A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [2. r.]

146 A JOG ból és a befolyt vételár elvesztéséből credo kárát felperesnek alj' 1-ső rendű alperes a köztük létrejött szerződésben elvállalt szavatosság alapján megtéríteni tartozik. A vétel napján kiállított é# valódiságára nem kifogásolt G. alatti okirat szerint ugyanis 1-ső rendű alperes szavatosságot vállalt felperes irányában <a sertéseknek szabad vásárra való elszállíttatása iránt*. Ezen okirat tartalmának értelmezésénél felperes és 1-ső rendű alperes eltérő álláspontot foglaltak el; mig ugyanis 1-ső rendű alperes az idézett kijelentésnek olyan értelmezést tulajdonított, hogy ő csak az iránt vállalt szavatosságot, hogy a sertések Ceglédről elszállíthatok, de nem vállalt szavatosságot az iránt, hogy a sertések Csehországba, ahová ezeket felperes irányította, szállíthatók. — addig felperes azt állította, hogy a felek valódi akarata szerint 1-ső rendű alperes az iránt vállalt szavatosságot, hogy a sertések Ceglédről Csehországba szállíthatók és ott vásárra vihetők. E részben a kir. tszék a felperes értelmezését tartja olyannak, amely a felek valódi akaratának megfelel, mert felperesnek 1-ső rendű alperessel 3. és 4- . a. csatolt és még a G. a. okirat kiállítása előtti időből eredő leveleiből kétségtelenül kitűnik, hogy felperes a veendő sertéseket Csehországba szándékozott szállítani és vásárra vinni és hogy felpereseknek erről a szándékáról 1-ső rendű alperes a G. a. okirat kiállítása idejében tudomással birt, K. Adolf, R. Mór, Cs. Ignác, Z. András tanuk vallomásával pedig bizonyítva van, hogy a G. a. okiratban foglalt kijelentésen kívül is az volt a felek közti többszörös megállapodás, hogy a sertésekre nézve létrejött vétel érvényessége megszűnik, annak a bontó feltételnek beálltával, ha a sertések Ceglédről vasúton el nem szállíthatók és így, minthogy különben is a fennálló állategészség-rendészeti szabályok értelmében, sertések osztrák területen való szabad vásárra bocsátása és a származása helyéről való elszáliithatása az alább kifejtendők szerint szorosan összefügg. A felperesnek az volt a valódi akarata, hogy az 1-ső rendű alperes által elvállalt szavatosság esete abban az esetben álljon elő, ha az eladott sertések Csehországba (Prága és Kladno) szállíthatók és ott szabad vá árra vihetők nem volnának, mely eset be is állott. Az elvállalt szavatosság alatt pedig a felek nyilvánvalólag nem értettek mást, mint a teljes vagyonfelelősség elvállalását azért a kárért, amely az eladott sertések meg nem engedett szállításából és abból származik, hogy a sertések Csehországba nem vihetők szabad vásárra. 1-ső rendű alperest kártérítési felelőssége aló! nem mentheti fel sem az a körülmény, hogy a szállítás meg nem engedett voltáról felperes is tudomással birt, és hogy 1-ső rendű alperes a szavatosságot hatósági bizonyítványok tartalmában bizva állította ki, mert egyrészről, amint már a fentebb hivatkozott tanuk vallomásából és a 3. és 47. alatti levelek tartalmából is kitűnik, felperes az 1-ső rendű alperes szavatosságvállalásánál és a hatósági bizonyítványok beszerzésével éppen azért kívánt biztosítékot szerezni, mivel az ö tudomása szerint a szállítás tilalom alatt állott, 1-ső rendű alperes pedig azt állította felperessel szemben, hogy a szállítási tilalom hatálya már megszűnt, így tehát J-ső rendű alperes a felperes által fennállónak vitatott szállítási tilalommal szemben vállalt szavatosságot és mert másrészről a vételi ügylet létrejöttének alapjául szolgáló hatósági bizonyítványok kiállításánál az e részben fennálló törvények' és szabályok megtartva nem lettek és így azoknak tartalmára első rendű alperes elvállalt szavatossága mellett sikerrel nem hivatkozhatik. De meg kellett állapítani 2-od, 3-ad, 4-ed, 5-öd és 6-od rendű alpereseknek kártérítési kötelezettségét is. A m. kir. fölmivelésügyi miniszternek 1899. évi szeptember 23-án 75,500. sz. a. kelt rendelete értelmében a kiegyezés keretében Magyarország és Ausztria kormányai között létesült megegyezéshez képest egyéb állati betegségeken kivül sertésvész behurcolása esetében az osztrák kormánynak joga volt a fertőzött szállítmány származási helyéről az illető betegség iránt fogékony állatnemek bevitelét mindaddig korlátozni, vagy megtiltani, mig az illető betegség megszűntnek nem nyilvánittatik és az osztrák részről tilalom, vagy forgalmi korlátozás alá vett és a m. kir. földmivelésügyi miniszter' által közzétett területről származó kitiltott állatfajoknak az osztrák tartományokba való bevitele csakis az osztrák kormánytól előzetesen kikérendő engedély alapján történhetik. Ugyanezen rendelet második részének 3. és 5. pontja értelmében marhalevelet a marhalevélkezelőnek Ausztriába irányítani és vasúton való szállításnál a kirendelt szakértőnek a marhalevelet az előirt egészségügyi záradékkal ellátni csak akkor szabad, ha az állatok származási helyén, vagy az azzal szomszédos községekben az elszállítást megelőző negyven nap óta sem keleti marhavész, sem más oly ragadós állati betegség, nem uralkodott, melyre nézve a bejelentés kötelezettsége fennáll és amely a szállítandó állatfajra átragad. Az idézett rendeletnek ezekből a rendelkezéseiből tehát kétségtelen, hogy ha valamely területre nézve, akár az osztrák kormány tilalma, avagy forgalmi korlátozása állna fenn, — akár a negyven napi vészről az osztrák kormány külön engedélye nélkül állatokat osztrák területre szállítani tilos és hogy az állategészségügvi hatóságok és közegek el voltak tiltva attól, hogy ilyen esetekben az állatok szállításánál még a felek kérelmére is közreműködjenek. A perhez 6" . alatt csatolt és a m. kir. földmivelésügyi miniszternek 4,513 1902. sz. a. beszerzett rendelvényéhez is csatolt 1899. évi 368. számú Állategészségügyi Értesítő* mellékletén a m. kir. földmivelésügyi miniszter közzétette, hogy Cegléd város területét az osztrák kormány 1899. évi december 4-én sertésvész uralgása miatt, mely állati betegség az 1888. évi VII. t.-c. 24. §-a és a m. kir. íöjclmivelésügyi miniszternek 9,300/1888. sz. a. kiadott rendelete értelmében bejelentés alá esik és a sertésekre köztudomásúlag átragad,'szállítási tilalom atá vette és igy minthogy a szállítási tilalom csak a fentebb előadottak szerint 1899. évi december 23-án helyeztetett hatályon kivül, Cegléd város területe 1899. évi december 15—18. napjaiban szállítási tilalom hatálya alatt állott. De ezenfelül Cegléd város területére nézve 1899. évi december 15—18-iki napjain még a negyvennapi vészmentesség sem telt el, mert a 75,500 1899. számú földmivelésügyi miniszteri rendelet második része 3-dik pontja értelmében a negyven napi vészmentesség a sertésvész uralgásának megszűntétől számíttatik, a sertésvész uralgásának megszűnése pedig a 9,300/1898. sz. földmivelésügyi miniszteri rendelet 18. §. szerint akkor tekintendő bekövetkezettnek, ha a sertésvész gyanúja miatt elzárt tanyán s a többi foganatosított, s minthogy a m kir. földművelésügyi miniszter által áttett és 4.513,k. 1902. sz. a. csatolt iratok szerint a Cegléd város területén B. Menyhért és N. Pál tanyáján 1899. évi november 3-án fellépett sertésvész következtében a fertőtlenítés 1899. évi november 5-én fejeztetett be és igy a sertésvész uralgásának megszűnése cimén számított nyolc nap múlva, vagyis 1899. évi november 13-án tekintendő bekövetkezettnek, nyilvánvaló, hogy Cegléd város területére nézve a negyvennapi vészmentesség csak 1899. évi december 23-án járt le. És igy az A) alatti másolatban csatolt, de a 3(36 k. sz. a. beszerzett iratok között eredetben is feltalálható hatósági bizo nyitványnak az a tartalom, hogy Cegléd város területe a bizonyítvány kiállítása napján, vagyis 1899. évi december 15-én az Ausztriába való szállításhoz kimutatandó negyven napi vészmentesség megszűnt, továbbá a per tárgyát képező sertésekről a vasúton való továbbszállításhoz kiállított, Csehországba irányított és az 5,190/k. 1902. sz. iratok között lévő járlatokra vezetett, az az egészségügyi záradék, hogy 1899. évi december 18-t megelőzőleg 4o napon át Cegléden és környékén ragadós állati betegség nem uralkodott, — nyilván valótlan adatokat tartalmaz, de figyelemmel arra, hogy az emiitett bizonyítványok tartalmából a kiállító közegek jól tudhatták, hogy azokat a felek Ausztriába való szállításhoz fogják felhasználni, a kiállítás idején ilyen célra szolgáló, ilyen bizonyítványok kiállításától az állategészségügyi hatóságok és közegek el voltak tiltva. Minthogy pedig éppen ezeknek a bizonyítványoknak és jártatoknak tartalma szolgált alapul arra nézve, hogy felperes és 1-ső rendű alperes között a vétel létrejött és hogy az eladott sertések szállításra a vasúton fölvétettek és igy a bekövetkezett és a csatolt iratok szerint szabályszerű jogorvoslattal el nem háritható kár előidézésében a bizonyítványokat és járlatokat kiállító részesek. Minthogy ezeket a bizonyítványokat és járlatokat az állategészségügy kezelésével mégbizott eló'Ijárósági tagok és állatorvosok hivatali kötelményük vétkes megszegésével állították ki; minthogy az 1886. évi XXII. t.-c. 86. §. értelmében az előljárósági segéd- és kezelőszemélyzet minden tagja felelős azért a kárért, amelyet hivatalos eljárásban akár cselekvése, akár mulasztása által egyeseknek jogtalanul okozott, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elhárítható nem volt; minthogy az 1888. évi VII. t.-c. 128. §-a szerint fegyelmi, tehát felelősség tekintetében is a községi állatorvosokra ugyanazon szabályok alkalmazandók, mint más községi tisztviselőkre, tehát alkalmazandó velük szemben is az 1886. évi XXII. t.-c. 86. §.; ezeknélfogva felperessel szemben felelősséggel tartoznak azok a községi előljárósági tagok, akik az említett bizonyítványok és járlatok kiállításában részt vettek. Amint Cegléd város polgármesterének 535,k. 1902. sz. a. beérkezett jelentéséből és mellékleteiből kitűnik, résztvettek pedig az A) alatti hatósági bizonyítvány kiálli fásában D. Ármin, városi állatorvos, 2-od rendű alperes, aki a bizonyítvány alapjául szolgáló jelentést tette, D. Béla, városi jegyző, 3-ad rendű alperes, aki mint állategészségügyi előadó, a bizonyítványt fogalmazta, akinek ennélfogva mint állategészségi előadónak az állategészségügyi szabályokról és korlátozásokról tudomással kellett birni és K. Gyula, elnöki tanácsnok, mint helyettes polgármester, 4-ed rendű alperes, kinek mint az 1888. évi VII. t.-c. 125. §. értelmében elsőfokú állategészségügyi hatóságnak ugyanezekről a szabályokról szintén tudomással kellett birni. A járlatok és az arra vezetett egészségügyi záradék kiállításában pedig résztvettek: Sz. László, alkapitány 5-öd rendű alperes, mint a járlatok kezelője és N. József, városi állatorvos, 6-od rendű alperes, mint aki a Cegléd város 5'/. a. csatolt szabályrendelet 87. §. 6. pontja értelmében vasúti szállításoknál az állategészségügyi szemlét végezte. Meg kellett végül állapítani a 7-ed reno'ü alperes felelősségét is, mert az 1886. évi XXII. t.-c. 88. §. értelmében, ha a károsult az előljáró, vagy más tisztviselő vagyontalansága miatt kielégítést nem szerezhet, a kárt a község pénztára fedezi. Meg kellett végül állapítani a 8-ad rendű alperes felelősségét is, mert a vasúti üzletszabályzat 44. §. 2. pontja és a személypodgyász és áruszállitmányok kezelésére vonatkozó és köztudomásra hozott 21. számú utasítás IV. címének 2. cikke szerint a szállítás iránti megrendelés elfogadásával megbízott hivatalnoknak kötelessége, hogy meggyőződést szerezzen arról, hogy élő állatok szállítása a vele közölt állategészségügyi intézkedések alapján egyáltalában teljesithető-e, hogy a szállítást, beés kiviteli tilalmak nem akadályozzák-e és hogy szabad lesz-e az állatszállítmányt a rendeltetési állomáson kirakni és ha a szállítást ilyen tilalmak gátolnák, már a kocsi-megrendelést sem szabad elfogadnia. Minthogy pedig a ceglédi vasút állomáson az