A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 41. szám - A kir. közjegyző tanúsítványa a kir. Kúria joggyakorlatában

A JOG 287 saját személyében, hanem a tanuk igazolják a kérdéses azonosságot. Az én eljárásomból kifolyó záradék szerint ellenben elsősorban s egyedül a névaláírás tanúsítása végett alkalmaztatnak az azonossági tanuk s csak miután már a névaláirók személyazonosságáról — törvény szerint meggyőződést szereztem, — következik a másik azonosságnak — t. i. a választó és kérvényező személyazonosságának saját személyemben való tanúsítása másszóval —- nem az alkalmazott azonossági tanuk bizonyítanak — hanem én — az eljárt kir. közjegyző bizonyítom ezt az azonosságot, még pedig az alapul szolgáló névjegyzék áttanulmányozása — a felek s az azonossági tanuk kikérdezése alapján. Szembeszökő ez a különbség, — a Kúria ennek dacára az én esetemben is — bár nem hivatalból, — de kifogás alapján a 65. §. értelmében és a 67. §. teljes figyelmen kívül hagyásával a következő megokolással utasította vissza a kérvényt. «Bár vitán kivül áll, hogy a kir. közjegyző a saját tapasztalatai tudomásának mi módon való szerzését a hitelesítési záradékban feltüntetni nem tartozik, de minthogy a fent ismertetett hitelesítési záradékból kitűnik, hogy a kir közjegyző az aláírások hitelesítésekor az aláírókat személyesen nem ismerte és minthogy ennek dacára a választókkal való azonosságról ugyanakkor az aláírások hitelesítésével egyfolytában kiállított tanúsítványának alapjául szolgáló meggyőződésének mily alapon való keletkezését fel nem tüntette, okszerűen következik, hogy a kérvényezőknek a választókkal való személyazonosságára vonatkozó tanúsítványa is — az azonossági tanuk igazolásán alapszik; minthogy pedig a 21. §. rendelkezéséből kétségtelen (?) hogy a kir. közjegyző tanúsítványának a saját tapasztalati tudomásán kell alapulnia, — a fent jelölt hitelesítési záradék pedig e kívánalmaknak meg nem felel, a 21. §-ra alapított kifogás következtében a kérvényt vissza kellett utasítani. Tehát nincs különbség a Kúria felfogása szerint — a lentebb ismertetett kétféle záradék közt, mihelyt a kir. közjegyző személyében a bizonyítás alapjául szolgáló tudomás nem közvetlen, — hanem mint nálam volt, a névjegyzék áttanulmányozása, a felek s a tanuk kikérdezése által, közvetett, — akkor már a kir. közjegyző tanúsítványa nem elegendő. A kérdés történeti előzményeinek ismertetése után áttérek a törvény, az 1899. XV. t.-cikk 21. íj-ának második bekezdésében foglalt közjegyzői tanúsítvány lényegének és kellékeinek, valamint a közjegyzői törvény idevonatkozó részének méltatására. Időt s munkát nem kiméivé, a legszorgosabban áttanulmányoztam nemcsak az 1899. évi XV. t.-cikket, hanem annak összes előmunkálatait és a vonatkozó törvényjavaslat indokolását és konstatálom, hogy sem magában a törvény szövegében, sem annak előmunkálataiban sehol egy árva szó sincs arról, hogy a kir. közjegyző kérdéses tanúsítványa csakis kizárólag közvetlen tudomása alapján adható ki, és sehol egy szó sincs arról, hogy a kir. közjegyző ezen uj hatáskörében ne a közjegyzői fórvény alakszerűsége szerint járjon el. Ez oly tény, melyet elvitatni nem lehet. Már most mi következik ebből ? Miután az uj törvény az uj hatáskörre nézve semmi néven nevezendő korlátozó vagy alaki intézkedéseket elő nem ir, a kir. közjegyző az alakszerűségek szempontjából más törvényre — mint a szervezeti alapjtorvétiyére nem támaszkodhatik — és más törvény szerint el sem járhat. Az 1899. Xy. t.-c. uj hatáskört biztosit a kir. közjegyzőnek — más szóval a ténybizonyitás egy uj faját állapítja meg — annélkül, hogy egy árva szóval közelebbről körülírná, hogy az uj tanúsítvány milyen alapon állíttassák ki. Kétségtelen s minden vitán felül áll, hogy ily esetben a kir. közjegyző — ha csak nem creál magának törvényen kivül uj alakiságokat — helyesen, szabályosan és törvényesen csak a közjegyzői törvényt alkalmazhatja. Mert a törvényhozó hallgatásával kétségtelenül azt jelzi, hogy az uj tanúsítvány kiállítása s kellékei tekintetében nem látja szükségét annak, hogy a közjegyzői alaptörvénytől eltérést statuáljon és hogy az uj tanúsítvány más eltérő formában s alapokon állittassék ki. A közölt kúriai határozatoknak az az indokolása, hogy a 21. § szövegének «a közönséges értelemnél)) fogva «világos értelme szerint» «a törvény ezen rendelkezéséből)) kétségtelen következnék, hogy a kir. közjegyző ezt a tanúsítványt csak saját tudomása alapján van hivatva kiállítani, — egyenesen érthetetlen, mert a kérdéses szövegből — akárhányszor s akárhogy olvassuk is el azt — egyéb nem következik s nem olvasható ki, mint hogy a kérdéses azonosság a kir. közjegyző tanúsítványával igazolandó. Most vizsgáljuk meg a két törvényt egymáshoz való viszonylatában a tanúsítványokat illetőleg. A közjegyzői törvény ( 1874. XXXV. tcikk i értelmében a kir. közjegyző kétféle tanúsítványok felvételére jogosult: 1. (97. §.) oly tények constatáJására, melyek az ő jelenlétében történtek, ha a ténynek az a célja, — hogy valamely jogi következményt vonjon maga után; feltéve, ha a tény, melyet a közjegyző tanúsít, olyan, melynek észlelete, megvizsgálása s tanúsítása különös szakértelmet nem igényel, 2. jogosítva van oly tényleges jelenségeknek, mint már befejezett tények eredményeinek tanúsítására, melyeknek létéről a közjegyző meggyőződést szerezhet (1874. XXXV. t.-c. 100. §.) Vagyis kiállítható a tanúsítvány oly meglevő, már nyugvó állapotokról, tényekről, melyek bizonyos előzően már lefolyt (s nem a kir közjegyző előtt történt) cselekményeknek vagy tényeknek a bekövetkezett stabilis eredményei. A különbség a ténytanusitás két faja közt, hogy az 1. pont szerintiek oly tényekről is kiadhatók közokirati joghatálylyal, — a melyek a törvényben nincsenek felsorolva, — mert a 97. §. a közjegyző által tanúsítható tényeket csak exemplificative sorolja fel — (az esetek kimerítő felsorolása merőben lehetetlen) míg a 2. pontban körülirt tanúsítványok, melyek lényegileg a birói szemlével azonosok — csakis oly tényekről adhatók ki, melyek a törvényben határozottan íelsorolvák. Kiemeltük, hogy az 1899. XV. t.-cikk a 21. §-ban uj hatáskört biztosit a közjegyzőnek a tanúsítványok felvétele körében: kérdés már most, hogy a kérvényezőknek a névjegyzékbeli választókkal való azonosságáról szóló közjegyzői tanúsítvány az első vagy a második pontban meghatározott tanúsítványok közzé tartozik-e ? Az kétségtelen, a mint az az idézett kúriai határozatok egyikében világosan ki is van mondva, hogy itt nem oly tény tanúsításáról van szó, mely a közjegyző előtt folyt le, hanem igenis szó van atmak a nyugvó állapotnak, bekövetkezett ténynek vagy eredménynek tanúsításáról, hogy a kérvényező a névjegyzékben tényleg be van vezetve, más szóval ami teljesen aequivalens, hogy vele azonos, mely bekövetkezett tényt vagy eredményt megelőzte a választók össznirására kirendelt összeíró bizottság működése s ennek az eljárásnak összes többi fázisai. Kétségtelen tehát, hogy a kérdéses tanusitz<ány a 2.pont alattiak közzé tartozik s az 18.9$, -V/'. t.-cikk 21. íj. második bekezdésében foglalt tanusitvájiy ekként a közjegyzői alaptörvény 100. $-ába beleilleszkedik. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy mik az uj hatáskörbeli tanúsítvány kellékei s mi a lényege. Miután ezen uj hatáskörbeli tanúsítvány kellékeiről s lényegéről az uj törvény egyáltalában nem intézkedik, ugy állítandó s állitható ki csak, a mint azt a közjegyzői alaptörvény rendeli. A kellékekkel röviden végezhetünk, ezek a közjegyzői alaptörvény 103. í?-ában vannak megállapítva. Mi a lényege e tanúsítványnak vagyis mit kell tanúsítanom s mik azon eszközök és módok, amelyek utján és által a tanúsítandó tényről meggyőződést szerezhetek ? Tanúsítanom kell a kérvényezőnek a névjegyzékbeli választóval való azonosságát, vagyis azt, hogy az előttem megjelent személy — a nálam hivatalos őrizetben tartott s a vonatkozó évre érvényes választói névjegyzékbe be van vezetve, még másként, hogy a jelentkező kérvényező egyúttal választó. Kétféle meggyőződésem lehet, — közvetlen és bizonyos körülmények által közvetett, közvetített meggyőződésem. Közvetlen tudomással csak akkor birunk valamely tényről, , ha annak megtörténtéről közvetlen érzéki észleleteink vannak Arról, hogy az előttem megjelent fél tényleg be van vezetve a névjegyzékbe, közvetlen tudomásom csak a legritkább esetben lehet; csak akkor, ha tagja lévén az összeíró küldöttségnek, az a személy, az összeíró küldöttség előtt személyesen megjelent s választói minősége jelenlétemben megállapittatott, vagy ha közjegyzői területem összes választó s nem választó lakosait a legalaposabban ismerem. Ilyen alapon azonban a kérdéses tanúsítvány a lehető legritkább esetben lesz kiállítható, minélfogva nem tételezhető fel a törvénj'hozásról, hogy ezen kivételesen előfordulható esetet tartva szem előtt, ezzel a célzattal jelölte volna ki a kir. közjegyzőt, mint oly közeget, a ki — a községi elöljáróság mellett — hivatva lenne a kérdéses tanúsítvány kiállítására. A második alapon, a bizonyos körülmények által közvetített tudomásszerzés, meggyőződés, alapján a tanúsítvány már de regula kiállítható. Milyenek legyenek ezek a közvetítő adatok s körülmények?