A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 36. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbíróságok működése 1904- ben. [13. r.] - A nemzetközi börtönügyi kongresszus jelentése. [1. r.]

A JOG mondott sertésfalka, azonos a kérdéses 331 drb. sertésnyájjal. Ezekből és a sommás perbeli kereset szövegéből is kétségtelen tehát, hogy peres feleknek 1899. április 14-től kezdodöleg más közös sertésügyletük nem volt, mint ama 3áí drbra vonatkozó ügylet, amelyről alperes 1899 aug. 16-án beadott sommás kersetében elszámolni kívánt. Éppen ezért is, alperesnek azt a kifogását, amely szerint a jelenben vitás ügy csakis az összes ügyleteikre kiterjedő számadási per utján volna tisztába hozható, a kir. törvényszék mellőzendőnek találta, mert a keresk. törvény 62. nem zárja ki, hogy alkalmi egyesülés tagjai az egymás ellen fennforgó igényeiket — számadási per nélkül — keresettel, illetve visszonkeresettel érvényesíthessék; az pedig, hogy van-e felperesnek kereseti követelése bizonyítva vagy nincsen ? már a per érdemére tartozik. Alperes ugy a már többször idézett sommás keresetében, mint az ahhoz mellékelt e perben D. alatt szereplő okmányában elösmerte, hogy felperessel a kőbányai szállásokon közösen elhelyezett 331 drb. közös sertést, 1899 évi július 13-án 14,422 frtért eladta; s hogy ugyanakkor 2,335 frt. értékű közös tengerit is eladott. B. S., F. A. s részben K. L. tanuk által bizonyítva van, hogy alperes ezt az eladást azért tette, nehogy a saját börzeadósságában a kérdéses, bár közös ingókat lefoglalják és elvegyék. A kir. járásbirósági iratokból, valamint B. S. és H. J. dr. tanuk vallomásaiból megállapítható, hogy alperes emez előadásából folyólag a felperessel szemben fennálló kötelezettségét nemcsak elismerte, sőt ennek fedezetére H. J. szerint egy értékpapírt kinált, majd 656 K. készpénzt helyezett bírói letétbe. Mindeme együttesen mérlegelendő bizonyítékok mellett alperes tartozott bizonyítani, hogy a közös sertések és tengeri eladása a felperes hozzájárulása mellett vagy ilyenre megbizó előzetes közös megállapodás folyán történt, hogy tehát alperesnek a közös sertések felett korlátlan rendelkezési joga volt. Alperes azonban eme döntő körülmény tekintetében a bizonyítást meg sem kísérelte ; sőt annak ellenkezője vagyis a korlátlan rendelkezhetési jognak kizárt volta a ('. alattiból és abból is okszerüleg következtethető, hogy emez eladásról a felperes a K. L. tanú vallomása szerint előzetesen értesülve nem volt. Ezekből tehát kétségtelen, hogy alperes a felperessel közös alkalmi egyesülésüket önkényesen, idó'előtt, a saját egyéni érdekeitől vezettetve, egyoldalulag bontotta fel, amiből még kártérítési kötelezettségek is származhatnának, ha és a mennyiben a kárt felperes bizonyítani tudná ? de mindenesetre tartozik alperes azzal, hogy felperesnek eme a közös ügyletbe befektetett tőkéjét és a közös ügyletre fordított igazolható kiadásait megtérítse. A D. alattival támogatott felperesi előadás szerint a felperes a kérdéses 331 drb. sertés vétele és eladására irányzott alkalmi egyesülésre 2,700 frtot hagyott benn alperesnél az előző elszámolás folytán neki járó összegből. Ez a 2,700 frt tehát nem más összeg, mint az, a mit alperes a D. alattiban világosan elismer mint olyat, amelyet felperes a sertésekbe befektetett és amelynek maradványát tette alperes bírói letétbe a felperes javára. Következéskép ezt a közös ügyletre befektetett összeget és a kereset beadásától járó törvényes kamatait alperes ellen feltétlenül meg kellett a már felhozottak alapján ítélni annyival is inkább, mert állítólagos ellenköveteléseit e perben viszonkeresetbe nem helyezte és még csak meg sem jelölte azt, hogy hol, mikor és minő pert kezdett felperes ellen ? A tengerivétel és utazási költségek cimén követelt 438 K. 2 fi.-re vonatkozó kereseti kérelem elutasítandó volt, mert a kir. ítélő táblának 1,780/903. P. sz. a. kelt határozatában világosan arra utasíttatott a felperes, hogy részletesen előadja és bizonyítsa azt, mikép ebből az összegből milyen összeget és mikor fordított tengeri vételre ? hányszor ? mikor tett utazást a közös üzlet érdekében és a felszámított összegeket milyen címeken igényeli ? Felperes a per folyamán M. P., Sz. F. és Sz. F. tanuk által kivánt ezek tekintetében bizonyítékot szolgáltatni, akik igazoltak annyit, hogy felperes az acsádi földön, az érmihályfalvai határban és a körtvélyesi tagon tartozott falkákhoz többször kiutazott; a kondások és a sertések élelmezéséről a felszállitás előtt gondoskodott, és a felszállitáskor Kőbányára is felutazott. Tekintve azonban, hogy a feloldó kir. táblai határozat folytán kitűzött első tárgyalásra a felperes meg sem jelent ; az ujabb tárgyaláson, megjelent utóbbi ügyvéde által pedig azt terjesztette elő, hogy a bírói felhívásban foglaltaknak ez idő szerint eleget nem tehet s mindössze három rendbeli kőbányai és egy nánási útnak hozzávetőleges 210 K. költségére emlékszik, felperest emez ingadozó és mivel sem támogatott, alperes által tagadásba vett előadása folytán még becslő esküre sem bocsáthatta a kir. törvényszék, mert felperes nem terjesztett elő megfelelő és részletes adatokat és a bizonyítást meg sem kísérletté. A P. M. által állítólag fizetett 83 frt. 33 kr. tekintetében már jogerős ítélet lévén, ezúttal intézkedni nem kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1904. január 2ü-án 5,080. P. sz. alatt következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla a kir. tszék mint kereskedelmi bíróság ítéletének nem felebbezett elutasító részét nem érinti ; annak felebbezésével megtámadott többi részét pedig helybenhagyja az abban felhozott megfelelő indokok alapján és azért, mert az első bíróság ítéletében helyesen kifejtettek szerint az alperes avval a tényével, hogy a felperes társ hozzájárulása nélkül a sertéseket és a sertések' hizlalására szolgáló beszerzett tengerit egyoldalúan a felperes megkérdezése nélkül önhatalmilag eladta, az egyesülést felbontotta, a felperes evvel jogot nyert ahhoz, hogy az előbbi állapot helyreállittassék, és nem kötelezhető arra, hogy az alperes egyoldalú ténye miatt előállott esetleges veszteséget viselje, az előbbi állapot helyreállítása folytán pedig ennek megfelelően, alperes tartozik a felperesnek a D. alatt mellékelt okiratban elismert betétjét azaz 5,400 K.-t kiadni^ A m. kir. Kúria (1905. évi május hó 28-ik napján 516. P. szám a.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete a benne felhozott és az első bíróság ítéletéből átvett indokok alapján helyben hagyatik. Azon szövetkezeti tag, aki a szövetkezetnek azon közgyűlésén, melyen az részvénytársasággá átalakult, részt nem vett és igy szavazatával az alapszerződésnek ily módon való megváltoztatásához hozzá nem járult, sem pedig a szövetkezetnek részvénytársasággá való átalakulásához kifejezetten hozzá nem járult, a szövetkezet többi tagjai által közgyűlésen hozott határozat által akarata ellenére nem kötelezhető arra, hogy az ekként átalakult részvénytársaság részvényese legyen, amiből pedig önként folyik, hogy ezt a szövetkezeti tagot kifejezett hozzájárulása nélkül alakult ezen részvénytársasággal szemben ' kötelezettség egyáltalán, tehát részvény-összeg befizetésére vonatkozó kötelezettség sem terheli. (Kúria 1904. december 14.701/904. sz. a.) Nem jegyeztetett be a szövetkezeti alapszabályok azon módosítása, hogy • rendkívüli közgyűlés egybehivását legalább harminc tag bármikor követelheti", mert a szövetkezet tagjainak törvényes joga, hogy az üzletrészek egy tizedét képviselő tagok rendkívüli közgyűlés egybehivását az ok és cél kijelölése mellett bármikor követelhessék. (Budapesti kir. tábla 1904. november 29. 3,119/904. sz. a.) A kereskedelmi törvény 353. ^-a a fedezeti vétel eszközlését a vevő által a szerződésszegő eladótól követelhető kártérítésnek feltételéül elő nem szabja és nem zárja ki azt, hogy a vevő követelhesse annak a kárnak megtérítését, amely abból származott, hogy a megvett, de az eladó részéről nem szállított arut nyereséggel tovább el nem adhatta. (Budapesti kir. tábla 1904. november 'J3. II. G. 127. sz. a.) Az elsöbiróságnak az a határozata, melylyel a beterjesztett közgyűlési jegyzőkönyv érdemleges elintézés előtt a közgyűlés megtartásaj:helyének kitüntetése végett visszaadatott, nem véghatározat, hanem közbenszóló határozat lévén: az ellen a kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet 39. §-a érteimében külön felfolyamodásnak helye nincs. .Budapesti kir. tábla Í904. november S. 2,857/904. sz. a.) Ha a vevő a vételi ügylettől elállott, ugy ö kártérítést még az esetben sem követelhet, ha a kártérítéshez való jogát az elállással kapcsolatban fenn is tartotta — Az eladónak azon ténye, hogy ö a piaci vagy tőzsdei árral nem biró árnt szabadkézből eladta, a szerződéstől való elállással egyenlő hatályú (Kúria 1905. április 17. 892,'904. sz. a.) Az üzemkezelő vasút által az üzembevett vasút ellen az üzemkezelési szerződés alapján igényelt fuvardíj követelések nem esnek az üzletszabályzat 61. g 4. pontjának rendelkezése alá s igy nem évülnek el egy év alatt, mert a vasúti üzletszabályok a felek egymásközti jogvisszonyait csak azokban a fuvarozási ügyletekben szabályozzák, amelyek a vasút mint fuvarozó és az egyes feladó felek, mint fuvaroztatók között, a fuvarlevél kiállítása és átvétele által létrejött szerződési megállapodás folytán jöttek létre és amelyekben e szerint a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire az üzleti szabályok alapján kötött fuvarozási ügyletekben a fuvardíj mennyisége nem nyer előzetes külön megállapítást, hanem a fuvarozó vasút által megfelelően közzétett díjszabásokban határoztatik meg, amely díjszabások rendelkezéseinek a feladó a fuvarlevél kiállításával aláveti magát. Nem nyerhetnek az üzletszabályok alkalmazást azokban az esetekben, amelyekben nem a fuvarlevél, hanem egy külön szerződés kiállításával jön létre a felek között a szerződési viszony és külön szerződés szabályozza a fizetendő díjtételeket, anélkül, hogy e tekintetben hivatkozás történnék az üzleti szabálvokra. (Kúria 1905. május 17. 1079/1904. sz. £) Az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-a értelmében a főnök és alkalmazottjainak a szolgálati visszonyból egymás elleni követelései felett az iparhatóság minden felebbezés kizárásával dönt és az iparhatóságnak határozatával meg nem elégedő félnek csak azután áll jogában igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni. Felperes az iparhatósági határozat szerint a keresetbe vett öszszeget előzőleg az iparhatóság előtt már érvényesítette; az a körülmény, hogy az iparhatóság felperest keresetével azért utasította el, mert a panaszos felek közötti követelésre nézve nem látta az iparhatóság a bírói illetékességét megállapító munkavisszonyt fenforgónak : a felperes keresete hatáskör hiánya okából el nem utasítható. (A m. kir. Kúria 1905. máj. 17. 605 1905. v. sz. a.) A kereskedelmi jog értelmében vett alkalmi egyesülésről, amint ezt a K. T. 62. §-a világosan kifejezi, csak akkor lehet szó, ha az egy vagy több kereskedelmi ügylet tekintetéből létesült. Nem vétetett kereskedelmi ügylet tárgyában létesült alkalmi egyesülésnek az, amelynek célja volt. hogy Munkácsy Mihal\ nak | i'Ecce Homo" cimü eredeti festményét megvásároljak, hogy ez ! által annak Magyarországra jutását lehetővé tegyék, a Budapesten tartandó ezredéves kiállítás alkalmával, esetleg később is ' közszemlére kiállítsák, a föld nagyobb kulturállamaiban körülutaztassák s majdan a körülutaztatas befejezése utan eladás utján