A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 43. szám - Oroszország haladása a büntetőjog terén az 1900. évi brüsseli kongresszus óta

170 A JOG A másodbiróság végzésében l. alatt foglalt rendelkezés megváltoztatik és a 11 K. 20 fill. útadóra és ennek 27 fill.-ben felszámított kamatára nézve az elsó'biróságnak ama rendelkezése, mely szerint ezek sorozása mellőztetett, hagyatik helyben; mert az útadó az 1890:1. t.-c. 28. §-ában foglalt rendelkezés értelmében az ott meghatározott maximumi időről-időre megállapítandó százalékban nem közvetlenül az ingatlan után és nemcsak a föld- és házadó, hanem egyéb adók után is vettetvén ki, nem tekinthető az 1881. LX. t.-c. 189. §-a 0. pontjának rendelkezése alá eső az ingatlant közvetlenül terhelő, hanem olyan adónak, a amely az imént idézett törvénybeli rendelkezés ellenére megfelelő törvényes rendelkezés hiányában mint az ingatlant nem közvetlenül terhelő adó előnyös sorozásban nem részesülhet. Ugyancsak megváltoztattatik az idézett végzésben II. alatt foglalt rendelkezés is és a 857 K. 66 fill. adóösszegre nézve az elsőbiróságnak ama rendelkezése, mely szerint annak sorozása mellőztetett, vonatkozóan felhozott és a fennállás kimutatásának hiányára alapított az 1881. LX. t.-c. 188. §-ban foglalt rendelkezésnek megfelelő indokolásánál fogva hagyatik helyben. A 3,263/81. sz. igazságügyi miniszteri rendelet 34. igának értelmében a törvényszék belátására hagyatott, azt, kinek gondnokság alá helyezése kéretik, csak egy orvossal is megfigyeltetni. A szombathelyi kir. törvényszék (1905. évi május hó l-'í-ik napján 4,586/190;") sz. a.) Essél Imre dr. ügyvéd által képviselt M. Sándor dr. felperesnek, Markovics Gyula dr. ügyvéd által képviselt M. József alperes ellen, gondnokság alá helyezés iránti ügyében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék M. J. alperest elmegyengeség miatt az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-nak b) pontja alapján gondnokság alá helyezi ; elrendeli, hogy az Ítélet jogerőre emelkedése után a gondnokság alá helyezés a hivatalos lapban közzé teendő, valamint a kir. törvényszéknél s a területén működő kir. járásbíróságoknál kifüggesztendő hirdetmény utján közhírré tétessék, úgyszintén a gondnokság alá helyezettnek netáni ingatlanaira és egyéb nyilvánkönyvi jogaira vonatkozó telekjegyzőkönyvekben feljegyeztessék, végül pedig, hogy az ítélet: gondnok kirendelése, a a további gyámhatósági intézkedések megtétele végett Szombathely rend. tan. város árvaszékével közöltessék. Indokok: Nem vitás felek között, hogy a felperes fia az alperesnek s igy az 1877. évi XX. t.-c. 31. §-a alapján felperesnek kereseti jogosultsága van. Minthogy pedig a felek közös szakértőjének A. E. dr., kir. törvényszéki orvosnak 1905. május 3-ik napján kelt és 4,238. szám alatt iktatott szakértői véleményével bizonyítva van, hogy az alperes aggsági elmegyengeségben szenved s e miatt vagyonának kezelésére képtelen : ezért felperes keresetének helyt adni s alperest az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-nak b) pontja alapján gondnokság alá helyezni kellett. A győri kir. Ítélőtábla (1905. évi junis hó 19. napján 1,726. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1905. évi szeptember 20-án 7,7í> 1 1905. sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik azért, mert a 3,263/81. sz. igazságügyi miniszteri rendelet 34. §-ának értelmében a törvényszék belátására hagyatott, azt, kinek gondnokság alá helyezése kéretik, csak egy orvossal is megfigyeltetni; minthogy pedig a felek maguk is csak egy orvos szakértőnek kiküldetését kérték és annak személyében is megegyeztek, alperes pedig a beterjesztett orvosi vélemény ellen kifogásokat nem emelt, ennélfogva a további orvosi megvizsgálásra vagy az orvosi vélemény felülbirálatára szükség fenn nem forog. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A perben oly adat fel nem merült, amelynek alapján megállapítható volna az, hogy abban az időben, amikor közadós a biztosítási okiratban körülirt kötelezettséget elvállalta és ellenértékül a váltókat átvette, közadós előtt is tudva volt, hogy ezen váltóbeli összeg behajtható nem lesz : továbbá az a körülmény, hogy utóbb beállott körülmények folytán, váltóbeli összeg egy részének behajtása kétségessé vált, a közadósnak szobán forgó ügyletét visszteher nélkül kötötté nem teszi. A kassai kir. törvényszék (1905. január hó 23-án 91/1905. sz. a.) F. S. dr. ügyvéd, mint közadós H. F. csődtömeggondnoka felperesnek, G. B. ügyvéd által képviselt H. A. I. r. H. B. dr. ügyvéd által képviselt S. B. II. r. és B. G. városi főügyész által képviselt Kassa m. kir. város közönsége III. r. alperesek ellen jogcselekmények hatálytalanítása és jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott : Felperes keresetével mindhárom rendű alperessel szemben elutasittatik s tartozik alperesnek . . perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt fizetni. Indokok: Felperes csődtömeggondnok a csődtörvény 28. £-ának 1. p. és a 29. §. alapján közadós H. F. azon jogcselekményeit támadja meg, hogy a) 1903. évi márc. 7-én az I. r. és II. r. alperesek terhének apasztására 4,793 korona 33 fillérnyi összeget a K. F.-féle tartozásra Kassa szab. kir. város pénztárába befizetett és megtámadja, b) közadós azon jogcselekményét, illetve jogügyletét, mely szerint a Kassán 1903. évi márc. 7-én kelt A) alatti biztosítéki, illetve kezességi okirattal s annak értelmében kötelezte magát I. r. és II. r. alperesekkel egyetemlegesen a hátralékos 6,385 kor. 63 fill.-t, illetve 6,457 kor. 55 filL-t lefizetni. Felperes keresetében és a per során azt vitatja, hogy a K. F.-né szül. B. H. kassai lakos állal Kassa város részére eszközölt tüzifaeladásból eredő és Kassa városát illető 20,765 kor. 63 fill. be nem folyt követelésnek a város pénztárába leendő befizetésére Kassa város tanácsa az ez iránt felelősséggel tartozó I. és II. r. alpereseket kötelezvén, 1. r. alperes ezen tanácsi marasztaló határozat hatása alatt arra bírta a közadós volt városi főpénztárnokot, hogy a K.-féle tartozásból vállaljon ő is valamelyes részt magára, amit közadós az ellene kifejtett nyomás folytán oly módon teljesített, hogy a város pénztárába 4,793 kor. 33 fill.-t befizetett és az I. és II. r. alperesekkel együtt az A) alattit irta alá. Amennyiben azonban a közadóst semmi részben felelősség nem terhelte és semmi néven nevezhető kötelesség őt sem a 4,793 kor. 33 fill.-nek befizetésére, sem az A) alattiban vállalt fizetésre nem kötelezte, ennélfogva akkor, amikor a fizetést teljesítette és az A) alattiban fizetést vállalt, erkölcsi kényszer alatt állott. Miért is mindkét jogcselekménye, amelyért ellenszolgáltatást vagy visszterhet nem kapott — felperes kereseti kérelme szerint hatálytalannak mondandó ki. A felperes csődtömeggondnok által a per során 5,761. 904. számú kérvényével becsatolt iratok tanúsítják, hogy az az összeg, melyet K. F.-né szül. B. K. a faeladásból folyóan Kassa szab. kir. város pénztárába befizetni tartozott, 20,765 kor. 63 fili.nyi összeget tett; ezek az iratok azt is bizonyítják, hogy ennek az összegnek befizetéseéri az ellenőrzésre hivatott és felelősséggel tartozó II. A. és S. B. alperesek tartoztak felelősséggel és a városi tanács ily értelmű határozatot is hozott, mit az L és II. r. alperesek magokra nézve kötelezőnek el is fogadtak. De bizonyítják végül ezen iratok azt is, hogy a közadós a K.-féle fatartozásnak sem egészbeni, sem részbeni megtérítésére tanácsi határozattal kötelezve nem lett, mihez képest az áltaia teljesített fizetés marasztaló határozaton nem alapszik. A perben bizonyított eme ténykörülmények dacára is azonban felperes csődtömeggondnok keresetével el volt utasítandó; mert a csődtörvény 2. §-ának í. pontja alapján közadósnak csak azon cselekményei támadhatók meg, melyeket az visszteher nélkül kötött. A per során meghallgatott közadós, továbbá H. P. dr. tanúnak a vallomásával, valamint a 236/235. p. sz. a. hozott I. birói ítélettel elbírált perben kihallgatott tanuknak a vallomásával bizonyítva van, hogy a közadós H. F. az I. és II. r. alperesekkel, továbbá a K. F. és nejével eszközölt megállapodások eredményeként fizette be a 4,793 kor. 33 fill.-nyi összeget Kassa város pénztárába és irta alá az A) alatti 1903. évi márc. 7-én kelt kezességi okiratot, s mindennek teljesítése értékéül K. F. és nejétől 23,300 kor. értékben (2 drban) váltókat kapott oly megállapodással, hogy a váltókra befolyt összeg a közadós és az I. és II. r. alperese c által a városi pénztárba befizetett összeg visszatérítéséül szolgáljon és a felek megállapodásainak megfelelően köztük osztassák meg. Tekintettel arra, hogy felperes tömeggondnok ama perbeli állítása, mely szerint a 23,300 kor. értékben kiállított K.-féle váltók értékkel nem birnak s igy ellenértéknek sem tekinthetők, valónak nem bizonyult, mert a K. V. és neje részérői a csődtömeg ellen megújított s a 93/904. p. számú I. birói Ítélettel elbírált váltóperhez csatolt eredeti váltókra vezetett záradék tanúsága szerint a felperesi csődtömeg a 23,300 kor. értékű K.-féle váltókra a közadós által vezetett végrehajtás során eladott ingók vételárából — 5,904 kor. 82 fill. és kamatot kapott ; — tekintve továbbá, miszerint a közadós vallomása szerint, ő mintegy 200 kor. -tvett fel, K. naponkénti fizetéssel ; a 236/904. p, számú pernél a felperes csődtömmeggondnok beismerése szerint pedig ugyancsak a K.-féle tartozás résztörlesztésére, beleértve a felmerült s még megállapításra váró s levonásba hozandó költséget is, a K. F. életbiztosítási kötvényének beváltásából. 7,820 kor. összeg folyt be s igy megközelítőleg is — 13,924 kor. 82 fill.-nyi összegre megy fel az, ami a felperes csődtömegbe a közadós ismertetett s megtámadott jogügylete folytán a peres felek megállapodásainak megfelelően befolyt s ekként a közadós jogügylete visszterhes volt és a csődtömeg megfelelő ellenértéket bevételezett, mindezeknél fogva felperes csődtömeggondnok a csődtörvény 28. §-ának L pontjára alapított kereseti kérelmével el volt utasítandó. De el kellett a felperest a csődtörvény 29. §-a alapján is keresetével utasítani, mert a közadós megtámadott jogcselekményeiről sem az I., sem a II. r. alperesek bizonyítottan nem tudták, hogy azok a hitelezők megkárosítására irányuló szándékkal történtek s mert a tömeg közadós megtámadott jogügyleteiből kárt nem szenvedett. Felperes III. r. alperessel szemben a pert letévén ezzel az alperessel szemben keresetével ez alapon volt elutasítandó. A kassai kir. Ítélőtábla (1905. évi május hó 22-én 992/1905. sz. a.) következő ítéletit hozott: A kir. ítélőtábla a kir. tszék ítéletét helybenhagyja indokaiból s azért, mert a közadós által harmadik személyért vállalt kezesség — visszteher nélküli ügyletnek csak abban az esetben volna tekinthető, ha az a személy, akiért a kezesség vállaltatott, teljesen vagyontalan lenne és ez okból a kezes az őt az anyagi jogszabályok szerint a főadós ellen megillető visszkereseti igényét, annak vagyontalansága miatt sikerrel nem érvényesíthetné, ez az eset azonban itt fenn nem forog, amennyiben a per adatai szerint K. F.-né főadós ingó és ingatlan vagyonnal bír, amelyből a vagyonbukott a vállalt kezességből folyó váltóköveteié-