A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 42. szám - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [4. r.]

A J A házasság tartama alatt született gyermekek törvénytelenitése iránti perekben, a döntő ténykörülményt nem azon kérdés képezi, vájjon a gyermeknek törvényesen vélelmezett fogam zási idejében az anya a férjén kivül mással is közösült e vagy nem, hanem az, hogy a gyermek fogamzása idejében és az alatt az idö alatt, a férj nejével nem közösülhetett és illetően nem közösült. (A m. kir. Kúria 1905. márc. 21. 8,087/904, p. sz. a) Amennyiben a vasúti baleset által sújtott nőnek férje vagyontalan, munka- és keresetképtelen, és a nő a baleset bekövetkeztéig jövedelmével vagy keresményével hozzájárult férjének eltartásához, ugy a vasút ellen a férjének is van kártérítési igénye. (A m. kir Kúria 1905. március 23. 1,323/1904. sz. a.) Az a körülmény, hogy a nő minden előadott ok nélkül férjével az életközösséget minduntalan megszakitja, nemcsak a házasság erkölcsi alapjával és céljával meg nem egyeztethető, hanem kétségkívül a férj háztartási és vagyoni visszonyait is természetszerűen oly károsan befolyásolja, hogy a férj nem kötelezhető arra, hogy az életközösség állandó fentarthatására nézve folyton bizonytalanságban álljon, minélfogva az életközösségnek a nő által több izben minden elfogadható ok nélkül való megszakítása feljogosítja a férjet arra, hogy az újra megszakított életközösség helyreállítását megtagadhassa. (A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1905. május 4. G. 748/lí04. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Minden más fuvarozó is, ép ugy mint a vasút, felelős azokért, akiket az elvállalt fuvarozásnál alkalmaz és — a K. T. 398. § ában felsorolt eseteket kivéve, felelős minden kárért, mely az átvételtől a kiszolgáltatásig az áruban történik. Az üzletszabály 9. §-a nem áll útjában annak, hogy ha és amennyiben a sztrájk erőhatalom jellegével bír, az üzletszabály 75. §-a alapján a vasút arra.mint felelősséget kizáró körülményre hivat kozhassék. Valamely munkaadó alkalmazottainak sztrájkját nem minden esetben lehet ily értelemben erőhatalomnak tartani. De ha a sztrájk az eset körülményeihez képest a munkaadó által leküzdhetetlen, akkor a sztrájk ép ugy gátolja a munkaadót az elvállalt kötelezettség teljesítésében, mint valamely külső természeti esemény vagy háború vagy lázadás, és így ily esetekben a sztrájk a munkaadó mentesítése szempontjából erőhatalom jellegű esemény. Önként értetik, hogy nem mentesiti a munkaadót az oly sztrájk, amely az ő hibája folytán tört ki, mert ezen esetben a munkaadó felelőssége az ő hibájának következménye. Az alkalmazottak leküzdhetetlen sztrájkja azonban, a mely nem a munkaadó hibájából származott, a munkaadót mentesítő erőhatalom tekintete alá tartozik és ez a szabály a vasúti forgalomra ép ugy alkalmazandó, mint az általános magánjogi és kereskedelmi forgalomra.*) A budapesti kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa (1905. évi szeptember hó 28. napján II. G. 43/1905. sz. a.) következő' végzést hozott: A kir. ítélőtábla az alperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a felebbezési bíróság ítéletének az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító, egyedül neheztelt rendelkezést feloldja és a felebbezési bíróságot a tárgyalás folytatására és uj határozat hozatalára utasítja. Indokok : A felperes követelésével szemben az alperes vasút elsősorban azzal védekezett, hogy alkalmazottjai a kereseti küldemény feladása napján, 1904. évi ápril. hó "20-án a szolgálatot megtagadták és hogy ennek következtében a forgalom a vasút egész hálózatán hirtelen megszűnt. A tény nem vitás, a felebbezési bíróság azonban az üzletszabály 9- és 75. §-aira hivatkozva, annak jogi jelentőséget nem tulajdonított, kifejtvén, hogy a vasút cselekvősége kizárólag alkalmazottjai eljárásában jelentkezik, hogy a vasút alkalmazottjaiért feltétlenül felelős és hogy ennélfogva az alkalmazottak ténye vagy mulasztása erőhatalomnak egyáltalán nem tekinthető. Joggal vitatja az alperes, hogy ez a döntés az üzletszabály 9. és 75. §-ban foglalt anyagi jogszabályok téves értelmezésének folyománya. Az idézett szakaszok a K. T. 398. és 402. §-aival lényegileg megegyezvén, a felelősség, melyet azok megállapítanak, nemcsak a vasutat, hanem minden más fuvarozót is terheli. A különbség csak az, hogy az üzletszabály rendelkezései feltétlenül kötelezők, mig más fuvarozók a feladókkal a törvénytől eltérő megállapodásra léphetnek. Azonban ily megállapodás hiányában minden más fuvarozó is, ép ugy mint a vasút, felelős azokért, akiket az elvállalt fuvarozásnál alkalmaz és a K. T. 398. S-ában felsorolt eseteket kivéve, felelős minden kárért, mely az átvételtől a kiszolgáltatásig az áruban történik. A K. T. 398. és ezzel eo-yezőleg az üzletszabály 75. §. által a fuvarozóra rótt szigorú felelősség, miként a felebbezési biróság helyesen kitejtette, abban találja indokát, hogy a fuvarozási ügylet természeténél fogva az áru a fuvarozó birlalatába, őrizetébe és rendelkezése alá kerül. Ez okból felelős a fuvarozó, tekintet nélkül arra, vájjon saját emberei okozták a kárt, vagy harmadik személyek, akikkel semmiféle összeköttetésben nem áll, vagy oly véletlen eset, mely az erőhatalom fogalma alá nem vonható. A K. T. 402. és az üzletszabály 9. §-ában kifejezett jogszabály azonban nem a receptum elvéből, hanem a fuvarozási ügylet körén túlmenő, sokkal *) Olvasóitik figyelmét külön is felhívjuk e nagy horderejű hatáOG 167 általánosabb jellegű tekintetekből fakad. A fuvarozás ugyanis — s igy a vasúti fuvarozás is — a munkabérszerzó'dések egyik faja. Locatio conductio operis. A szolgáltatás, melyre a fuvarozó, ide értve a vasutat is, vállalkozik, a helyváltozás előidézésében áll. Nem tiltja a törvény és a dolog természete sem zárja ki azt, hogy egyéni cég, azaz egyes ember is vasúti üzemet gy akoroljon és az annak köréhez tartozó fuvarozási ügyletek lebonyolításában közvetlenül tevékeny részt vegyen. Viszont nem sajátos ismérve a vasúti fuvarozásnak, hanem minden nagyobb szabású műbéri vállalatnál kivétel nélkül és szükségképp előfordul az, hogy a főnökök, illetve a képviseletre hivatott közegek, akik az üzlettulajdonos jogi személy nevében határoznak és rendelkeznek, az elvállalt mű létesítéséhez szükséges physikai munkát nem végzik személyesen, hanem e célra mások tevékenységét veszik igénybe. Minthogy azonban a megrendelővel szemben a vállalkozó kötelezi magát a szerződésszerű teljesítésre, az a körülmény, hogy ö másoknak, t. i. alkalmazottjainak munkaerejét is felhasználja, felelősségét nem enyhíti és nem vezethet arra, hogy az alkalmazottak hibás eljárásának káros következményei a megrendelőre háruljanak, aki a vállalkozó részéről kirendelt teljesítőkkel szerződéses visszonyban nem áll. A munka-szerződés természetéből tehát elvként folyik az, hogy a vállalkozó alkalmazottjaiért általában, nem pedig csak akkor felelős, ha a teljesítést arra alkalmatlan személyekre bizta. Ezt az általános magánjogi szabályt alkalmazta a kereskedelmi törvény, de a már régebben keletkezett üzletszabály is a fuvarozási szerződésre; a szabály tételes kifejezése pedig éppen a fuvarozási jog körében azért volt szükséges, mert a kereskedelmi törvény és az üzletszabály hatályterületén fennállottak és fennállanak ma is oly jogrendszerek melyek, mint az osztrák polgári törvénykönyv 1,161. §.-a vállalkozó felelősségét bizonyos esetekben a culpa in eligendo-ra korlátozzák. Azonban azt a kérdést, hogy a tömeges munkamegtagadás erőhatalomnak tekinthető-e, sem a kereskedelmi törvény, sem az üzletszabály meg nem oldja. Az ellenkeiőfelfogás nem egyeztethető össze sem a jogfejlődés történeti menetével, sem a törvény és az üzletszabály szószerinti szövegével. Mert a törvény és az üzletszabály a fuvarozónak alkalmazottjaiért való felelősségét már oly időben mondotta ki, mikor a sztrájk még egyátalán nem, vagy ritkán fordult elő és semmi esetre sem bírt azzal a gazdasági jelentőséggel, mely törvényhozási szabályozásra okot és alkalmat adhatott volna. Ugyancsak a történeti előzmények szempontjából figyelmet érdemel az is, hogy a szóban forgó szabály a berni egyezmény által a nemzetközi vasúti fuvarozási jogba is felvétetett a nélkül, hogy az annak megalkotását megelőző, kimerítő tárgyalások során a szlrájk csak felemlittetett volna. Ami pedig a K. T. 402. és az üzletszabály 9. §-ának szövegét illeti, az a kijelentés, hogy a fuvarozó felelős azokéit, kiket a szállítás teljesitésénél alkalmaz, nyilván nem illik arra az esetre, mikor a vasút senkit sem talál, akit a fuvarozásnál alkalmazhatna. Az üzletszabály 9. §-a tehát nem áll útjában annak, hogy ha és amennyiben a sztrájk erőhatalom jellegével bir, az üzletszabály 75. §-a alapján a vasút arra, mint felelősségét kizáró körülményre hivatkozhassék. Az erőhatalomnak törvényileg közelebbről meg nem határozott fogalma alatt oly károkozó eseményt kell érteni, amelynek következményeit, vagy egyáltalában nem lehet elháritani, vagy amelynek elhárítására nem elégséges a gondosság, erőfeszítés és költekezés ama legnagyobb mértéke sem, amely az eset körülményeihez, a közfelfogás szerint helyes arányban áll. Valamely munkaadó alkalmazottainak sztrájkját nem minden esetben lehet ily értelemben erőhatalomnak tartani. De ha a sztrájk oly mértékű és oly jellegű, amely valamely területen vagy valamely bizonyos munkaágban bizonyos időre, vagy egyáltalán, vagy az illető eset körülményeihez képest lehetetlenné teszhogy a munkaadó a munka végzésére alkalmazottakat szerezhesi sen, azaz, ha a sztrájk az eset körüménycihez képest a munkaadó által leküzdhetetlen, akkor a sztrájk ép ugy gátolja a munkaadót az elvállalt kötelezettség teljesítésében, mint valamely külső természeti esemény, vagy háború vagy lázadás, és igy ily esetekben a sztrájk a munkaadó mentesítése szempontjából erőhatalom jellegű esemény. Önként értetik, hogy nem mentesiti a munkaadót az oly sztrájk amely az ő hibája folytán tört ki, mert ezen esetben a munkaadó felelőssége az ő hibájának következménye. Az alkalmazottak Icküzdheetetlen sztrákja azonban, amely nem a munkaadó hibájából származott, a munkaadót mentesítő erőhatalom tekintete alá tartozik, és ez a szabály a vasúti forgalomra épp ugy alkalmazandó mint az általános magánjogi és kereskedelmi forgalomra. A felülvizsgálati kérelemnek tehát helyt kellett adni. Minthogy azonban a királyi törvényszék saját jogi álláspontjából kifolyólag nem bocsátkozott ama tények méltatásába, melyek a kifejtettek szerint irányadók arra nézve, hocrv a szolgálatnak a vasúti alkalmazottak részéről 1904. évi április hó 20. napján történt megtagadása az erőhatalom fogalma alá vonható-e vagy nem ; minthogy továbbá felperes az üzletszabály 65. §-ánál fogva azon az alapon is követelt kártérítést, mert a vasút a szállítási akadályról őt nem értesítette, a kir. törvényszék pedig a tényállást ebben a tekintetben sem állapította meg, ennélfogva az érdemleges eldöntésre nem alkalmas pert további tárgyalás és ujabb eldöntés végett a felebbezési bírósághoz visszautasítani kellett.