A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 42. szám - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [4. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 42. számához. Budapest, 1905. október 15. és H. István (XVI.) tanuk eskü alatti vallomása szerint is ezen leány gyermekét szépen rendesen ruházza. János gyermekét illetően is eleget tett felperes tartási kötelezettségének, mert alperes által meg nem cáfolt előadása szerint felperes ezen gyermekét 16 éves koráig magánál tartotta és ruházta. Azon körülmény pedig, hogy ezen időn tul fiát szolgálatba adta, s napszámba járatta, tartási kötelezettségei elhanyagolásának nem tekinthető, mert a gyermekek 4V2 holdat kitevő magán vagyona nem elegendő arra, hogy azon felperes önálló gazdálkodást folytathasson, s jövedelme nem tenné indokolttá, hogy az atya 16 éven felüli fiu gyermekét, az előképzettségeinek és életkörülményeinek különben teljesen megfelelő munkára ne szoríthassa. De különben is kk. L. J-nak ezen szolgálatai után elért jövedelme, az alperesként perben álló V. I. (a kiskorúak gyámja) és V. János) a kiskorúak nagyatyja) eskü alatti vallomásai szerint is, eltartására és ruházkodására elegendő nem volt, s a hiányt ezen vallomások szerint is felperes pótolta és szolgálatának ideje alatt még a szükséges mosással is ellátta. H. István, G. Gáspár. B. M., B. L, G. Gy. eskü alatti vallomásai szerint pedig felperes ezen gyermekének 1902. évben több ruházati cikket vásárolt, mint csizmát, Köztörvényi ügyekben. Felperes beismerésével bizonyítva van ugyan, hogy ágyassági visszonyban él, de ez egymagában nem vonja maga°után azt, hogy ezen visszony a kiskorú leánygyermek erkölcsiségét veszélyezteti, annál kevésbé, mert ezen visszony a nép széles rétegében elterjedt, mindennapi jelenség. Még az esetben, ha bizonyítva volna is, hogy felperes korcsmájában kéjnőket alkalmaz, ez sem szolgálhatna egymagábaQ okul az atyai hatalom megszüntetésének, annak igazolása hiányában, hogy a fajtalanságok és kéjelgések a kiskorú leánygyermek szemei előtt, vagy erkölcsiségét másképpen veszélyeztető módon történnek. Felperes kiskorú gyermekei vagyonának jövedelmét azok tartására és nevelésére fordította, tehát vagyonkezelési kötelezettségeinek eleget tett. De a vagyonkezelés ily módja az atyai hatalom megszüntetésének indoka annál kevésbé lehet, mert az 1877. évi XX. t.-c. 22. §-a az atyai hatalom megszüntetésének egyik feltételéül a gyermekek vagyonának állagát veszélyeztető rossz kezelést jelöli meg. A zombori kir. törvényszék (1905. évi május hó 20-án 10,406 1904 p. sz. a.) előbb Szabados János, utóbb Fischof Béla dr. ügyvéd által képviselt idősb L. János felperesnek, Bács-Bodrogh vármegye árvaszéki ügyészel. r., V. István kirendelt gyám Il-od r., V. I. kérelmező Ill-ad r. alperesek ellen, felperes atyai hatalmának megszüntetése tárgyában hozott árvaszéki határozat hatályon kivül helyezése iránti ügyében következőleg itélt: Bács-Bodrogh vármegye árvaszékének 39,0834902 számú határozata, melylyel id. L. I. bácsmadarasi lakosnak gyermekei, névszerint kk. L. I. és kk. L. R. feletti atyai hatalmát megszüntette, érvénytelennek kimondatik és id. L. I. felperes nevezett kk. .gyermekei feletti atyai hatalmába visszahelyeztetik Indokok: Mindenek előtt megállapíttatik, hogy Bács-Bodrogh vármegye árvaszékének 39,083/1902 sz. határozata, melylyel felperest atyai hatalmának gyakorlatától elmozdította, az 52,242/árv. 1902. sz. határozat szerint 190.'. évi november hó 21-én emelkedett jogerőre, s hogy- felperes az 1877. évi XX. t.-c. 22. §-án alapuló ezen keresetét, a beszerzett iratok tanúsága szerint, a hivatkozott törvényben megszabott három havi határidőn belül adta be a szabadkai törvényszékhez, s hogy ezen kereset a szegedi kir ítélőtábla 1,201/1903 p. sz. végzésével illetékesség okából visszautasittatván, amely határozat felperessel 1903. évi április 20-án közöltetvén, tehát tekintettel az 1893. évi XVIII. t.-c. 28-ára kellő időben adta be. Felperes azért kéri Bácsbodrogh vármegye •39,083,1902 sz. határozatát, melylyel atyai hatalmának gyakorlatától elmozdittatott, érvényteleníteni, mert az atyai hatalom megszüntethetőségének az 1877. évi XX. t.-c. 22. §-ban felsorolt feltételei fenn nem forognak. Ugyanis ő gyermekeit társadalmi állásának megfelelő módon tartotta, ruházta s neveltette, sem testi jólétüket, sem erkölcsiségüket nem veszélyeztette, mert habár igaz is, hogy M. Máriával házasságon kivüli viszonyban él, vele tisztességesen él. Gyermekei vagyonának nemcsak állagátnem veszélyezteti, hanem annak jövedelmét is az ezen vagyont terhelő tartozások és azok kamatainak fedezésére, s gyermekei tartására, nevelésére és ruházására forditotía, amely célra a jövedelem elég sem volt, hanem sajátjából is mindig ráfizetett gyermekei tartására. Előadja továbbá, hogy korcsmaüzlete tisztességes, abban kéjnőket nem alkalmaz, s kisk. gyermekeinek erkölcsét •ezen üzlet nem veszélyezteti. Kéri ez alapon magát az atyai hatalom gyakorlatába visszahelyezni. Alperesek a kereset elutasítását kérik, mert felperes kisk. gyermekei tartását és nevelését teljesen elhanyagolta, a minek következménye az, hogy fiát a szabadkai kir. jbiróság lopás miatt elitélte ; azok erkölcsiségét veszélyezteti az által, hogy M. Máriával több mint 5 éve ágyassági visszonyban él s korcsmájában, amely különben is nagyon rossz hirü, állandóan kéjnöket tart, s oda menyecskéket és leányokat visz be kéjelgés céljából. De felperes gyermekei vagyonát sem kezelte megfelelően, mert azt olcsó áron bérbe adta, s a jövedelmet ágyasával elköltötte s a jövedelem feleslegéből kötelessége ellenére a bajai takarékpénztárnál fennállott 500 korona tartozásból mit sem törlesztett. Felek ezen állításaik bizonyítására tanukra hivatkoztak, akiknek kihallgatása elrendeltetett és foganatosíttatott. Nem vitás a felek között az, hogy felperes kk. gyermekeit társadalmi állásának megfelelő módon iskoláztatta, hogy 10 éves Róza nevü gyermekét mindezideig magánál tartotta és tartja, ruházattal és élelemmel ellátja. Ezen gyermeket illetően tehát megállapítható, hogy felperes tartási és nevelési kötelezettségeinek, társadalmi állásának megfelelő módon eleget tett, s ez annyival is inkább megállapítható, mert özv. G. Jánosné szül. J. Mária kalapot, ruhát, fehérneműt. (XVI. jkv.) Mindezekből pedig megállapítható, hogy ezen gyermekével szemben is eleget tett felperes tartási kötelezettségének. Nem nyert bizonyítást azon alperesi tényállítás sem, hogy felperes gyermekei erkölcsiségét veszélyeztető életmódot folytatna. Felperes beismerésével bizonyítva van ugyan, hogy M. M val ágyassági visszonyban él, de ez egymagában nem vonja maga után azt, hogy ezen visszony a kk. leánygyermek erkölcsiségét veszélyezteti, annál kevésbé, mert ezen visszony a nép széles rétegében elterjedt, mindennapi jelenség, mert a felperessel ágyasságban élő, M. M.-nak szintén vannak a háznál leány gyermekei s főképpen mert M. M.-ról nem is állíttatott, hogy ezen ágyassági visszonyától eltekintve, egyéb erkölcsi fogyatkozásban szenvedne, vagy a kk. gyermeket erkölcstelenségre csábítaná. Az, hogy felperes korcsmájában kéjnőket alkalmazna, hogy ott a kéjelgések napirenden vannak, szintén nem nyert bizonyítást, e részben egyedül áll P. M. eskü alatti vallomása, aki a 2' . a. nyilatkozat tartalmát esküvel megerősítette, amely szerint őt a felperessel ágyasságban élő M. M. azért fogadta és tartotta 11 a évig korcsmájában, hogy ott a vendégekkel kéjelegjen s az így szerzett pénzen osztozott nevezett nővel s hogy kéjelgés céljából állandóan több nő jár a korcsmába. Ezen tanú vallomását azonban a bíróság nem fogadja el valónak, mert bár igaz, hogy az ellene ezen ügyből kifolyólag hamis íanuzás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás jogerősen megszüntettetett (XXXI. alatti bűnügyi iratok) de L. A., H. A. (XXXIX. jkv.) H. J., B. M. (XVI. jkv.) érdekteíen tanuk eskü alatti vallomásával, amely szerint P. M. előttük kijelentette hogy az ügyben a bíróság előtt teendő vallomásért 20 K.-t kapott, s a vallomás után még 20 koronát kap, ha felperes ellen vall, s most már nem tudja mit tegyen, s Juhász András azon vallomásával hogy előtte kijelentette, hogy a 2*'. a. nyilatkozat tartalma valótlan, P. Mária vallomása meg van cáfolva, s bizonyító erővel nem bír. B. ]., V. I, V. I. (XVI.) és V. B. (XIX.) vallomásai, akik felperes korcsmáját rosszhirünek tartják, e részben bizonyítékul el nem fogadhatók, azért, mert ők tényeket nem igazolnak, vallomásaikban kifejezésre juttatott meggyőződésüket nem közvetlen tapasztalatból merítették. De még az esetben, ha bizonyítva volna is, hogy felperes korcsmájában kéjnőket alkalmaz, ez sem szolgálhatna egymagában okul az atyai hatalom megszüntetésének, annak igazolása hiányába, hogy a fajtalanságok és kéjelgések a kisk. leány gyermek szemei előtt, vagy erkölcsiségét másképpen veszélyeztető módon történnek. De meg különben is felperes, atyai hatalmának gyakorlatától az árvaszék határozatával 1902. évben megfosztatván, alperesek a gyermeknek felperes tényleges hatalma alól való elvonására semmiféle lépést nem tettek, miből következtethető, hogy a gyermek erkölcsiségét veszélyeztetve nem látták. Felperes életmódja pedig kiskorú János gyermekének erkölcsiségét annál kevésbbé veszélyeztethetné, mert atyja házától több éve távol van s maga is ágyassági visszonyban él. Felperes vagyonkezelését illetően séma Bács-Bodrogh vm. árvaszéke által lefolytatott eljárásban, sem ezen perben nem nyert bizonyítást, de még nem is állíttatott, hogy felperes gyermekei vagyonának állagát rossz kezelés által veszélyezteti. Érészben felhozatott az, hogy felperes a vagyon jövedelmét nem a kiskorú gyermekek tartására és neveltetésére, s nem az ezen vagyont terhelő tartozások törlesztésére, hanem saját céljaira fordítja, s ágyasával együtt elkölti. Feleknek a XIII. nsz. a jegyzőkönyvben foglalt egyező előadásából megállapitatik, hogy a kiskorú gyermekek vagyonának az adók levonása után fenmaradt tiszta jövedelme 200 kor. 31 fill. Felperes ezen jöve-