A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [2. r.]

A JOG 259 kongressus kebeléből kiküldendő bizottság által, a letartóztatás1 intézetek higiénikus üzeméről s ez is az egész civilizált emberiség közkincsévé tétessék. Mondassék ki elvként, hogy a modern fegyintézet a gümó's letartóztatottak korai isolálására s a betegek helyes kezelésére alkalmas külön osztálylyal látandó el. A negyedik szakosztályban Balogh Jenő dr. egyetemi tanár azzal a kérdéssel foglalkozott, mi történjék az elitéltek gyermekeivel. Azt ajánlja, hogy erről az állam gondoskodjék. A javaslatot hevesen támadták és végül abban állapodtak meg, hogy az elitéltek gyermekeiről társadalmi uton próbáljanak gondoskodni. Wlassics Gyula dr. a nemzetközi börtönügyi kongresszus nyilvános ülésén «Ilazánk és a büntetőjog fejlődése* címmel francia nyelven tartott előadást. A büntetőjog történelmi fejlődésének ismertetése kapcsán kimutatta, hogy a mi törvényhozásunk sürü halálbüntetést tartalmazó törvényeivel nem állt hátrább az európai jogfejlődésben. A magyar trvk. szerzőjéről, Csemegiróí nagy elismeréssel nyilatkozik, de a sok hiány között utal a sokféle szabadságbüntetési nemre, ami szerfölött bonyolulttá teszi a büntetés végrehajtását. Szerinte e hiányokat a törvény szerkesztése idején el lehetett volna kerülni. Előadása végén arra hivja fel a figyelmet, hogy az uj eszmék erős légáramlatától ne féljünk, mert az emberiség minden nagy haladása a képzelt lehetetlenségek megvalósulása. A nagyobbára jogászközönség, az előadást nagy tetszéssel fogadta. Szept. 5. Tarnay János küriai biró volt a nemzetközi börtönügyi kongresszus első szakosztályának előadója, Értekezésének célja annak megállapitása volt, hogy a pénzbüntetés, mily büntetendő cselekményekre nyerjen alkalmazást és a pénzbüntetés végrehajtásánál milyen elvek legyenek irányadók ? A szakosztály hozzájárult ahhoz, hogy mindazon büntetendő cselekményekben, melyek kapzsiságból követtetnek el, hatalmaztassék föl a biró a büntetőtörvénykönyv általános részében, hogy pénzbüntetést mondhasson ki. Ez a pénzbüntetés fogházra át nem változtatható. A második szakosztályban ínkey Ferenc jagakadémiai tanár referált arról a kérdésről, hogy vizsgálati foglyokat lehet-e munkára kényszeríteni ? A szakosztály általában tagadólag oldotta meg a kérdést. Kimondotta azonban azt, hogy a mennyiben a vizsgálati fogoly önként vállalkozik a munkára, e körülmény a vizsgálati fogság beszámításánál a biró által figyelembe veendő. Ugyané szakosztály tárgyalta azt a hazánkra nézve elsőrendű fontosságú kérdést, hogy az elitéltek földmivelési vagy más közmunkára mily feltételek mellett alkalmazhatók, Előadó Vámbéry Rusztem dr. törvényszéki albiró volt. A szakosztály elfogadta az előadó javaslatait, melyek szerint az egy évet meghaladó időre elitéltek, kik legalább hat hónapot magánzárkában töltöttek, fölmivclő munkával az esetben foglalkoztatandók, ha előzőleg is a földművelő osztályhoz tartoztak és jómagaviseletük javulásra enged következtetni. Elhatározták ezenfelül, hogy egyéb közmunkákkal, mint talajjavítás, ut-és csatornaépítés, vizszabályozás, oly elitéltek foglalkoztattassanak, kik előéletük szerint javíthatatlanoknak látszanak, föltéve, a közérdek követeli e munkák elvégzését és szabad munkás méltányos bér mellett nem kapható. A határozathozatalt igen élénk vita előzte meg, melyben az előadó többszöri felszólalásán kivüj Skouzes görög belügyminiszter, Minkoff bolgár koronaügyész, Sovin Lagnessc Graincr francia belügyminiszteri kiküldöttek vettek részt. A harmadik szakosztály nem tárgyalt. A negyedik szakosztályon Lukács Adoll kolozsvári egyetemi tanár előadását Bernolák Nándor olvasta fel. A szakosztály határozata szerint külön megfigyelő-intézetek állitandók fel a bűntettesek és erkölcsileg elhagyott gyermekek részére. A felállítandó intézetek mintájául a szakosztály a Russel által alapított praeventiv-iskolákat ajánlja. Irodalom. A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. Y Folytatás.*) A mozgalom azonban egyre tartott és az igazságügyminiszter kénytelen volt ]8í)5. vége felé a birodalmi tanács elé sürgősen egy novellát terjeszteni, mely magában foglalta az igazságügyi kérdések egész sorát. Indítványozta a felebbezési jog behozatalát, a Schöffenek illetékességének kiterjesztését a Landgericht hatáskörének rovására, mely utóbbi is a jury intézményénél többet ér. Más reformok is voltak tervbe véve. A Reichstagben nem a jogászok, hanem a laikus elemek támadták meg a novellát az élet kíméletlen logikájával. Rámutattak, hogy e mozgalmat nem értették meg. A nép elégedetlen, de nem azért, mert a laikus elem az igazságszolgáltatás részese és még kevésbbé a nagy népszerűségnek örvendő jury intézményének okából. Az elégedetlenséget szülik a specialisták tribunáljai : a Land-Gerichtek, melyek a nép közreműködése nélkül Ítélkeznek. A népben meggyökerezett az a hit, hogy ezen törvényszékek ártatlanokat is vád alá helyeznek. Hason eredményeket szülne, — a vizsgálatnak hiányos szervezete folytán, — a rendőri nyomozás is, mely hivatva volna a Landgericht hatáskörébe tartozó bűnügyekben eddig gyakorolt vizsgálóbírói működésnek helyébe lépni. A novella egész irodalmat szült és a legtöbb író a jury *) Előző közlemény a 36-dik számban. mellett foglalt állást. Az Amtsrichterek, kik a Schöffenbiróságban elnököltek, részletesen elmondták, hogy mily fokig terjed nagy befyolyásuk a Schöffenekre. Koehne biró nyíltan kijelentette, hogy a jury nagy népszerűségnek örvend és hogy ellenségének csak a tudós hivatalnokosztály (das gelehrte Beamtenthum) tekinthető. Ily körülmények közt a birodalmi igazságügyminisztérium (Reichs-Justizamt) uj bizottságot küldött ki a bűnvádi eljárás reformjának kidolgozására és elébe 21 kérdést terjesztett, köztük számos kérdést a juryt illetőleg. Az utolsó 2—3 év német irodalma bizonyos izgatottságról tesz tanúságot, mely a közönségnek az igazságszolgáltatással szemben fennálló visszonya tekintetében fennáll. A politikai szenvedélyek ugylátszik tulizgatottak és eredménye ennek az igazságszolgáltatásnak és szervezetének kedvezőtlen megbecsülése. így Wahl lelkész egyik munkájában a német igazságszolgáltatásról azt irja, hogy az nem egyéb, mint egy <ungeheuerliche, himmelschreiende Klassenjustiz>. Lippe Tivadar a psychologia tanára annak kijelentéséig jut, hogy a -birák vesztegethetlensége (l'incorruptibilité) nem egyéb legendánál>. Ridiger tanár a porosz képviselőházban philippikát tartott a jogászok ellen, kiknek prestige-e rohamosan hanyatlik. Flottan Lajos egy röpiratában említést tesz a különféle befolyásolásról, melyet a hatóságok és a ; sajtó a vizsgálóbirák és törvényszékekre gyakorolnak, és ezek ítélkezését ily módon megzavarják. Egy névtelen iró (Aulus Agerius és Numidius Negidius) leírja a domináló és veszedelmes befolyást, melyet a vádhatóság az igazságszolgáltatásra gyakorol; innét lesznek kinevezve a birák az üresedésben álló helyekre és a bíróságoktól itt oly rendkívüli dolgok lesznek követelve, melyeket ezek nem képesek végrehajtani. Az anyagot az igazságszolgáltatásnak ekképeni megbirálására a sajtó szolgáltatja, mely azonban ugylátszik nem mindig ment a politikai tendentiától. De a szakjogászok sem maradnak tétlenül. A Deutsche Juristen-Zeitung egy egész cikksorozatot közöl Ste/iglein, Hamm, Samter és mások tollából. Utóbbi kiemeli, hogy a tapasztalat sehogy sem igazolta a Schöffengerichtek fölényét a jury fölött, kiváltkép nem a bonyolódott esetekben és ez okból akisérlet, mely a jury és a birák egyesítését célozza, veszedelemmel járna. Világos ezekből, hogy a Schöffenek kérdése bensőleg is szorosan összefügg a német bűnvádi eljárással, tehát lokális kérdés erős politikai színezettel és hogy ez okból az nem képezheti egy nemzetközi kongresszus tárgyát, mely természetszerűleg illetéktelen a lokális feltételek dolgában. Szerző, ugv vélekedik, hogy a jury szervezetében nem konstatálhatok a fentiekbői folyólag hiányok. Komolyan csak az a következtetés vonható le, hogy Németországban a jogászok elméleti, vagyis inkább sholastikus elvekből folyólag, nagy ellenségeskedéssel viseltetnek a jury iránt, annak behozatalától kezdve, ami természetesen ezen intézmény működését megbénítja. A «jogászok> csak azért adnak előnyt a Schöffen-intézménynek, mert ez nagyobb tért enged a jogászok befolyásának és a népelemet közvetlenül aláveti a jogászoknak. Nem ingatja meg ebbeli nézetüket az a tény sem, hogy a bírói tapasztalat semmiféle biztonságot nem nyújt a siker tekintetében. Sem Francia-, sem Olasz- vagy Németországban, sem Svájcban e mozgalom sikerre nem vezetett. Minden erre célzó indítvány ezen országokban visszautasításban részesült. Olaszországban egy külön bizottság volt kiküldve egy uj bűnvádi eljárás kidolgozására, melyben Pessina jeles jogász kisérletkép ajánlotta a Schöffen-biróság behozatalát a jury helyébe. Állott volna ezen biroság szerinte 4 hivatásos bíróból és 8 népbiróból, ugyanazon tanácsban. Indokolásul felhozza, hogy az esküdteket a nép lelkiismerete saját képviselőinek tekinti, holott ők a népnek csak csekélyebb értékű, kevésbbé müveit részét képviselik, mely nem szokta meg az igazság és igazságtalanság közti megkülönböztetést. Szükséges tehát avégből, hogy a nép minden osztálya képviselve legyen, a jogászokat az esküdtekkel kibékíteni. — Lucchinl e felfogást éles kritika alá vonta és az ily egyesülésnek elébe tette a jury teljes eltörlését. — A bizottság el is vetette ezen indítványt és a jurynek mai alakjában való fentartása mellett döntött. Analóg indítvány tétetett Zürich kantonban (3 hivatalos biró és 6 esküdt egytanácsban), — azonban ez szintén visszautasittatott és a jury megtartatott. Tessln kanton példája, ahol a nép ugy a bírákat, mint az esküdteket választja, — alig vehető komoly megfontolás alá. Ugyané mozgalmat és ugyanez eredményt tapasztalhattuk j Franciaországban is, ahol Cruppi Leon jogi szakíró hasonló indítványt terjesztett a «Société generál des prisons» tanácskozása elé. Két ülésen át foglalkozott e társulat az indítvánnyal és a legjelesebb jogászok Garcon, Gareau, Bregeaut, Joly stb. ellene és a mai jury fentartása mellett nyilatkoztak. Gareau kiemelte, hogy a jury, a bírósággal szemben fennálló függetlenségénél fogva, már puszta jelenlétével kötelezi azt az eljárásmindazon szabályainak pontos betartására, melyek az igazság kiderítését és a bűnössel szemben való individualisatio alkalmazását biztosítják. Garcon — a gyűlés élénk tetszése mellett — hivatkozott a jury részéről az anarchistákkal szemben verdiktjeiben tanúsított bátorságra. Bregeaut kimutatta a jury verdiktjének fontos jellegét, mely végleges és változatlan ítélet minőségében, megnyugtató megoldást nyújt a bűntett által előidézett aggodalommal szemben. «Ajury — az a nép, az felelősségtől ment és személytelen (impersonel).> — Roux tanár nem látja beigazoltnak a Schöffen-intézmény sikerét oly komoly esetekben, melyek a jury elé tartoznak, í Való ugyan, hogy több vidéki tszéki elnök mellette nyilatkozott, —