A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 39. szám - A Halmai-eset - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [1. r.]

A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az életbiztosítás második evi dija lejárt 1900. március 16-án; a biztosított meghalt 1900. április 1-én, a dij lefizetése előtt, de a 30 napi törvényes halasztás letelte előtt. A biztosi tasi összeg iránt indított perben a biztosító nem kérte beszámítani a dijat, utóbb, a bizt. összeg megfizetése után, külön perrel követeli azt. Alperes elévülési kifogásával szemben a biztosító egy 1900. március 24-én kelt levélre hivatkozik, melyben alperes a díjkövetelést elismerte. Az elévülési kifogásnak hely adatott, mert az elévülés csak a 30 nap leteltével, április 16-án kezdődött, az elévülési idő kezdete előtt, március 24-én esetleg történt elismerésnek tehát nincs befolyása az elévülésre. A bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: (1903. szeptember 16-án, -21,709. sz.) Alperesek egyetemleg köteleztetnek, hogy felperesnek 0,374 kor. 20 fill. tökét stb. fizessenek. Indokok: Jogszabályt képez, hogy a biztosító a már lejárt biztosítási díjrészleteket a kedvezményezetteknek járó biztosítási összegből visszatartani jogosult. Ezen jogszabály a Kúriának a felek közt a perbeli jogviszony alapján folyt perben hozott 210/902. p. sz. a. kelt ítéletében benfoglaltatik, a 209/902. p. sz. a. kelt, alperesek s a cNewyorki Geimania>- biztosító társaság közt folyt perben hozott ítéletben pedig kifejezetten kijelentetett. Indokolja pedig e jogszabályt az a körülmény, hogy a keresk. törvény 505. §-ának 3. pontja a biztositót elhárithatatlanul kötelezi, hogy a biztosítási díjrészletet a biztosítottnak 30 napon át hitelezze. Ezen kényszerhitelezés következtében a biztosító a kockázatot a kedvezményezettel szemben 30 napig viselni tartozik, a nélkül, hogy az ellenértéket megkapta, vagy annak biztonságára a biztosítottnál fedezete volna. Minthogy ezen helyzet ekkép a biztositóra felette sérelmes lehetne az esetben, ha a biztosítottól a hátralékos díjrészlet be nem hajtható és minthogy a törvénynek célja nem lehet az, hogy a biztosító a kedvezményezett érdekében biztosíték nélkül hitelnyújtásra kényszeríttessék s ekkép a biztosítás kockázatán felül egyidejűleg a biztosítási díjrészlet behajthatóságának kockázatát is viselje: a törvény azon intézkedése, mely a biztosító hitelezési kötelezettségét megállapítja, szükségkép maga után vonja a biztosító azon jogát is, hogy hátralékos követelését a kedvezményezetteknek járó biztosítási összegből levonhassa s visszatarthassa. Ezzel egyúttal megdől alpereseknek a perelhetési legitimáció tekintetében emelt, arra alapított kifogása is, hogy felperes a hátralékos díjrészletet tőlük mint kedvezményezettektől nem, hanem csakis a biztosítottól vagy ennek örököseitől követelheti, mert: igaz ugyan, hogy a biztosítási összeg esedékessége előtt a díjrészletekért más, mint a biztosított nem felelős, azonban ez nem akadályozza azt, hogy az esedékesség beállta után a keletkezett visszatartási jog a kedvezményezettekkel szemben ne gyakoroltassák. Nem volt elfogadható alpereseknek a követelés elévülésére alapított kifogása sem. Ugyanis a K. T. 487. §-a az elévülést a biztosítási szerződésből folyó igényekre állapítja meg. A biztosítási szerződésből folyólag pedig megilleti a biztositót a díjrészlet követelésére vonatkozó joga, még pedig ugy a biztosított, mint ennek örököseivel szemben. Ezen joga felperesnek ez idő szerint tényleg elévültnek mutatkozik. Azonban felperesnek alperesekkel mint kedvezményezettekkel szemben fennálló visszatartási joga, melynek fennállását a Kúriának fent idézett Ítéletei megállapították, nem a felek biztosítási szerződésében, hanem mint kifejtetett, a jog általános érvényű igazságában gyökerezik s igy ezen visszatartási jogra a szerződésbeli jogra vonatkozó elvülési szabály ki nem terjed. Minthogy tehát felperes a kereseti összeget alperesektől visszatartani jogosítva volt, ennek dacára azonban azt nekik kifizette: minthogy e szerint alperesek ezen összeg erejéig felperes rovására jogosulatlanul gazdagodtak : alperesek a gazdagodás tárgyát képező, összeg szerint nem kifogásolt díjrészletet s költségjárulékait visszafizetni tartoznak. A budapesti kir. ítélőtábla: (1904. évi február hó 23-án, 1903. évi 3,518. v. sz.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Ttidokok: . . . Felperest keresetével el kellett utasítani azértj: mivel felperesnek ez az igénye időközben elévült. A K. T. 487. §-a szerint ugyanis a biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt elévülnek azon időponttól számítva, midőn érvényesíthetők lettek volna. Az 1900. évi március hó 16. napján lejárt második évi biztosítási dij iránti igényét tehát felperes, a kötvényfeltételek első bekezdése szerint engedélyezett 30 nap leteltével vagyis 1900évi április hó 16. napján már érvényesíthette volna és igy ezen a napon az egy évi elévülési határidő megkezdődött és 1901. évi április hó 16. napján vagyis több mint egy évvel a kereset beadása (1902. évi május hó 16.) előtt be is fejeztetett. Nem jöhet figyelembe felperesnek az az érvelése, hogy a biztosított 1900. évi április hó 1-én, a második évi dij lefizetése előtt elhalálozván, felperes a biztosítási szerződést hatályát veszitettnek tekintette és hogy ezen jogi álláspontjának feladása nélkül a második évi dijat nem perelhette; mert maga felperes is elismeri, hogy alperesek ellene a biztosított összeg iránt még az elévülési határidő letelte előtt pert indítottak és ebben a perben módjában állott volna, jogi álláspontjának fentartása mellett, a második évi dij beszámítását kérelmezni. De nem fogadható el felperesnek az az érvelése sem, hogy a biztosított N. T.-né az E) alatt csatolt levelében felperesnek a második évi dijhoz való igényét elismervén, ezen elismerés által uj jogalap vagyis a biztosítási szerződésből eredő igény helyébe egy más köztörvényi elévülés alá eső ujabb kötelem lépett volna. Mert: igaz ugyan, hogy a biztosított E) alatti levelében felperesnek a második évi dijhoz való igényét elismeri és annak befizetésére halasztást kér, ámde N. T.-nénak ez a nyilatkozata a követelés jogcímét nem változtatta meg és uj jogalapot már csak azért sern teremthetett, mivel felperes az Ej alattiban tett ajánlatot a 3. sz. alatti levele szerint el nem fogadta és igy adott esetben feleknek egyező akaratkijelentéséről szó sem lehet, hanem csak N. T.-nénak egyoldalú nyilatkozatáról, melynek hatálya az elévülés tekintetében csak abban állhatna, hogy az elévülést, ha az már a nyilatkozat kiállításakor megkezdődött volna, megszakíthatta volna, a jelenlegi esetben azonban tekintettel arra, hogy az Ej alatti nyilatkozat I9Ó0. ir.árc. hó 24-én kelt, az elévülés pedig a fentebb előadottak szerint csak 1900. évi ápr. hó 16. napján vette kezdetét, az E) alatti nyilatkozatnak az elévülésre semmiféle befolyása sem lehetett. Mindezek alapján alperesek elévülési kifogásának helyt kellett adni s felperest keresetével el kellett utasitani. A kir. Kúria: (1905. évi febr. hó 21-én. 098 904. v. sz.) A másodbiróság ítélete indokai alapján helybenhagyatik. A biztosítási kötvényben toglalt azon intézkedésnek, hogy a biztosított köteles minden rendelkezésére álló bizonyítékkal kárbevallásának helyességét bizonyítani, különösen ha készletekről van szó, azoknak nemét, és mennyiségét rendesen vezetett kereskedői, raktári, vagy gazdasági könyvekkel és leltárral kimutatni, nem adható oly értelmezés, hogy a biztosított elsősorban csak üzleti könyveivel bizonyíthatná a tüz folytán megsemmisültnek állított ingók nemét s mennyiségét és egyéb bizonyítékait csak abban az esetben lehetne figyelembe venni, 5 ha a könyvek a tüz folytán szintén megsemmisültek vagy — 1 mint felperes állítja — a tüzeset alkalmával elvesztek volna A biztosító az elégett tárgyaknak értéke fejében nem azon értéket tartozik megtéríteni, amily értékkel azok a tüzeset idejében a biztosítottra nézve birtak, hanem azon értéket, amelyért azok a tüzeset idején értékesíthetők lettek volna. (A in. kir. Kúria 1905. március 30. 141/1904.) A semmisségi pernek a váltóeljárási rendelet 43. jj-ában megállapított elévülési határideje az ítélet s az ezzel egy tekintet alá eső sommás végzés jogerőre emelkedésének, nem pedig a gondnokság megszüntetésének napjával veszi kezdetét. (A m. kir Kúria 1905. május 0. 1.371 1904.) Habár a kereskedelmi törvény 347. ^-a a hiteles személy közbejöttével tartott nyilvános árverés miként leendő közzétételére nézve nem is tartalmaz részletes intézkedéseket, mégis kétségtelen, hogy a késedelmes vevő rovására történtnek csak az olyan árverés tekinthető, amelynél az eladó a rendes kereskedő gondosságával eljárva, az árverés közzétételét olyan módon eszközli, amely rendes körülmények között a késedelmes vevő érdekeinek megóvására alkalmasnak látszik ; az eszközölt hirdetés azonban erre nem volt alkalmas, mert az áránylag nagy mennyiségű (270 hektoliter) szesenek azonnal készpénz-fizetés és a vevő által saját tartályaiban való elszállítása mellett történendő eladását csupán az átadási hely egyik hetilapjában, csak az árverést megelőzően három nappal, csak egy ízben tétette közzé és az árverést megelőzően dobszóval kihirdettette, alig hagyhatott fenn kétséget aziránt, miszerint ilyen nagyobb üzletre vidéken oly rövid idő alatt alkalmas vevő jelentkezni nem fog, s igy az árkülönbözet nem irható a vevő terhére. A m. kir. Kúria 1905 június 23. 1,382 sz. a.) Felperes keresetét nem valamely a tőzsdén kötött ügylet " bői származtatja, amely helyen kötött ügyletekből származható igények érvényesithetése az 1881 : LIX. t.-c. 94- S- a) pontjának rendelkezése szerint feltétlenül, tehát az összegre való minden tekintet nélkül az áru- és értéktőzsdének külön bíróságához, mint ügybirósághoz van törvény által utalva ; hanem a kereseti követelés alapjául egy a tőzsdén kivül megkötött olyan kereskedelmi vételi ügylet szolgál, melyből származó per esetére a vevő alperes, ki ép ugy, mint a felperes, kereskedő, magát az eljáró áru- és értéktőzsde választott bíróságának Írásban kifejezetten alá vetette. Minthogy azonban felperes kereseti követelése 40 K-t meg nem halad; továbbá, minthogy a kir. Kúriának 64. sz polgári döntvényében foglaltak szerint a sommás törvény 2 S-aban felsorolt kereskedelmi ügyletekből — melyek közt a kereskedelmi vétel is szerepel — eredő kereset, ha a 40 K. értéket meg nem haladó követelés érvényesítésére irányul, az 1877 : XXII. t.-c. által szabályozott községi birosagi eljárás ala tartozik olyan esetben is, amikor az ügylet, melyből a kereseti követelés származik, az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez, és minthogy a kisebb polgári peres ügyekre nézve az 1877 : XXII. t.-c, által előirt eljárástól és illetőségtől eltérésnek a fe'ek közös megegyezésével sem lehet helye : az eljaro tözsdebirosag nyilván az 1881: LIX. t.-c. 96. S. a) pontjába ütköző alaki szabálytalanságot követett el, midőn a kifejtetteknél fogva illetc sége alá nem tartozó ügyben eljárt és ítéletet hozott. (A m. kir. Kúria 1904. november 30. 246/1901. sz. a.)