A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 38. szám - A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. [4. r.]

2f>2 nem oldattak, azok tisztába hozatala végett perreutasitásnak ^ van helye, miután annak éppen a vitás öröklési igények birói / eldöntése a célja. Ily esetben pedig éppen az képezné eldöntés tárgyát, hogy vájjon, ha az adós nem mondott volna le az örökségről, reáháramlott volna-e az örökhagyó hagyatéka, vagy pedig az azt igénylő többi örökösre?, vagy más szóval, hivatott-e az adós az öröklésre, vagy sem ? Maga a perreutasitás az általános szabályok, t. i. az 1894: XVI. t-c. 85. §-a szerint történne, azzal az eltéréssel, hogy a lemondott örökös helyébe annak hitelezője lépvén, ez utasíttatnék perre az igénylő örököscikkel szemben, illetőleg megfelelő esetben utóbbiak utasíttatnának perre a hitelező és nem a lemondott örökös ellen. Ebben semmi nehézség sincs, a törvény intézkedéseivel sem ellenkezik, mert hisz e perben is az öröklési igények és nem a hitelező kötelmi jogai képeznék birói cognitio tárgyát s ha az 1894: XVI. t.-c. 3. i?-ának 3. pontja jogot ad a zálogjogot nyert hitelezőnek az örökösödési eljárás megindításának kérésére, tehát egyébként az örököst illető jog gyakorlására, miért ne léphetne fel az örökös helyett akkor, ha perre utasítás szüksége forog fenn. A törvény rendes útjára való utasításnak, amellett, hogy a hitelezőt szerzett jogától fosztja meg, értelme sincs, mert a hitelező igénye, nevezetesen az ő feltételes zálogjoga kétségen kivül áll, azt ő megszerezte, az őt illeti, ezt biróilag constatálni nem kell, hanem itt is csak az öröklés kérdése képezhetné per tárgyát, e^t pedig csak perreutasitással érhetjük el a hitelező sérelme nélkül, mert a törvény rendes útjára való utasítás a hitelező jogát teljesen illusóriussá teszi. Emellett a törvény rendes utján csak kártáritési perrel léphetne fel, azzal pedig csak ugy érne célt, ha rosszhiszeműséget s dolust bizonyítana, holott a fentiekből az is következik, hogy ha az adós örökös jóhiszemüleg s nem hitelezőjének megkárosítását célzó szándékkal mond is le az örökségről, ezen lemondás a hitelezőnek a Tkvi rtrs 74. §-a értelmében szerzett zálogjogát meg nem szüntetheti. Emiitettem már fentebb, hogy a Tkvi rtrs 74. §-a szerint szerzett zálogjog az esetben, ha a jelzálogul szolgáló ingatlan az adóstól különböző más személynek adatik át, jogi hatályát veszti, minek folytán a tkvből hivatalból törlendő. Ugy látszik azonban, hogy némely Tkvi hatóságok ily esetben sem törlik ki hivatalból, sőt kérelemre sem a feltételes zálogjogot, minek folytán a tulajdonossá lett harmadik személynek pert kell indítania a feltételes zálogjogot nyert hitelező ellen. Az ily perben teszi aztán a bíróság vizsgálata tárgyává, hogy a feltételes zálogjoggal terhelt ingatlan miért adatott át az adóstól különböző személynek és amennyiben ez egyedül az adós örökös lemondása folytán történt, a lemondás előtt szerzett feltételes zálogjog törlését nem rendeli el, illetve nem kötelezi a hitelezőt tehermentesítési engedély kiadására, és pedig azért nem, mert az adós örökös lemondása a jóhiszemű hitelezőnek korábban szerzett zálogjogát meg nem szünteti (1. Szegedi kir. tábla 98. febr. 23. 550. s Kúria 98. nov. 29. 3,508. sz. h. h. határozatait). Minthogy ezek szerint kétségtelen, hogy az adós örökös lemondása a hitelező korábban szerzett feltételes zálogjogát meg nem szünteti s minthogy, mint előadtam, a tkvi hatóság nem teheti vizsgálata tárgyává, hogy a hagyaték miért adatott át az adóstól különböző személynek s igy, minthogy a Kúria 34. sz. döntvénye szerint jogi hatályát vesztett feltételes zálogjogot hivatalból kellene törölnie, azonban tkvi hatóságaink e tekintetben nem járnak el egyöntetűen, s igen sokszor nem törlik a feltételes zálogjogot s igy külön perre adnak okot; ha pedig kitörlik, esetleg szerzett jogától fosztják meg a hitelezőt, az e téren uralkodó bizonytalanság elkerülése céljából s azért, hogy se a hitelező jogát ne tegyük illusóriussá, se a nem adós örökösöket ne tegyük ki a hitelező zaklatásának, hagyatéki bíróságaink akkor járnak el helyesen, ha azon kérdést, hogy az adós örökös lemondása a hitelezővel szemben is jogi hatálylyal bír-e, vagy hogy a hagyaték a lemondásra való tekintet nélkül is az adóstól különböző más személyt illeti, a hagyatéki eljárás során véglegesen tisztázzák és pedig vitás esetben perreutasitás utján, ami egyedüli helyes és legegyszerűbb módja annak, hogy a felvetett kérdés ugy a hitelező, mint az örökösök sérelme nélkül az igazságnak megfelelőleg eldöntessék, mert a törvény rendes útjára való utasítás sem célra nem vezet, sem a hitelezőt nem védi meg. A hajótulajdonos magánjogi felelősségének korlátozásai. Irta KRÁL MIKLÓS dr., budapesti kir. aljegyző. (Folytatás.)*) Anglia. Az angol tengerjogi egyesület véleménye. Az Angol tengerjogi egyesület az egyezménytervezet oiyatén szövegezésével nem foglalkozott. Ez az egyesület még az 1899. évi londoni konferencia által tárgyalt elvi kérdések tekintetében sem jutott megegyezésre, ugy, hogy a nevezett konferencia, valamint az amstersami kongresszus elé csak azt a jelentést tették, hogy a Mr. Justice Phillimore által szövegezett kérdésekre hány «igen» és hány «nem» szavazat esett. Oka és magyarázata ennek, hogy az angolok egy része nem akar szakítani addigi jogrendszerükkel, vagyis azzal, hogy a hajótulajdonos korlátolt felelősségét a hajó tonnája után fizetendő 8 angol fonttal megválthassa. A kongresszuson jelen volt egyesületi tagok azonban első olvasásra elfogadták az egyezménytervezetet. A Mr. Justice Phillimore által szövegezett kérdések ezek : 1. Kimondassék-e, hogy a hajótulajdonos személyesen nem felelős és hogy a hitelezőknek engedett kereseti jog csak a hajó és növedéke ellen érvényesíthető? (Németjogrendszer). 2. Kimondassék-e, hogy a hajótulajdonos személyesen felelős, de csak addig, mig a kárt okozó hajót és növedékét a hitelezőknek át nem engedi? (Erancia jogrendszer). 3. Kimondassék-e a hajótulajdonos személyes felelőssége, azonban e személyes felelősség alól a hajótulajdonos megválthatja magát a kárt okozó hajó valódi vagy vélelmezett értékének megfelelő összeg lefizetésével. (Angol rendszer). 4. Mily igényekkel szemben legyen a hajótulajdonos felelőssége korlátolt ? a) A hajó által más hajóban és szállítmányában okozott kár követelésekkel szemben ? /') Testi sérülések vagy halált okozás alapján emelt igényekkel szemben? c) A kikötői berendezésekkel okozott károkkal szemben ? d) Szabálytalan hajózás esetén a saját szállítmányában okozott károkkal szemben? é) Hajózásra alkalmatlan hajó által a saját száilitmányában okozott károkkal szemben? /) Helytelen hajóberakás által saját szállítmányában okozott károkkal szemben ? g) A hajó saját utasaiban és podgyászaiban okozott károkkal szemben ? i) A hajószemélyzet bérköveteléseivel szemben ? 5. Ha a hajó és növedéke lefoglaltatott (Német jogrendszer) vagy természetben átengedtetett (Erancia jogrendszer) mi értendő a «növedék» alatt? a) bruttó vagy nettó fuvardíj ? o) A hajó bérösszege? (Charter party hipe). c) Esetleges mentési munkákért járó mentési dij ? d) A nagy havariában való részesedés ? e) A részleges kár esetén a biztosító által fizetendő biz tositási dij ? /) Ugyanaz teljes kár esetén? b\ Ha a francia jogrendszer adoptáltatnék, ugy mikor és miképpen állapíttatnék meg a hajó értéke és mily időpontban és miként kellene eszközölni a természetbeni átengedést ? Megjegyzem e helyütt, hogy a kongresszus elé terjesztett javaslat részben megfelel ezekre a kérdésekre; a válasz nélkül hagyott kérdésekre vonatkozólag a kongresszus abban a véleményben volt, mikép azok megoldása a nemzeti törvényhozás körébe tartozó részletkérdések. * . * * Minthogy jelen memorandumom célja a kodifikálandó magyar tengerjog anyaggyiijteményét kiegészíteni, nem tartom feleslegesnek De- Valroger L. francia jogtudós által az amsterdami kongresszusnak bemutatott értekezését — angol szöveg után fordítva — ide iktatni. Ez az értekezés teljesen megvilágítja a hajótulajdonos felelőssége elvének történetét, jelenlegi szabályozását és e kérdésben a különböző nemzetközi kongresszusok által hozott határozatokat. De-Valroger értekezése. IV. A hajótulajdonos felelősségének korlátozása. Irta : De- Valroger L. Már régóta érezhető szükség, hogy a hajóparancsnok szolgálati cselekményeiért a hajótulajdonosra háramló felelősség korlátoztassék. De a terjedelem és módszer meghatározása | *) Előző közlemény a 37. számban.