A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 39. szám - Korlátlan felülvizsgálatot kérünk

272 A JOG másrészről pedig ténykedéseimet állandóan ellenőrizhesse s ily módon a keletkezhető meggyanusitásnak útját vágjam. Minden év tavaszán megjelent nálam egy gépész, aki a gépeket azelőtt is állandóan kezelte, hogy utasitásomat a gépek javitására kikérje s a javitásra felhasználandó anyagokra tőlem a kereskedőkhöz utalványt kapjon. így folyt a gazdálkodás 1898—1902. éveken keresztül. 1903. év tavaszán szintén megjelent nálam a gépész s kérte rendelkezésemet, mire én kijelentettem, hogy a gépeket továbbra nem javíttatom s azokra többé nem költök, mert rövidesen már árverés alá jönnek. Ezt a gépész tudomásul vette és eltávozott. A géppel a tömeg terményeit elcsépeltettem, a gépésznek terményjutalékát kiadtam, — a nélkül, hogy a gépész nekem arról, hogy neki van ám még ellenem követelése, csak egy szóval is emlitést tett volna. 1903. év április havában a közadós elhalt s bíróilag is elismeri egyetlen örököse a testvére, az én címzetes gazdám lett, a kiről a cselédség nekem jelentette, hogy előttük ugy nyilatkozott, hogy most már a vagyon az övé s én továbbra semmi sem vagyok, mert ő nincsen csőd alatt. Kérdőre vontam tehát gazduramat, a ki azonban továbbra is engedelmes szolgának nyilatkozott, csak ne tegyem ki szűrét a gazdaságból. 1903. év szeptember havában azonban már jelentették a cselédek, hogy a gazda a lovakat vásárokra hordja s az ökröket is árulgatja, s a midőn ennek folytán a tanyára kimentem, ugy találtam, hogy onnan minden értékes holmi el van takarítva, sőt nincs ott a gőzcséplő garnitúra sem. Rögtön jelentést tettem a rendőrségnél, a hol elfogattam gazduramat, előkerítettük az összes ellopott tárgyakat s a cséplő garnitúrát éppen a gépész udvarán találtuk meg, a hol a rendőrség lefoglalta. Mikor ily módon kiütött a krach, egyszer csak beállít hozzám a gépész s elmondja, hogy ő bizony a gazda rendeletére a nyáron kijavította a gépet s azzal elszerződtek idegeneknek csépelni, de a gépjavításhoz és a cséplés folyama alatt felhasznált anyagok árát a gazda nem fizette ki, hát fizessem meg én a: 226 kor. 34 f. követelést. Én e naivitáson csak mosolyogtam s utasítottam követelésével ahhoz, a kinek rendeletére cselekedett, miután én a gépjavításra nemcsak felhatalmazást nem adtam, de azt határozottan megtagadtam. Ekkor tudtam meg aztán azt is, hogy idegeneknél a géppel, a gépész ur a gazdurammal együtt, mintegy 1,800 K. értékű terményt kerestek, amelyet közakarattal elárusítottak, a gazduram azonban a befolyt vételárat zsebre vágta s nem fizette ki a gépész követelését sem. 1904. év február havában kapok egy sommás keresetet, amelyben a gépész követeli tőlem a gépjavításhoz 1903. évben felhasznált anyagokért a 226 K. 34 f.-t, amelyet a tárgyalás folyamán ugy részletezett, hogy 163 K. 84 f. a javításhoz kereskedésből vásárolt anyagok ára: 62 K. 50 f. pedig fekbér 60 napra, a meddig a gép, a rendőrség zár alá vétele folytán, udvarán feküdt. Az elsőbiróság elutasította a keresetet, mert beigazoltnak találta, hogy én a gépjavításra megbízást nemcsak nem adtam, de azt határozottan megtagadtam s így a gépész, mint aki jobb tudomása ellenére járt el, nem igényelhet a megbízás nélküli ügyvitel alapján sem fizetést ; fekbért pedig nem igényelhet; mert a gazda nem volt jogosult, a tanyán levő gépszínből a gépeket, az én tudtom nélkül, a gépész udvarára vitetni. A felebbezési bíróság azonban engem fizetésre kötelezett, mert az én címzetes gazdámat, általános gazdasági megbízottamul minősítette, a kinek én minden ténykedéseért vagyonilag is felelős vagyok s mert a gazda azt vallotta, hogy a gépész az ő utasítása folytán járt el s ő ugy látta jónak, hogy a gépek a gépész udvarán legyenek, hát én tartozom mindezekért fizetni. Ha pedig a gazda utasítás ellenére járt el, hát vonjam felelősségre a gazdát. Nem lévén további apelláta, én a pert megújítottam azon az alapon, hogy a csődtömegből a gazda által elsikkasztott termények értékéből a gépész még 1903. év október havában felvett 310 kor. készpénzt s ezt nem volt jogosult a gazda által több elsikkasztott cséplőrésznek, hanem csakis a csődtömeget terhelhető követelésnek fedezésére fordítani, s mert ez összeggel a peresített követelés tulfedezetet nyert, további keresete a gépésznek még akkor sem lehetne, ha különben ellenem lehetett volna is kereseti jogosultsága. Másrészről okmányokkal igazoltam, hogy az én gazdám nem volt általános megbízottam, hanem ő csak az ellenőrző felügyeletet teljesítette s rendelkezéseimet a cselédséggel szemben közvetítette s igy arra sem volt jogosult, hogy mestereket önallólag foglalkoztasson s kereskedésekben terhemre megrendeléseket tegyen. Az elsőbiróság helyt adott a perújításnak, hatályon kivül helyezte az alapperbeni marasztalást s megállapította, hogy az én gazduram a gépészszel éppenugy, mint a terménytulajdonosokkal, nem az én megbízásomból, hanem mint as 1903. április 11-én elhalt közadósnak bíróilag is elismert örököse szerződött a saját személyében s ezért történt, hogy a gépész az én tilalmam ellenére munka alá vette a gépeket annélkül, hogy engem megkérdezett volna szándékom változtatása felöl, — bevásárolt a kereskedésekben annélkül, hogy tőlem utalványt kért volna, mint előbb négy éven keresztül tette ; — hogy a cséplés befejezte után a gépész ur a gazdurammal számolt le annélkül, hogy hozzám csak szóllott volna is, holott előző években mindig én adattam ki nemcsak a javítás és üzemben tartáshoz szükséges anyagokat, de én fizettem ki a javításért is az átalánydíj összeget; — hogy nekem az idegeneknél vállalt cséplésről sem szóltak, sem a gépkeresetből egy szemet is át nem adtak, hanem azzal az én teljes mellőzésemmel, egyetértőleg rendelkeztek, és hogy a gépeket állandó helyükről — a tanyai gépszínből, — a gazda nem volt jogosult tudtom nélkül elszállítani. A felebbezési bíróság szintén^ helyt adott a perújításnak, mert az ellenfél sem ellenezte, de érdemben megváltoztatta az e. b. ítéletét s hatályában tartotta az alapperben kimondott marasztalást, mert az újított kereset mellett bemutatott s a gépész által az én gazdám részére kiadott nyugtában (melyet én csak a gazdám elleni bünper folyamán láttam, s onnan szereztem meg) a gépészi fizetésnek egy része van nyugtázva, most pedig a követelés tárgya a géphez és csépléshez felhasznált anyagok ára és fekbér s igy a követelés nem ugyanazonos ; az alapper jogerős ténymegállapításával szemben pedig nem tudtam igazolni, hogy a gazduram nem volt általános gazdasági megbízottam. Tehát mert a gépész cgyoldalulag ugy fogalmazta a tényleges csődvagyonból kapott értékről kiadott nyugtát, hogy ő az összeget gépészi fizetésére kapta, hát jogosult lett a felvett összeget oly követelésének törlesztésére fordítani, amely a csődtömeget soha nem terhelte, mert hiszen idegeneknéli cséplésre nem velem szerződött le, tehát ily cimen tőlem fizetést sem igényelhetett, másrészről, ha gépkeresetét a gépész kiadta a kezéből a gazdának, hogy az együtt a többi gépkeresettel adja el, a gazda pedig a rábizottakat elsikkasztotta, hát e bűncselekmény vagyoni következményeit a felebbezési bíróság mégis velem fizetteti meg. Hát ha ebben van igazság, akkor nem lehet az én gazdámat se lopás, se sikkasztás miatt büntetni, mert hiszen minden ténykedését fedi a felebbezési bíróságnak azon jogerős megállapítása, hogy ő nekem általános gazdasági megbízottam volt! S e felfogás mellett építtethetett volna az én gazdám magának akár palotát is s én éppen ugy köteles lettem volna a bolti számlákat és mestereket fizetni, mint a jelen esetben, mert hát az általános gazdasági megbízott olyan tág fogalom, amely vagy nem jelent semmit, vagy elföd mindent. És hiába kértem a gazda elleni bűnügyi iratok betekintését, annak megállapítása tekintetéből, hogy nem volt a gazda általános gazdasági megbízottam és hogy a gépet nem megbízásomból vitette a gépész udvarára: ez a törekvésem is sikertelen maradt s nekem naponkénti egy korona fekbért kell fizetnem azért, mert a gazdának tetszett tudtom nélkül, a gépész udvarára húzatni be a gépet. S ez ügyben nem közömbös tudni, hogy az elsőbiróságnál a gépészt ügyvéd képviselte, mig a felebbezési tárgyalást a fél személyesen végezte. Az ilyen, szerintem papiros igazságszolgáltatás, lehet alkalmas az alaposan Ítélkező e. b. minősítésének lefokozására s az ügyvédi ténykedés kicsinyítésére, de arra soha, hogy az igazságszolgáltatás iránt bizalmat keltsen s annak tekintélyét emelje. IV. Egy 200 koronás kártérítési perben, elmarasztalta az első bíróság alperes ügyfelemet: 49 K. 35 f. tőke és kamatai, ugy 95 K 54 f. perköltség megfizetésében. Én felebbeztem az ítéletet csupán jogi okokból s nem kértem szóbeli tárgyalást. A felperes ellenfél szintén felebbezett, de mert ő már uj bizonyítékokat kivánt produkálni, hát szóbeli tárgyalást kért. A felebbezési tárgyalásnál felperes bírói becslést kivánt, mely el is rendeltetett s ezután meghozatott az itélet, mely szerint a marasztalási összeg: 39 kor. 18 t.-re leszállittatott, de azért az e. b. ítélete egyebekben helyben hagyatott és köteleztetett ügyfelem arra is, hogy még: 99 kor. 50 f. felebbezési költséget fizessen.