A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 33. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [11. r.]

130 A JOG kocsi rosszul volt megrakva, s ezt a munkát a felperes egyedül végezte, és bár ez a munka sötétben is végezhető, azonban ilyenkor nehezebb, s fokozottabb figyelmet igényel, felperes pedig a rakodáskor az azon napi megerőltető munka következtében elcsigázott és fáradt volt Megállapittatott a munkaadó kártérítési felelőssége, mert ö volt az, aki a sötétben való rakodást elrendelte, annál maga is segédkezett és elmulasztotta arra felügyelni, hogy a sötétben teljesíteni rendelt munka a sötétség, mint természetszerű akadály ellenére is oly helyesen és szakszerűen teljesittetett-e, hogy abból a lovak hajtásával megbízott felperesre baleset ne származzék. (A m. kir. Kúria 1!) i4. december 22. I. G. 422,1904. sz. a.) A szerződéstől valő elállásnak kijelentése mellett a kártérítéshez való jog fentartása figyelembe nem jöhet. (A m kir Kúria I90í. március 28 730/904 sz a) A bérbevevő a bérbeadótól a bérleti viszonyból kifolyólag valamely uj létesítmény előállítását nem követelheti, csak azt van jogosítva kívánni, hogy a bérlemény használható állapotban fenntartassék. Ennek elmulasztása esetében bérleengedést igényelhet, vagy ha a bérlemény a hiányos fenntartás miatt rendeltetésének meg nem felel, a bérletet felmondhatja és megfelelő kártérítést követelhet. Valamely építkezés teljesítésére a bérbeadó bíróilag csak akkor szorítható, ha ez iránt szerződési kötelezett séget vállalt. (A kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 19U5. január 16. I G. 702/904. sz. a.) A kötelesrészre jogosított örökössel szemben a közszerzemény létezését az örökhagyó végrendelete egymagában nem bizonyítja, hanem az özvegynek bizonyítania kell, hogy férjének a vele kötött házasság létrejöttekor megvolt vagyona a házasság megszűntéig valóban szaporodott. (A m. kir. Kúria 190j. március 7. 2,671/904. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperes a szerződés szerint csak arra kötelezte magát, hogy mind a két termelési helyen előállítandó mintegy 800,000 drb. tégla 1897. évi augusztus végéig átadva legyen, de nem kötelezte magát az előállítandó téglának successive való átadására ; felperesek tehát abból a körülményből, hogy ők mint fővállalkozók successive tartoztak a vasút részére kiszolgáltatni, alperesnek azt az eljárását, hogy ez a téglát nem successive szállította, mulasztás alapjául sikeresen fel nem hozhatják. A marosvasárhelyi királyi törvényszék (1903. évi november 26-án 8,296/1903. polg. sz. a.) Blumfeld József ügyvéd által képviselt R. Samu és B. Jenő felpereseknek, Ötvös Gyula dr. ügyvéd által képviselt K. Lajos alperes ellen 3,564 korona 42 fillér töke és jár. iránti ügyében a következő' ítéletet hozta: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja, alperes viszonkeresetének részben helyt ad és felpereseket egyetemlegesen kötelezi, hogy alpereseknek 700 korona tökét, ennek 1898. évi augusztus 0-dik napjától, mint a viszontkereset indításának napjától számítandó 5°/<rQS kamatait, valamint a 46 korona előlegezni kötelezett tanú diját is beleértve 276 korona 80 fill. perköltséget feltétlenül, azon esetben pedig, ha alperes leteszi a pótesküt arra, hogy 1897. évi május hó 1-tól ugyanaz évi aug. hó végéig felpereseknek a vasútépítési munkálatokhoz a szancsali telepről 191,000, a zsidvei pedig 82,000 darab kiégetett és kirakott téglát szállított, még további 2,511 korona 60 fillér tökét, ennek ugyancsak 1898. évi augusztus 9-töl, a viszontkereset indításának napjától számítandó 5°/o kamatait 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizessenek meg. Ha elperes ezt az esküt le nem teszi, a kir. törvényszék alperest ezen 2,511 korona 60 fillér és kamatai iránti viszontkereseti követelésével elutasítja. A viszontkeresetnek az emiitett összegeken felüli részével a királyi törvényszék alperest feltétlenül elutasítja. Érdekéhen áll tehát alperesnek az eskü letételére a törvényes határidő alatt jelentkezni s azt a kitűzendő határnapon le is tenni. Indokok: A felek egyező előadása szerint közöttük 1897. évi április 6-dik napján oly szerződés jött létre, mely szerint alperes köteles volt felperesek részére, az általuk rendelkezésre bocsátott szancsali és zsidvei telepen 800,000 darab téglát, mégpedig a szancsali telepen 50J,000, e zsidvei telepen 300,000 drb. téglát 1897. évi augusztus végéig előállítani oly módon, hogy legkésőbb 1897. évi május 5-ig a munkát kellő erővel, azaz legalább 20—25 asztallal megkezdi és ettől kezdve rendszeresen folytatja. Azon esetre, ha alperes a munkát a fenti időben meg nem kezdené, vagy annak rendszeres folytatásában oly mulasztást követne el, melyből okszerűen következtethető, hogy a kikötött téglamenynyiség 1897. évi augusztus végéig nem lesz eló'állitható, felperesek fenntartották maguknak a jogot a szerződést felbontani, mely esetben alperes nekik a mulasztás által okozott kár teljes megtérítésével tartozik. Felperesek vélvén, hogy alperes részéről a munka folytatásában mulasztás történik, 1897. évi július 22-én a hosszuaszói kir. járásbíróság által szakértői szemlét vétettek fel, mely alkalommal a szakértők által megállapittatott, hogy a szancsali téglaelőállitási telepen azon napon összesen 109,500 darab tégla volt, melyekből 46,000 már kiégetve, 24,000 darab kemencébe rakva, a többi pedig bankettákban száraz állapotban volt, mig téglaelőállitással akkor 11 asztal mellett voltak munkások elfoglalva. A szakértők véleménye az volt, hogy az akkor alkalmazott munkaerő a még hiányzó 347,500 darab tégla előállítására ugyanaz évi augusztus vegéig előreláthatólag képtelen, ezen menynviség előállítására háromszor akkora munkaerő szükséges. Ezen szemle alapján felperesek a munkát mindkét telepen megszüntették és a szancsali telepen felperesek állítása szerint összesen előállított 152,500 darab tégla (a szemlcjegyzőkonyv csak 108,500 darabról tesz említést) levonása után még előállítandó 347,500 darab téglát részint maguk, idegen helyről hozott munkásokalkalmazásával állították elő, részint más helyekről szereztek be ucry, hogy az ilykép beszérzett fenti téglamennyiseg 3,564 korona 42 fillérrel került többe, mintha azt alperes a szerződési árban szállította volna, mihez képest alperes szerződésszegésének és ebből folyó kártérítési kötelezettségének a szcmlejegyzőkönyvben körülirt okoknál fogva megállapítását kérve, felperesek kereseti kárkérelme oda irányul, hogy alperes köteleztessék a mulasztása által okozott 3,564 korona 42 fillérnyi kártérítési összeget, ezen összegnek a kereset napjától számítandó 5°/o-os kamatait és a perköltségeket felpereseknek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Megállapíttatik még itt, hogy felperesek arról, hogy alperes a zsidvei telepen előállítandó téglamennyiséget nekik szállito'tta-e vagy sem és amennyiben azt nem szállította, hogy felpereseket azért kártalanitotta-e vagy sem, sem a keresetben, sem későbbi perirataikban említést nem tesznek. Alperes az összes kereseti tényállítások valódiságát tagadva, a kereset alapját képező szakértői szemle eredményét a per érdemi elbírálására befolyással bírónak nem tartja; először azért, mert a szemlére megidézve nem lett, holott a törvény értelmében, hacsak a halasztás vcszélylyel nem jár, ami a jelen esetben nem forgott fenn, az ellenfél az előleges birói szemléről is értesítendő, tehát a szemle nem szabályszerűen foganatosíttatott; másodszor azért, mert mint tanuk fogják igazolni, a szancsali telepen 29, a zsidvei telepen 14 asztal mellett folyt állandóan a munka, az előállított téglamennyiség is nagyobb volt s igy a szemlejegyzőkönyvben foglalt megállapítások, amelyek különben is csak arra vonatkozhatnak, hogy a szemle megtartásának rövid ideje alatt mi volt az állapot s a szemle megtartását megelőző időbeni állapotra nem vonatkozhatik; a szemle előtti állapotra vonatkoztatva a valódiságnak meg nem felelnek, a szemle előtti állapotot nem bizonyíthatják. Ily alapon kéri a kereset elutasítását, sőt miután felperesek a szerződést ezek szerint jogos ok nélkül bontották fel, c miatt támadt kárát viszontkeresetileg kívánja árvényesiteni s azt a következőképpen számítja fel. Előállított tényleg a szancsali telepen 191,21(i darab, a zsidvei telepen pedig 82,250 darab téglát, melyeket felpereseknek szállított, annélkül, hogy azért ellenértéket kapott volna. Ezen, a százakat nem számítva, 273,000 darab tégláért a szerződés értelmében ... kötelesek felperesek 2,511 korona 60 fillért fizetni, továbbá felperesek a szerződés értelmében kötelesek voltak a banketták belakarására szükséges anyagot, illetve helyiséget adni; 1897. évi május és júniusban nagy esőzések voltak, ezáltal és fedél hiányossága folytán 140,000 darab bankettába rakott tégla összement, használhatatlanná vált, miáltal a száraz téglák ezerének értékét 5 koronával számítva, alperesnek 700 korona kára támadt. Végül kiemeli alperes, hogy a téglaégetésre szerződtetett munkásoknak különböző címeken összesen 3,177 korona előleget adott, melyekért, miután felperesek a munkát beszüntették, ellenértéket nem kapott, azok elvesztek. Így a viszontkeresetileg érvényesíteni kivánt összeg 6,388 korona 60 fillér s ennek a viszontkereset indításának napjától számított 5°/o-os kamatai. Alperes kérte a kereset elutasítása mellett azt a tőkét és jár. viszontkeresetileg megítélni s felpereseket a perköltségek megfizetésére is kötelezni. Igaz ugyan, hogy a hosszuaszói kir. járásbíróság állal felvett szemlejegyzőkönyv tartalma szerint 1897. évi juhus 22-én a szancsali telepen is csupán 11 asztalnál is folytamunka, s ott csupán 106,00) darab kiégetett kész tégla találtatott s igaz az is, hogy a meghallgatott szakértők véleménye szeiint alperes ily körülmények között a nem vitás szerződésben elvállalt kötelezettségének eleget nem tehetett volna s ily tényállás mellett kétségtelen, hogy felperesek szerződésadta jogukkal élve, a szerződéstől elállhattak és ebből származott esetleges károkat alperestől követelhették volna; a kir. törvényszék azonban a szemlejegyzőkönyvben foglaltak dacára alperesnek felperesek által imputált mulasztását beigazolva nem látta, mert eltekintve attól, hogy csupán egy pár óráig tartó és csupán ez időre vonatkozható szakértői szemle eredményéből, minden egyébtől eltekintve nem lehet megállapítani, hogy vájjon a kérdéses telepen rendesen és állandóan hány asztalnál és hány munkás dolgozik, a szemle eredménye azért sem megbízható és alperes mulasztásának megállapítása azért sem elfogadható, mert: 1. id. M. János és Mihály, ugy ifj. M. János tanuk eskü által megerősített vallomása által igazolást nyert, hogy alperes 1903. május 1-én a szancsali telepen 29 asztal, a zsidvei telepen pedig 14 asztal mellett kezdte a munkát és minden asztal mellett két-két munkás dolgozott és ennél nagyobb munkaerőt már a helyszűke miatt alkalmazni sem lehetett, mert továbbá V. Márton, B. István és V. Emil a kir. törvényszék által kihallgatott szakértők azt véleményezték, hogy ilyen munkaerő alkalmazása mellett három hónap alatt 800,000—1.000,000 téglát előállítani lehet; miután az előleges szakértői szemle alperes távollétében, annak előzetes értesítése nélkül tartatott meg, holott, erre elfogadható alap egyáltalán nem foroghatott fenn, mivel az alperes megicléztetésére szükségelt 1—2 napi határidő felperes/* erüekeit veszélyeztetőnek nem mutatkozhatott és felperes ros szhiszemuségére enged következtetni az a körülmény is, h ogy