A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 3. szám - Az osztrák cheque-törvény

23 egész természete hozza magával, hogy a kibocsátóra kell a vevőnek a súlyt fektetnie, annál is inkább, mert a tervezet a chequebirtokosnak az utalványozott ellen a közvetlen kereseti jogot meg nem adja. Ha tehát egyrészt a cheque intézményével való visszaélés lehetősége inkább a kibocsátó, mint az utalványozott részén van, a veszély nem hárittatik el pusztán az által, hogy bizonyos személyek a passiv cheque-képességböl kizáratnak, valamint másrészt alig bir jogosultsággal a cheque-képességct az utalványozottnak solventiájához kötni, kivel szemben a cheque birtokosa amúgy sem léphet fel. A tervezet továbbá, a midőn az iránt, hogy a hamis és hamisított chequek beváltásából eredő kárt ki viselje, külön intézkedni nem kívánt, abból az álláspontból indult ki — s ezen állásponthoz cheque-ügyletből kifolyó egyéb kártérítési kérdésekben is következetesen ragaszkodott — hogy mindaz, ami a cheque speciális joganyagához szorosan véve nem tartozik, az azt szabályozó külön törvény keretébe sem illesztendő be. A fölvetett kártérítési szempont nem cheque-jogi, hanem tisztán magánjogi kérdés s valamint törvényhozásunk tartózkodott attól, hogy akár a váltóra, akár pedig más utalványokra nézve elvi kijelentéssel éljen oly irányban, hogy a hamisítások esetében beálló károkat ki köteles viselni, ugy nincs ok arra sem, hogy ily kijelentést a cheque-re nézve megtegyen. A kártérítést tehát a magyar tervezet adott esetésben az ezek concret alakulása szerint ítélkező biró eldöntésére kívánja bízni. Végre a magyar tervezet indokolása az általános magánjogi, valamint a tervezetben is előrelátott szigorú visszkereseti igényeken túlmenő külön büntető határozatoknak a törvénybe való fölvételét fölöslegesnek és céltalannak tartja. Fölöslegesnek azért, mert ha a kibocsátó csalárd szándékkal bocsátott ki fedezetlen chequet, ugy a büntető törvénykönyv kellő védelmet nyújt, ha pedig ily szándék hiányzott, ugy jogosulatlan, hogy üldöztessék. Fölöslegesnek azértis, mert a fedezetlen cheque intézményét maga a forgalom és ennek szokásai küszöbölik ki s irreális kibocsátó üzleti hitelét csakhamar elveszti. Mint ilyen, a cheque-intézetek szabályaihoz képest a forgalomból amúgy is kizáratik. Céltalannak végre azért, mert azt, ki roszhiszemüen jár el cheque kibocsátásánál, a büntetési sanctio alig riasztja vissza s aki a fedezeti tőkéért helyt nem áll, azon nehéz lesz a bírságot is megvenni. A büntető rendelkezések csak arra alkalmasak, hogy a cheque vevőjében a kibocsátóval szemben megkívánt óvatosságot csökkentsék; e mellett a forgalomban annyi kellemetlenséget és zavart teremtenek, hogy joggal tartani lehet attól, hogy az ellenkező eredményt fogják előidézni, mint a mire a büntetési dispositio tulajdonkép céloz. Sérelem. A m. kir. Kúria figyelmébe ajánlva. A végrehajtási törvény 191. §-a igy szól: «Ha az elárverezett ingatlanra valakinek javára haszonélvezeti jog van bejegyezve: a vételár (illetőleg annak a haszonélvezeti jogot megelőző jelzálogos követelések kielégítése után maradványa) bírói letétbe helyezendő, vagy a 202. §. értelmében gyümölcsöztetendő és a kamat-jövedelem a haszonélvezeti jog tartama alatt a haszonélvezetre jogosítottnak kiadandó.* A törvény ezen rendelkezése világos, magyarázatra nem szorul. Mégis a b.-hunyadi kir. jbiróság tkvi hatósága a jogerőre emelkedett árverés után megtartott sorrendi tárgyaláskor ilyen esetben sem arról nem gondoskodik, hogy a haszonélvezetre jogosított igényének megfelelő összeg megállapitlassék és letétbe helyeztessék és ennek következtében arról sem, hogy az árverési vevő a megvásárolt ingatlannak tényleges birtokához juthasson és e célból vételi bizonyítványt kaphasson. A haszonélvezetre jogosított marad árverés után is az eladott ingatlan tényleges használatában (kamat helyett.) Világosan látszik, hogy a bíróság a törvény rendelkezését megsérti; s minthogy hiába folyamodtam ismételten ilyen esetekben a kolozsvári kir. táblához, mert mindannyiszor helybenhagyta a járásbíróság végzését*), s minthogy törvényeink szerint a további jogorvoslat ki van zárva: kénytelen vagyok itten felhívni a Kúria figyelmét, hogy az 1881. évi LIX. t.-cikk 4. §-ában megadott hatáskörénél fogva ujabban mondja ki, hogy a végreh. törv. 191. §-ából önként következik; és az eljáró bíróság kötelezőnek ismerje el: miszerint árfelosztási tárgyaláskor a haszonélvezetre jogosított törvényes igényének megfelelő összeget állapítsa meg, birói letétbe utalja és az árverési vevőnek — ha különben az árverési feltételeknek eleget tett — a vételi bizonyítványt a megvett ingatlan tényleges birtokbavételéhez adja ki; mert nem lehet az, hogy a haszonélvezetre jogosított az ingatlan természetbeni használata által túlságos kedvezményben részesüljön, az árverési vevő pedig a vételár befizetése után vételár nélkül és birtok nélkül maradjon. Böl'óni László, bánffyhunyadi ügyvéd. *) Legutóbbi végzése 4,802—1904. I. sz. a. olvasható. Irodai Petíció-ügyek. A kir. Kúria eddigi érdemleges gyakorlata az 1899: XV. t.-c. által rcáruházott hatáskörben. Feldolgozta, elvi tételekkel és jegyzetekkel ellátta Tetétleni Ármin dr, ügyvéd. Különlenyomat a Grecsák-féle Magyar Döntvénytárból. Budapest, 1905. Politzer Zsigmond és Fia. Ara 6 korona. Ez a könyv épp a legalkalmasabb időben mutatja be a kúriai bíráskodásról szóló törvény valóságos életét és hatékonyságát. A kutatás jogintézménye a magyar bányajog rendszerében. Irta Dancsházi Szeöke Imre dr., oki. bányamérnök, kir. bán\abiztos. Selmecbánya 1905. Ára 2 korona. Szerző e füzetében is bányajogi irodalmunk jeles művelőjének mutatkozik. Ha megvalósul egyszer az uj bányatörvény, e munka gyakorlati értéke csak növekedni fog, mert megkönnyíti a szerzett kutatási jogoknak átmeneti biztosítását. A társadalmi fejlődés iránya. A Társadalomtudomány i Társaság által rendezett vita. Különlenyomat a Huszadik Századból, a Huszadik Század Könyvtárának 8. száma. Budapest, 1905: Politzer Zsigmond és Fia. A vaskos kötet ára 3 korona. Vegyesek. A Magyar Jogászegylet január 7-iki ülésén a telekkönyvi rangsor, mint jogról tartott Ágoston Péter nagyváradi kir. jogakadémiai tanár előadást. Kimutatja azt, hogy a rangsornak önálló jogi természetét nem méltányolják eléggé. E célból előadását két részre osztotta: előbb a követelésnek és a zálogjognak egymáshoz való visszonyát, azután a rangsornak a jelentőségét és annak változásait tárgyalva. Az első részben vizsgálat tárgyává tette, hogy keletkezhetik-e zálogjog a követelés előtt és azt a kérdést, hogy fennmaradhat-e a követelés megszűnte esetére ? s e tekintetben arra az eredményre jutott, hogy mig nincs követelés és a mikor már nincs követelés, a formailag létező jelzálogjog csupán arra való, hogy a telekkönyv illető helyén a jelzálogjog esetleg uj jelzálogjog keletkezését biztosítsa. Hibáztatta, hogy sem a tételes törvény, sem pedig a Tervezet erre ügyet nem vet, sőt hogy arra sem vet ügyet az utóbbi, hogy a teljesen bizonyos követelésektől a teljesen bizonytalanokig nagyon sok fokozat lehetséges és hogy ennek dacára a Tervezet szerint mindegyik biztosítására egyformán keletkezhetik jelzálogjog. A maga részéről e bizonytalan követeléseket 6 fokozatba sorozta, az utolsóba tevén a Tervezet 537. §-a szerinti rangsor feljegyzést. A második részben a rangsor jelentőségéről és ezzel kapcsolatban a locus rendszerről szólt, majd a rangsor változásával kapcsolatban mutatta ki a telekkönyvi rangsor önálló jogi természetét, ennek a jelzálogjoghoz való visszonyát épugy accessoriusként tüntetve fel, mintajelzálogét a követéshez.. Felolvasása kapcsán a Tervezet 896. §--nak az 1355. §-beli rendelkezéshez hasonló irányú módosítása mellett szólt; nemkülönben pedig a Tervezet 891. §-nak rendelkezését és szövegezését kifogásolta, különösen kimutatva, hogy az e §-beli rendelkezés az anyagi jog elveinek meg nem felel, mert kétségtelen, hogy a jelzálogjog megszűnése az e §-ban feltett esetben oly annyira világos, hogy következetlenség a saját jelzálogjog elfogadása nélkül a megszűnt jelzálogjognak a tulajdonos általi tovább ruházását megengedni, sőt dekretálni. Az uj örökösödési eljárás köréből. K. Fejér Vilmos teme> \ ári kir. közjegyzőjelölt urnák az ezidei Jog 1. számában tett felhívására nézetem a következő: Miután a törvénykezési kérdések elintézésénél a törvény betartása után a kérdésnek gyakorlati szempontból való célszerűsége szemmel tartandó ; miután az 1894 : évi XVI. t.-c. 84. §-ból következtetve, az ugyanezen törvény 128. §. és az 1877. évi XX. t.-c. 250. §-ban foglalt rendelkezésekkel szemben az utóbbi törvény a 263. §-ban jelzett érdekek megóvására hivatott gyámhatóság a kir. közjegyzőnél a hagyatéki tárgyalás kiegészítését maga is elrendelheti ott, ahol gyámoltak vagy gondnokoltak érdekeiről van szó és e törvény 232 §-a szerint a gyámot megjelenésre utasíthatja. Miután a hagyatéki biróság csak mindezek megtörténte után határoz az átadás vagy perre utasítás kérdésében és a gyámhatóságnak az 1877. évi XX. t.-c. 276. §-a alapján törvényesen, bár közvetlenül a kir. közjegyzőhöz kiadott felhívására, megkeresés esetében maga is megfelelt volna — az ugy gyorsabb, alapos lebonyolítása érdekében helyes lett volna az ügynek a bírósághoz való visszatérjesztése helyett a gyámhatóság felhívásának eleget tenni. Elek Mór dr., kir. albiró Léván. Teljes ülés a kolozsvári ítélőtáblánál. A kolozsvári királyi ítélőtábla január 7-én tartotta meg teljes ülését Fekete Gábo, királyi Ítélőtáblai elnök elnöklésével az igazságügyi palota táblai 1 dísztermében. A teljes ülést, a melyben a királyi ítélőtábla tanácselnökei és birái teljes számban vettek részt, Fekete Gábor nyitotta I meg, a ki előterjesztette az ítélőtábla 1904. évi ügyforgalmi adatait. A kolozsvári királyi Ítélőtábla beadványi forgalma 1904. év[ ben 12.723 volt, mig az előző évben 12,675; az év végén folya| matban maradt ügyek száma pedig 270, mig az előző évben 346-ot i tett ki. — Elnöki beadvány érkezett és elintéztetett 4,070, az