A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 38. szám - A rablásnak tekintett bűntett

264 A JOG cselekménye okoz, - p. o. megtöltött fegyver sértettre szegezése. M? odsorban megkivánnám, hogy ezt a durva erőszakot a tettes k< zdemér.yezze, hogy az erőszak alkalmazása ne a tettenkapas jogos erőszakának folyománya és elháritója legyen, mert hiszen a sértett által bottal vagy fegyverrel üldözött tolvajt menekülési ösztöne parancsolólag kényszeríti az erőszakra és csak igen ritkán találunk olyan bárgyú gonosztevőre, aki tetten kapatván, kezét oda nyújtja, hogy bilincset verjenek reá. Tehát szerintem szükséges, hogy a lopás fanatismusa által tüzelt tolvaj erőszakot kezdjen és alkalmazzon a sértett ellen, hogy a zsákmányt, amelyet megragadott, el is vehesse. Hogy ő intézzen támadást, durvái, keményet, ellentállást lenyűgözőt, | ne pedig védekezzék a terhelt jogos erőszaka ellen. így lesz kemény ez a bűncselekmény és igy érdemli meg a kemény megtorlást. A munkás-törvények a gyakorlatban. Irta SZABADI OSZKÁR, Békéscsabán. V (Befejezés.)*) Ezen megállapodás érvényességét semmiben sem befolyásolhatja az a körülmény, hogy a megegyezés irásba nem foglaltatott, mert semmiféle tételes hazai törvény nem kívánja meg az ilyen szerződések érvényességéhez annak irásba foglalását. A felek által kölcsönösen hivatolt 1898 : II. és az 1899 : LXI. t.-c. sem tartalmaznak ilyen rendelkezést. Az 1898 : II. t.-c. világosan a mezőgazdasági munkások jogvisszonyai tárgyában intézkedvén, jelen esetben, midőn az ajánlat kifejezetten földmunkálatok teljesítésére vonatkozott s iiy értelemben fogadtatott is el, peres felek jogvisszonyaira nem alkalmazható. A felperesek által elvállalt földmunkálatokra alkalmazható lenne az 1899 :XLI. t.-c, melynek 9. §-ában az ilyen munkálatok fel vannak sorolva; s ugyan ezen törvény 7. §-a értelmében ezen munkálatokhoz kötött szerződésnek, amennyiben 10-nél több munkásra vonatkozik, irásba is kell foglaltatni ; azonban a szerződés irásba foglalását ezen törvényhely nem teszi a jogügylet érvényességéhez feltételnek s az irásba nem foglalt megállapodások azért érvényességöket el nem vesztik, hanem az alakszerűségek elmulasztásának a 36. §. által hivatolt 1898:11. t.-c. 73. §-a értelmében az a következménye, hogy az annak alapján keletkezett jogvisszonyok nem részesülnek a hivatolt törvények által felállított hatósági jogsegélyben, hanem az abból eredő minden vitás kérdés elbírálására a rendes bíróságok illetékesek. Ezen indokokból a kir. törvényszék a peres felek közt létrejött és irásba nem foglalt megegyezést jogérvényesnek találta. Annak a további kérdésnek eldöntése, hogy a mennyiben a peres felek között a szóbelileg is érvényes szerződési megegyezés létrejött, az hol tekinthető létrejöttnek, az vizsgálandó, hogy az ajánlatnak kellő időben történt elfogadásából megalakult szerződés, mely időponttal s hol tekintendő teljes hatályhoz jutottnak. Kétségtelen, hogy az ajánlat csupán akkor és ugy válhatik szerződéssé, ha és mennyiben ahhoz hozzájárulási, elfogadási nyilatkozat járul, amint azonban ezen elfogadási nyilatkozat megtörtént, az ajánlat szerződéssé vált, miután az ajánlat tevő ajánlatához meghatározott ideig különben is kötve van. Lényegileg azonosan intézkedik a kereskedelmi törvény 318. §-a is, midőn az ügylet megkötési idejéül azon időpontot tekinti, melyben az elfogadási nyilatkozat elküldetett, vagy elküldés végett feladatott. Tekintessék azonban bármely időpont is az ügylet megkötésének idejéül, az kétségtelen, hogy az ajánlat akkor és ott vált szerződéssé, amikor az elfogadási nyilatkozat ahhoz hozzájárult, s igy joggyakorlatunk szerint távollevők között keletkezett szerződés megkötése helyéül az elfogadási nyilatkozat elküldésének, vagy elküldés végett feladásának helye tekintendő. Minthogy pedig a fent megállapított tényállás szerint nem vitás, hogy az elfogadási nyilatkozat Békéscsabáról küldetett el, a szerződés létrejötte helyéül a fent kifejtettek szerint Békéscsaba levén tekintendőjelen ügyben az 1868 : LIV. t.-c. 35. §-a alapján ezen kir. törvényszék illetékessége megállapítandó volt. Felhozta alperes továbbá, hogy egyrészről ő csak mint megbízott szerepelt, másrészről felperesek nem képviselhetik a többi munkástársaikat; minthogy azonban ezen kifogások elbírálása az ügy érdeméhez tartozik, ezek megvitatása jelen *) Előző közlemény a 36-dik számban. kérdés megoldásánál közömbös. Kir. törvényszék Gyula, 1904. március 21. Nóvák s. k. elnök, Rács János s. k. jegyző. A nagyváradi kir. ítélőtábla 1,228/1904. P. számú végzésével, ezen végzést a felek közt létrejött szerződés jogérvényességét is megállapító és a per érdemére tartozó indoknak a mellőzésével, a vonatkozóan felsorolt többi indokaiból és főleg a szerződésnek Békéscsabán történt létrejöttére nézve felhozott és ennek folytán az 1868: LIV. t.-c. 35. §-ára alapított indokolása alapján helybenhagyja. Amily sérelmes a munkásokra nézve az illetékesség kérdésének szabályozása, ép oly sérelmesek az 1898 : II. t.-c.-et életbeléptető rendeletnek egyéb intézkedései is. Mielőtt azonban ezen kérdések taglalásába bocsátkoznám, meg kívánom jegyezni, hogy az 1898 : II. t.-c. és az életbeléptető miniszteri rendeletnek hozsannával fogadott rendelkezései, a munkások helyzetét javitó avagy uj intézkedéseket — az általam az illető helyeken méltatott csekély újításoktól eltekintve — egyáltalában nem tartalmaznak ; sőt a törvény és miniszteri rendelet a korábbi törvényekkel csaknem szórói-szóra megegyezik. Igy az 1898: 1., 2. és 8. §-ai, az 1876: XIII. t.-c. 84. és 85. §-aival azonosak. A törvénynek a szerződés felbontásáról intézkedő III. fejezetbe foglalt rendelkezések, a már általam a munkások hátrányára kifejtettek kivételével, feltalálhatók az 1878: XIII. t.-c. 51. és 52. §-ában. Az 1898: 31., 34., 35. §-ainak rendelkezései fellelhetők az 1876: XIII, t.-c. 92. és 93. S-aiban, az 1898: XVIII. t.-c. 49. §-a szórói-szóra megegyezik az 1876: XIII. t.-c. 100. §-ával, az 50. §. a 101. §-al, az 51. §. a 102. ij-al, a 49. g. 2. bekezdése a 103. §-al. A ministeri rendelet 35. §-a az 1893: XVIII. t.-c. 14. és 15 §-ával; 36. §-a az 1893: XVIII. t.-c. 17. S-ával, _ a 35—51. §. kihágási intézkedéseket tartalmaz — 52. §-a az 1893: XVIII. t. c. 7. §-ával; 78. § a az 1893: XVIII t.-c. 37. §-ával; 82. §-a az 1893: XVIII. t.-c. 41. §-ával; 83. §-a az 1893: XVIIÍ. t e. 42. §-ával; 84. §-a az 1893: XVIll. t.-c. 43. §-ával;85. §-a az 1893 ; XVIII. t.-c. 44. §-ával ; 86. §-a az 1893: XVIII. t.-c. 45. §-ával. 87. §-a az 1893: XVIII. t.-c. 46. §-ávai; 88. és 89. §-a a S. E. 50.; 92. §-a a S. E. 58. §-ával, 93. §-a a S. E. 59. §-ával ; 94. §-a a S. E. 60, 61. §-ával; 95. és 96. §-a a S. E. 62. S-ával. 97. §-a a S. E. 64. §-ával; 98. §-a a S. E. 65. §-ával; 99. 66. és 100. §-a a S E. 67.§-ával; 101. §-a aS. E. 71. §-ával; 102., 71. és 73. §-a az 1868: LIV. t.-c. 167. és 168. §-aival ; 103. §-a a S. E. 74. §-ával; 104. §-a a S. E. 76.; 105. §-a a S. E. 77.; 106. §-a a S. E. 78.; 107. §-a a S. E. 79.; 108. §-a a S. E. 80.; 109., 110. és 111. §-ai a S. E. 82. és az 1868: LIV. t.-c. 191. §-aival; 112. §-a az 1868: LIV. t.-c. 195. §-ával; 113. §-a a S. E. 85.; 114. §-a a S. E. 86. ; 115.S-a a S. E. 87.; 116. S-a a S. E. 88.; 117. §-a az 1868: LIV t.-c. 202. §-ával; 119. §-a a S. E. 89.; 120. §-a a S. E. 90. §.; 122. §-a az 1868. évi LIV. t.-k. 204. §-ával; 124. S-a a S. E. 91.; 128. S-a az 1868: LIV t.-c. 206. §-ával; 125. a S. E. 92. §-a ; 126. a S. E. 93. §-a; 130. és 131. §§-ai a S. E. 94. és 1898: LIV. t.-c. 212., 214. és 215. S-aival; 138. S-a a S. E. 122; 139. S-a a S. E 123. S-ával. Mindez azonban egymagában véve nem volna hátrányos és elvégre nem rosszalandó, ha egy ujabb törvény és ennek alapján kibocsátott rendelet a régebbi törvényeknek és különösen az 1893 : XVIII. t.-cikkel a gyakorlat által helyesnek bizonyult intézkedéseit átveszi; de a többször hivatkozott törvény és miniszteri rendelet, amidőn a s. törvénynek az eljárásra vonatkozó csaknem minden egyes szakaszát átveszi, éppen azokat hagyja ki, amelyek a felebbvitelről, a felebbvitelre való tekintet nélkül, meghozott ítélet végrehajthatóságáról és a perköltségekről intézkednek és mely szakaszok éppen a s. perek gyors és a méltányosság alapján való elintézését biztosítják. Igy teljesen mellőzi az 1898:11. t.-c. és a miniszteri rendelet az 1893: XVIII. t.-c. 117. §. 1 -6, pontjaiban a felebbezésre való tekintet nélkül kimondott végrehajthatóságot; hanem az ítélet, jogerőre emelkedés előtt, csak az 1898:11. t.-c. 38., 39. és 53. §-ai esetében foganatosítható. Ha pedig ezen S-okat vizsgáljuk, azt találjuk, hogy végrehajtható ítélet csakis a munkaadó javára szól, mert a 38. §. arról intézkedik, ha a munkások a munka megkezdését vagy folytatását s általában a szerződés teljesítését, a szerződés jogos felbontásának a 25. §-ban felsorolt esetein kívül, megtagadják ; a 39. §. akkor jön alkalmazásba, ha a munkások szerződési megállapodás dacára alapos ok nélkül munkaeszközeik vagy segédmunkásaik nélkül jelennek meg; az 53. §. pedig az úgynevezett kivezetési határozat végrehajthatóságát biztosítja. Miután pedig a miniszteri rendelet 145. S"a értelmében: a felebbezésnek, amennyiben egyes esetekre nézve a törvény határozottan mást nem rendel, halasztó hatálya van, a munkás