A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 3. szám - Az osztrák cheque-törvény

1903. évben 4,045. — Fegyelmi ügy érkezett 43. az előző évről maradt 3 ügygyei együtt elintézésre várt 46, elinléztetett 40, folyamatban maradt 6. — Fölebbvitt rendes pör és ügy érkezett 3,118, az 1903. évben 3,152, elintéztetett 3238, 1903. évben 3,132, elintézetlenül maradt 165, az 1903. évben 225. Háromtagú tanácsülés tartatott 161, 1903. évben 150, öttagú tanácsülés tartatott 151, 1903. évben 139, itélet hozatott 1,451, az elözö évben 1,118. - Fölebbvitt sommás pör (felül Vizsgái at) érkezett 167, 1893. évben 156, befejeztetett 179, az elözö évben 149, folyamatban maradt t>, az előző évben 21. Szóbeli tárgyalás tartatott 52, az előző évben 49, itélet lett hozva 134, az elözö évben 102. — Büntető ügy érkezett 1,059, az előző évben 1,(193, elintéztetetett 1,048, az előző évben 1.187, folyamatban maradt 102, az előző évben 91. Főtárgyalás volt 167 napon, az előző évben 193 napon, tanácsülés 113 napon, az előző évben 84 napon, itélet hozatott 744, az előző évben 826. Pénzügyi kihágási ügy érkezett 218, az előző évben 302, elintéztetett 214, az előző évben 312, folyamatban maradt 8, az előző évben 4. — itélet hozatott 181, az előző évben 195. Összesen 2,211 ítéletet hoztak, az előző évben 2,244, itélet és végzés összesen 4,629, az előző évben 4,801. Az itélet és végzések közül helybenhagyó és visszautasító 2,479, megváltoztató, föloldó és megsemmisítő 2,052 He.lybenhagyatott 5M9 százalék, változtató, föloldó és megsemmisítő 44-32 százalék. A magyar királyi Kúriától leérkezett határozatok szerint a királyi itélötála ítélete és határozatai közül helybenhagyatott a polgári ügyszakban 86'67 százalék, megváltoztató stb. 13-33 százalék, a büntető ügyszakban helybenhagyatott 94*93 százalék, megváltoztató stb. 5-7 százalék. — Telekkönyvi vizsgálatra jelentkezett 23, ebből kilépett 17. Nem mentesiti az utast a vasútnak az 1878 : XVIII. t.-cikkben meghatározott fokozott felelőssége az elől, hogy a vasúti utazásból eredő veszélyekre ne ügyeljen. Egy utas, a bár szegényesen, de előírás szerint kivilágított állomáson, a vasúti kocsiból kiszállván, megbotlott s lábán megsérült. Kártérítésért beperelvén a vasutat, az elsőbiróság őt a következő indokolás alapján elutasította: Kétségtelen ugyan, hogy felperes kiszállás közben csúszott el és sérült meg, de a bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a sérülést felperes saját hibája okozta. Felperes ugyanis tudta, hogy régi rendszerű kocsiban utazik, a felszálláskor tapasztalni kellett, hogy a hágcsó magas, tehát neki erre a leszálláskor figyelemmel kellett lennie. Ha a leszálláskor mégis elesett, anélkül, hogy bizonyítani tudná akár a hágcsó valamely, a magas szerkezettől különböző hiányát, akár azt, hogy a hágcsó alatt vagy előtt fekvő valamely tárgyban csúszott meg, akkor felperes saját hibájából sérült meg. A vasútnak az 1876: XVIII. t.-cikkben meghatározott fokozott felelőssége tudniillik nem mentesiti az utast vasúti utazásból eredhető veszélyek miatt a fokozottabb figyelem alól s a bíróság a felperesnél ennek a fokozottabb figyelemnek a hiányát látja fennforogni. A másodbiróság az elsőbiróság ítéletét teljesen megváltoztatta és a kivánt kártérítést megítélte a felperesnek. ítéletében főieg arra támaszkodik, hogy az állomáson meglehetős sötét volt s igy a vasutat abban a részben, hogy a leszállás helyének megvilágítását elmulasztotta, vétkes gondatlanság terheli. A magyar kir. Kúria 9,409, 904. sz. döntvényével a másodbiróság ítéletét hatályon kivül helyezte s az elsőbiróság Ítéletét visszaállította. Az elsőbirósági itélet a kúriai döntés szerint ugyanis teljesen helycsen mérlegeli a tényeket s következtetései helyes nyomon járnak. Ellenben nem fogadható el a másodbiróságnak az állomás hiányos kivilágítására vonatkozó érvelése, mivel megvan állapítva, hogy az állomás kivilágítása teljesen szabályszerű volt. A kereskedő jó hire. A «Finanziere» kereskedelmi szaklap a kereskedők ellenében fölvett váltóóvásokat is szokta közölni, így többek közt közölte, hogy Girardi Andrea torinói kereskedő ellen 500 líra erejéig váltóóvás vétetett fel, annélkül, hogy annak üzlethelyiségét is megjelölte volna. Egy hasonnevű torinói kereskedő ezen közlés miatt a lap ellen kárköveteléssel lépett fel, bizonyítani akarván, hogy a közlés folytán a bankok, valamint rendes szállítói a hitelt tőle megvonták, hitelezői követeléseik kiegyenlítését sürgették, minélfogva 20,000 lírára rugó kárt szenvedett. A torinói felebbviteli bíróság a kereskedő kárigényét megállapította. Az indokolás szerint kétségtelen, hogy a lap az óvásokat nem közérdekből, hanem saját hasznának előmozdításából közli. Ha tehát lapjából bevételei vannak, jogos, hogy a másnak okozott károkért is felelőssé tétessék. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a lap később helyesbítette tévedését, mert hiszen nem olvasták el a második közleményt mindazok, akik az elsőt olvasták, de különben is a helyesbítés már akkor történt, miután az illető kereskedő kárt szenvedett. A villamos vasnt világítására szolgáló áram által okozott bajért is felelős a vasút. Egy bécsi villamos vasuti kocsiról az egyik utas le akarván szállni, a megállóhely közelében megfogta a kocsi feljárójánál levő két rézrudat, hogy leszálltában el ne csnszszék. Ebben a percben erős ütést érzett. El akarta ereszteni a rudakat, de nem bírta, kezei oda voltak hozzájuk tapadva s a villamos áram testén keresztülment. Csak mikor a megállóhelyre beért a kocsi s megállt, akkor tudta kezeit a kocsifeljáró rudjaitól elvenni. Kezein égési sebek keletkeztek, később pedig idegesség nyomai is felléplek nála. A megindítóit kártérítési perben a villamos vasút főleg avval védekezett, hogy a villanyos áram elvezetése nem a kocsi üzemáramától keletkezett, hanem a világítási áramnál állott elő valami szigetelési hiba, ez pedig szigorúan véve, nem tartozik az üzemhez. A bécsi Eandcsgericht nem fogadta cl ezt az érvelést, hanem 600 korona fájdalomdijat és 140 korona gyógyítási költséget itélt meg, abból kiindulva, hogy a vasút minden bajért felelős, mely a kocsik közlekedéséből származik. Hogy az a lappangó áram nem az inditó, hanem a világító áramtól keletkezett, teljesen közömbös. Tény, hogy a kocsi járásával összefüggésben állott s igy a vasút felelős is érte. Díjtalan jogtanácsadás munkások részére Németországban. A szociális törvények fejlődése a német birodalomban mindinkább megérlelte annak szükségét, hogy a munkások és általában a vagyontalan néposztály számára valamely oly szerv álljon rendelkezésre, mely ezeket a balesetbiztosítást, a munkásvédelmet s a munkaviszonyt érintő ügyeikben díjtalanul lássa el jogi tanácscsal s mely e hivatását páratlanul s nem iparszerüleg gyakorolja. A díjtalan tanácsadás hiánya egyébként az adó-, a népoktatási, a katonai, a gyámsági s lakbérleti ügyekben és a köz-és magánjogegyéb terein is érezhető, a mely kérdésekben manapság a munkások és a vagyontalan néposztály leginkább azon személyek tanácsára vannak utalva, kik idegen jogügyletek lebonyolításával iparszerüleg, ill. üzletszerűen foglalkoznak. A keresk. miniszter 30,000 márkát állított be tárcájának költségvetésébe, mely összeg első sorban arra van rendelve, hogy a községek az általuk, akár pedig a nyilvános munkaközvetítő intézetekkel kapcsolatban szervezendő díjtalan jogi tanácsadó hivatalok fentartásáért anyagilag segélyeztessenck. E mellett e hitelből igényt tarthatnak a segélyezésre oly közhasznú egyletek is, melyek hasonló intézményeket létesítenek. Miután az országgyűlés az emiitett tételt megszavazta, a porosz kereskedelemügyi miniszter legutóbb külön köriratban felhívta a tartományi főnököket, hogy a községeket díjtalan jogi tanácsadó intézetek szervezésében hathatósan támogassák s ily irányú működésüket mindenképpen mozdítsák elő. A körlevél egyúttal részletezi azon alapelveket is, melyek ily intézmények szervezésénél figyelembe veendők. Jogi tanácsadó hivatalok első sorban a százezerrel vagy több lakossal, vagy nagyszámú munkáslakossággal biró városokban szervezendő első sorban. E hivatalokat a község minden lakosa, vallására, politikai hitvallására való tekintet nélkül igénybe veheti. A hivatalok pártatlanságának bizonyítása céljából a hivatal felügyeletében munkaadók és munkások egyenlő mérvben vesznek részt. Gazda felelőssége az állatok által okozott kárért. Alperes tehene, melyet az utcán alperes cselédje hajtott, megvadult és felperest fellökte. Felperes kártérítést követel. Az I. bíróság elutasítja, mert alperest culpa nem terhelte és mert az állat a kérdéses időben másnak gondozása alatt állott (másnál volt nyári legeltetésen). A II. és III. bíróságok megállapítják alperes felelősségét, mert az a felelősség független alperes culpájától. A budapesti kir. ítélőtábla indokolása ez : A mezőgazdaságról és mezőrendó'rségről szóló 1894: XII. t.-c. 112. §-a értelmében az állatok által okozott mezőgazdasági károkért azok gazdája felelős; ez a felelősség korlátlan, tehát a gazdát akkor is terheli, ha a kár az ő mulasztásával nincs is okozati összefüggésben és ez alól a gazda még akkor sem vonhatja ki magát, ha az állat örizetét másra bizza. Amidőn a törvény a gazda felelősségét annak vétkességétől függetleníti, nyilván abból az alapeszméből indul ki, hogy az, aki a maga érdekében oly erőket hoz működésbe és használ fel, amelyeket nem bir annyira féken tartani, hogy másokra veszélyesekké ne válhassanak, viseli annak a kárnak kockázatát, amely azokból másra hárulhat. A törvény ezen alapgondolata mellett a hivatkozott intézkedés joghasonlatosság utján nyilván nemcsak a mezei kártételekre, hanem az állat által okozott másnemű kárra is alkalmazható, emellett pedig, mivel a balesetet előidéző tehén tulajdonosa az alperes és az a körülmény, hogy az a tehén H. J.-nál nyári legeltetésen volt és annak a baleset alkalmából fejés céljából az alpereshez való hajtását a nevezett rendelte el, nem bizonyítja azt, hogy a tehenet H. J. mint sajátját birta, ezt mint haszonélvező, vagy haszonbérlő tartotta, következéskép a tehén gazdájának nem ő, de alperes tekintendő ; az előrebocsátottak alapján az ezen állat által előidézett balesettel okozott kártérítési felelősségét igy annál is inkább meg kellett állapítani, mert a balesetet, amelyet az állat megkötözése elháríthatott volna, vis majornak tulajdonítani nem lehet és mert a felelősség ily mértéke mellett közömbös körülmény az, hogy az állat jámbor volta szükségtetenné tette-e vagy nem a hajtásnál a különleges óvrendszabály alkalmazását. Az elsőbirósági itélet megváltoztatásával tehát alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. (1903. április 28. 9,223 902. sz. a.) A m. kir. Kúria: a kir. tábla Ítéletét helybenhagyta indokainál fogva és azért, mert az általános magánjogi elvek szerint a valamely állat által okozott károkért rendszerint az állat tulajdonosa felelős és a jelen esetben annyival inkább, mert az alperestgondatlanság terheli részben, hogy a balesetet előidéző tehene országos vásár alkalmával a vásáros nép között vezető-kötél nélkül hajtatott fejéshez. (1904. jun. 21. 5,424/903. sz.) PALLA8 HÍ8ZVÉNVTÁB8A8Á0 NYOMDÁJA BUDAPESTEN.