A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [2. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 37. számához. Budapest, 1905. szeptember 10. Köztörvényi ügyekben. Abból a körülményből, hogy a felek között állítólag alperes a felperes keresetének megindításáig semmi joglépést nem tett. a megállapított s a felperes által el nem fogadott 2,000 K. vételárt az alperes a felperes javára birói letétbe nem helyezte, sőt a fentiek szerint a felperes jutalékának megszerzése iránt ujabb ajanlatot tett: az a következtetés vonható le, hogy a peres felek között a felperes jutalékának megvétele tárgyában csupán alkudozások folytak s hogy ennélfogva közöttük a végleges adásvételi szerződés létre nem jött. A szolnoki kir. törvényszék (1903. évi november hó 14-én 18,207. P. sz. alatt) N. B. S. S. ügyéd által képviselt Cs. T. férj. K. M. felperesnek, dr. K. S. ügyvéd által képviselt Cs. E. férj. V. J. alperes ellen, vagyonközösség megszüntetése és jár. iránti ügyében ítélt: Felperes keresetével elutasitattik. A viszontkeresetnek hely adatik és köteles felperes 15 nap alatt tűrni, hogy a kunhegyesi 927. sz. tkjvben A I. 933. hrsz. a. felvett ingatlanból B. 8. szerint Cs. T. illetőségére a tulajdonjog alperes javára vétel cimén végrehajtás utján bekebeleztessék abban az esetben, ha alperes a 9,000 K. vételárt felperesnek kifizeti, vagy a mennyiben a kifizetést felperes el nem fogadná, ugyancsak azt az összeget birói letétbe helyezi. Indokok: Felperes mint a kunhegyesi 927. sz. tjkvben foglalt A. I. 933. hrsz. ingatlannak 1 -rad részében tkv. tulajdonos, kérte a vagyonközösségnek birói árverésen leendő eladás folytán való megszüntetését. Alperes azt adván elő, hogy ő a kérdéses ingatlanból a felperest illleto i/j-ad részt 1902. nov. 27-én 2,000 K. vételárért megvette, azonban felperes a vételár felvételét megtagadta s a már megkötött szerződéstől egyhangúlag elállott. Kérte a kereset elutasítását, egyszersmint viszontkeresetbe helyezte tnlajdonjogának a megítélését. Minthogy S. V. J. özv. K. L.-né, K. J. M. S.-né, P. A., D. L., A. L. tanuk egybevetett vallomása alapján bizonyítást nyert, hogy alperes a kunhegyesi 927. sz. tjkvben A I. 933. kvsz. a. felvett ingatlanból Sz. T. megillető V3-ad részt, 19(12. évi november 27-én 2,000 kor. vételárért megvette, illetve | hogy ugyanazt az ingatlan részt felperes eladta alperesnek, minthogy ezek szerint felperest a kereseti ingatlanból tulajdonjoggal mi sem illeti meg, hanem az egész ingatlan alperesnek képezi részint telekkönyvi, részint telekkönyvön kivüli tulajdonát; mindezeknél fogva felperest kereseti kérelmével elutasítani, ellenben alperes visszontkeresetének helyt adni kellett; mindazonáltal a mellett a feltétel mellett, hogy alperes végrehajtás kérése előtt tartozik a 2000 K. vételárt felperesnek kifizetni és ha felperes a fizetés elfogadását megtagadná, tartozik ugyanezt az összeget birói letétbe helyezni. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. június 7-én 3,948. P. sz. a.) íteletet hozott: A kir. ítélőtábla az első bíróság felebbezett ítéletét megváltoztatja, az alperest viszonkeresetével elutasítja, a felperes keresetének helyt ad és alperest annak eltűrésére kötelezi, hogy a peres felek között a kunhegyesi 928. sz. tjkvben A I. 933 hr. 472. sz. alatt foglalt házasudvarra nézve fennálló vagyonközösség birói árverezés utján megszüntettessék s a befolyandó vételár a peres felek között tulajdonjoguk arányában felosztassék és a peres feleket kölcsönösen feljogosítja arra, hogy a jelen ítélet alapján s annak jogerőre emelkedése után az árverés elrendeléséi közvetlenül az illetékes telekkönyvi hatóságnál kérhessék. Indokok: A tanuként kihallgatott S. V. I. alperesnek a férje és megbízottja vallomásában maga azt adta elő, hogy midőn a C. alatti 1903. évi február 12-én postára adott felszólító levél vétele után a felperes ügyvédénél megjelent, utóbbinak az alperes megbízásából azt az ajánlatot tette, hogy az ingatlant megbecsülteti s abból a felperest kifizeti, a mely ajánlatot azonban a felperes ügyvéde el nem fogadta. Ebből, valamint abból a körülményből, hogy a felek között ezt megelőzőleg, állítólag 1902. november 26-án létrejött vételi szerződés érvényesítése iránt az alperes a felperes jelen keresetének megindításáig semmi joglépést nem tett, a megállapított s a felperes által el nem fogadott 2,000 K. vételárt az alperes a felperes javára birói letétbe nem helyezte, sőt a fentiek szerint a felperes jutalékának megszerzése iránt ujabb ajánlatot tett: az a következtetés vonható le, hogy a peres felek között a felperes jutalékának megvétele tárgyában csupán alkudozások folytak s hogy ennélfogva közöttük 1902. évi november 20-án a végleges adás-vételi szerződés létre nem jött. Nem bizonyítja ezt a többi kihallgatott tanuk vallomása sem. a kik az állítólagos szerződés megkötésénél jelen sem voltak s csupán a felperes nyilatkozatairól tesznek tanúságot. A házzal ellátott beltelek a természetben rendszerint meg nem osztható, s az alperes nem tagadta elleniratában a felperesnek a kereseti ingatlanra nézve tett ily tartalmú állítását, minélfogva az alperesnek ide vonatkozóan a víszonválaszban felhozott az az ellenkező állítása, hogy a kereseti házas udvar a peresfelek között a természetben a tulajdoni arány szerint igazságosan felosztható volna, annál kevésbé jöhet figyelembe: mert az alperes megfelelő felosztási tervet be sem mutatott, ezek szerint a peres felek között a kereseti ingatlanra nézve az A. alatti tkvi kivonat szerint fennálló vagyonközösség, a melynek fenntartására egyikük sem kötefezhetö, helyesen és igazságosan csak a kért birói árverés utján szüntethető meg. Ennek pedig nem szolgálhat akadályul az, hogy az ingatlanra E. 4. r. sz. a V. E. javára a holtig tartó haszonélvezeti jog be van kebelezve, mert nevezett a B. alatti anyakönyvi kivonat szerint 1902. évi december hó 26-án elhalálozott. A felhozott indokokból az első bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest viszontkeresetével elutasítani s a felperes keresetének helyt adni kellett. A m. kir. Kúria (1905. június 2-án 7,421. sz. alatt) következő Ítéletet liozott: A másodbiróság ítélete a benne felhozott indokok alapján helybenhagyatik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes tudta, miszerint a sertések általa csak abban az esetben szállíthatók, ha a kiviteli tilalom megszűnéséről szóló m. kir. minisztériumi hivatalos értesítés Prágába a helytartósághoz megérkezik, felperesnek tehát a hivatalos értesítés megérkezése előtt semmiesetre nem volt szabad a sertéseket Csehországba szállítani, s amikor ezt felperes mégis megtette, jobbtudomása ellenére, a kereskedői gondosság mellőzésével oly mulasztást követett el, melynek következtében a sertések elkobzásából származott kárának megtérítését alperesektől annál kevésbbé követelheti, mivel a felhozottakból önként folyik, hogy a jelen esetben felperes megtévesztéséről szó sem lehet. A kecskeméti kir. tszék (1903. évi április hó 27. napján 7,002/1902. sz. k. psz. a.) ll'eiss Ödön dr. ügyvéd által képviselt C. Vilmos felperesnek, Szánté Mihály dr. ügyvéd által képviselt Cs. Zsigmond elsőrendű alperes és tsai ellen 19,605 kor. 10 fill. tőke és jár. iránt indított perében a következő ítéletet hozta: A kir. tszék mint kereskedelmi bíróság elsősorban 1-sö rendű alperest kizárólag — másodsorban — amennyiben I. rendű alperessel szemben kielégítés nem szerezhető, 2-od, 3-ad, 4-ed, 5-öd, 6-od és 8-ad rendű alpereseket egyetemlegesen, és harmadsorban, amennyiben 1-ső, 2-od, 3-ad, 4-ed, 5-öd, 6-od és 8-ad rendű alperesekkel szemben kielégítés nem szerezhető, 7-ed rendű alperest végrehajtás terhe mellett kötelezi arra, hogy felperes részére 4,1(94 kor. 28 fill. tőke, ezután 1899. évi december 18-tól járó 5°/0-os kamatait, továbbá 14,430 kor. 82 fill. tőke után 1899. évi december hó 18-tól, 1902. évi márc l-ig járó 5°(0-os kamatokat és 700 kor. perköltséget 15 nap alatt megfizessenek, s felperest leszállított keresetének ezenfelüli részével elutasítja. Indokok: Az 1-ső rendű alperes beismerésével, az általa valódiságára nézve nem kifogásolt G. alatti okirat tartalmával, továbbá a kihallgatott N. Gyula, Cs. Ignác, K. Adolf, Z. András tanuknak a S. E. 64. §. értelmében mérlegelt egymást kiegészítő vallomásával bizonyítva van, hogy felperes az 1-ső rendű alperestől Cegléden 1899. évi december hó 18-án 128 drb. 25,960 kg. sulyu kövér sertést vett. A H), I), K), L) alatt csatolt fuvarlevelekkel ki van mutatva, hogy felperes a ceglédi vasúti állomáson ezek közül 108 darabot C. Vencel nevére Prágába, 20 darabot K. Ignác nevére Kladnóba (mindkettő Csehországban) még a vétel napján feladott. Beszerzett iratokból pedig kitűnik, hogy a Kladnóba 1899. évi december hó 21-én és Prágába 1899 évi december 22-én megérkezett sertések elkoboztattak, nvilvános árverésen eladattak és az ezekért befolyt 2,624 kor. 40 fill. és 15,150 kor. összesen tehát 17.774 kor. 40 fill. árverési vételár a prágai cs. kir. országos tszéknek mint büntetőbíróságnak 1900, évi április 27-én N. s. I. 14,1900. 1. és 1900. évi augusztus 8-án V. r. 3,760 1899, 24. sz. a. és a csehországi cs. kir. fotszéknek 1900. évi július 17-én D. 150/1900/3. sz. a. kelt ítéletével elveszettnek mondotta ki abból az okból, mert az osztrák cs. kir. belügyminiszternek 1899. évi december hó 4-én 39,187. sz. rendeletével közzétett és sertéseknek Cegléd városából való behozatalára vonatkozó tilalma csupán a cs. és kir. belügyminiszternek 1899. évi december hó 23-án 43,039. sz. a. kelt hirdetményével lett feloldva és így a szállítás idejében, vagyis 1899. évi december hó 18-án a behozatali tilalom még fennállott. A sertések elkobzásá-