A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [2. r.]

260 A JOG de ezek egyúttal a tszéki elnöknek amugyis korlátlan hatalmának ujabb kibővítését követelik. Midőn LiXrnod tanár azzal érvelt, hogy minden szakma szakemberre bizandó, — Jolly visszavágott, hogy akkor számos intézménynek lerombolása válnék szükségessé,— igy pl.a képviselőháznak is, melynek helyébe specialiasták volnának teendők. Végül a francia jogászvilág legjelesebbjei kijelentették, hogy a jury eltörlése esetén a hivatalos magistratura nem volna képes azt helyettesíteni, mert nem birna ugyanazon kifogástalan és döntő tekintélylyel és népszerűséggel. Ha a jury eltöröltetni találna, teendői, - mint a legnagyobb erkölcsi tekintélytől származók, mely a bün és a bűnös felett itél és azokat megbélyegzi, — többféle intézmény közt volnának megosztandók, első sorban a sajtóra is átszállnának, mely azonban nem volna képes az esküdtszéket sikeresen helyettesíteni. Cruppi indítványa szavazás nélkül elvettetett. Sajátságos azonban, hogy azon nagy fogyatkozásokról, melyeket ő a francia jogszolgáltatásban észlelt és nyilvánosságra hozott,— e vitaalkalmával említés nem tétetett. Indítványával éppen e nagy hiányokat akarta orvosolni, melyek ajuryvel szemben fennálló elégedetlenséget ugy Franciaországban, mint mindazon országokban (Olaszhon, Görögország és Németország) szülik, amelyekben az francia mintára szerveztetett. Franciaországban éppúgy,mint Némethonban nagy ellenségeskedést tapasztalunk a hivatalos magistratura és a vádhatóságok részéről. E tényezők rendkívüli hatalommal birnak a vád monopolisálása folytán, mely sehol sem szerveztetett oly nagy következetességgel. E hatalom kevésbbé van áthatva a törvényesség, mint a célszerűség és politika érzületétől; saját körében keresi az üresedésbe jutott felsőbb birói állások jeiöltjeit és befolyása alatt tartja őket az igazságügyi kormányzat közbenjárásával az ellenőrzés és előléptetések által. Érthető, hogy a vádhatóság hagyományos rosszakarattal viseltetik a jury-vel szemben, annak behozatalától kezdve. Féltékeny lévén annak függetlenségére, illetékességének határait a minimumra törekszik megszorítani és elvonja tőle a lehetőséget, hogy az igazságszolgáltatásban bölcsen és erélyesen közreműködhessék. De a jury szervezete Cruppi szerint magában véve is céltévesztett, mert ez nem áll egyetlen egy esküdttanácsból, de hivatásos bírák tanácsából is, habár e kettő teljesen független egymástól. És éppen ez utóbbi, éppúgy mint a vádhatóság rosszakarattal van eltelve a jury iránt. Hozzájárul, hogy Franciaországban a büntetőjog és eljárás tanulmányozása teljesen elhanyagolt és e tudományág még a jogtudorság elnyerését célzó vizsgák tárgyát sem képezi. A francia bíróságok főfigyelmüket kiváltkép a polgári jogra fordítják ; az esküdtbíróság személyzete ideiglenesén működik; elnökét az igazságügyér egy évre nevezi ki a polgári birák sorából, kik részére ezen kinevezés az előléptetés felé vezet. Az ügyész a felebbviteli törvényszéki főügyészhelyettesek közül lesz kirendelve, kik a polgári ügyekben adnak jogvéleményt; a bíróság tagjai az elsőfolyamodásu bíróság tagjainak sorából lesznek kiszemelve, kiknek főműködése hasonlóképp polgári ügyek elintézésére irányul, mig a bűnügyek oly gyorsasággal lesznek felülvizsgálva, hogy 100 ügy is elintéződik egy nap alatt. Az ily eljárás bizonyára nem tekinthető jó iskolának. A hivatalos magistratura az esküdtszéki tárgyalásoknál nem rendelkezik hatáskörrel ; ellensége ezenfelül a jurynak, ami őt a szükséges tárgyilagoss gLÓI megfosztja. Elég utalni a törvény által előre nem látott kihallgatásra, (interrogatoire) melynek az elnök a vádlottat aláveti és mely erkölcsi torturává fejlődik a terheltre nézve, a birói részrehajthatlanság és méltányosság rovására. Az ily kihallgatás a vádlottat az esküdt a biró szemében ártatlan áldozatává avatja. A helyzet még komolyabb azáltal, hogy az esküdtek tanácsa is épp oly rosszul van szervezve. Az esküdtek nem vesznek részt a nyomozásban (l'instruction de l affaire); tárgy alás közben nem intézhetnek kérdést a tanuk és szakértőkhöz és nem folyhatnak be az elébök terjesztendő kérdések szövegezésébe. Bár nem de jure, de tényleg mégis meg vannak fosztva a lehetőségtől, valamely jogi vagy ténykérdést a törvényszék utján felvilágosittatni. Nem vehetnek részt határozott alakban az eljárásban és a hozzájuk intézendő kérdések feletti vitában ; a jury elnökesem választható meg általuk, ezen tisztet az első kisorsolt esküdt kénytelen betölteni, aki elég gyakran nincs a helyzet magaslatán. A hibák betetőzéséül, a két, ugyanazon célra : az ügy kiderítésére törekvő tanács kölcsönös érintkezése a törvény által tiltva van, — azon téves elv folyományaképpen, hogy a tény és jogkérdés elkülönítendő, holott csupán a vétkesség és az alkalmazandó büntetés kérdésének elkülönítése forog szóban. Az angol eljárás ez utóbbi elvet érvényesiti és az angol birák <charges»-eik (rcsumé) alkalmával részletesen kifejtik az ügynek jogi körülményeit. És ez nem is lehet másképp, mert Franciaországban is az esküdtek elé terjesztett kérdések hivatkozással vannak a büntetőtörvényre és ezért jogászilag is lesznek megfogalmazva. Ennek dacára az elnök nem. adhat resumét, ezen nélkülözhetlen correktivumot, mely rendszerbe foglalja a nyomozás eredményét ; és meg van fosztva^a jogtól, azon jogi körülményeket kideríteni, melyek a jury ítélete alá bocsátott bűntényekre vonatkoznak; még működésük természetéről sem világosithatja fel őket, — ezt is az esküdtek csupán egy nyomtatott utasításból tudják meg. Ugy lát- | szik, hogy minden megtörtént a jury teljes desorganisatiójára é^ I ítélkezésének véletlenné való alakítására, mely csupán érzéseken és esélyeken, nem pedig az ügy komoly tanulmányozásán alapul. Hogy mindezen hibák nem tartoznak a jury természetéhez, azt mutatja az orosz bűnvádi eljárás 1864-ről, mely bizonyos mértékben a francia jury typusához alkalmazkodik, de egyben figyelembe veszi az angol jury szervezetét és annak német módosításait és az orosz juryt teljesen független és az igazság követelményének megfelelő intézménynyc avatja. r. /. (Folytatása követk.l Vegyesek. Egy kis lecke. Kongresszusok alkalmával a mivelt nyugaton, általánosan bevett szokás szerint — a szaksajtó képviselőire különös gondot fordítanak és őket a rendezők nehéz hivatásuk teljesitésében lehetőleg támogatják. Mert jól tudják azt, hogy a szaksajtó tudósításai lényegesen eltérők a napi sajtó felületes és egyoldalú riportjaitól, tehát hézagpótlók. Nem ugy nálunk! Sem a múltkori, sem a mostani kongresszus méltóságos és kevésbbé méltóságos rendezőinek nem jutott eszükbe, hogy a szaksajtóval szemben a legprimitívebb figyelmet tanúsítsák, néki akárcsak meghívót is a tanácskozásokr a rendelkezésére bocsássanak. Es igy történt, hogy a szaksajtó a kongresszusokon egyáltalán képviselve nem is volt — bizonyára nagy csudálkozására a más milieuból ide érkezett és ellenkező tapasztalattal 1 író jogász vendégeknek. Ami a múltkori kongresszus alkalmával még kellemetlen véletlennek volt elfoglalható és a rendezők ügyetlenségére lehetett visszavezethető — ezért pedig részünkről megrovásban nem részesült, — az most már rendszer és szándékosság jellegével bir, mely részünkről további kíméletre nem számithat. Ezen rendező urak oly ügyesen tudják énjüket előtérbe tolni és annyiszor veszik igénybe a szaksajtó szolgálatait, amidőn saját dicsőítésükre kínálkozik az alkalom, — hogy most, midőn nem saját reklámjukról van szó, — a szaksajtóval minden nexust megszüntetnek és még létezésérő! sem vesznek tudomást. Ezt jó lesz jövőre megjegyezni és a kölcsönt kellően visszaadni. Szóvá tettük ezen, talán kicsinyesnek látszó dolgot, hogy olvasóink előtt magyarázatát adjuk azon — első pillanatra különösnek tetsző jelenségnek, hogy tudósításaink a kongresszusról nélkülözik az eredetiséget, közvetlenséget és csak a napilapok közleményeinek reproductiói. Mi mást akartunk — plein-air képekkel szerettük volna szolgálni és a megjelent tudósokat olvasóinknak személyes érintkezésünk tükrében bemutatni — de persze nem számítottunk rendezőink balkáni nivóju nembánomságára. Látszik, hogy nem mindig adja a gondviselés a hivatalhoz a hozzávaló eszet is ! . . . A budapesti állami rendőrség 1904-ben. Vettük a főkapitánynak múltévről s óló jelentését. Tárgyhalmaz miatt annak érdemleges elhirálását későbbre kell halasztanunk, most csak anynyit jegyzünk meg, hogy a visszonyok az előző év óta vajmi keveset változtak. A főkapitány panaszkodik a rendőri létszám elégtelen voltáról, — de bizony nem panaszkodnak a betörők és tolvajok, akiknek most Budapesten aranykoruk van, sőt amint mondják, már azon tönk a fejüket, hogy az egész rendőrséget — főkapitányostól elemeljék. Nem is volna nagy kár értük ! Soha fölöslegesebb, soha költségesebb intézmény nem létezett a polgárok közbiztonságának megóvására, mint éppen főv. rendőrségünk. Sherlock Holmes módszerét és viselt dolgait itt még hírből sem ismerik Valóban idillikus állapot, — ha mindez a polgárság bőrére nem menne! Birói döntés — a kapupénzről. Egy bécsi házmester bepörölte a ház egyik lakóját három korona és hatvan fillérért, mert tizennyolcszor kaput nyitott neki. A bepanaszolt ember azt állította, hogy a kapupénz önkéntes ajándék, s ezért a követelés jogtalan. Elmondta, hogy rendesen adott a házmesternek tiz fillért, csak azóta nem ad, a mikor egyszer husz fillért követeit a kapu nyitásáért. A bíróság elutasította a házmestert a keresetével, s az elutasítást igy okolta meg: - A polgári törvénykönyv 1,090. §-a kötelezi a bérbeadót, hogy a lakást használható állapotban tartsa s a bérlőt ne zavarja a használásában. A lakás használhatóságának természetes föltétele, hogy mindenkor hozzáférhető legyen, s elképzelhetetlen, hogy a bérbeadónak joga lenne meghatározni, hogy mikor lehessen a lakásba bejutni. Ha tehát a háztulajdonos, a helyi szokáshoz alkalmazkodva, tiz órakor bezárja a kaput, akkor az idézett törvény szerint, tartozik gondoskodni róla, hogy valamely megbízott személy a tiz óra után hazajövő lakosnak kinyissa a kaput. Hogy ezért a munkáért a házmester támaszthat-e anyagi követelést a ház tulajdonosával szemben, annak eldöntése nem tartozik ennek a pörnek a keretébe, a bérlővel szemben azonban semmi követelni valója nincsen a házmesternek, mert a bérlő és a házmester semmiféle fizetési viszonyban nincsenek egymással. Azon lelkész, aki a templom oldalfülkéjében hullát teríttetett és annak otthagyása által a templom levegőjét megfertőztette, az 1876. évi XIV. t.-c. 108. §-a alapján csak akkor büntethető, ha az esetleg elrendelt közegészségi intézkedéseknek nem tesz eleget. (A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 4 746 sz határozata.) vf* TJÜWM^O WYOVOÁJ* BUOAPE8TE*