A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 3. szám - Az osztrák cheque-törvény

A JOG Külföld. osztrák cheque-törvény. A javaslat, melyet a cheque törvényes rendezésére vonatkozólag ujabban az osztrák kormány az nrakháza utján terjesztett a törvényhozás elé, több irányban figyelemre méltó módosítást és kiegészítést tartalmaz a korábi tervezetekhez képest. Dacára ugyanis annak hogy a cheque használatából eredó jogvisszonyokat szabályozó legislatorius munkálat már 1895-ben nyújtatott be először s benyujtatott másodszor is 1897-ben: az igazságügyi kormány nem vélt elzárkózhatni az elöl, hogy a mi célszerű indítvány időközben akár a sajtóban, akár pedig az érdekelt körök beadványaiban fölmerült, azt az eredeti javaslatba pótlólag fölvegye, illetve abból kihagyjon oly rendelkezéseket, mélyek a forgalom szempontjából már eleve nem mutatkoztak előnyösöknek Az uj tervezet ennélfogva jóval tökéletesebb alakban lát ezúttal napvilágot. Behatolva a tervezet részleteibe, mindenekelőtt megállapítható, hogy az egyes elvi kérdések körül a kormány eredeti álláspontján mitsem változtatott. Mindenekelőtt a passiv chequcképesség tekintetében fentartotta annak korlátozását a pénz- és hitelműveletekkel hivatásszerüleg foglalkozó körökre; megmaradt a bemutatási határidők korábbi megállapítása mellett; ragaszkodott azon elvhez, hogy a cheque birlokosát az utalványozott ellen közvetlen kereseti jog meg nem illeti, valamint hogy a cheque vissza nem vonható; továbbra is szükségét látja annak, hogy a szavatosság kérdése a cheque meghamisítása esetében magában atörvéiryben döntessék el s nem állott el a büntető határozat alkalmazásától az esetben, ha a cheque fedezet nélkül bocsáttatott ki. Az osztrák (1. §.) javaslat szerint passiv chequeképességgel bírnának: 1. a postatakarékpénztár, valamely nyilvános bank vagy más, pénzeknek idegen számlára való átvételére alapszabály szerint jogosult intézet; 2. minden más cégek és személyek, melyek iparszerülcg bankár- és pénzváltóügyleteket folytatnak. A korábbi tervezet azonban azt a rendelkezést tartalmazta, hogy a chequeképesség könnyebb megállapithatása érdekében az utóbbi csoportról nyilvános lajstromok vezettessenek, illetve minden cég, mely a chequeképességet elérni óhajtotta, ezen lajstromokba tartozott volna magát bevezettetni. Ezt a lajstromozást az uj javaslat elejti s pedig az indokolás szerint azért, mert az abban foglalt intézkedés sehol visszhangra nem talált, s az érdekelt körökbén az a nézet jutott túlsúlyra, hogy a kereskede'mi cégjegyzékbe való fölvétel, miként más üzleti viszonylatokban, ugy a chequeforgalomban is teljesen elegendő kritérium ; a javaslat ezek folytán csupán azt köti ki, hogy az illető cég törvényszerűen be legyen jegyezve. Tényleg az a körülmény egymagában, hogy valamely chequeüzlettel foglalkozó cég vagy egyén külön lajstromban tartatik nyilván, még nem nyújt biztosítékot az iránt, hogy azáltal a meg nem bizható, insolid elemek a chequeforgalomból kizáratnak, sőt ellenkezőleg, miután a lajstromba bárkit föl kellett volna venni, az abba történt fölvételt épp a rosszabb elemek használhatták volna ki arra. hogy oly üzleti tulajdonságok fenforgását hitessék el a nagyközönséggel, melyek szerintök hatóságilag igazoltattak. A cheque fizetésre való bemutatásának fontos kérdésében az eredeti javaslat ugy intézkedett, hogy a kiállítás helyén fizetendő cheque a kibocsátástól számított 3 nap, más belföldi (kivéve Tstriát, Dalmáciát és a partvidéket) helyen fizetendő cheque öt nap alatt mutatandó be. Az olyan chequek, melyek külföldről egy belföldi helvre szólnak, vagy amelyek Istriából, Dalmáciából és a partvidékről bocsáttatnak ki vagy itt fizetendők, a kiállítástól számított öt nap alatt küldendők a fizetési helyre és megérkezésük után három napon belül mutatandók be fizetés végett. A törvény hatályának területén kivül eső helyen fizetendő cheque bemutatási határidejére nézve az ott fennálló jog irányadó. Az uj tervezet azonban szükségesnek látta, hogy a postatakarékpénztári chequekre nézve külön intézkedést vegyen föl oly értelemben, hogy az ilyen névre szóló cheque bemutatására nézve a postatakarékpénztár üzleti szabályaiban más határidőt állapithat ugyan meg, de e határidő semmi szin alatt sem haladhatja tul a kiállítástól számított 14 napot. Ez a határidő áll fenn ugyanis ez idő szerint a postarakarékpénztári chequekre nézve általában. A postatakarékpénztári chequek amúgy is sajátos typust képviselnek a forgalomban s ama külön rendelkezéssel a törvény módot kiván nyújtani, hogy azok bemutatására nézve az állami intézet, külön viszonylataihoz és berendezéséhez képest, eltérő határidőt szabhasson meg. A chequejogban a legvitásabb kérdések egyikét képezi az, hogy hamis vagy hamisított cheque beváltása esetében ki viselje a kárt, az utalványozott-e vagy pedig a kibocsátó. Az európai cheque-törvényhozás kitért e kérdés elől, főleg azért, mert azt magánjogi és nem chequejogi kérdésnek tekinti. Ellenben az osztrák javaslat (20. §. 6. p.) határozottan rendelkezik a viselendő kár tekintetében is és pedig olyképen, hogy -valamely hamis vagy hamisított cheque beváltásából eredő kár a hamis cheque állítólagos kibocsátóját vagy a hamisított cheque kibocsátóját sújtja annyiban, amennyiben a hamis kiállítás vagy hamisítás tekintetében e személyeket mulasztás terheli, különben az utalványozott tartozik a kárt viselni s eltérő megállapodásnak jogi hatálya nincsen». Egy korábbi osztrák javaslat szövege igy hangzott: «Ha az utalványozott egy hamis vagy hamisított chcquet beváltott, ugy a hamis cheque állítólagos kibocsátójának vagy egy hamisított cheque kibocsátójának csak annyiban felelős, amennyiben a cheque beváltásakor nem járt el jóhiszeműleg vagy pedig a kellő gondosságot nem fejtette ki.» Ezen szövegezés szerint tehát a kibocsátó szavatossága volna szabálynak tekintendő. Az osztrák chequeenquéten kifejtett nézetekhez képest azonban a szöveg a fontjelzett értelemben módosíttatott, illetve az a határozat jutott érvényre, ho<ry a hamisításból eredő veszélyt szabály szsnnt az utalványozón tartozik viselni s a kibocsátó csak annyiban, amennyiben ot mulasztás terheli. . A fönti rendelkezést az uj javaslat egy uj ponttal egészíti ki. Kimondja ugyanis, hogy a kibocsátót akkor is terheli szavatosság ha a hamis vagy hamisított cheque kiállítása a kibocsátó valamely oly alkalmazottjától ered, aki a chcque-nek kezelésével meg volt bizva. Ezen intézkedéssel tehát az utalványozott szavatossága korlátoztatott s ez nagy könnyebbség rá nézve, mert a tapasztalás szerint a hamisítást többnyire oly egyének követik el. akik alkalmazásuknál fogva könnyű szerrel férhetnek a chequekönyvecskéhez. A cheque-nek abbeli minősége, hogy z. készfizetés eljesitesére szolgáljon eszközül, természetesen első sorban és mindenekfölött a fedezet által emelkedik érvényre ; a fedezet az, mely a cheque beváltását függetlenül a kibocsátó személyes hitelétől anyagilag biztositja. A legtöbb cheque-törvény és javaslat ennélfogva büntető határozatokat tartalmaz azon esetre, ha a cheque beváltása azért marad el, mert a kibocsátó az utalványozottnál nem tartott fedezetet. Az osztrák javaslat (23. £•) csupán rendbírságot szab ki s pedig a nem fedezett chequeösszeg 3°/o-a erejéig, mely bírságot a polgári biró rója ki, hivatalból csak akkor, ha az előtte lefolyt per által tudomást szerez a hiányzó fedezetről. Az uj törvényjavaslat e kérdésben is némi újítást tartalmaz, amennyiben enyhítésül kimondja, hogy a rendbüntetés nem alkalmazható akkor, ha a kibocsátó a cheque kiállításakor joggal föltehette, hogy a bemutatás idején kellő fedezet áll rendelkezésére. A javaslat ezzel élét kívánja venni azon ellenvetésnek, hogy a kibocsátót, aki jóhiszeműleg rendelkezett cheque utján, megbüntetni a forgalom érdekében nem szabad, mert a mindennapi üzleti életben naponta állíttatnak ki chequek azon biztos várakozásban, hogy a fedezetül szolgáló érték máris befolyt vagy befolyni fog s az ily bona fide kiállított cheque kibocsátóját büntetés alá vonni annyit tenne, mint egy sereg embert visszariasztani a chequeforgalom igénybevételétől. Fölemlitendő a javaslatban foglalt azon módosítás, mely arra vonatkozik, vájjon a chequebirtokos kérhet-e részfizetést az esetben, ha kellő fedezete a chequenek nincsen ? Az eredeti javaslat csak annyit jelentett ki, hogy részletfizetést a chequebirtokos elfogadni nem köteles. E rendelkezést az uj tervezet azzal egészíti ki, hogy mindazonáltal a chequebirtokos az utalványozóitól fizetést kérhet s pedig a teljes beváltásra nem elégséges fedezet méltókéig; ha a chequebirtokos részletfizetést elfogadott, ugy az illető összeg a chequen magán leírandó és az utalványozottnak a cheque másolatán nyugta állítandó be. A részletfizetésre vonatkozó pótintézkedéssel a javaslat a forgalom igényeinek kiván szolgálatot tenni. A visszonyok ugyanis akképen alakulhatnak, hogy a fedezet a teljes beváltásra ugyan nem elegendő, azonban a meglévő fedezet által mégis a chequen foglalt követelés nagyobb része kiegyenlíthető avagy a chequebirtokos visszonyai tanácsossá teszik számára, hogy legalább azt vegye, ami van, nehogy mindent elveszítsen. A további rendelkezések pedig szükségesek azért, mert a chequeügylet formális lebonyolítására vonatkozó szabályok, nevezetesen a cheque kiadása, nyugtázása, visszkereset stb. mind arra vonatkoznak, a midőn a cheque teljes összegében tényleg beváltatik, illetve visszautasittatik; tehát gondoskodni kellett azon eljárásról is, a mely követendő, ha a cheque csak részben váltatik be. Ugyancsak kiemelést érdemel a tervezetnek a cheque visszavonhatatlanságára vonatkozó rendelkezése. A tervezet, mint emiitettük, a visszavonhatatlanság elvét vallja s ez alól csak két esetben tesz kivételt: először ha valamely névre vagy rendeletre szóló chequet, melyet a kibocsátó az utalványozotthoz közvetlenül küldött, hogy ez a kitett összeget a megjelölt személyhez juttassa el, a kibocsátó határozottan visszavon, még mielőtt az utalványozott a chequeben foglalt megbízást teljesítette; s másodszor, ha a visszavonás a bemutatási határidő elmulasztása után vagy arra az esetre történt, ha a cheque a bemutatási határidőn belül fizetés végett nem praesentáltatnék. Az első esetről már az eredeti tervezet is gondoskodott, de mint az indokolás most hangoztatja, a szövegezés nem találkozott általános helyesléssel s azért az uj rendelkezés a magyar chequejavaslatból vétetett át Összehasonlítva az immár átdolgozott osztrák törvényjavaslatot a szintén közzétett magyar chequetörvény-tervezettek általában konstatálható, hogy a két munkálat közt néhány pontban lényeges eltérés áll fenn. Hogy csak a főbbeket emeljük ki, a magyar tervezet a passiv chequeképességet föltételhez nem köti ; nem intézkedik az iránt, hogy a hamis vagy hamisott cheque beváltása esetében kire nehezedjék a kár és végre nem tartalmaz semmiféle büntetést a fedezetlen cheque kibocsátására nézve. Az első eltérést illetőleg a magyar tervezet abból indul ki, hogy a chequeben foglalt fizetési igéret, az általa képviselt jogviszony