A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 41. szám - A kir. közjegyző tanúsítványa a kir. Kúria joggyakorlatában

288 A JOG Mindenesetre olyanok, amelyek emberi számítás szerint alkalmasak a kir. közjegyzőt meggyőzni a kérdéses tanusitvány kiadására, — olyanok, melyek a lehetőség szerint a személybeni tévedést kizárják s amelyek alapján kiadott tanúsítványért a kir. közjegyző ép ugy elvállalja feltétlenül a felelősséget, mintha közvetlen tudomás alapján állította volna azt ki. Hogy melyek ezek az adatok, azt taxatíve megállapítani alig lehet. Ez a körülmények és visszonyoktól függ. Mindenesetre a legfontosabb és minden egyes esetben feltétlenül alkalmazásba veendő segédeszköz az 1899. XV. t.-c. 150. §-a alapján a kir. közjegyzőnél letétbe helyezett névjegyzék, — amelyben minden egyes választó családi és melléknevével, foglalkozásával, életkorával s választói jogosultsága alapjával jogérvényesen be van vezetve s mely — ne feledjük — évenként hivatalosan kiigazittatik. Kiemelendő főleg az a körülmény, hogy a törvény egyáltalában nem határozza meg azon feltételeket, a melyektől függőleg kiállíthatja a közjegyző a kérdéses tanúsítványt. Egészen reá van bizva tehát az, hogy erről az itt kérdéses azonosságról hogyan győződik meg. A fődolog, hogy ha egyszer kiadta a tanúsítványt, akkor teljes felelősséggel is tartozik érte s akkor — addig, amig ezt a közhitelű okiratot meg nem döntik — azt, amit a kir. közjegyző, mint közhitelű személy tanusit — igaznak kell elfogadni, s az illető kérvényezőt, mint igazolt választót a kérvény beadására jogosultnak kell tartani. Ezekben ki vannak merítve a kérdéses tanusitvány lényeges kellékei. Visszatérek már most fent ismertetett, kettős tanúsítványt magában foglaló záradékomra. Szövegéből kitűnik, hogy azonossági tanukat nem a 21. §. második bekezdésében foglalt tény tanúsítás céljából, hanem a 25. §. elé/irt névaláírások hitelesítése céljából alkalmaztam, a közjegyzői alaptörvény 70. § ának követelményei szerint a végből, hogy miként e törvényhely mondja « meggyőződést szere zek» a jelentkező felek és a névaláirók személyazonossága ziránt. Mihelyt ez megtörtént, mihelyt az azonossági tanuk kijelentésével ez a meggyőződés megérlelődött bennem, attól a perctől kezdve már jogilag és a közjegyzői felelősség szempontjából az eredetileg általam személyesen ismert, vagy azonossági tanuk által igazolt felek személyazonossága tekintetében semmi különbség nincsen. Egészen irreleváns tehát a 21. §-beli tény tanúsítás szempontjából, vagyis a kérvényezőknek a névjegyzékbeli választókkal való azonossága kérdése szempontjából az, hogy az első tanúsítványnál alkalmaztattak-e az azonossági tanuk vagy sem ? Sőt még ha személyesen ismertem volna is a feleket a névaláírás tanúsítása szempontjából — ez még tel nem jogosít engem arra, hogy a 21. §-beli ténytanúsítványt kiadjam ; legalább addig nem, míg más adatokkal s tényekkel közvetett uton meggyőződést nem szereztem arról, miként a névaláírás tekintetében általam személyesen ismert felek mint kérvényezők, azonosak a névjegyzékbeli választókkal. Amig egyrészt sok esetben nem lesz elég a 21 i?-beli tanusitvány kiállításához az a körülmény, hogy a közjegyző a jelentkező kérvényezőket személyesen ismeri, viszont más részről a jelentkező felek személyazonosságának tanuk által való igazolása semmi esetre sem ok a tanusitvány elégtelenségére, ha a kir. közjegyző egyébként a 21. §-beli azonosságról meggyőződött. A törvényes álláspont tehát az, hogy kizárólag és egyedül a kir. közjegyző dolga és feladata, ha a kérdéses tanúsítványt kiállítani akarja, a concrét esettől függő körülmények latba vételével megállapítani, hogy mely tényeket és körülményeket tart elegendőnek a kérdéses tanúsítvány kiállítására; ha aggályai lesznek, — akkor természetesen kötelessége a tanusitvány kiállítását megtagadni. A meggyőződés megérlelésére alkalmas tényezők megbirálása egészen a kir. közjegyző discretionális jogkörébe van utalva. Nézzük most már a fent közölt kúria határozatok indokait egyenként. 1. Hogy a Kúria átal hangoztatott «közvetlen tudomásáról a törvényben s előmunkálataiban szó nincsen s abból egyáltalában ki sem magyarázható, már fentebb láttuk; 2. abból a körülményből, hogy az 1899. XV. t.-c. a 21 ^-beli tanúsítványra vonatkozólag különleges kellékeket elő nem ir, nem az következik helyesen, hogy ezen uj hatáskörében a kir. közjegyző nem járhat el a közjegyzői törvény szerint, hanem igenis — helyesen, jogilag csak az következhetik, hogy törvényes intézkedés hiányában másként el sem járhat, mint az alaptörvény 11874. XXXV.) szerint. Ellenkezően áll a dolog tehát: azért, mert nincs más ujabb intézkedés, — irányadó csupán a közjegyzői törvény lehet. Nem hiszem, hogy találkoznék az országban közjegyző aki a kérdéses tanúsítványt jegyzőkönyvfelvétele — ügyszámmal való ellátása nélkül adná ki, — pedig mindezek oly alakszerűségek, melyekről épen az eliminálni kívánt közjegyzői törvény rendelkezik. Ugyanezen indokolás alapján — azt is állithatná valaki. - hogy a kir. közjegyző akadályoztatása esetén, törvényesen kirendelt helyettese a tanúsítványt ki nem állithatná, — mert erről az uj törvény nem szól. 3. Az sem áll, hogy a közjegyzői törvény csak oly tanúsítványok kiállítását engedi meg, a melyek a közjegyző előtt lefolyt tények bizonyítását tárgyazzák. — Hogy miért nem áll meg ez az indok, fentebb ki lett fejtve. 4 Nem áll az sem, hogy az azonossági tanukat állításuk valódiságáért mi felelősség sem terheli. • A kir. közjegyző maga válogatja meg az adott eset körülményeihez képest azokat az eszközöket, a melyeket alkalmasnak vél annak a meggyőződésének a megérlelésére, a mely a tanusitvány kiadhatásához szükséges. Ha tehát a névaláírás tekintetében (25. §.) alkalmazott azonossági tanukat a 21. §-beli azonosság megállapítása végett, kikérdezi — ez csak egyik eszköze a közvetett meggyőződésnek. Egyébként az azonossági tanuk büntető jogi felelősséggel tartoznak állításaik valódiságáért és alkalmazhatóságok bizonyos törvényes qualificatióhoz van kötve. (1874. XXXV. t.-c. 72. §.) 5. Az egyik kúriai határozat, indokolásában különösen hangsúlyozza, hogy a kérvényezők ebbeli jogosultságának törvényes előfeltételei a bíróság által teljes szigorral ellenőrizendők. Szerény nézetem szerint a Kúria, a törvényes szigor megengedett határain messze tul ment akkor, a midőn a közjegyzői tanusitvány kiadását majdnem lehetetlenné teszi. Hiszen — csakis arról lehet szó, hogy a kérdéses azonosság tekintetében minden kételyt lehetőleg kizárjunk. Magam részéről sokkal nagyobb biztosítékot látok abban a közjegyzői tanúsítványban, mely — habár azonossági tanukra támaszkodva — a választói névjegyzék alapos áttanulmányozásán, a felek és a tanuk alapos kikérdezésén épül fel, •— mint a Kúria által megkívánt, de a törvényben nem gyökeredző közvetlen tudomás alapján kiadott tanúsítványban, azért, mert nagyon jól tudom, hogy ezt a közvetlen tudomást megszerezni felette nehéz s mert emberi számítás szerint tanuk alkalmazásával kisebb a tévedés lehetősége. Sőt még tovább megyek s állítom, hogy a törvény szövegében első helyen említett községi elöljáróság tanúsítványánál is — több biztosítékot látok a közjegyzőiben, mert rendszerint nem állíttatnak ki azzal a szőrszálhasogatásig menő pontossággal és lelkiismeretességgel, amely a közjegyzői ügyködés természetében fekszik. 6. Végül említésre méltó az én esetemben hozott kúriai határozat indokolása, melyet fentebb szó szerint idéztem. Elismeri a Kúria, hogy a kir. közjegyző a kérdéses tanúsítványban meggyőződésének forrásait felsorolni nem tartozik, — de mert a 25. ij-beli aláírások hitelesítésekor azonossági tanukat alkalmazott és meggyőződésének mily alapon való keletkezését fel nem tüntette — ebből «okszerüleg» azt a következtetést vonja le, — hogy a 21. §-beli azonosság is csak az azonossági tanuk igazolásán alapszik. Hát ez — szerény nézetünk szerint, nem okszerű következtetés, mert — a fentiek szerint - az azonossági tanuk szereplése a 25. §-beli tanúsítványnál semmiképen sem befolyásolhatja a 21. §-beli tanúsítványt, — továbbá mert az azonossági tanuk kikérdezése csak egyik eszköze a közjegyzőben megkívántató meggyőződés keletkezésének és mert (a Kúria előtt) ismeretlen tényekből következtetést vonni nem lehet. A Kúria ismertetett — s a törvényben nem gyökeredző s abból ki sem magyarázható, sőt a ratio legissel is ellenkező álláspontjának elég súlyosak lesznek a következményei. A kir. közjegyzők - ezentúl saját jól felfogott érdekükben — de a felek érdekében is — a 21. §-beli tanusitvány kiállítását meg fogják tagadni; megtagadhatják joggal, mert á bizonyítandó tény közvetlen tudomásával igen kivételes esetekben fognak birni; közvetett tudomás pedig nem lévén elegendő - az 1899. évi XV. t.-c. 21. §-beli közjegyzői működési kör a községi elöljáróságok előnyére, igen kis térre zsugorodik össze s igy a törvény intentiójával ellentétben, ezentúl ezt; a tanúsítványt — rendszerint csak a községi elöljáróságok fog-^ ják kiállítani.