A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [2. r.]

A JOG 147 állatszállítmányt felvevő F. Gyula vasúti hivatalnok tanuként vallomásában maga elismerte azt, hogy a megrendelés elfogadása idejében birtokában volt az "állategészségügyi értesítő, 1899. évi 368-dik száma és igy e szerint a szállítás elfogadása idejében közölve volt vele az osztrák kormány beviteli tilalma; minthogy ezek szerint közegének vétkes mulasztása következtében felperes károsodásának előidézésében 8-ad rendű alperes is részese volt ; ennélfogva felperes irányában a 8-ad rendű alperes is felelőséggel tartozik. Ami a kár összegét illeti, 1-ső rendű alperes maga beismeri, amit különben a per egyéb adatai is támogatnak, hogy a sertések vételára fejében 9,597 frt.-ot, vagyis 19,194 K-t felperestől felvett. Minthogy azonban keresete a) pontja alatt felperes e cimen csak 19,054 koronát számit fel, a kereset e pontja cimén 19,094 K vétetik számításba. Sem 1-ső rendű alperes, sem az ö perében a többi alperesek a felperes által e részben kínált főesküt el nem fogadván, sem vissza nem kínálván, ily módon bizonyítottnak veendő, hogy a sertések berakási költsége cimén felperes 1-ső rendű alperesnek (HJ K-t fizetett. A kereset c) pontja alatti összeg tehát szintén számításba vétetik. t>. rendű alperes az e részben felperes által kinált főesküt sem el nem fogadván, sem vissza nem kínálván, ily uton bizonyítva van, hogy a sertések állatorvosi megvizsgálásáért felperes 6. r. alperesnek 7 K. 10 fill. fizetett. A kereset d) pontja alatti összeg szintén számításba vétetik. N. Gyula tanúnak a S. E. 04. §. értelmében mérlegelt vallomása alapján és arra a szintén mérlegelt körülményre tekintettel, hogy a felszámítás nem tulmagas, a kir. törvényszék, bizonyítottnak fogadja el, hogy felperes a vasúti szállításhoz a sertések mellé kísérőt adott és hogy a kiséretadással felperesnek 120 K. költsége merült fel. A kereset e) pontja alatti összeg szintén számításba vétetik. Ugyancsak N. Gyula tanúnak a S. E. 64. §-a értelmében mérlegelt vallomása alapján, és arra való tekintettel, hogy a felszámítás nem tulmagas, bizonyítottnak vétetik, hogy a vételközben és az elkobzás után felperes utazásokat tett Ceglédre, és Abonyba, és hogy az utazás 60 kor., illetve 24 kor.-ba került. A kereset f) és h) pontja alatti összegek tehát szintén számításba vétetnek. C. Vencel tanú vallomásának és azoknak a körülményeknek, hogy felperes és tanú közötti sürgöny- és levélváltást a per adatai is támogatják és hogy a felszámítás nem tulmagas, a S. E. 64. §-a értelmében való mérlegelése után megállapítja a kir. törvényszék, hogy ugy a vétel körül, mint az elkobzás után felperes Prágában lakó testvérével folytatott sürgöny- és levélváltás 100 K.-ba került. S minthogy ezeknek a kiadásoknak szükségességét a fennforgó körülmények indokolták, a kereset i) pontja alatt számításba vett összeg felperes káraként elismertetett. Ellenben nem vétetett számításba a kereset c) pontja alatti 80 K., mert felperes keresetében maga beismerte, hogy ezt az összeget megrendelt, de fel nem használt vasúti kocsikért adta ki, ezt a nem szükséges kiadást tehát kárként felperes még I. r. alperessel szemben sincs jogosítva érvényesíteni, mivel ez a kiadás a kárt okozó^ cselekmény elmaradása esetén is fedezetlenül maradt volna és mivel eme'kiadás és a kárt okozó cselekmény között okozati összefüggés nincs. Nem vétetett számításba továbbá a kereset g) p. alatti 100 K sem, mert, hogy a számításhoz vett i) pont alatti 100 K.-n kivül sürgönyzés és levelezés után egyéb kiadása is merült fel, felperes a per során valószínűvé sem tette. Az előadott részletezés szerint számitásba vétetett összesen 19,425 K. és 10 f. melyből már felperes levonásba hozta a beszerzett iratok között lévő és a csehországi cs. és kir. helytartónak 1901. évi okt. hó 16-án 168,617. sz. a. kelt leirata szerint kegyelmi uton megtérült 14,430 K. 82 f. és igy felperes tényleges kára kitesz 4,994 K. és 28 f.-t. Ezek alapján alpereseket ebben az összegben, ennek törvényes késedelmi kamataiban, valamint a megtérült 14,430 K. 82 f. után a károsításból, vagyis 1899. évi dec. hó 18-tól a megtérítésig, melynek időpontját alperesek a 7,002/k/902. számú jkvben foglalt tárgyaláson nem fogadták, vagyis 1902. évi március 1-ig járó 5°o-os törvényes késedelmi kamataiban marasztalni és felperest leszállított keresetének ezenfelüli részével elutasítani kellett. Első sorban is egyedül 1. r. alperes azért marasztaltatott, mert az ő kötelezettsége a felperessel kötött szerződésen alapul, és igy felperessel szemben a felelősség feltétlenül, és elsősorban ót terheli. Másodsorban 2—6. r. és 8. rendű alperesek azért marasztaltattak, mert a hivatkozott törvények és rendeletek értelmében felperest ezen alperesek károsító cselekményeiből károsodás csak ugy éri, ha a megítélt követelését a vele szemben szerződéses viszonyban álló 1. r. alperessel szemben érvényesíteni nem tudná Egyetemlegesen pedig ezek az alperesek azért marasztaltattak mert mindazok, akik a kárt okozó cselekményben részesek, a bekövetkezett kárért egyetemlegesen felelősek. Harmadsorban % r. alperes azért marasztaltatott, mert az 1886. évi XXII. t.-c. 88 § szerint a község pénztára az elöljárók és tisztviselők által okozott kárért csak abban az esetben felelős, ha az elöljárók és tisztviselők vagyontalansága miatt azokkal szemben a kar nem érvényesíthető, és mert ilyen íeltételes marasztalást a bírói gyakorlat nem tekinti kizártnak. Ónként értetik, hogy a marasztalásnak ez a módja nem érinti az egyrészről 8-ad rendű alperes és másrészről 1—6-od, illetve 7-ed rendű alperesek között beállható azt az esetet, ha a felperes az 1. rendű alperes esetleges vgyontalansága következtében egész követeleset 8-ad rendű alperes ellen érvényesítené. Alpereseknek azt a kifogását, hogy nem felperes volt 'a vevő és a károsult fel, nem vette figyelembe a kir. törvényszék, mert a zárlatok tartalmával szemben ugy C. VV. és S. F. tanuk vallomásával, mint a beszerzett bűnügyi iratokkal bizonyítva van, hogy 1. r. alperestől a sertéseket felperes vette és árát ő fizette ki és hogy e szerint ő a károsult fél. 2—7. r. alperesnek az a kifogása, hogy a jelen pert fegyelmi eljárásnak keüett volna megelőzni, szintén nem alapos az UMMfc évi XXII. t.-c. 86. tj-a alapján és igy ez okból mellőzendő volt. A 6. r. alperes szabályszerű idéztetés dacára meg nem jelenvén, a prts. 112. §. értelmében a többi alperes védelméhez csatlakozottnak volt tekintendő. Felperes lényegileg pernyertes lévén, ugyanazért alperesek a prts. 251. §-a alapján az összes perköltségek viselésére is kötelezendők voltak. Az ügyvédi járandóságok megállapítása a prts. 251. §-án alapul. Az a körülmény, hogy 5. r. alperes a per folyamán elhalt, vele szemben a kereset elutasítását nem akadályozhatja, mert egyrészről a per a kereset beadása időpontjában létezett állapot szerint bírálandó el és mert másrészről az örökösök az ügyvédtől a megbízást vissza nem vették. (1874. évi XXXIV. t.-c. 439.) Az ítélet 5. rendű alperes jogutódainak, valamint tekintettel arra, hogy a bíróság tudomása szerint Cegléd város tiszliügyészi állásában időközben változás állott be, Cegléd város polgármesterének is kézbesítendő. A budapesti kir. Ítélőtábla (1903. november 24. 1.883 1903. p. sz. a.) következőleg itélt: D. Ármin II. rendű, D. Béla III. rendű és K. Gyula IV. rendű alperesek felebezéseit annyiban, amennyiben az elsőbiróságnak a birói illetékesség ellen emelt kifogások tárgvában 1900. évi július hó 23-án 6,420. sz. a. hozott végzése elíen irányult, hivatalból visszautasítja és az elsőbiróság valamennyi alperes részéről felebbezettnek vett ítéletének a felperes részbeni elutasítására vonatkozó nem felebbezett részét nem érinti, többi felebbezett részét pedig megváltoztatja, a felperest keresetével valamennyi alperessel szemben egészben elutasítja. Indokok: 1881 : LIX. t.-c. 52. §. szerint az elsőbiróságnak a per folyama alatt az itéletileg hozott csak azon végzései ellen kereshető orvoslás az ügy érdemében hozott ítélet ellen irányuló felebbezésben, melyek ellen a külön felfolyamodás ki van zárva, ezek közzé azonban az első bíróságnak a birói illetékesség ellen emelt kifogások tárgyában hozott végzése nem tartozik, mert az ilyen tárgyú végzések ellen az idézett törvénycikk 54. és 16. §. szerint külön felfolyamodásnak helye van, mely az 51. §. szerint a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt adandó be, — az első bíróságnak a birói illetékesség tárgyában az 190o. évi július hó 23-án 6,420. sz. a. hozott végzése azonban II., III. és IV. r. alperesnek az 1900. évi július hó 28., illetőleg 29-én kézbesittetvén, az ellen az 19( 3. évi május hó 19-én beadott felebbezéssel közbetett jogorvoslat nyilván elkésett s mint ilyen, az 1881. évi LIX. t.-c. 27. §. alapján hivatalból visszautasítandó. N. József V. r. és VI. r. alperesek az első bíróság ítélete ellen fellebezéssel nem éltek ugyan, minthogy azonban a peres kérdés a II. VII. r. alperesekre nézve csak egységesen dönthető el: ennélfogva az 1881. évi LIX. t.-c. 35. §. alapján a II., III., IV. és VII. r. alperesek által beadott felebbezés következtében, az első biróság ítéletének az alpereseket marasztaló része az V. és VI. r. alperesek részéről is felebbezettnek volt tekintendő. A per érdemében: A felperes azt a tényállást adja elő, hogy az I. rendű alperestől az 1899. évi december hó 6-án 25,960 kgr. sulyu 125 drb. sertést vett Csehországba leendő elszállítás végett és azok vételárát az alperesnek ki is fizette és hogy a sertések december 21-én, illetőleg 22-én Csehországba, a rendeltetési helyre megérkezvén, ott elkoboztattak, mert a sertés-zárlatra vonatkozó intézkedések megsértésével vitettek be Ausztriába s az elkobzott állatok árverésen eladatván, az ott befolyt vételárat kegyelem utján csak részben kapta vissza és eme tényállás alapján kártérítés cimén követelheti a visszakapott és az I. r. alperesnek kifizetett vételár közötti különbözetet s ezenfelül az alpereseket a keresetében b—i alatt felszámított kiadásainak a megtérítésére is kéri kötelezni. Ezen tényállás mellett a felperes keresetét az elsőrendű alperes ellenében arra a jogalapra fekteti, hogy a nevezett alperes a B- . alatt csatolt községi bizonyitványnyal és a sertések elszállításához szükséges járlatok beszerzésével azt a tévhitet keltette benne, hogy a sertéseknek Csehországba való elszállítását semmiféle tilalom nem gátolja, másrészt, hogy az L r. alperes az A" . a. csatolt nyilatkozatban kifejezetten jótállást vállalt az iránt, hogy a megvett sertések szabad vásárra akadály nélkül szállíthatók, és külön is kötelezte magát a felperes ama kárának megtérítésére amit a sertéseknek esetleges elkobozása által szenvedne. A perhez 6-/. a. csatolt, és a m. kir. földmivelésügyi misztérium által 99,349/99. sz. a. kelt ^állategészségügyi értesítőből> és annak mellékletéből megállapítható, hogy a felperes által megvett sertések átszállítása és Csehországba való megérkezése idejében sertésvész uralgása miatt sertéseknek Ceglédről Ausztriába való szállítása tilos volt, és a beszerzett iratokból az is megállapítható, hogy ezt a zárlatot az osztrák hatóságok csak 1899. évi december 23-án oldották fel. és emellett a felperes válasziratában kifejezetten beismeri, hogy erről a tilalomról neki a megvett sertések átszállítása idejében tudomása volt. A beszerzett iratok szerint a szállított sertések abból az okból koboztattak el, és azok árverési vételára azért mondatott ki elveszettnek, mert azok Ausztriába a fennállott tilalom ellenére vitettek be. A felperes ezek szerint kárát tudatosan elkövetett törvényellenes cselekmény elkövetése által annak megtorlásaként szenvedvén, kárának megtérítését az