A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 43. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

304 A JOG minél nehezebben legyen egy jogerős birói itélet megdönthető és minél ritkábban kerüljön napfényre birói tévedés. Az újrafelvételi vizsgálat során kihallgatott tanuk közül különösen egy, olyan esküvel megerősített vallomást tett, mely a leány vallomásának még megmaradt szavahihetőségét teljesen lerontotta. A védelem erősen bizott és reménykedett, hogy az ujabban kihallgatott tanuk vallomásával és az egész régebbi bizonyítási anyag felölelésével a közvetlenség és szóbeliség alapján sikerülni fog az ügyet oly világításba helyezni, mely maga után fogja vonni az ujrafelvétel elrendelését. Az ujabbi főtárgyalás pedig, ha nem is teljes felmentést, de mindenesetre a férj tettének enyhébb minősítését, az asszonynak pedig, minden valószínűség szerint, felmentését eredményezte volna, nem is számítva azt az előnyt, mely avval járt volna, hogy az egész ügy a közvetlenség és szóbeliség elvére fektetett, modern bűnvádi perrendtartásunk szerint tárgyaltatott volna le az összes forumokon. A kolozsvári kir. törvényszék azonban, ahelyett, hogy a bp. 455. §-a 4. pontjának határozott rendelkezése szerint, az ujrafelvétel elrendelése iránti kérdésben szóbeli, kontradiktorius tárgyalást tartott volna és a vád és védelem meghallgatása után szóbeli tárgyalás alapján határozott volna, az újrafelvételi vizsgálat során produkált bizonyítékokat szóbeli és kontradiktorius tárgyalás nélkül tanácsülésben mérlegelte s annélkül, hogy az egészhez a védelemnek csak egy szava is lehetett volna, — az ujrafelvétel iránti kérelmet a 10,050/btő. 901. sz. végzésével elutasította. Ezt a végzést a kolozsvári kir. ítélőtábla helybenhagyta. Ez a birói intézkedés félreismerhetetlenül a birói absolutismus jellegével bir, mivel a törvény egyenes és félremagyarázhatlan parancsát és a védelem törvényes jogait egyszerűen félretette. A bp. 455. §-a 4. pontja ugyanis a következőket rendeli: «A biróság megvizsgálja a bizonyítás eredményét s ha a bizonyítást teljesen meghiúsultnak találja, az ujrafelvétel iránt tett indítványt elutasítja ; ellenkező esetben nyilvános tárgyalást tűz ki, melyre azt, ki az ujrafelvételt indítványozza és ellenfelét megidézi.» A törvény azon rendelkezése, hogy «a biróság megvizsgálja a bizonyítás eredményét)), semmiképen sem jelenti és jelentheti azt, miszerint a biróság az újrafelvételi eljárás ezen stádiumában a bizonyítékokat, azok súlya és a régebbi bizonyítási anyagokra való hatás tekintetében mérlegelni jogosítva volna, hanem azt jelenti csak, hogy a biróság csak mennyiségileg vizsgálhatja a bizonyítás eredményét, vagyis azt, hogy produ^áltatott-e az újrafelvételi vizsgálat során bizonyíték vagy sem, de hogy milyen az a bizonyíték, azt szóbeli tárgyalás nélkül elbírálni jogosítva nincs. Azért mondja a törvény, hogy «ha a bizonyi tást teljesen meghiúsultnak találja», akkor a limine utasítja el az újrafelvételi kérvényt, — vagyis, ha a bejelentett tanú nem volt megidézhető, vagy pedig ha a törvényben adott kedvezmény alapján a vallomástételt megtagadta, vagy ha a tanú kijelentette, miszerint a dologról nem tud semmit. Mihelyt azonban a tanú vallomást tesz, akkor a bizonyítás nem hiúsult meg teljesen és akkor feltétlenül szóbeli tárgyalást kell tartani és csak annak alapján mérlegelhető, hogy mennyit ér az a vallomás. Kétségtelenül kitűnik ez a bp. 456. íj-ának 4. pontjából, mely szerint az újrafelvételi kérelem felett tartott szóbeli tárgyalás után, megtagadandó az ujrafelvétel, ha kellő bizonyíték nem támogatja az indítványban felhozott tény valódiságát)) . . . «ellenkező esetben az ujrafelvétel elrendelendő,)) — ekkor van tehát csak helye a bizonyítékok mérlegelésének, amit a törvénynek ez a kitétele igazol, «ha kellő bizonyíték nem támogatja.)) Hogy ez a törvény értelme és akarata, kitűnik továbbá a bp. idevonatkozó indokolásából, mely a következőképen szól: «. . . különálló intézkedést igényelt az az eser, ha az indítványozó által ajánlott bizonyítás teljesen meghiúsult (bp. 455. §. 4. p.). Lehetséges ugyanis, hogy az ujrafelvétel iránt tett indítvány magában véve nem elvetendő és hogy avval ugyan bizonyíték nem volt bemutatva, de mégis oly bizonyítékra történt hivatkozás, mely ujrafelvételre okot állapitana meg. Minthogy a fél sok esetben csak a biróság segítségével szerezheti meg a bizonyítékot, az inditványnyal egyidejű bemutatásának elmulasztása még elutasításra okot nem ad. Ha tehát a bizonyíték nem irreleváns vagy kijelölése j nem viágosan rosszhiszemű, a biróság akkor a bizonyíték meg! szerzéséről maga a vizsgálóbíró kirendelésével vagy más módon j gondoskodik (455. §. 1.). Emez intézkedések teljesen eredmény nélkül maradhatnak, mely esetben az eljárás folytatása értelemmel nem birna. Ez okból rendeli e javaslat, hogy a biróság a bizonyítás eredményét ujabb vizsgálat alá vegye és ha az teljesen meghiúsult, az újrafelvételi indítványt elutasítsa. A javaslat célzata szerint az ujrafelvétel iránti indítvány előzetes elintézésénél a bizonyíték csak a 446., 449. §§. szempontjából, vagyis a tekintetben veendő bírálat alá, hogy volt-e egyáltalán bizonyíték ajánlva, hogy nj-e ez vagy sem, mig a bizonyíték mérlegelése tulajdonképpen az érdemleges eljárás részére van fentartva. Következetesen az újrafelvételi indítványban ajánlott bizonyítás felett is, ha ilyen csakugyan történt, csak az érdemleges elintézésnél hozható határozat és a rövidleges elutasítást csak arra az esetre kellett szorítani, midőn a bizonyítás meghiúsult, pl ha a tanú vagy szakértő nem volt kihallgatható, vagy nem erősítette meg az indítvány állításait stb. Az újrafelvételi indítvány érdemleges elintézése a javaslat szerint nyilvános tárgyalás mellett megy végbe, melyre az indítványozó és annak ellenfele idéztetnek meg (455. §. 4., 5. p.). E részben a javaslat eltér a kontinentális törvényhozásoktól, melyek az ujrafelvétel feletti határozatot tárgyalás nélkül hozatják meg. . . A javaslat által célba vett újítás haladásnak tekintendő. Az újrafelvételi indítvány iránt a felek kétségtelenül meghallgatandók, mely szóbeli, kontradiktorius módon legrövidebben és leghatályosabban történik. Nem is lényeges a nehézség, mely a feleknek a biróság elé állítása tekintetében felhozatik, mivel a javaslat szerint az elsőfokú biróság jár el. Továbbá figyelembe veendő, hogy az ujrafelvétel megengedése büntetés helyett, mellett vagy után ?), de ha alkalmaztatik, azt máskép kell szabályozni. Rövid tartamú szabadságvesztés helyett hosszabb, alapos büntetés, mint nevelési eszköz (egyszerű elzárás, esetleg fogház és custodia honesta, megintés, pénzbüntetés, de nem botbüntetés). Pénzbüntetésért és költségekért, ha a kiskorún be nem hajthatók, felelőssé teendő a törvényes képviselő, — hacsak nem igazolja, hogy a cselekményről tudomással nem birt, vagy azt meg nem akadályozhatta. Minden büntető tszék és vádhatóság jelölje ki egy kizárólag kiskornak bűnügyével foglalkozó tagját. Ki.'korúak a biróság folyosóin és előszobáiban nem tartózkodhatnak, hanem megfelelő helyiségekben felügyelet alatt álljanak, mig a biró elé nem kerülnek és aztán gyorsan hagyják el a biróság épületét. A bp. 212. §. szerint megesketendő tanú korhatára 18 évre felemelendő. Kiskornak bűnügyei nem valók a nyilvánosság elé ; a bp. 293. § a tehát lehetőleg sűrűn alkalmazandó. A hallgatók közül a fel nem nőttek kizárandók. Kiskorúak bűnügyeiben gyorsabb eljárásra volna szükség; a 12 — 18 évesek a vád és védelem jelenlétében 2 szakértő psychiater-orvos által volnának megvizsgálandók. Fölötte sürgős a javítóintézeteknek reformja. Addig is a büntetés végrehajtásánál a kiskorú jogai és érdekei, nevelése és javítása tartandó szem előtt. Magánzárka rövid tartamú büntetésnél, munkával kapcsolatban; hosszabb büntetés végrehajtása progressiv alapon. Gyermekek patronageja ; ha az állam azt anyagilag támogatja is, beavatkozása csak a pénzügyi kezelés ellenőrzésére szorítkozzék. A rabsegélyző egyletek központosítása és reformja. Gondviselői intézmény, conseil de tutelle ; comité de defense \ salles de travail. Országos patronage-egyesület, gyermekvédelmi liga. Szilágyi e nagyszámú kérdést ügyvédek kö/t óhajtja elhelyezni, a kik néhány rövid pontba foglalt javaslataikat és de lege ferenda teendő előterjesztésüket a csak előadókból álló közös értekezlet elbírálása alá bocsátják. Itt a javaslatok összegyeztetnek és egységesittetnek. Ennek megtörténte után az egész bizottság plénuma elé kerülnek és ott megvitattatnak. A plénum határozata a leggyorsabban a gyakorlati életbe átültettetik. Tervbe van véve havonkint egy előadói értekezlet és kéthavonkint egy teljes ülés. . . . Bevallom, hogy ezen minden részletében érdekes, egészében azonban, tulbőségénél fogva, utopistikus programmról halvány sejtelmem sem volt akkor, midőn az okt. 12-iki értekezlet küszöbét átléptem. Más irányú elfoglaltságom okából a Jogt. Közlöny utolsó száma figyelmemet elkerülte és igy nem csekély meglepetést keltett bennem a kezdeményezett mozgalom, — de mégjobban a kérdés tárgyalásának módja. Több szónok indítványt tett, fejtegetett egyik-másik részletkérdést, melyre nézve javaslatot óhajt előterjeszteni; mások már fennálló egyletek képviseletében nyilatkoztak, — szóval mindenféle részletről folyt a szó, csupán arról nem, hogy mikép képzelik a kezdeményezők az intézmény szervezetét létesítendőnek és keresztülvihetőnek. Ennek folyománya pedig szükségkép az volt, hogy az egész tanácskozás fölött bizonyos ködhomály lebegett, — a meghívottak közül senki sem tudja, sőt nem is sejti, vájjon mi lesz itt tervbe véve ? Akarnak-e a többi egylet bevonásával uj központi egyesületet alakítani, vagy pedig csak esetről-esetre egyes kérdések felől plenáris ülésekben határozni és a határozatok kivitelét a jó Istenre bizni?