A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 43. szám - Oroszország haladása a büntetőjog terén az 1900. évi brüsseli kongresszus óta

307 dik. A várak száma igen korlátolt, a hadügyminiszter ressoi íjába tartoznak. Helyszűke esetére azt indítványozták, hogy a várfogság helyeltessittessék egy különleges, a börtönökhöz kapcsolt épületekben véghez menő letartóztatás által, ahol a letartóztatottak a várfogságra nézve érvényes szabályoknak volnának alávetve. 4. Fogház (emprisonnementl. 15 naptól 1 évig. Az uj büntető kódex szerint, a fogházra Ítéltek egész büntetésüket magánzárkában tartoznak kitölteni; közös helyiségbe csak akkor bocsátandók, ha a magánelzárás egészségükre ártalmasnak bizonyulna. Tekintettel azonban arra, hogy a fogházakban a magánzárkák száma az összes helyiségeknek 15"/„-át tul nem haladja és hogy nincs kilátás az e célra a kincstár által szánt összegnek akkorára emelésére, hogy a magánzárkarendszer minden fogházban behozathassék, — a törvény megengedi a magánzárka helyettesítését a közös letartóztatással. — de ugy, hogy a büntetés tartama egyharmaddal meghosszabbitassék. (Ez intézkedésnek kegyetlen és célszerűtlen volta szembeszökő. Miért bűnhődjék a vádlott még külön az állam tehetetlensége okából ? És csakúgy an oly kivánatos-e a letartóztatás meghosszabitása, midőn köztudomás szerint a börtönök és fogházak a bünkiképzés főiskolái f Ebben hamisítatlan orosz szellem nyilvánul. — A fordító megjegyzése.) 5. A letartóztatás (les arets) 1 naptól 6 hónapig. Az elitéltek külön, közös helyiségben lesznek letartóztatva, kivánatukra azonban magánzáikába elhelyezhetők, ha az ilyen rendelkezésre áll. A legfölebb 7 napra elitéltek jogában áll a büntetést lakásukon is elszenvedni. A rövid tartamú szabadságvesztésre itélt nemesek és tisztviselők büntetésüket akár fogházban, akár az ezredőrségnél (au corps de garde) vagy saját lakásukon kiállhatják, sőt hivatalos helyiségükben is. A szabadságvesztés maximuma — 15 év a fegyházra elitélteknél, 6 év a börtönre, 1 év a fogházra és 0 hó a letartóztatásra elitélteknél, — több bűntett fennforgása esetén meghoszszabbitható, ha a törvényszék az illetőt 2 vagy több azonos vagy hasonnemü, szokásszerüen ismételt bűntettben vétkesnek mondja, ba e szokás üzletszerűséggé fajul és visszaesés esetére, ha a vádlott egy azonos vagy hasonló büntettet újból elkövetett. Ily esetekben a kényszermunka 20 évi, a fogságbüntetés a javítóintézetekben és a várfogság 8 évi, a fogház 2 évi és a letartóztatás 1 évi időtartamra meghosszabbítható. Az uj büntető kódex, a még hatályban levővel szemben jóval nagyobb mértékben fejlesztette a büntetés befejezte előtti szabadonbocsátás intézményét. A fennálló törvény csak egy nemét ismeri a szabadlábra helyezésnek a büntetés kiszenvedése előtt, t. i. a fegyencek és raboknak büntetés idejöknek letelte előtti feltétlen szabadulását. A jóviseletü letartóztatottak, kik büntetésük egy részét már elszenvedték, egy külön, a javulás utján lévő elitéltekből álló osztályba soroztainak. Az ezen osztályba történt sorozás ténye a kiszabott büntetést 1 u-dal csökkenti. Az uj kódex fentartja ugyan a büntetés lejárta előtti feltétlen felszabadítást, de csupán a fegyencek és rabok részére (aux forcats et aux reclus), — de ezt jelentékenyen kiterjeszti, mert a fegyencek szabadlábra helyezését már büntetésük !/8-ának elszenvedése után megengedi, valamint a börtönre ítéltek elbocsátását büntetésük ',,,-ának kiállása után. Az örökös kényszermunkára ítéltek jó viselkedésük esetére, 15 évi tartózkodásuk után a fegyházban (au bagne), büntetésüket deportatióra változtathatják. Függetlenül ezen idő letelte előtti feltétlen szabadlábi a helyezéstől, az államtanács az uj büntető törvény tervezetének megvizsgálása alkalmával foglalkozott azon eszmével, hogy az orosz törvényhozásban a feltételes szabadlábra helyezés intézménye is behozassék. Ezen kérdés, másokkal együtt, azon külön bizottság programmjában van felvéve, mely császári rendelet folytán az igazságügyminiszter elnöklete alatt az uj törvény életbeléptetésére vonatkozó intézkedések kidolgozására lett kiküldve. E bizottság az egyik osztályát bízta meg a feltételes szabadlábra helyezés tervezetének kidolgozásával. Ezen már kész tervezet nemsokáia a bizottság jóváhagyásának lesz aláterjesztve. A tervezet szándékozik 1. a feltételes szabadonbocsátást a legalább is 8 havi börtön vagy fogházra elitéltekre megszorítani; 2. azt függővé tenni, a) a letartóztatott beleegvezésétől, b) a büntetés 3/4 részének elszenvedésétől, c) a letartóztatottnak a börtönben tanúsított jó magaviseletétől, d) elég nyomós oknak arra nézve való fenforgásától, hogy a szabadlábra helyezett a börtön elhagyása után rendes életet folytatni fog; 3. a feltételes szabadságot nem engedélyezi a) a csavargóknak, b) oly börtönre ítélteknek, kik bűntettüket lustaság és munkakerülés folytán elkövették. 4. a feltételes szabadlábra helyezés alkalmazhatóságának kérdését egy külön bizottság határozatától függővé tenni, melynek elnöke az illető letartóztatási intézet igazgatója, tagjai annak segédei, továbbá'azon felekezetbeli lelkész, melyhez a letartóztatott tartozik, az orvos, kinek kezelése alatt állott és két tagja a gyámkodó testületnek (société de patronage — megegyező a mi rabsegélyző egyleteinkkel); 5. a büntetés lejárta előtt felszabaditottat a helyi gyámkodó egylet gyámkodása alá helyezni. Ily egylet nem létében, erről a békebiró vagy a városban fennálló törvényszék egyik birája, esetleg a zemsztwo főnöke köteles gondoskodni, - szabadságukban állván a feltételesen szabadon bocsátottakat jóhirnevü rokonaikra vagy más oly személy ekre bízni, akik ezzel foglalkozni akarnak. — Mihelyt ezen kívánalmak elfogadása befejezett ténnyé válik, nyomban be lesz szüntetve a büntetés lejárta előtti feltétlen szabadonbocsátás. Egy másik, nem kevésbbé fontos kérdés is vonta magára az államtanács figyelmét, az uj büntető tervezet megvizsgálása alkalmával — és ez a feltételes elitélés kérdése. Jóllehet a büntetés felfüggesztésének kérdése már kétizben is volt hivatalos bizottságok tanácskozása elé terjesztve és tagadólagos értelemben megoldva, — az államtanács mégis utasította az igazságügyminisztert e kérdés tanulmányozására és indítványának jóváhagyása elé való terjesztésére. És tényleg a nevezett bizottság készül egy tervezetet bemutatni a feltételes elitélésről szóló törvény iránt. Ezen tervezet szerint a feltételes elitélés alkalmazandó lesz, — néhány kivételes esettől eltekintve, melyek a kódexben fel vonnak sorolva, — mindazon bűntetteknél, melyek a várfogságot, vagy a fogságot legfeljebb egy év tartamára, vagy legfeljebb 500 rubel pénzbirságot maguk után vonják és azon feltétel mellett, hogy az elitélt érdemes az elnézésre : kora, állása, őszinte vallomása, előző kifogástalan magaviselete vagy egyéb enyhitő körülmények figyelembe vétele folytán. Ezen kivül köte les a sértett felet kártalanítani. A próbaidő 3—5 év közt, a bűntett nagysága szerint váltakozhatik, azonban a haladék vissza lesz vonva, ha az elitélt ujabb, szabadságvesztéssel sújtott büntettet elkövetne, vagy súlyosabb büntetést nyerne. A haladékot kimondó törvényszéki Ítélet véglegesnek tekintendő ; felfolyamodás e határozat ellen csakis a semmitőszékhez intézhető. A feltételes elitélés kétségtelenül a legjobb eszközök egyike a véletlenségből folyó bűnösség ellen. A szokásos büntevés ellen is kellett azonban a törvényhozónak egy eszközt keresnie. Az utolsó 5 év alatt a kormány ez irányban is munkához fogott, mely azonban még nincs befejezve; fő fontosságot tulajdonit a kötelező dologházak (workhouses) alkotásának a munkakerülés és csavargás megakadályozására. Az uj kódex felruházza a törvényszéket azon joggal, hogy a kötelező dologházban fi hónaptól 2 évig börtönből való kiszabadulásuk után azokat a fogházra Ítélteket elhelyezze, akik a bűncselekményt munkakerülés vagy csavargás folytán elkövették. Az ily intézetekben szervezendő munka részletes szabályozása az igazságügyminiszterre lett bízva; a kész tervezet az illetékes hatóságok hozzájárulása után a törvényhozó hatalom elé lesz terjesztendő. Az államtanács ezenfelül megbízta az igazságügyminisztert a következő kérdések tanulmányozásával: 1. mily óvóintézkedések teendők a szokásos és szakszerű gonosztevők ellen és 2. nem kellene-e a büntető kódexet egy oly szabályzattal kiegészíteni, melynek alapján a börtönre vagy fogházra itélt egyének oly speciális intézetbe áthelyezhetők volnának ahol azok teljes felgy ógyulásuk időpontjáig azon esetre maradhatnának, ha a törvényszék konstatálta, hogy a bűntett az iszákosság hatása alatt elkövettetett ? r. I. Irodalom. Kereskedelmi jog, szerkeszti Beck Hugó dr. kúriai biió. A Vavrik Béla dr. és Gyomai Sándor dr. szerkesztette Grili-féle döntvénytárnak IV. kötete. Budapest, 1905. Grill Károly cs. k. udv. könyvkereskedése. Két kötet. Ára? Jóllehet egy ízben — közvetlenül megjelenése után — már lapunkban rövid említés tétetett e munka megjelenéséről, — mégis szükségét látjuk arra újólag visszatérni, hogy tanúságot tegyünk arról,miszerint e 2 kötet a még oly messzemenő igényeknek is megfelel. Amint habozás és minden melléktekintet nélkül megmondjuk az igazat akkor is, amidőn ez a szerzőnek nem éppen kellemesen hangzik, — éppoly elfogulatlanul osztjuk a valóban kiérdemelt dicséretet is. És az előttünk fekvő munka e dicséretre teljes mértékben rászolgált. Kár, hogy a Grecsák-íéle döntvénytár a kereskedelmi jogot tárgyazó kötetét még közzé nem tette és igy lehetetlenné vált e két gyűjteménynek ezen fontos részét összehasonlitani, — de csak örülni fogunk, ha a versenyvállalat kompilatiója éppoly derekasan állja meg a helyét, mint a jelen munkáé. Az ily nemes versengésnek a hasznát ezúttal a nagyközönség húzza. A Beck közreműködése mellett szerkesztett munka két kötetből áll. A Kt. I. részét a szövetkezelek kivételével, valamint a keresk. ügyletek általános részét Lévy Béla dr.; a szövetkezeti és biztosítási jogot Gold Simon dr.; a vételi, bizományi, szállítmányozási, közraktári, alkuszi, kiadói ügyletet és az átmeneti intézkedéseket Baumgarten Nándor dr. ; a fuvarozási és vasúti jogot és vasúti üzletszabályzatot Reichard Zsigmond dr. (a munkának egyik legsikerültebb része); végül a keresk. eljárást Gaar Vilmos dr. dolgozták fel. Az idevágó határozatok javarészét a Kúria IV. tanács hozta, de van köztük olyan is. melyet más polg. tanács hozott. A feldolgozott joganyag a törvényszakaszok sorrendjét követi és igy minden jogeset annál a szakasznál van elhelyezve, melyre elvi kijelentésének súlypontja vonatkozik. A kereskedelmi törvényen kivül feldolgozást nyertek még az 1888. IV., az 1898. XXIII. t.-cikkek, a vasúti üzletszabályzat és a keresk. eljárás. Külön függelékek tárgyalják 1. az 1884. XVII. t.-c. keresk. jogi intézkedései tekintetében kifejlődött birói gyakorlatot; 2. az t88Q XXXI. és 1888. IV. t.-cikkeket a helvi érdekű vasúttársaságokról;