A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 42. szám - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [4. r.]

166 A JOG delem hovafordításáról részletes számadást nem ad, erre azonban a gyámtörvény 15. §-a szerint kötelezve nincs. Mindezek daczára megállapitható, hogy felp. a kisk. gyermekek vagyonának jövedelméből a már lentebb előadottak szerint kiskorú gyermekeit ruházta, eltartotta és neveltette, özv. G. L-né szül. I. M. eskü alatti vallomása szerint (XVI. jkv,) a felperest és néhai nejét (a kisk. gyermek anyját) közösen terhelő 200 kor. tartozást kifizette. Alperes által meg nem cáfolt előadása szerint a bajai takarékpénztárnál fennálló 500 kor. tartozásnak 34 kor. 80 fillért kitevő évi kamatait fizette. Minthogy pedig a 200 kor. 31 fillért kitevő jövedelem nem oly nagy összeg, hogy ezen terhek viselése és 2 kiskorú gyermek eltartása, nevelése és ruháztatása azt teljesen ki nem merítette volna, valónak kellett elfogadni azt, hogy felperes kisk. gyermekei vagyonának jövedelmét azok tartására és nevelésére fordította, tehát vagyonkezelési kötelezettségeinek eleget tett. De a vagyonkezelés ily módja az atyai hatalom megszüntetésének indoka annál kevésbbé lehet, mert'az 1877 évi XX. t-c. 22. §-a ai atyai hatalom megszüntetésének egyik feltételéül a gyermekek vagyonának állagát veszélyeztető rossz kezelést jelöli meg. Minthogy pedig az előadottak szerint az atyai hatalom megszüntethetőségének az 1877. évi XX. t.-c. 22. §-ban felsorolt feltételei fenn nem forognak, felperes keresetének helyt adni, aBácsBodrogh vármegye árvaszékének az atyai hatalom megszüntetését rendelő határozatát a most hivatkozott §. alapján érvényteleníteni kellett. A büntető per a XXXI. alatt levő bűnügyi iratok szerint jogérvényesen befejeztetvén, a polgári perben az ítélethozatal felfüggesztésének szüksége fenn nem forgott. A szegedi kir. itélö tábla (1905. év április hó 6-án 726/1905 p. sz. a.) itélt: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik indokai alapján, és még azért, met azt, hogy felperes és a vele házasságon kívüli visszonyban élő M. Mária titkos kéjelgésre helyiségüket átengednék s igy a titkos kéjelgést helyiségükben előmozdítanák, alaposan feltenni annál kevésbé lehet, mert ezt a tanuként is kihallgatott B. I. községi rendőr sem bizonyította. A m. kir. Kúria (1905. évi június hó 27-én 5,360/1905. p. sz. a.) itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik az abban felhivott és felhozott indokokból. Az 1868 : LIV. t.-c. 132. és 269. íj-ainak egybevetett és a fennálló gyakorlat szerint a házassági perekben is alkalmazandó rendelkezése szerint, az ismeretlen tartózkodásu alperes a tárgyalásra akként idézendő meg a hivatalos hírlapban közzé teendő hirdetménynyel, hogy ennek közzététele és a megjelenési határnap között legalább 60 napi időköz maradjon. Minthogy azonban a fennforgó esetben az idézési hirdetmény, amelylyel az ismeretlen tartózkodásu alperes 1903. évi december hó 9-ik napjára kitűzött tárgyalásra idéztetett meg, a hivatalos hirlapban csak 1903. évi november hó 26 án tétetett közzé s ekként a fentebbi törvényes határidő meg nem tartatott, az első bíróság az által, hogy a törvényszerűen meg nem idézett alperes ügygondnokával tárgyalta le a pert és a kereset érdemében határozott, a másodbiróság pedig az által, hogy a szabálytalan eljárás alapján hozott ítéletet érdemileg vizsgálta felül, hivatalból is észlelendő lényeges eljárási szabályt sértett meg. A pozsonyi kir. törvényszék (1904. november 9-én 10,629, 1904 sz. a.)' Borovánszky Ede ügyvéd által képviselt H. Alalks felperesnek, Coltely Cornél dr. ügyvéd mint ügygondnok által képviselt ismeretlen tartózkodásu L. Erzsébet elleni házasság felbontása iránti ügyben következőleg itélt: A H. A. és L. E. házastársak között 1903. évi május 31-én Felsődiósdon a felsődiósi magy. kir. áll. anyakönyvvezető előtt megkötött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-a a) pontja alapján, a házastársi kötelességek szándékos magaviselete általi súlyos megsértése okából, alperes hibájából felbontja és alperest az id. t-c. 75. §-a értelmében vétkesnek nyilvánítja. Alperest arra kötelezi, hogy felperesnek. . . perköltségét 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt megfizesse. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes a házasság megkötése után rövid idő múlva Amerikába távozott és a házastársi kötelességeket egyáltalán nem teljesítette, vele életközösségben nem is volt, mert az esküvő után szüleinél maradt. Minthogy a becsatolt helyhatósági bizonyítványokkal be van igazolva, hogy alperes Amerikába távozott és ismeretlen helyen tartózkodik ; minthogy alperes sem a birói békéltetés, sem a tárgyalásra meg nem jelent, ennélfogva a bíróság beigazoltnak vette azt, hogy alperes a házastársi kötelességeket szándékos magaviseletében súlyosan megsértette és a házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-a a) pontja alapján alperes hibájából felbontotta és ugyanőtet a 85. i?-a értelmében vétkesnek nyilvánította. A pozsonyi kir. ítélőtábla (19Ü5 évi március hó 8-án 2,847 1904 p. sz. a.) következő ítéletet hozott. Az elsőbiróságnak ítéletét a házasság felbontására vonatkozó részében hivatalból felülvizsgálván, azt felhozott és az 1894 évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjának és 85. §-ának megfelelő indokai alapján és azonfelől azért helybenhagyja, mert az a körülmény, hogy az ujabb békéltetést és tárgyalást elrendelő 7,040 1904. számú idézővégzés csak az alperes részére kirendelt ügygondnoknak kézbesittetett, de maga az alperes az ujabb békéltetéshez és tárgyaláshoz hirdetményileg nem idéztetett, a lennforgó esetben olyan mulasztásnak, amely miatt érdemleges határozat hozható nem volna, nem tekinthető, miután a felperes a 9,340/1904. számé kérvénynyel bemutatott helyhatósági bizonyitványnyal amúgy isigazolta, hogy az alperes a házassági életközösséget az ágy és asztaltól való ideiglenes elválasztás után sem áliitotta vissza, s miután a felperes az ujabb tárgyalásnál a házasság végleges felbontása iránti kérelméhez ragaszkodott, a per tárgyát képező jogvisszonyban pedig oly változás be nem állott, mely a végitélet hozatala szempo.ntjából mindkét félnek meghallgatását múlhatatlanul megkiváánná A m. kir. Kúria (1905. évi június hó 21-én 2,580/1905. p. sz. a.) következő végzést hozott: Mindkét alsóbiróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt az 1903. évi december hó 9-én tartott tárgyalásig bezárólag hivatalból megsemmisíttetik és az elsőbiróság az alábbiaknak megfelelő ujabb szabályszerű eljárásra és uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok : Az 1868 : LIV. t.-c. 132. és 269. §-ainak egybevetett, és a fenálló gyakorlat szerint a házassági perekben is alkalmazandó rendelkezése szerint, az ismeretlen tartózkodásu alperes a tárgyalásra akként idézendő meg a hivatalos hírlapban közzé teendő hirdetménynyel, hogy ennek közzététele és a megjelenési határnap között legalább 60 napi időköz maradjon. Minthogy azonban a fenforgó esetben a 8,798/1903. számú idézési hirdetmény, amelylyel az ismeretlen tartózkodásu alperes 1903. évi december hó 9-ik napjára kitűzött tárgyalásra idéztetett meg, a hivatalos hírlapban csak 1903. évi november hó 26-án tétetett közzé s ekként a fentebbi törvényes határidő meg nem tartatott, az alsőbiróság azáltal, hogy a törvényszerűen meg nem idézett alperes ügygondnokával tárgyalta le a pert és a kereset érdemében határozott, a másodbiróság pedig az által, hogy a szabálytalalan eljárás alapján hozott ítéletet érdemileg vizsgálta felül, hivatalból is észlelendő lényeges eljárási szabályt sértett meg. Ennélfogva mind a két alsóbiróság ítélete az azt megelőző szabálytalan eljárással együtt az 1881: 59. t.-c. 39. §-ának o) pontja alapján hivatalból megsemmisítendő s ujabb szabályszerű eljárás és határozat hozatal volt lerendeiendő. Házassági perekben az állandó birói gyakorlat szerint nem perújításnak, hanem uj keresetnek van helye. — Abból a körülményből, hogy alperes a házasság megkötése utáni nyolcadik hónapban szült gyermeket, nem állapitható meg az a döntő ténykörülmény, hogy alperes a házasság kötésekor mástól volt teherbe ejtve, még ha elfogadtatik is, hogy a nő a házasság megkötése előtt mással viszonyt folytatott. (A m, kir. Kúria 1904. június 8. 3,987/904. P. sz. a.) Az 1881. évi LX. t -c. 72. §-ában engedett törvényes zálogjog lényegileg a követelés természetéhez van kötve, s oly esetben, ha a háztulajdonos ezen jogával neméi, a bérlő az albérlővel szemben jogosult ezen jogot érvényesíteni. (A m kir. Kúria 1905. június 15. 3,743/1905. sz. a) A házasság a házassági törvény 55 §-ában meghatározott megtévesztés alapján érvénytelennek nyilváníttatott, midőn az. egyik házastárs, tudva eskórban való szenvedését, egészségesnek állította magát a másik házastárs előtt, ki ezek szerint annak lényeges személyi tulajdonságára nézve megtévesztve, kötötte meg a házasságot. (A m. kir. Kúria 1904. szeptember 21. 6,352. sz. a.) Ha a férj az ideiglenes nőtartási dijat nejének bizonyos ideig oly marasztaló birói ítélet alapján fizette, amely késöbh perújítás következtében vagy felsőbb birói határozattal hatálytalaníttatott, vagy megváltoztattatott; a már kifizetett tartásdíj, mely a nőt férje házánál megillető természetbeni tartás egyenértékének tekintendő, a férj részéről többé vissza nem követelhető. (A m. kir Kúria mint felülvizsgálati biró. ág 1905. május 19. 1. G. 786/1904; sz. a) Építési szerződésbe, melyben kötelezett fizetés a jövőben teljesítendő ellenszolgáltatástól függ s ennélfogva eshetőségek szerint változhatik, arra tekintettel, hogy az 1893: XVIH. t.-c. 5,'a. pontja szerint, összegre tekintet nélkül, csak oly okiratban köthető ki a sommás eljárás, mely a követelés létrejöttét és mennyiségét már önmagában bizonyítja, a sommás eljárást érvényesen kikötni, a szerződés tárgyának természeténél fogva nem lehet. (A m. kir. Kúria 1905. márc. 28. 2,808. sz. a) A bérbeadó a lefoglalt áruknak a kibérelt helyiségből piacra vitelét törvényes zálogjoga alapján megakadályozni jogosítva nem lévén, az ily ideiglenes elszállítás ténye az ö zálogjogának hatályát meg nem szünteti, amiért is törvényes zálogjoga a vásári sátorban lefoglalt ingóságokra nézve nem tekinthető megszűntnek. (A m. kir. Kúria iy05. május 19. 3,473/905. sz. a) A munkások önmaguk tartoznak megítélni azt, hogy milyen erőkifejtésre képesek és maguk tartoznak ügyelni arra, hogy erejüket meghaladó erőkifejtésben meg ne szakadjanak, ("sérvet ne kapjanak). Azt a határt, ameddig a testi erő a test egészségének sérelme nélkül igénybe vehető, csakis az erőkifejtö egyén lévén képes érezni és meghatározni, és ez kivül esvén a munkaadó ellenőrzési és felügyeleti körén, a munkaadó a munkás túlságos megerőltetéséből eredt balesetért felelőssé nem tehető (A m. kir. Kúria 1905. február 15. 822/1904.)