A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 39. szám - A Halmai-eset - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [1. r.]

A JOG A szegedi fegyintézet — //. József parancsa zzerint — 3 részre oszlott. Az első osztály a katonai parancsnokság alá tartozó hajóvontatók számára rendeztetett be; ezek végezték a hajóvontatást a Maroson felfelé. A 2-ik osztály a fegyházra itélt férfirabok: a város tisztántartásával, föld- és épitésmunkával foglalkoztak. A 3-ik osztályt képezték a nők, kik az intézetben fonással és házimunkával voltak elfoglalva. Az intézet 1807-ig a helytartótanács, azontúl Csongrád vm. alispánjának felügyelete alatt állott. A büntetés súlyosbításául a nehézvas, a katonavas, a lábvas és a közmunka alkalmaztattak. Az évi létszám átlag 70 volt. Az örizetet a katonaságtól szabadságolt őrség teljesítette. Az intézet domus correctoria nevet viselt; a létszám csekélysége miatt 1832-ben megszűnt. A létszám alábbszállását pedig az okozta, hogy a törvényhatóságok saját börtöneikben hajtották végre a büntetést és mind ritkábban mondták ki itéleteikb en, hogy a büntetés a szegedi fegyintézetben töltendő ki. Erdélyben Szamosujváron állíttatott fel «tartományi börtön» nev alatt a most is létező fegyintézet. Az erdélyi kormányzóság ajánlatára a megyei börtönökben őrzött rabok gyűjtettek össze a szamosujvári katonai várba, melyet //. József 1786. márc. 27-én börtönné szervezett. Elöljárósága volt egy várnagy, 1 irnok, 1 őrmester, 1 szolga és 24 tartományi őr. 1787—-1788-ban 151 rabot szállítottak ide. A katonasági raktárakból 9 kaszamatát rendeztek be, 7 a férfi- és 2 a nőrabok számára, felállítottak 2 szégyenoszlopot, egyet a vár kapuja előtt, egyet a város piacán - és megnyitották a börtönt 1787, január" 1-én. Felügyeletet gyakorolt az erdélyi főkormányszék. 184n-ig a rabok külső munKára is kijártak; 1802-ben kikövezték a város utcáit, 1804-ben a dési piacot, 1805-ben a kolozsvári utcákat ; vidéken mezei munkát is végeztek. . . . A megyei és városi börtönök elhanyagolt állapota az 1830-as években kezdett javulni; az 1840-esévekben pedig kezdetét vette a börtönjavitás valódi munkája, jeles férfiaknak külföldön szerzett tapasztalatai nyomán Szemere Bertalannak ismert értekezése alapján épültek Nógrád, Pozsony, Bihar, Tolna és Komárommegyék magánrendszerü börtönei. * * - * Ezen epp oly érdekes, mint tanulságos — itt persze csak dióhéjban — közölt bevezetést követik az 1831. és 1840. évi rablétszámkimutatások, az osztrák ig. min. 1854. június 16-iki rendelete a hatósági fogházakról; a munkácsi fegyintézet 1857. és 1865. évi statisztikája ; a helytartótanácsnak a provisorium alatti felügyelete a letart, int. felett és 1863. évi 20,172. sz. rendelete a hatósági fogházak szervezete tárgyában, a munkácsi, a váci, lipótvári, márianostrai és illavai fegyházak létszámkimutatásai 1860—62. évi időkről. Továbbá a logházak és vizsgálati börtönök létszámkimutatása, a testi fenyíték megszüntetésére vonatkozó jelentések, stb., stb. Ez utóbbiak közül érdekes Melczer István kir. személynöknek 1862. április 17-én kelt átirata a m. kir. helytartótanácshoz, mely Ungmegye tszéke által elitélt és a munkácsi fegyintézetbe szállított 3 fegyenc ügyével foglalkozik, kikre súlyosbításképpen negyedévenkint testi büntetés rovatott. Ezen bűnügy felebbvitel utján a kir. itélő tábla elé terjesztve nem lett és igy a Tábla ezen itélt dologgá vált bűnügyben hivatalból nem intézkedhetett. Minthogy pedig ezen Ítélet az időközben életbelépett Id. Tvk. szabályok II. rész 2-ik §-ával ellentétben áll, — annak átváltoztatása, illetve enyhítése csak perújítás vagy kir. kegyelem utján volna elérhető. Előbbi a tiszti ügyész által hivatalból is eszközöltethetik avégett, hogy a kiszabott testi büntetés enyhébb büntetési nemre változtassék át. 0 felségének kegyelmi joga pedig a m. kir. udv. kancellária előterjesztése alapján volna kikérendő. A II. rész az 1867—1880. évig terjedő időszakkal foglalkozik. Bemutatja Horváth Boldizsárnak a börtönügy érdekében tett intézkedéseit, az 1869. febr. 10,, illetve 1870. június 10-iki, jelenleg is érvényes utasításokat, a progressiv rendszer meghonosításának kezdeményezését, az 1867—69. rendeleteket és szabályzatokat ; a kir. ügyészségek szervezését, Kozma Sándor főügyész szervezési körrendeletét, az 1874. évi fogházrendtartást, az 1871 — 1877. évi fontosabb börtönügyi rendeleteket, stb., stb. A III. rész foglalkozik a magyar Btk. büntetési rendszerével és a szabadságvesztésbüntetéssel. A IV. rész a börtönügy állásával 1880-—1905-ig. Itt közöltetnek az 1880. évi ig. min. rendeletek a büntetések végrehajtása tárgyában, az 1880—1905-ig kiadott fontosabb börtönügyi rendeletek, szervezeti intézkedések. A táblák és főügyészségek újjászervezése. A Bp. életbeléptetése stb., stb. Az V-ik rész foglalkozik az országos letartóztatási intézetekkel ; végül a Ví-ik rész statistikát és tervrajzokat közöl. Habár a munka ezek szerint semmi ujat vagy eredetit nem tartalmaz, ugy az anyagnak rendszeres összeállítása és egybeszedése mégis jó szolgálatot tesz az e tárgygyal behatóbban foglalkozónak. Kritikára az ilyen munka igényt nem tart és beéri avval, hogy anyaggyüjteményül szolgáljon a börtönügygyei rendszeresen foglalkozó szakembernek. A közölt adatokból még lesz alkalmunk egyet-mást közölhetni. Sajnos, egy teljes és áttekinthető bűnügyi statistikával itt sem találkozunk. Minden arra fordított költség és fáradság mellett, bűnügyi megbízható statistikánk már azon okból sem lehet, mert a kérdések elégtelenek, rendszertelenek és a rovatok kitöltésével megbízottak maguk sem tudják, hogy mi fán terem a statistika. A sok mellékes és fölösleges kérdések mellett a dóntö és főkörülményekre nincsenek semmi tekintettel és a számok tömkelegéből igy nem lehet az eszmét : a tanulságot levonni. Erről különben már más alkalommal, — eddig persze hiába — bőven panaszkodtunk. Sikerült fénynyomatu képek és tervrajzok mutatják be főbb letartóztatási intézeteinket és evvel emelik a munka értékét. * * * >»• II. A fiatalkorúak kriminalitása ellen való küzdelem -Magyarországon. Közzéteszi a m. kir. igazságügyminisztérium. Szerkesztették: Kun Béla dr., min. osztálytanácsos és Láduy István dr. kir. albiró. Budapest, 1905. Nagy 8° VIII és 410 I. A börtönügyi kongresszusnak szánt ajándéknak második kötete, — épp oly beosztással és kiállításban jelent meg. Hat oldalra terjedő bevezetésében kiemeli, hogy nálunk a fiatalkorúak védelme tekintetében egészen a legújabb időkig kedvezőtlen visszonyok uralkodtak. Csak Széli Kálmán kezdeményezte az állami gyermekmenhelyek alkotását az 1901. évi VIII. t.-c.-kel és az ezt kiegészítő 1901 : XXI. t.-c.-kel. A törvény alapgondolata, hogy minden gyermeknek, akit hozzátartozói eltartani nem tudnak, az állam viselje gondját. Minthogy pedig a gyermekek 15 éves korukig tarthatók állami gondozásban, — világos hogy e menhelyek a fiatalok kriminalitásának megelőzése szempontjából is nagy fontosságúak. A szorosabban vett büntetőjogi védelem céljait pedig szolgálják a javítóintézetek és a kerületi fogházak. Ezek szerint e mű is 3 részre oszlik: a gyermekmenhelyek, a javítóintézetek és a kerületi fogházak ismertetésére. A fiatalkorúak kerületi fogházainak országszerte való szervezése még most folyik és ezidőszerint még csak Felső-Magyarországon van teljesen keresztülvive. A munka javarésze ezért csak a már 20 év óta fennálló javítóintézetekkel foglalkozik. Gyermekmenhely van 13 : Aradon, Bpesten, Gyulán, Kassán, Kecskeméten, Munkácson, Nagyszötlősön, Nagyváradon, Rimaszombaton, Szabadkán, Szegeden, Szombathelyen és Temesváron. Javítóintézet: Aszódon, Kolozsváron, Székesfehérváron, Rákospalotán és Kassán. Kerületi fogház Kassán, mely a kongresszus alkalmából és asszistenciája mellett megnyittatott és tulpazar berendezésével nem éppen kedvező megítélésben részesült. Tömérdek statisztikai anyag teszi e munkát értékessé és a behatóbb tanulmányok forrásává. Itt is számos fényképnyomat és tervrajz elősegíti a munka céljait. r. I. Magyar közjog. Irta Márkus Dezső dr. kir. táblai biró. Grill-ié\& könyvkiadó-vállalat kiadása, Bpest 1905. Helyesen utal szerző e nagyszabású forrásmunkájában arra, hogy közjogunk tanítása főiskoláinkban nem helyes, mert a tankönyvek a tételes közjog intézményeit csak az illető szerzők felfogása és előadása szerint, tehát egyéni világításban tüntetik fel. Szükség van tehát egy oly munkára, mely tételes közjogunkat tartalmazza tisztán és valódiságában ugy, aminő az mai érvényében, de vonatkozásaiban a múlttal tükröztesse vissza. Ha valaki hivatottsággal bír, hogy ilyen rengeteg anyagot felölelő munkát állítson össze, valóban szerző az, ki ezredéves törvénytárunkat oly erős kritikai érzékkel, oly rendkívüli törvényismerettel szerkesztette, és igy épp a tételes jog minden ága-bogának legkitűnőbb ismerője. Meg is találni ezért szerző művében mindent, ami érvényben levő közjogunk alapjait képezi, arra vonatkozik és annak e forrásaihoz tartozik. Nem puszta törvényösszeállitás ez, hanem sok értelemmel szerves egybekapcsolása a régi és uj idők közjogi természetű törvényeinek. Oly időben, mint a mostaniak, midőn közjogi kérdések tartják forrongásban a közvéleményt, midőn a politikai pártok, kiki a maga hitelvei szellemében tolmácsolja és magyarázza a tételes közjognak intézményeit, kétszeresen háládatos és időszerű munkát végzett szerző alapos dolgozatával. s. m. Tulajdonjog és szomszédjogok. Irta csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. Kapható a szerzőnél. Magánjogi monográfiák valódi kiszélesítését jelentik az illető joganyagnak, melyet felkarolnak. És azért minden ily irányú művet csak örömmel üdvözölhetünk. Kétszeresen üdvözöljük azonban a szerző művét, mely egy oly fontos joganyagnak, mint a tulajdonjog és szomszédjogok beható kutatását teszi tanulmány tárgyává, mely fontosságánál fogva a jogéletben az elsőrangú kérdések közé tartozik. Hozzájárul, hogy különösen a szomszédjogok kérdése éppen a legkevésbbé ismertek közé tartozik jogirodalmunkban, ugy, hogy a szerző igazán hézagpótló munkát végzett, midőn a kérdést oly kimerítő módon tárgyalta. A munka becsét emeii, hogy az abban tárgyalt kérdéseket egyrészt az uj polgári törvénykönyv intézkedéseinek, másrészt pedig azon gazdag joggyakorlatnak alapján tárgyalja, mely szerzőnek bírói állásában rendelkezésére állott. Mondhatni, nincs egyetlen egy részlete a kérdésnek, melyet nem von a szerző elmélkedésének körébe és igy világosságot vet sok oly részletre, melyre nézve kevés gyakorlati jogásznak is van alkalma tájékozódni Nagyon háládatos és szép munkát végzett szerző ezen művével, melyet csak legjobban ajánlhatunk a jogászközönség figyelmébe. Az angol ügyvédségről. Irta Szász János dr. Különlenyomat a Jogtudomány! Közlönyből. A szerző tanulságosan és érdekesen mutatja be az angol ügyvédség szervezetét, a barristert és a sollicitort, szól a polgári bíróságok szervezetéről, a biróság és az