A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 39. szám - A Halmai-eset - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [1. r.]

154 A JOG nát képező krivoszud-bodovkai 71. sz. tjkvben az I. 1. 14. sorszámú j ingatlan összbirtokot osztatlan közösségben birtokolják és haszonélvezik, a 609. helyszámu és «Pragyik» nevü legelőterület kivételével, amelynek birtoklása tekintetében az összes volt úrbéres birtokosok között egyezségi megállapodáshoz képest, a közös osztatlan birtoklás megszüntetve és ezen legelőterület az összes jogosult úrbéresek között egyénenként felosztva és kihasítva lett akként, hogy ebből minden egyes jogosult úrbéres, úrbéri birtoka arányához mért részletet külön kihasítva kizárólagos birtokába vette és azt 1887. év óta tényleg haszonélvezi is. Minthogy azonban a jelzett részletnek ezen egyénenkénti felosztása csak ideiglenes jellegű és bár szakértő mérnök közbenjöttével eszközöltetvén, bíróilag meghitelesitve nem lett és eddigelé sincsen és ekként a megtörtént tényleges felosztás és kihasitás törvényes hitelesítés hiányában kötelezőnek és joghatályosnak nein tekinthető, de a tényleges kiosztás az egyes jogosultak telki arányának meg sem felek mindezeknél fogva kérik a felperesek, hogy a ténylegesen felosztott kereseti részletre nézve fennállott előbbi állapot, vagyis a közös osztatlan birtoklás visszaállittassék és az alperes, valamint az általa képviselt volt úrbéresek egyeteme ezen per okozta költség megfizetésére is köteleztessék. Ezen kereseti tényállás felett megindult pervitában az alperes mindenekelőtt tagadja, hogy az 1886. évben a kereseti részlet egyénenkinti felosztása tekintetében, egyértelmüleg megkötött egyezség, illetve megállapodás csak ideiglenes jelleggel köttetett, vitatja és az 1. IV. sz. a. másolatban csatolt jegyzőkönyvvel igazolja is, hogy a kereseti részlet, akkor az összes volt úrbéresek hozzájárulásával osztály alá lett bocsájtva, szakértő mérnök által egyénenkint felosztva és kihasítva és azóta a kereset beadása napjáig mindenki által békésen birtokolva, annélkül, hogy mostanáig, a felperesileg felhozott állítólagos sérelmek orvoslása és a 16 év óta fennálló tényleges osztálynak bírói meghitelesitése szorgalmaztatott volna; ellenzi ennélfogva jelenleg a kereseti kérelmet, mert tagadja az állítólagos sérelmek létezését s kéri a felpereseket keresetükkel már azért is elutasittatni, mert nem forog fenn ok arra nézve, hogy a minden törvényes alakiságok mellett létesült, 16 év óta fennálló békés birtoklással szentesitett birtoklási állapot, habár bírói közbenjárással meghitelesitve nincsen, megszüntettessék, ez esetben annál kevésbbé, mert amennyiben egyesek netalán megkárositottaknak tartják magokat, azok az alperesileg már is kért birói hitelesítés folyamán állítólagos sérelmeiket orvosolhatják; a felperesek azon érvelésének, hogy az 1894. évi XII. t.-c. rendelkezésével szemben a kereseti részlet felosztása törvénytelen és hatálytalan, az alperes azt veti ellen, hogy az 1894. évi XII. t.-c.-nek visszaható erő nem tulajdonitható és ennélfogva is a kereseti kéret mint téves alapra fektetett és jogosulatlan, elutasítandó. A fennebbi pertényállás alapján, — tekintettel arra, — hogy az 1. IV. sz. alatti, egyszerű másolatban bemutatott, valódiságára nézve nem kifogásolt okmány tartalmával beigazoltaak jelentkezik, hogy a község volt összes úrbéresei, kik a közösen kihasított legelő- és erdőterületekhez igénynyel birnak, a kereseti ingatlanrészlet egyénenkinti felosztását 1880. évben egyértelmüleg elhatározták, hogy ezen egyéni felosztás szakértő által lett foganatosítva és hogy ezen megosztott birtokállapot már 1886. év óta, tehát 17 éven át kifogástalanul fennáll, eddig senki által sérelmesnek panaszolva nem lett és tekintettel arra : hogy a felperesek, kik a fennebb körülirt megállapodáshoz hozzájárultak, azon állításukat, hogy az egyénenkinti felosztás az úrbéri tábla alapján nem jogosítottak részére és meg nem felelő módon eszközöltetett volna, igazolni meg sem kísérelték és ki nem mutatták, hogy ezen régen megtörtént tényleges felosztás birói meghitelesitését sikertelenül szorgalmazták, mindezeknél fogva felpereseket keresetükkel feltétlenül elutasítani kellett, ez esetben annál is inkább, mert a felperesek az 1894. évi XII. t.-c. parancsoló intézkedéseire való hivatkozásukkal jogszerűen nem helyezkedhetnek azon álláspontra, hogy a kereseti részlet tekintetében mai napon fennálló birtokállapot azért, mert bíróilag meghitelesitve nincsen, törvényes kellékekkel bíró jogérvényes osztály hatályával nem birna és az érdekeltek bármelyike által megtámadtathatnék, mert az idézett 1894. évi XII. t.-c.-nek visszaható ereje nincsen és annak intézkedéseiből a múltra nézve ki nem magyarázható, mintha a már megtörtént ilynemű felosztások a törvény hatálvba lépte után birói eljárással hitelesíthetők nem volnának, amely alkalommal pedig az állítólag fennálló egyéni sérelmek ez egész' birtokállapot megbolygatása nélkül orvosolhatók. Minthogy a fennebbiek szerint felperesek keresete minden jogosságot nélkülöz és ugy tárgyi, mint jogi részében téves és alaptalan stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1904. évi január hó 13-án 2,262. poig. sz. alatt) következőleg ítélt: Az elsőbiróságnak ítéletét helyben hagyja. indokok: A pernek adatai, nevezetesen maga a kereseti előadás szerint is a krioszud-bodorka községi volt úrbéreseknek úrbéri rendezéskor közösben kiadott és a krioszud-doborka községi 71. sz. tjkvben vezetett birtok illetőségek közül az A I. 8. sor 609. hrszám alatt foglalt rét- illetve legelőrészietet a volt úrbéresek közmegegyezéssel, noha birói közbenjárás nélkül még, 1885. évben egvmás között felosztották és ezen időtől fogva a mai napig az egyes jogosultak a nekik külön-külön kihasított területeket birtokolják is. Felperesek, kik a fentemiitett egyességet és egyénenkinti felosztást létesített volt úrbéreseknek egy csoportját képviselik, az alperesi minőségben perbe vont többi volt úrbéresek tagadásával szemben I | meg sem kísérelték bizonyítani azt a kereseti állításukat, hogy a fentjelölt és az úrbéri közös legelőnek egy részét képező birtokrészletnek felosztása csak 6 évre terjedő hatálylyal eszközöltetett volna, minélfogva azt a megegyezést és annak értelmében történt egyénenkinti tényleges felosztást végleges jellegűnek kell tekinteni. Ezt az egyezséget és tényleges felosztást pedig nem teszi érvénytelenné az a körülmény, hogy az bíróságon kivül jött létre és birói közbenjárás nélkül ment foganatba; mert a volt úrbéreseknek közösbe kiadott legelőnek egyenkinti felosztása tárgyában, habár bíróságon kivül létesült egyezség s annak értelmében eszközölt felosztás, de még az alakszerű egyezség nélkül pusztán tényleges birtokba vétellel foganatosított felosztás is az úrbéri ügyekre nézve illetékes törvényszéknek utólagos jóváhagyása által teljes jogérvénynyel ruházható fel, még pedig a m. kir. igazságügyminiszternek 1890. évi június 2-án 211,326. sz. a. kibocsátett rendeletében és nevezetesen annak 46—52. §-aiban szabályozott eljárás mellett, melynek során az úrbéri bíróság ugy a feloszthatóság kérdésében mint az egyes jogosultaknál netán fennforgó mellőzés vagy más sérelem miatt tett kifogások fölött is dönt, esetleg a jóváhagyást meg is tagadhatja, illetve a felosztást érvénytelennek is kijelentheti. De nem vehető figyelembe felpereseknek az 1894: XII. t.-c.-re s evvel kapcsolatosan a hatósági engedély hiányára való hivatkozása sem ; mert abban az időben, midőn a megtámadott megegyezés és annak értelmében foganatosított felosztás létesült, az úrbéreseknek jutott közös legelő felosztása hatósági engedélyhez kötve nem volt; és mert egyébként a későbbi 1894: XII. t.-cikknek 12. §-a is csak birói határozat esetén kivül szabja meg az osztatlan közlegelő felosztásának feltétele gyanánt a földmivelésügyi miniszternek engedélyét. A kifejtetteknél fogva tehát a megtámadott egyezség, illetve annak értelmében foganatba ment egyénenkinti felosztás által érdekelt volt úrbéreseknek s igy felpereseknek is csak ahhoz van joguk, hogy az idézett igazságügyminiszteri rendeletben szabályozott eljárásnak az úrbéri bíróságnál való folyamatba tétele meílett az egyezség és felosztás elleni kifogásaikat, vonatkozzanak azok akár a feloszthatóság kérdésére, akár némely jogosultnak mellőzésére, akár pedig arra, hogy az egyénenkinti felosztás nem a telki illetményeknek megfelelően lett foganatosítva, ott előterjeszthessék, de nincs joguk arra, hogy a saját tényüknek is tekintendő megegyezés és tényleges felosztás érvénytelenítését és a felosztott legelőrészletre előbb fennállott osztatlan birtokközösségnek visszaállítását köztörvényi peruton követelhessék, minélfogva az erre irányuló alaptalan keresetükkel helyesen lettek elutasítva. Az elsőbiróságnak Ítélete tehát a kereset főtárgya tekintetében a most felhozott indokokból, a perköltségre nézve pedig saját megfelelő indokai alapján helyben volt hagyandó. A m. kir. Kúria (1905. évi május hó 25-én 2,989. polg. sz. alatt) következőleg ítélt • A másodbiróság ítélete, az abban idézett 20,326/890. számú igazságügy-miniszteri rendeletre alapított és illetőleg a perköltségre vonatkozóan az elsőbiróság ítéletéből átvett indokaiból helyben hagyatik. Az 1886. évi VII. t.-c. 23. §-a értelmében a házastársak közt kiállított általános és különös meghatalmazásoknál a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik. Az a körülmény, hogy az egyik házastárs aláírása a meghatalmazványon bíróilag hitelesítve van, a meghatalmazványt közjegyzői okirat hatályával bíró okiratnak nem minősiti. (A m. kir. Kúria 1901. december 3. I. G. 374/904. sz. a.) A tényleg kézhezvett hozomány elismerésének érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás nem szükséges. A férj által a hozomány átvételéről és biztosításáról kiállított okiratban foglalt nyilatkozatok reá nézve akkor is joghatályosak, ha az okiratot kiskorúsága idején irta alá. (A m. kir. Kúria 1901. december 13. 4,529/904. sz. a.) Az osztrák polgári törvénykönyv 167. §-a szerint a törvénytelen gyermek eltartására egyedül annak atyja van kötelezve és ez a kötelezettség az atya szüleire át nem hárul és oly törvényes gyakorlat sem áll fenn, mely a házasságon kivüli visszonyból származott gyermek eltartására az atya szüleit külön szerződés hiányában kötelezné, habár előbbi, utóbbiak háztartásában élve, tevékenységét azok vagyonában érvényesiti is. (Kir. Kúria mint felülvizsgálati biróság 1904. november hó 25. G. 345/904.) Amennyiben az ajándékozó az általa beadott keresetben az ajándékozást már visszavonta, utóbb a per folyama alatt egyenes leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül bekövetkezett elhalálozása útjában nem állhat annak, hogy a szerződés hálátlanság okából felbontassék. — Ajándékozási ügylet felbontása súlyos becsületsértés által elkövetett hálátlanság okából. (A m. kir. Kúria 1904. november 4. 7,302/903. sz. a.) Ha az alaki kellékek tekintetében hiányos magánvégrendeletnek a közjegyzőnél eszközölt letéteményezése alkalmával nem tartattak meg az 1876. évi XVI. t-c. 23. és 24. §-ában előirt alakiságok, ugy a végrendelet érvénytelen, s az által sem lesz érvényessé, ha az örökhagyó azt egy később a közjegyző előtt kötött szerződésben végrendeletének el is ismerte. (A m. kir. Kúria 1905. június 6. 4.923/905. sz. a.)