A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 41. szám - A kir. közjegyző tanúsítványa a kir. Kúria joggyakorlatában

286 A JOG különösen a nyomozási eljárásban is nagyobb tér volna engedendő és a védelem megsértését külön sanctióval ellátni; az ügyfélnyilvánosság elve a nyomozásban hatályosabban volna keresztül viendő. A rendőrség bűnügyi osztálya a politikai hatóságtól lehetőleg függetlenítendő és az ügyészséggel s vizsgálóbiróságokkal szorosabb kapcsolatba volna hozandó, miként a francia, olasz, belga és német eljárásban ez meg is van. Nem felel meg a sajtóeljárás elveinek, a sajtószabadság követelményeinek, hogy a szerző fogságot szenvedjen, mielőtt az esküdtek a sajtóterméket el nem bírálták. Sajtószabadság és esküdtszéki biráskodás együtt képezik a közszabadság legfontosabb garantiáját. Sajtóbünügyekben esküdtszék működik, mielőtt közönséges bűncselekményekre ezen intézmény behozatott volna. Az felelne tehát meg a jogelveknek, ha vádjury volna súlyosabb sajtóügyekben, hogy az esküdtek a sajtóterméket már az előzetes eljárásban is elbírálhassák. A vádjury intézménye meg van Angliában s egyéb államokban is, egyideig fennállott Franciaországban is. A btkv. 134. §-ába ütköző bűntett kétszeresen is esküdtszék elé tartozik, mint sajtódeliktum és mint felségsértés (97 : XXXIV. t.-c. 15. §. I. 1. pontja és II), ugyanez áll a btkv. 149. és 158. §-ában körülirt delictumra. IV. Áttérve a védő letartóztatásának kérdésére, semmi képen sem szabad ezen súlyos injuriát csakis mint ügyvédi gravament tárgyalni Sokkal súlyosabb sérelem esett a letartóztatott terhelt védelmi jogán, másrészt megdöbbentő, hogy mily kevéssé vannak védve az egyéni szabadságjogok, mily könnyedén lesznek ezen jogok megtámadva. És ebben az ügyvédi kart súlyos mulasztás terheli, hogy t. i. ennyi ideig behunyt szemmel nézte ezen veszélyes állapotokat, holott a védői karnak nemcsak abban áll a feladata, hogy az egyes esetekben lelkiismeretesen teljesítse feladatát, hanem őrködnie kell, hogy visszaélések el ne harapózzanak, hogy az igazságszolgáltatás bajai gyökeret ne verjenek, hanem azok kiirtassanak és hiányai javuljanak. Befejezésül szabad legyen a rendőri hatóság által tett nyilatkozatokra néhány megjegyzést tenni. Az ügyvédi kamara fellépése igenis helyes és jogos is. A jogos kritika joga megillet minden egyest, — az ügyvédi kamarát pedig annál inkább, mert az ügyv. rdts. 19. §-a szerint hatásköre kiterjed az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvására, az ügyvédek jogainak megvédésére, továbbá a jogszolgáltatás terén mutatkozó hiányok orvoslása stbre. Sőt nem csupán az ügyvédi karnak kellene fellépnie. Ami pedig a jogi kérdést illeti, hát a büntető törvény alapelve, hogy a jog nem tudásával senki sem mentheti magát. És ha áll is az, hogy a felsőbb hatóságnak lehet más jogi nézete : ez nem mentheti azt, hogy bűncselekmény tényálladéka nélkül a személyes szabadság és házjog szentsége megsértethessenek. Kétség esetén, miként azt az utasítás 43. $-a helyesen előírja, forduljon irányítás végett a kir. ügyészséghez a rendőrhatóság. A büntető eljárás alapelve úgyis, hogy vád nélkül nincs eljárás és csak szükség indokolja, hogy a rendőri hatóság vád előtt is eljárhasson, de csakis a legszükségesebb teendőkre szorítkozva. A kir. közjegyző tanúsítványa a kir. Kúria joggyakorlatában. Irta KOVALICZKY ELEK dr. sátoraljaújhelyi kir. közjegyző. A m. kir. Kúria az orsz. képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899. XV. t.-cikk 21. §-ára való hivatkozással több esetben következetesen, részint hivatalból, részint kifogás folytán visszautasította a választás érvénytelenítését tárgyazó kérvényt abban az esetben, a mikor a kérvényezőknek a kérdéses választásra érvényes választói névjegyzékben való azonossága a kir. közjegyző oly tanúsítványával igazoltatott, a mely szerint ezt a kérdéses körülményt a kir. közjegyző nem közvetlen tudomásából, de személyazonossági tanuk alkalmazásával állapította meg. Másszóval — a Kúria felfogása szerint — az 1899. évi XV. t.-cikk 21. §-ának második bekezdésében foglalt s a kérvényezőknek a választói névjegyzékben foglalt választóval való azonosságáról szóló közjegyzői tanúsítvány azonossági tanuk alkalmazásával ki nem állitható, illetve ily alakban a felhívott törvényszakasznak meg nem felel. Még pedig nem felel meg akkor sem, ha az azonossági tanuk csak a névaláírás hitelesítésénél, ugyanazon törvénycikk 25. §-a alapján alkalmaztatnak. Mert a kérdéses azonosságot a kir. közjegyző a törvény világos értelme — szövege, — a szavak közönséges értelménél fogva, csak közvetlen tudomása, közvetlen ismeretén alapuló legjobb tudomása alapján tanúsíthatja, mert ezen uj hatáskörében nem járhat el a kir. közjegyző a közjegyzői törvény alakszerűségei szerint, mivel ez esetben nincs szó oly tény tanúsításáról, melyet a közjegyző saját tudomásából ismerhetne; mert a közjegyzői törvény tüzetesen (taxatíve) határozza meg a tanúsítvány felvehetésének eseteit s ezek közzé a kérdésben forgó eset nem tartozik; mert a Kúria az azonossági tanuk alkalmazása esetén ezekben semmi garantiát nem lát, amennyiben állításukért mi felelősséggel sem ^ tartoznak ; mert ez esetben a közjegyzői törvénynek sem 103. sem 70. §-a nem alkalmazható, mert az 1899. XV. t.-cikk nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a közjegyző ezen tanúsítvány kiállításánál is az 1874. XXXV. t.-cikk szerint tartoznék eljárni. (226/902, 316/902., 7/903., 38/905, 30/905. cur. bir. sz. határozatok.) Megjegyzem, hogy az eddig ismertetett kúriai határozatok arról tesznek bizonyságot, — miként az eljáró kir. közjegyzők a kiadott tanúsítványban csak azt tanúsították, liógy előttük az általuk alkalmazott azonossági tanuk, a kérvényezőknek a névjegyzékben foglalt választókkal való azonosságát igazolták. Egészen eltérő azonban ettől a következő általam használt, de végeredményében ugyanazon sorsra jutott hitelesítési záradék. Az 1899. évi XV. t-c. 25. §-a értelmében a kérvényezők a kérvény első példányát aláírni s aláírásaikat közjegyzőileg vagy bíróilag hitelesíttetni tartoznak. Ez az egyik közjegyzői functió, az egyik tanúsítvány. Ugyanazon törvénycikk 21. §-ának második bekezdése értelmében pedig a kérvényezőknek a névjegyzékben való választóval való azonossága a községi elöljáróság vagy kir. közjegyző tanúsítványával igazolandó. Ez a második közjegyzői functió, a második tanúsítvány. Az első tanúsítvány az 1874. XXXV. t.-c. 92. §-a alapján mint a «névaláírások hitelesitése» a második ellenben mint tény bizonyítása, az 1874. XXXV. t.-c. 97, §. értelmében veendő fel. De az eljárás egyszerűsítése végett a két tanúsítvány felvétele egy jegyzőkönyvbe is foglalható, a megjelent felek az iránt keresvén meg az ügyködő kir. közjegyzőt, hogy a felmutatott kérvényen aláírásaikat hitelesítse (25. §.) s azután, hogy a nála közjegyzői letétben levő választói névjegyzékben foglalt választókkal való azonosságukat tanúsítsa (21. §.) Ezen megkeresés folytán, nem ismervén a feleket, mindenek előtt azonossági tanukat alkalmaztam s a közjegyzői törvény 70. §-a alapján ekként kötelességszerüleg meggyőződést szereztem arról, hogy a nálam megjelent felek tényleg azonosak az illető néven jelentkezőkkel. Ennek megtörténte után a felek a kérvényt előttem aláírván, áttértem második feladatomra a 21. §-beli ténybizonyitásra, és az 1905. évre érvéuyes s nálam hivatalos őrizetemben lévő választói névjegyzék kiemelésével, minden egyes felet az azonossági tanuk kikérdezése mellett a választói névjegyzék vonatkozó hasonnevű választójával, « azonosítottam » vagyis kikérdeztem a névjegyzék minden egyes rovatára nézve t. i. családi s melléknevére, foglalkozására, lakhelyére, a választói jogosultság alapjára s életkorára nézve s miután mind ezen adatok a fél s a tanuk bemondásával egyeztek és az egész választói névjegyzék más hasonnevű választót fel nem tüntetett, ezek alapján azután kiállítottam a második tanúsítványt, amelyért a felelősséget mindenkivel szemben s mindenütt kötelességszerűen elvállalom. A kétféle — egészen különböző természetű tanúsítványt magában foglaló záradékom tehát szóról szóra így hangzott: Az általam a mai alulirt napon . . . ügyszám alatt felvett jegyzőkönyv alapján tanúsítom, hogy A. B. C. stb (család és melléknév, foglalkozás és lakás), kiknek személyazonosságát X. és Y. (család,melléknév, foglalkozás és lakóhely szerinti megjelölés), általam személyesen ismert azonossági tanuk igazolták, — a jelen kérvényt előttem sajátkezüleg aláírták és nrután meggyőződtem a most felsorolt feleknek a nálam letétben kezelt 1905. évre szóló sátoraljaújhelyi választókerület országgyűlési képviselőválasztók állandó névjegyzéke vonatkozó sorszámai alatt felsorolt választókkal való azonosságáról, külön tanúsítom egyúttal azt is, hogy az 1. alatti N. N. azonos a saujhelyi választókerülethez tartozó . . község 17. tizenhét sorszámú választóval stb. Kelet, aláírás, hiv. pecsét. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy az általam használt záradék és az idézett kúriai határozatok alapjául szolgált záradékok kozt lényeges különbség van. Az utóbbiakban — a kérvényezőknek a névjegyzékbeli választókkal való azonosságának igazolására alkalmaztatnak azonossági tanuk és a kir. közjegyző az azonossági tanuk e részbeni kijelentéseit tanúsítja, más szóval nem a kir. közjegyző