A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 33. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [11. r.]

A JOG 131 a hosszuaszói kir. járásbíróság előtt a szakértői szemle elrendelését kérték, azt oly sürgősnek igyekeztek feltüntetni, hogy ha a szakértői szemle pár nappal később tartatott volna, mely idő alperes megidéztetésérc elegendő lett volna, ezen halasztás felpereseket károsodás veszélyének tette volna ki. Ily tényállás mellett, miután a kir. törvény szék alperes részéről mulasztást, szerződésszegést fennforogni nem látott, vagyis tehát alperes a szerződés egyoldalú felbontására nem szolgáltatott okot, a kir. törvényszék felperesek kártérítés iránti jogosultságát nem állapította meg és felpereseket a szerződés állítólag kényszerű felbontása miatt támadt károknak megfizetésére irányuló keresetükkel elutasitandóknak találta. Ezek után a kir. törvényszék az alperes által viszontkeresetileg érvényesíteni kivánt összegeket a következő módon és mérvben találta megítélendőnek: A fedél hiányossága miatt az cső ellen megóvható nem volt s ennek folytán összement, használhatatlanná vált 140,000 drb. bankettába rakott száraz tégláért alperes 700 korona kártérítést követel, az ilyen téglák ezerének értékét 5 koronával számítván. Ezen összeg megfizetésében a kir. törvényszék felpereseket feltétlenül clmarasztalandóknak találta, miután id. M. János és ifj. M. János eskü alatt kihallgatott tanuk igazolják, hogy a fedél hiányossága folytán a bankettába rakott téglák az esőtől megóvhatok nem voltak és ez által több, mint 80,000 tégla használhatatlanná vált, B. József, M. Mihály és Ö. József tanuk pedig az cső által használhatatlanná vált téglák számát 140,000-ben állapítják meg. Mindezen tanuk azt is igazolják, hogy EL Samu I. rendű felperes kijelentette, hogy a fedél hiányossága folytán az eső által netalán okozott kár felpereseket fogja terhelni, ez a kötelezettségük azonban a szerződés tartalmából is megállapítható, mert felperesek bizonyítani nem tudták, hogy a fedésre elegendő anyagot szállítottak volna alperesnek, már pedig arra a szerződés értelmében kötelezve voltak ; a felperesek által hivatkozott A. Elek tanú csak azt tudja, hogy a banketták betakarására felperesek mindkét telepre nagyobb mennyiségű deszkákat szállítottak. Hanem azt nem tudja, vájjon a deszkák elegendők voltak-e a bankettákbetakarására, vagy sem ? A beomlott száraz téglának értékét alperes ezrenként öt koronával számította fel, ezen összeggel a kir. törvényszék megállapitandónak találta, annál inkább, mivel V. Márton, B. István és V. Emil szakértők véleménye szerint a bankettába rakott száraz téglának értéke ezrenkint átlag fi korona 70 fillér; a szakértők tehát a téglák értékét alperes által felszámítottnál nagyobb öszszegben állapították meg. Továbbá vitatja alperes, hogy a szancsali telepről 191,000, a zsidvei telepről pedig 82,000 darab téglát szállított felperesek vállalatához, melyekért a szerződés szerint '2,öll korona 00 fillér kialkudott vételárt követel. Ezen alperesi állítást ifj. M. János és M. Mihály tanuk vallomásai támogatják, kik közül előbbi vallja, hogy a szancsali telepről a fenti téglamennyiség felpereseknek csakugyan szállíttatott, de arról, hogy szállittatott-e a zsidvei telepről tégla és ha igen, hogy milyen mennyiségben, arról nem bír tudomással; utóbbi tanú pedig vallja, hogy alperes a szancsali telepről 191,210 darab téglát, a zsidvei pedig 82,250 darab téglát szállított felpereseknek. Ezen tanuk vallomásait a kir. törvényszék az 1893 : XVIII. t.-c. 04. §-a alapján mérlegelve, fél bizonyítéknak tekintve; azok által, mint alperes volt alkalmazottai által, alperes állításait csupán annyira látta megerősítve, hogy felpereseknek 2,511 korona 00 fillér vételárban való elmarasztalását, mely ár különben a szerződési árat véve alapul, a jelzett téglamennyiség után helyesen lett felszámítva, az ítélet rendelkező részében irt és az 1868 : LIV. t.-c. 230. §-a értelmében alperesnek odaítélt póteskü letételétől tette függővé. A viszontkereseti összeg harmadik lételeként alperes 3,177 koronát számit fel, mely összeget azon az alapon követeli, hogy téglavető munkásainak, az általánosan követett szokáshoz hiven, előleget adott, melyekért, miután felperesek a szerződést egyoldaiulag bontották fel és a munkát megszüntették, ellenértéket nem kapott s igy azokat az előlegeket felpereseknek jogtalan ténykedése folytán elvesztette. Ámbár a kir. törvényszék által kihallgatott szakértők igazolták, hogy szokás a téglavető munkásoknak a szerződés megkötésekor előlegekel adhi és az alperes által előlegként kimutatott összeget tulmagasnak nem találták, a kir. törvényszék felpereseket ezen összeg megfizetésében elmarasztalandottnak még sem találhatta, mert eltekintve attól, hogy alperes ezen előleg visszafizetése, illetve ellenszolgáltatás teljesítése végett, közvetlenül adósai ellen fordulhat, felperesek a munkások szerződtetése és az ezeknek fizetett előleg tekintetében alperesnek teljesen szabad kezet engedtek és igy az előlegek netaláni elvesztéseért és alpereseknek az által okozott kárért felelősségre nem vonhatók, annyival kevésbbé, mert az előlegek adását és azok elvesztését alperes nemcsak hogy igazolni nem tudta, de az erre nézve kihallgatott és állítólag előleget kapott munkások az alperes előadását egyenesen megcáfolják. Miután ezek szerint felperesek keresetükkel teljesen elutasittatnak, de az alperesi viszonkeresetnek is részben hely adatott, felperesek mint pervesztesek az 1808: LIV. t.-c. 251. §-a értelmében a perköltségek megfizetésében is elmarasztalandók voltak. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla (1904. évi február hó 16-án 66/1904. p. sz. a.) a következő ítéletet hozta: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét, alperest viszonkeresetévcl részben elutasító nem felebbezett részében nem érintve, egyéb megtámadott részében helybenhagyja. Indokok: A hosszuaszói kir. járásbíróság által foganatosított előleges birói szemle és szakértői bizonyítás rosszhiszemű kérelmezésére vonatkozó elsőbirósági indokolást a kir. Ítélőtábla mellőzte azért, mert ezt a kérdést közömbösnek találja. Alperes ugyanis e perben nem hozott fel oly körülményt, mely az ö megjelenése által a birói szemle és szakértői bizonyítás rendén felderíthető lett volna s mely alperes megidézésének elmulasztása miatt a szemlét és szakértői bizonyítást hiányossá tenné. Az alperes által felhozott az a körülmény, hogy megjelenése után a megszemlélt téglákat meg is számlálták volna, figyelembe nem vehető; mert a bizonyitásfelvételről fölvett jegyzőkönyvből megállapítottan, a szakértők a téglák megszámlálása után adták véleményüket. Ezért a szemle foganatosításának szabálytalansága címén tett alperesi ellenvetés sem alapos. A szemle és szakértői bizonyítás másnemű szabálytalanságát alperes nem vitatta, s szabálytalanságot a kir. ítélőtábla sem észlelt. A kérdéses szemle és szakértői bizonyítás eredményét a perben figyelembe kell venni. Egyebekben azonban, tehát a tekintetben is, hogy az előleges birói szemle és szakértői bizonyíték felpereseknek az itt kérdéses szerződés felmondására alapot nem nyújtott, — a kir. ítélőtábla elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletének indokait ; s azokat még az alábbiakkal egészíti ki. A per során kihallgatott szakértők véleményéből az állapitható meg, hogy alperes csak annyi téglát készíttetett volna el, mint amennyit felperesek állítanak (a szancsali telepen 153,500, a zsidvesi telepen 153,000), a hátralévő idő elég volt a szerződésszerű és még hiányzó téglamennyiség (593,500 drb.) előállítására. Arra a ténykörülményre, hogy alperes milyen munkaerővel dolgoztatott, id. M. János, kifogásolt tanú vallomását, mely a tekintetben a kifogástalan M. Mihály tanú vallomásával megegyező, a kir. ítélőtábla is elfogadhatónak találta. A m. kir. Kúria (1905. évi május hó 5-én 496. p. sz. a.) következő ítéletet hozta : A másodbiróság ítélete a benne felhozott s az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokok alapján annál inkább helybcnhagyatik, mert felperesnek kereseti, illetve felebbczésbeli előadása szerint alperes a szancsali telepen 1897. évi május 4-tői ugyanaz évi július 22-ig 153,500 drb. téglát állított elő, ehhez házzáadatik az a 140,000 drb. tégla, amit alperes ugyancsak az érintett idő alatt a nevezett telepen előáliitott s ami a vonatkozóan kihallgatott tanuk vallomása szerint, az alperes mulasztása, vagy vétkessége nélkül az eső által használhatatlanná tétetett; 293,000 drb.-ra rug az a téglamennyiség, amit alperes július 22-ig a szancsali telepen előállított; ennek figyelembe vételével a július 22-től augusztus 31-ig terjedő időköz a per során meghallgatott szakértők véleménye szerint teljesen elégséges volt az alperes által bizonyított munkaerő alkalmazása mellett arra, hogy a szancsali telepen július 22-én még hiányzó téglamennyiség augusztus 31-ig előállíttassák ; ily tényállás pedig az előleges szemlének csak az annak foganatosítása idején a munkaerő tekintetében megállapított abból az eredményéből, hogy azzal az elkalommal téglaelőállítással csak 11 asztalnál voltak munkások elfoglalva, nem vonható alapos következtetés arra, hogy alperes minden más napokon is csak ily munkaerőt alkalmazott volna, s igy az érintett körülményt a kir. Kúria sem találta elfogadható alapul arra. hogy alperesnek a tégla előállítása körül tanúsított oly mulasztás s ekként szerződésszegése állapíttathassák meg, mely a szerződésnek felperesek által való egyoldalú felbontását és az ennek VII. pontjában erre az esetre kikötött következmény alkalmazását indokolttá tenné ;• és mert alperes a szerződés szerint csak arra köte lezte magát, hogy mind a két termelési helyen előállítandó mintegy 800,000 drb. tégla 1897. évi augusztus végéig átadva legyen de nem kötelezte magát az előállítandó téglának successive valc átadására; felperesek tehát abból a körülményből, hogy ők min fővállalkozók successive tartoznak a vasút részére kiszolgáltatni, alperesnek azt az eljárását, hogy ez a téglát nem successive szállította, mulasztás alapjául sikeresen fel nem hozhatják. Bünüg-y ékben. Vádlott javára a kir. it. tábla másodfokú ítélete szerint a BTK. 92. t$-a alkalmaztatott, ennek következtében tehát ki van az zárva, hogy az ítélet a vádlott érdekében tárgya lehessen a B. P. 385. 3. pontjára alapított semmisségi panasznak, — oly semmisségi okot pedig a törvény nem fogadott el, melynek alapján a rendkívüli enyhítésre jogosító 92. alkalmazásával kiszabott büntetés további enyhítése végett semmisségi panasz volna használható. A m. kir. Kúria (1905. június 6-án .5,552/1905 B. sz. a.) súlyos testi sértés büntette miatt vádolt Cz. J. s társai elleni bűnügyben következő végzést hozott: A semmisségi panasz a Bp. 385. §. 3. pontjára alapított részében visszautasittatik, a jogos védelem fennforgására alapított részében pedig elutasittatik. Indokok: Minthogy Z. M. vádlott javára a kir. it. tábla másodfokú ítélete szerint a BTk. 92. §-a alkalmaztatott, ennek következtében tehát ki van az zárva, hogy az ítélet a vádlott érdekében tárgya lehessen a Bp. 385. §. 3. pontjára alapított semmisségi panasznak, — oly semmisségi okot pedig a törvény nem fogadott el, melynek alapján a rendkívüli enyhítésre jogosító 92. §. alkalmazásával kiszabott büntetés további enyh lése végett semmisségi panasz volna használható : ezeknél fogva a semmisségi panaszt a Bp. 385. §. 3. pontjára a miatt alapított részében, hogy