A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 39. szám - A Halmai-eset - Az 1905. évi április 14-iki dán törvény a fiatal bűnösök és az erkölcstelen (vicieux) vagy erkölcsileg elhanyagolt gyermekek neveléséről. [1. r.]

274 A JOG 2. Egy orvos, aki a gyámtanács kerületében lakik és akit a községi elöljáróság választ. (Kopenhágában a városi tanács.) 3. A gyámtanács kerületének egyik lelkésze, a felebbvalójának kijelölése folytán. 4. Egy tanitó vagy tanítónő', a község állandó tanári testülete által saját kebeléből választva. 5. 2 a gyámtanács kerületében székelő, a községi elöljáróság (Kopenhágában a tanács) által az aránylagos képviseleti rendszer alapján választott egyén. 6. Egy a gyámtanács kerületében székelő és a községi elöljáróság (Kopenhágában a tanács) által választott hölgy. A 2—6. al. választások 6 évre szólanak, a választást követő január 1-től számítva. A 3. és 4. alatti választások alkalmával, megfelelő számú póttag is lesz választva. 5. §. Ha a szóban forgó gyermek, melyre nézve intézkedés teendő, egy az állam által elismert, — de nem az állami egyházhoz tartozó, felekezet tagja, — és ha ezen felekezetnek egyik lelkésze a járásban székel (domicilié dans la juridiction) a gyámtanács elnöke azt, vagy ha van több, — azok egyikét, felhívja, hogy a gyámtanács tagja legyen a hivatalos lelkész helyébe. Ha az atyai hatalom elfajulásának esete forog fenn, és ez vizsgálat tárgyává teendő, tanuk kihallgatandók és esküre bocsátandók volnának, — a 3. §-ban emiitett gyámtanács a kerületi elsőfokú biró segítségét veszi igénybe. Ezen hatóság nyomozza az ügyet és ekképp tanácsadó szavazattal résztvesz a tanács ítélkezésében a kérdéses ügyre vonatkozólag. 6- §• A gyámtanács csak tagjai absolut többségének jelenlétében és a hivatalban levő elnök elnöklése mellett tanácskozhatik. Szavazatok egyenlősége esetében az elnök dönt. Egy gyermeknek a 11. §. értelmében való elhelyezése esetében, legalább 4, a 4. §-ban előrelátott esetekben legalább 5 tagnak hozzájárulása szükséges. Az elnök a tanácsot egybehívja és vezeti a tanácskozást. 7. §. A gyámtanács távolabb lakó tagjai uti és kész kiadásaiknak megfelelő kártalanítást nyernek. Ha e célból saját járműveiket használják, minden mértföldért (lieue) 2 K.-t nyernek, azonfelül 6 K. napidijat is azon esetre, ha 6 óránál tovább vannak távol lakhelyüktől. 8. §. A felső gyámtanács áll: a 24. §-ban emiitett főfelügyelőből mint elnökből, egy az igazságügyminiszter által kinevezett tagból és egy 3-ik a közoktatási miniszter által kinevezett tagból. A tagok egyikének bírói hivatalban kell működnie. A tanács székhelye Koppenhága. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek Mi a sommás elj. 52. és 162. §ainak helyes értelme ? — Felelet A Jog 32. számában Orosz Mihály kir. albiró által közzétett kérdésre. — A sommás eljárás 52. és 162. §-ának helyes magyarázatát nem a kir. jbiróság, hanem a kir. Ítélőtábla végzésének indokolásában találom. A kir. ítélőtábla a vonatkozó szakaszokat nem verbale, de logikaié interpretálja, nézetem szerint nagyon helyesen. Már álláspontja, amiből kiindul kétségtelenül alapos distinktio, a belőle szorosan levont logikus következtetés pedig maga a világos magyarázat. Az elsőbiróság által előzetesen végrehajthatónak kimondott ítélet oly perbeli határozat, amelynek joghatályát sem a felebbezés, sem az annak nyomán keletkezett eljárás egymagában meg nem szüntetheti, csakis egy hasonló erejű bírói határozat (ítélet, feloldó végzés). Ez is mint minden ítélet, a «ius rei vindicatae* ereje és jellegével bir. Nem szűnhet meg tehát a per sem, mert éppen legfontosabb terméke, az ítélet létezik, fennáll; létezése és ereje végrehajthatóságában, esetleg a tényleges végrehajtásban és jogkövetkezményeiben nyilvánul. Nem lehet azután vitás az sem, hogy mig a per a felebbezési bíróság előtt három éven át szünetelt, addig a végrehajtható ítélet joghatálya és erejéből mit sem vészit, sőt a pernyertes fél kielégítéshez juthat vagy jut. Minthogy tehát a pernek eme legfontosabb cselekménye létezik s amiközben a nyertes fél annak erejét, a maga kielégítésében a marasztalt féllel szemben gyakorolja, — ebből önként következik, hogy a felebbezési bíróságnak, a 3 év elteltével hozott rendelvénye, nem minősíthető oly erejű és jellegű bírói határozatnak, mely a nyertes fél által folyamatba vett, a közte s a marasztalt fél között folyamaton levő eljárást megszüntetné avagy csak egy percre is megakasztaná. Okszerűen következik ebből viszont az, hogy sem a nyertes sem a marasztalt félre nézve bizony meg nem szűnt a per. Ami megszűnt, csupán a közöttük vitássá, peressé — helyesebben <per»-ré tett ama kérdés, amit a per birája ítéletében eljudikált; a felebbezés pedig elvesztette joghatályát, de semmi esetre sem szüntette meg a pert és pedig annál-kevésbbé, mert ily megszüntető joghatálya kezdettől fogva nem volt, ha pedig ily joghatálylyal ab ovo nem birt és ha a felek e felebbezés szóbeli tárgyalásán meg nem jelentek, a felebbezési kérelmet s illetve ellenkérelmet 3 éven át elő nem terjesztették, akkor a felebbezés perbeli ereje nem hogy növekedett, de kétségtelenül elenyészett vagyis elvesztette joghatályát. Mivel pedig a felebbezési eljárás során bekövetkezett 3 évi szünetelés, mint ilyennek, perbeli hatása a jelen esetben az, hogy ' csakis a felebbezési fosztja meg joghatályától, ebből könnyen érthető, hogy a megelőző eljárásra sem bontó, sem fosztó hatassál még nem bir, sőt még jobban megerősíti, mert az első bíró. Ítélet végrehajthatósága mellé még jogerössége járul. Minthogy továbbá a megelőző eljárás maga a «per», annak összes cselekI ményeivel s mert a három évi szünetelés nem perbeli, nem is az ügv 'érdemére vonatkozó cselekmény, hanem teljesen a peren kívül álló, peres felek kölcsönös elhatározásán nyugvó, egyszerű — ténykörülmény, nem is szüntethet meg egy olyan stádiumot, melynek szereplői és urai még mindég a két peres fél; a «felperes> és «alperes» nevet, most már - végrehajtató > s ^végrehajtást szenvedett* nevekre változtatva esetleg el. A per tehát meg nem szűnt, hiszen felperes és alperes peres felek, ellenfelek mindaddig, mig csak a nyertes fél kielégítést nem nyert. Itt és csak ezen ponton szűnik meg a per, de itt már kétségtelenül. E ponton tul «per» «peres felek» «felperes» eálperes» és hasonló fogalmak mind, tehát maga a «per> szűnt meg, a hozzá fűződött összes perbeli cselekmények s ezeknek láncolatos következményeivel együtt. Még az utolsó árverési hirdetmény is * felperes» javára — «alperes» ellen szól, aki nemhogy érzi, de gyakorta nyögi a per hatását. Már pedig ami hat, az létezik, s ami létezik, az nem szűnt meg. Lukács Géza Felsővissón. Irodalom. Az igazságügyminisztériumnak börtönügyi kiadványai. I. A magyar börfönügy és az országos letartóztatási intézetek. Közzéteszi a m. kir. igazságügyminisztérium. Szerkesztette Mcgycry István dr., kir. főügyészi helyettes. Budapest, 1905. Nagy 8" VIII. és 572 1. Nagy nehezen — utánjárás mellett — mégis csak birtokába jutottunk az igazságügyi kormányzat által a börtönügyi kongreszszus alkalmából kiadott 2 vaskos munkának, melyek elseje fenti címet viseli. Egy múltkori megjegyzésünket rektifikálandók, ki kell emelnünk, hogy e két kötet nemcsak magyar, de nemzetközi használhatósága szempontjából francia nyelven is megjelent. A börtönügyi munka 6 részre oszlik. Az első rész foglalkozik a börtönügy múltjával 1772—1867-ig. Az 1791. évi LXVII. t.-c. a büntető törvénykönyv elkészítésére országos bizottságot rendelt ki, a munkálat elkészítése előtt azonban az 1792. évi XVI. t.-c. az igazságszolgáltatás gyorsítását rendeli el. A bizottság által kidolgozott, a régi büntetések enyhítésére irányuló munkálat azonban, — a francia forradalom izgalmai közben — tárgyalás alá nem vétetett. Csak 1827. évben lehetett erre visszatérni ; az 1827. évi VIII. t.-c. ujabb bizottságot küld ki a btk. javaslat megbirálására. Dolgozatai az 1832/6—1844. évi országgyűlések alatt tárgyaltattak. A büntetőtkvvel kapcsolatos «büntetőrendszer> behozatala iránt az 1840. évi V. t.-c. rendelkezik ; a büntető és javitó rendszer kidolgozására szintén országos bizottság kiküldetett. Javaslata az 1843/4. évi országgyűlésnek lett bemutatva; végleges megállapodás azonban létre nem jővén, az európa-szerte hires javaslat törvényerőre nem emelkedett. 1852. szept. 1-én lépett életbe az osztrák btk., mely Magyarországon 1861. július 23-áig, Erdélyben, a határőrvidéken és Fiúméban 1880. szept. l éig volt érvényben. 1861-ben az ideiglenes törvénykezési szabályokban a magyar büntető tkvek és gyakorlat — a változott visszonyokhoz idomítva —helyreállíttattak. Az 1861—1869-iki provisórium alatt a «börtönügy» felügyelete a vármegyei kormányokra, felsőbb fokban pedig a m. kir. helytartótanácsra bizatott, amelynek hatósága alatt az állami fegyházak állottak. 1867. március ÍU-től pedig a börtönügy kérdése a m. kir. igazságügyminisztérium hatáskörébe jutott. Régebben a börtönügy közigazgatási ügynek tekintetett s mint olyan a vármegyei hatóságokat illette. Ezek tartoztak kellően felszerelt börtönökről gondoskodni és a foglyok őriztetése iránt intézkedni. Alkalmaztatott a börtön és enyhébb esetekben : a fogság. Előbbinek súlyosbításául a bilincs, a böjt, a testi fenyítés és a közmunka. De gondoskodni kellett a megyei tszékeknek, «hogy a tömlöc uj bűntettre vagy a fogolynak erkölcsi nagyobb megromlására alkalmatosságot ne nyujtson» (na, gyönyörűen is gondoskodtak!). Elrendeltetett, hogy «férfi bűnösök nőszemélyekkel s újonc bűnösök megrögzött gonosztevőkkel öszsze ne zárassanak*. A büntetésnek — néhány bűntett kivételével — sem fokozata, sem tartama nem volt meghatározva. A bűnösség mérvéhez képest, a biró belátása szerint határozott. Súlyos büntevők számára 1772-ben Szempcen orsz. fegyintézet is állíttatott fel. Ezen cfenyítő és dologház* a helytartótanács felügyelete alatt álott s igazgatása részletes szabályok szerint történt. A rabok létszáma 1778. január 5-én 109 volt. 1780-ban Tallós községbe hel>eztetett át, hol mint férfifegyintézet 1785-ig, mint női letartóztatási intézet 1790-ig állott fenn. Az átlagos létszám 1785-ben 101 volt. A rabokat a helytartótanács utalta be; e célból az illetékes törvényhatóságnak a jogerős Ítéletet bemutatnia s a rabtartási dijnak egy félévre való lefizetését igazolnia kellett. 1790-től kezdve a női rabok is a szegedi várba szállíttattak; itt a kincstári vizi szállításoknál a hajóvontatásra alkalmas rabokra volt szükség. (!)