A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 37. szám - A zugirás a polgári perrendtartás életbeléptető javaslatában. [2. r.]

254 A JOG A zugirás a polgári perrendtartás életbeléptetö javaslatában. Irta KÁRMÁN ELEMÉR dr., győri kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. (Befejezés.)*) A kifejtett álláspont helyességét igazolni fogja a javaslati szakasz egyes tényálladéki elemeinek megvizsgálása is. A kihágás tettese első sorban az abban körülirt cselekményekre : beadványok szerkesztésére és a felek képviseletére «nem jogositott> egyén. E rendelkezés — mint emiitettük — feltételezne oly szabályokat, amelyek a megjelölt munkálatok körét s megengedhetöségét körülírnák. Ily szabályozás azonban csak az ügyvédre, közjegyzőre és szabadalmi ügyvivőre nézve van törvényeinkben s a községi jegyzőkre nézve, a már ismertetett rendeletben, E legutóbbiakra nézve azonban kétely merülhet fel. A javaslat szövege egyáltalán nem szól arról, hogy mily szabály adhat e tevékenységre jogosítványt ? A községi jegyzőt az idézett belügyminiszteri rendelet a meghozandó vármegyei szabályrendelet által megszabott körben jogosítja fel a magánmunkálatokra. Mi azonban a jogi állapot ott, ahol a vármegye nem hozott ily szabályrendeletet? Az ellenőrzés alatt nem álló községi jegyző a legveszedelmesebb zugiróvá, népzsarolóvá válhatik, de büntethetősége kérdéses. Nem áll rendelkezésemre elegendő tér a felmerülhető esetek kifejtésére, de e fogalmazásban kérdéses, hogy mily jogosítvány az, amely a zugirás megállapítását kizárja. Mikép döntsön p. o. a büntető bíró azon esetekben, ahol az iparhatóság feljogosította a terheltet írásbeli beadványok szerkesztésére, akár önállóan, akár valamely üzletággal, p. o. ingatlanok, kölcsönök közvetítésével kapcsolatban ? Es végül lehetnek olyan esetek, amelyekben a bíró kénytelen lesz arra az álláspontra helyezkedni, amelyre egy ízben a kir. Kúria a községi jegyzőkkel szemben, hogy t. i. «az országszerte dívó gyakorlat és jogszokás' megadta a jogot nekik, hogy a magánfelek részére perenkivüli beadványokat készítsenek. »in) Hazánkban 43 járásbirósági székhelyen nincs ügyvéd és számos székhelyen csak egy ügyvéd van. Az 1893: XVIII. t.-c. és ennek nyomán a perrendtartás tervezete 94. §-ának 4. bekezdésében megengedi bármely magyarul tudó férfinak a felek képviseletét, ha a bíróság székhelyén nem lakik ügyvéd, vagy az ott lakó ügyvédek akadályozva vannak. Az ily procuratort bajosan lehetne elitélni zugirás miatt; rendezett államban azonban a veszedelem abban rejlik, hogy ezek a visszonyok kényszerűsége folytán elfogadott procuratorok semmiféle szabályozásnak, sem ellenőrzésnek alávetve nincsenek. «Nem jogositott> egyénről, mint kihágás tetteséről ott, ahol a jogosítottak köre nincs meghatározva, nem egyéb, mint a bíróra hagyni oly kételyek megoldását, amelyeket a törvénynek kellett volna elhárítani. Hazánkban nem szokatlan törvényhozási módszer. A delictuosus cselekmény maga: a felek képviselete és részükre beadványok szerkesztése, valamint erre való ajánlkozás is. Az ügyvédi rendtartás csak a felek képviseletét állította fel a kihágás ismérvéül, a gyakorlat kiterjesztette a beadványokra, s különösen a telekkönyvi beadványokra, a tervezet tovább megy és az ajánlkozást is bünteti. Indokolása e részben kifejti, hogy «miután ezeket a cselekményeket nehezen lehet bizonyítani, a javaslat büntetés alá helyezi azt a cselekményt is, amely a zugirászatra irányuló szándékot bizonyítja és rendszerint arra vezet is, t. i. az ajánlkozást.* Eltekintve attól, hogy ha a zugiráskodás maga, mikor már a corpus delicti is rendelkezésre áll, nehezen bizonyítható, még kevésbbé lesz bizonyítható a zugiró puszta ajánlkozása. Igénytelen felfogásom szerint e rendelkezés ellenkezik a kihágási bűncselekmények egész lényegével. Szándékot soha nem büntetünk, s oly tett, amelyből csak a szándék nyilvánul, nem büntethető. Ezt már Carpzo:: is tudta, mikor felállította azt a tételt, hogy minden bűncselekmény három elemből áll, u. m. «ammus, factum et delictium. E szabály alól csak a legsúlyosabb büntettek eseteiben enged kivételt a törvény, és pedig a felségsértés, a hűtlenség, a lázadás, gyilkosság és gyújtogatás eseteiben, amidőn a szövetkezést bünteti, de a két legutóbbi esetben is csak akkor, ha ahhoz már előkészületi cselekmény járult (btk. 288. §.,428. §.) Ha a most tárgyalt javaslat törvénynyé válik : jogtanáraink kénytelenek lesznek e delictumokkal együtt emlegetni az ifjúság előtt a zugirás szörnyű malcficiumát! Kihágások szabályozásánál meg éppen nem szabad szándékot kutatni. Aki az ablakból valamit kidob, aki községekben sebesen hajt, büntetendő csak azért, mert dobál és száguld, mert a cselekménye veszélyeztető. Más delictumoknál döntő a szándék és a gondatlanság, a kihágásoknál egyedül a külső cselekmény büntettetik a maga teljes nuditásában, csak azért, mert a cselekmény az emberek jólétére, biztonságára, és egészségére nézve veszélyes lehet, de sohasem azért, mert jogellenes vagy veszélyeztető szándék olvasható ki belőle. A zugiró ajánlkozása — amelyre nézve egyébként is megoldatlan kérdés, hogyha őt én keresem fel s ő felhívásomat elfogadja: ez is ajánlkozás-e a javaslat szerint — nem rejt magában ily veszélyeztető mozzanatot. Még a kuruzsló ajánlkozását se büntetjük (kbtk. 92. §.). A zugirás felajánlása oly minimális veszélyt rejt magában, amelyre méltán mondható, hogy -non curat praetor>. *i Előző közlemény a 36-ik számban. ;0) Kir. Kúria : 1887. évi 3,263. sz. " A zugirás további tényálladéki ismérve az üzletszerűség, vagy a díjért való elkövetés. Az üzletszerűség megállapítható díjazás nélkül is. Ez az elmélet általánosan elfogadott álláspontja.") Viszont egyszeri díjazás : a kihágást megállapítja. A kihágás második elkövetési módja : az ügyvédség gyakorlására való jog színlelése. Alig képzelhető oly tényálladék, ami e címen büntethető lenne. A színlelés mindig akaratnyilvánítás, lelki mozzanat, valamely szándék megnyilvánulása és mint ilyen, épp oly kevéssé lehet bűncselekmény, mint az ajánlkozás. A színlelés lehet egy más delictum részleges ismérve, p. o. a csalásé (380. §. 1. p.), lopásé 136. §. 10. p.) sőt kihágásé is : címek, rendjelek jogosulatlan használata (kbtk. 45. §.), azonban önálló bűncselekmény épp oly kevéssé, mint az. erős felindulás, vagy a ravasz fondorlat. A javaslat indokolása a színlelés büntetését, mint «erélyes rendelkezést* emeli ki, de ugy hiszem ez épp oly tudománytalan constructio, mint az ajánlkozás, amelyet épp mellette emel ki a javaslat uj vívmányként. Hova jutunk, ha a delictumok egyes ismérveit szétszedve, azokból kihágásokat faragnánk? A zugirás büntetése : 600 korona pénzbüntetés, visszaesés esetében 2 hónapig terjedhető elzárás. Az egész kihágási törvényben alig van ilyen súlyos büntetés. Az állam elleni kihágások elkövetőinek büntetése körülbelül oly súlyos, mint a zugíróé. Aki az elitéltek számára pénzbüntetést gyűjt (kbtk. 39. §.), hatóság sértegetője, (kbtk. 46. §.), a pénzhamisítás kihágása (kbtk. 59. §.)esik hasonló büntetés alá. De ha arra gondolunk, hogy a becsületsértés büntetése (btk. 261. §.) 500 frt és visszaesés esetén se szabható ki elzárás, akkor kétségtelen, hogy rengeteg érdekeket sérthetnek e nyomorúságos zugirók, midőn nyilaikat Themis bajnokainak amúgy se túlságosan dagadt tarsolyaira szegezik. Ez a zugirási paragraphus is élénk jele annak, hogy törvényhozási rendszerünkben még mennyire praevaleál az anyagi érdekek védelme. A javaslat rendelkezései és különösen a folytonosan ^erélyes intézkedéseket emlegető indokolása valóságos harcra hivja fel ellené a bírót, akár csak Shakespeare veronai polgárai : «Fütyköst, botot, kést.' Üssük, vágjuk őket.» Kár ily ádázaknak lennünk a diplomátlan kontárok apró mcsterkedéseivel szemben, midőn a népnek semmiféle elégtételt nem tudunk nyújtani a diplomás kontárok ellen. A zugiró elhibázott beadványán, szóbeli előterjesztésein segíthet a bíró, a jó bíró, dc amit a kötelező ügyvédi képviselet alatt álló perekben a tudatlan vagy hanyag ügyvéd elmulasztott és elhibázott: attól a fél ugy vérzik el, hogy a bíró még meg sem hallgathatja a jajszavát. III. Az ismertetett szakasz második bekezdése perjogi kérdést vet fel, de azt hiszem, minden elmélettel is foglalkozó perjogásznak élénken kellene az ellen tiltakoznia, hogy ez a rendelkezés a törvényben benn maradjon. A pótmagánvád lényegéből folyik, hogy a priori törvény sohase írhatja elő, hogy az egyes delictumok elbírálása során ki léphet fel pótmagánvádlóként. A vádlói jogosítvány fenforgásának vagy hiányának megállapítása kizárólag a bíró teendője, aki azt az alapul fekvő jogvisszonyok mérlegelése alapján dönti el. Csak minden egyes adott esetben és csak a biró határozhatja meg, hogy a vád képviseletének átvételére jelentkező egyénnek jogát sértette-e, avagy veszélyeztette-e a delictum. A zugirás legtöbb esetében sem sértve, sem veszélyeztetve nincs semmiféle «jog». Avagy kinek a «joga»- van megtámadva akkor, ha a zugiró 2 koronáért bűnvádi feljelentést szerkesztett? Legfeljebb anyagi érdekek veszélyeztetéséről lehet szó, ami a «jogtól» lényegesen eltérő. Helyes-e tehát, hogy oly esetekben, ahol a pótmagánvád jogosultsága a sértetti minőség hiánya folytán meg nem fundálható, a törvény nevezze ki örökös pótmagánvádlóvá a kamara ügyészét ?! De ellenkezik e rendelkezés annyiban is a pótmagánvád lényegével, mert e subsidiarius vádlói jog elismerésének egyedüli indoka : a magánegyénnek vagy a magánegyének valamely összességének védelme a vádhatóság jogosulatlan, helytelen vádelejtései ellenében. Azt a polgárt védi meg, akinek semmiféle közfunctiója, semmiféle ereje, hatalma nincs, csak az, hogy a jogállam polgára. Minden olyan egyén avagy testület azonban, amely bármily érdek védelme folytán közfunctiók teljesítésével ruháztatott fel : nem lehet pótmagánvádló, mert igy a kir. ügyészség mellé egy, bár részleges hatáskörrel biró másik vádhatóság állíttatnék. Ezért nem lehet pótmagánvádló csalárd bukás esetén a kereskedelmi és iparkamara, sem annak ügyésze, — ellenben felléphet a károsított hitelezők által esetről-esetre alakított egyesülés syndicusa. Ellenkező okoskodással erdőgyujtogatás esetén a gazdasági egyesület, korcsmai verekedésnél az antialkoholikus kongresszus, sőt gyilkosság esetén a biztosító intézetek is felléphetnének pótmagánvádlóként. Az ügyvédi kamara az állam által felállított testület, az ügyvédek közérdekének hivatalos képviselője, amelynek jogai csak akkor sértetnek meg, ha a testület, mint universitas magánjogi igényei támadtattak meg ; p. o. ha a kamara helyiségében betöréses lopás követtetett el. E magánjogok védelmében felléphet pótmagánvádlóként a kamara, de közérdekei védelmében nem, mert a pótmagánvád célja, létoka a magánegyénnek surrogatumot nyújtani a vádmonopolium hibái ellenében. Ezért igen sajnálatos dolog lenne, ha már a bűnvádi perrendtartás első ") W. Endemann. Der Deutsche Civilpfozess I. k. 498. lap. Dr. Július Petersen. Die Civilprosessordnung. I k. 3 9. 1.