolkozott komolyan a kérdés megoldásáról. A mig az előítéleteknek rabja vagyunk, addig szó sem lehet arról, hogy sorsunkat lényegesen megjavíthassuk. Az előítélet tág tért nyit arra, hogy az emberek butasága kiaknáztassék. Minthogy ezen az nton egyesek a tömeg kárára busás haszonra tehetnek szert, az előítéletnek sok apostola akad és ennélfogva azok megbolygatása heves ellentállásra talál. A lelkiismeret szava régen elhallgatott és az utódokra megszilárdult állapotok szoktak átszármazni, melyeken a csalfaság íölismerhetetlenné vált. Azok, a kik a megcsontosodott előítéletekből hasznot húznak, nem mindig rosszhiszemüek, mert az előítéletekbe annyira beleneveltek bennünket, hogy az önálló gondolkozásra sok tekintetben képtelenek vagyunk. Az előítéletekhez való ragaszkodás nem egyéb, mini leplezett bálványimádás. A látható bálványok ledöntésével sok nyűgtől és ostobaságtól szabadult meg az emberiség. Ha az előítéletek terhéről is meg lehetne szabadulni, az emberi szellem röpülését semmi sem akadályozná többé és elérhetné azt a magasságot, melyben a salaktól a lehető legnagyobb mértékben megmenekülhet. Ha az emberiség boldogitását őszintén óhajtjuk és ezt a célt a lehető legrövidebb uton akarjuk elérni, ebben az esetben első kötelességünk az előítéleteket a fölvilágosultság lángpallosával irtani és az embert méltóvá tenni arra, hogy a teremtmények közt első helyet foglaljon el. A jogtudománynak elől kell járnia annak a föladatnak a teljesítésében, hogy szabályai közzé az előítéletek be ne férkőzzenek. A jogi intézményeket alaposan meg kell motozni, hogy nem rejtenek-e maguknál csempészett előítéleteket. Ezckrt irgalmatlanul el kell kobozni, mert különben a szabadelvükéérzékenyen károsodik. Az általános polgári törvénykönyv megalkotása kedvező alkalom arra, hogy a magánjog terén uralkodó előítéletek kiküszöböltessenek és hogy a szabadelvüség jogi életünkben méltó helyét elfoglalja. Motozzuk meg nagyjából a törvénytervezetet és ha előítéletekre bukkanunk, idézzük ezeket a vádlottak padjára. A törvénytervezet az emberre vonatkozó, alapv ető szabályokkal veszi kezdetét. Itt az a kérdés merül föl, hogy az emberi méltóság, szabadság és egyenlőség milyen méltatásban részesül? Az ember veleszületett gyarlóságából, megfelelő gondozás mellett, hihetetlenül sokat le tud vetni és másrészt a sülyedés is rendkívül nagy mérveket ölthet, ha a rosszra való hajlam tápláló talajra akad. Aki emberi méltóságának öntudatára ébred, az az állatiasság örvényéből kiszabadult. A tiszta öntudat és önérzet azonban ritkaság-számba megy, mert hasonlít a csigához, mely félénken búvik elő és a legkisebb bántalomra gyorsan visszavonul odújába, ahonnan bajos újból előcsalogatni. A legcsekélyebb kisebbítés elcsüggeszti az emberi méltóságba vetett hitet és ennélfogva a cselekvési szabadság elé csak a legszükségesebb korlátokat szabad állítani, mert a túlságos gyámkodás és a lépten-nyomon való megrendszabályozás leszoktatja az embereket az önálló gondolkozásról és azt a meggyőződést kelti bennük, hogy hivatásuk nem áll egyébből, mint a hatalom által eléjük szabott korlátokat át nem lépni és a magasabb célokkal való törődést, mely különben is haszontalanságnak látszik, másra bízni. A cselekvési szabadság korlátozására vonatkozó szabályokat mindenekelőtt általánosságban a miatt kell alaposan átvizsgálni, hogy nincs-e bennük előítélet-okozta tulozás, azután pedig abból a szempontból kell különösen vizsgálat alá venni, hogy megfelelnek- e a szabályok a kor igényeinek ? A cselekvési szabadság túlságos korlátozása egyértelmű az emberi méltóság lealacsonyitásával és veszedelmes akadálya az érettség természetszerű fejlődésének. A mindennapi tapasztalat mutatja, hogy az elkényeztetett gyermekek sokkal később érnek meg az önállóságra, mint mások.