A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 32. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐlilRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 32. számához. Budapest, i'JOo. augusztus 6. Köztörvényi ügyekben. Örökhagyó nem összes vagyonát, vagy tetemes vagyonának hányadát, hanem hagyatékából csakis kifejezetten megjelölt, egyidejűleg megkülönböztetett javakat, s ezek köze sorozottan a gőzmalmát hagyta végrendeletileg a felperesre; ennélfogva az általa örökölt vagyon nem örökrésznek, hanem hagyománynak a természetével bir. S minthogy a gőzmalomhoz azelőtt az örökhagyó által használt gőzmozdony az ő elhalálozásakor, de sőt a végrendeletnek korábbi alkotásakor se volt meg természetben az örökhagyó vagyonában; és a gőzmozdony, rendelkezésénél fogva, nem csupán gőzmalom üzeméhez, hanem más erőművi vállalathoz is önállóan használt, rendszerint ingóság jellegű vagyontárgy; a vita tárgyává tett hagyományozott dolog az örökhagyónak halálesetekor való állapotában s csak az akkori tartozékokkal tekintendő hagyományozottnak ; mihez képest a hagyománynak csak természetben való kiszolgáltatását követelheti a hagyományos ; gőzmozdonynak hagyomány vagy örökrész mivoltától eltekintve is, az által, hogy örökhagyó a gőzmozdonyt még a végrendelkezést előzőleg eladta, — ez által az a nlozdony már akkor megszűnt az ö tulajdonát képezni ; de megszűnt egyszersmind a másnak korlátlan tulajdonává váltánál fogva ez a gőzmozdony v. helyettesitésképen annak hátralékos vételára a gőzmalomnak vitás netáni tartozékát is képezni. A lugosi kir. törvényszék (1903. évi június hó tt-ik napján fi, 141 903. szám alatt) Scheer Emil ügyvéd által képviselt G. D. felperesnek, Német Phőbus ügyvéd által képviselt özv. L. G. M. s társai ellen örökösödési jog elismerése s jár. iránt következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy a védekező I. II., és III. rendű alpereseknek lü nap alatt 225 korona perköltséget fizessen. Indokok: Felperes kereseteként előadta, hogy a néhai G. Tamás volt cellái lakos hagyatékának tárgyalása során alperesek el nem ismerték fejperesnek az örökhagyó által végrendeletileg telperesnek hagyott gőzmalomhoz tartozott, a G. Tamás cellái lakosnak örökhagyó által eladott gőzmozdony hátralékos vételárára vonatkozó tulajdoni igényét, s ennek alapján azt kérte, hogy alperesek annak tűrésére köteleztessenek; miszerint a vevő által hagyatéki tömegként birói letétbe helyezett 2,384 kor. vételárrészlet a felperes részére kiutalványoztassék, továbbá, hogy felperes feljogosittassék a vevőnél még hátralékban lévő 4,40(1 kor. vételárrészletnek és kamatainak a behajtására; végül hogy I., és II. rendű alperesek feltétlenül s a többi alperes csak védekezés esetére, a perköltségben elmarasztaltassanak. A védekező I., II., Ili. rendű alperesek, akiknek a védekezéséhez c. prdts. 112. ;j-a értelmében a többi alperes is csatlakozottnak tekintendő, a kereset elutasítását és felperesnek a perköltségben való marasztalását kérték; mert felperest, mint hagy ományost a végrendelkezés előtti örökhagyó által eladott, s ennek elhalálozásakor természetben a hagyatéki tömegben meg nem volt gőzgép meg nem illetvén; annak hátralékos vételárára sem tarthat jogos igényt. A keresetlevélhez hitelesített másolatban A) alatt csatolt halálozásfelvétel tanúsága szerint G. T. cellái nagybirtokos, C ellán 1899. ápril 7-én halt el, s ezen és az 11)02. évi 6,638. sz. alatt iktatott pótkeresethez N. B) alatt mellékelt hiteles halálozásfelvételi iv szerint örököseiül felperes és az alperesek maradtak. A lörzskeresctlevélhez B. alatt egyszerű kivonat és másolatban csatolt, a peres felek által valódiságára nézve ebben a perben nem kifogásolt és közjegyzői okiratba foglalt, Aradon, 1898. okt. 11-ik napján G. T. örökhagyó által alkotott végrendelet tartalma szerint, annak 12-ik pontjában örökhagyó a dédunokájára, felperesra földeket s azonfelül a Cella községében lévő gőzmalmát, hozzávalóstul, épületestül és telkestül, hagyta. A facseti kir. járásbíróság mint hagyatéki bíróságnak 189!). éví ö. L 8/42. szám ajatt 1901. okt. 26-án kelt közlése szeriot a hagyatéki tárgyalás folyamatban van : örökhagyó után nagyobb mennyiségű ingatlan és ingó hagyaték maradt; örökhagyó sok hagyományt tett. A peres felek egyező előadásából megállapítható, az előrebocsátottakkal kapcsolatosan, még a következő tényállás: a végrendeletileg telperesnek hagyott gőzmalomban elhelyezve volt, s azt hajtotta ezelőtt örökhagyónak gőzmozdonya, melyet örökhagyó 1897. szept. 14-ik napján, tehát a végrendelkezést előzőleg 10,409 kor. vételáron G. J. cellái lakosnak eladatott; aki örökhagyótól a malmot bérbe vévén, annak üzeméhez a megvett mozdonyt ott hagyta. A vételár első részletéül 2,00 ) kor. a hátralék után való kamatostul az örökhagyó vett föl. További részletet 2,334 kor. a vevő a néhai G. T. hagyatéki tömegébe a facseti magy. kir. adóhivatalnál mint birói letétpénztárnál 19H0. évi 89. tétel alatt birói letétként helyezett el ; a többivel még hátralékos. Vitás tehát a peres felek között csak a perdöntő az a kérdés, vájjon jogos igénye van-e felperesnek a részére hagyott gőzmalomhoz annak előtte tartozott, de a végrendelkezést előző időben az örökhagyó által másnak eladott gőzmozdony hátralékos, és illetve részben birói letétül kezelt vételárához, vagy sem ? Minthogy az örökhagyó nem összes vagyonát, vagy tetemes vagyonának hányadát, hanem hagyatékából csakis kifejezetten megjelölt, egyidejűleg megkülömböztetett javakat, s ezek közé sorzottan a gőzmalmát hagyta végrendeletileg a felperesre; ennélfogva az általa örökölt vagyon nem örökrésznek, hanem hagyománynak a természetével bir; s minthogy a gőzmalomhoz azelőtt az örökhagyó által használt gőzmozdony az ő elhalálozásakor, de sőt a végrendeletnek korábbi alkotásakor se volt meg természetben az örökhagyó vagyonában ; és a gőzmozdony, rendelkezésénél fogva ; nem csupán gőzmalom üzeméhez, hanem más erőművi vállalathoz is önállóan használt, rendszerint ingóság jellegű vagyontárgy; tekintettel arra, hogy a vita tárgyává tett hagyományozott dolog az örökhagyónak halálesetekor való állapotában s csak az akkori tartalékokkal tekintendő hagyományozottnak ; mihez képest a hagyománynak csak természetben való kiszolgáltatását követelheti a hagyományos ; továbbá minthogy a kérdéses gőzmozdonynak hagyomány vagy örökrész mivoltától eltekintve is, az által, hogy örökhagyó a gőzmozdonyt még a végrendelkezést előzőleg eladta s ez által az a mozdony már akkor megszűnt az ő tulajdonát képezni ; de megszűnt egyszersmind a másnak korlátlan tulajdonává váltánál fogva ez a gőzmozdony v. heiyetlesitésképen annak hátralékos vételára a gőzmalomnak vitás netáni tartozékát is képezni ; s minthogy ekként az eladott gépet tulajdon rendelkezési jogának hiányánál fogva örökhagyó végrendeletileg senkire se hagyhatta ; de különben is, minthogy abból a körülményből, hogy a végrendeletben a hagyományozott főtárgy mellett annak melléktárgyai is megcmlitvék és azok gyanánt csupán a hozzávalóságot az épületeket és a telket tehát csupa tulajdonában volt tárgyakat nevezett meg az örökhagyó, arra következtetni kell, hogy a gőzmozdony értékéül annak, a fenti érveléshez képest az örökhagyó összvagyonába olvadottnak tekintendő, vételárát — maga se szánta a felperesnek; mert különben a gőzmozdöny vételárából álló követelését és illetve i annak már befizetett részletét is okvetlenül megemlítette volna: I kétségtelen, hogy felperesnek a kérdéses gőzmozdony hátralékára és illetve részben bíróilag letett vételárára a néhai G. T. végrendelkezésén gyökerező jogos igénye annál kevésbbé van, mert valamely végrendelet tárgyköri hatályának az elbírálásánál a végrendelkező akarata irányadó; minélfogva felperest a minden jogalapot nélkülöző keresetével elutasítani kellett. A temesvári kir. Ítélőtábla (191*3. dec. 14-én 3,935. sz. alatt) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét hely benhagyja, megfelelő indokai alapján és a felebbezésben felhozottakra való tekintettel azért, mert a felperes teljesen pervesztes, oly körülmények pedig, melyek az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a 2-ik bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását mdokoltá tennék, a per során fel nem merültek. A m. kir. Kúria (1905. évi május hó 3-ik napján 3,174/904. szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete, a benne felhívott és felhozott indokok alapján, helybenhagyatik. Habár az 1888. évi 947. szám alatt kelt I. B. 11. §-a szerint a telekkönyvi bejegyzések alapjául szolgáló okiratok az állam hivatalos nyelvén állitandók ki s a más nyelven kiállított okiratok a kérvényhez hiteles magyar fordításban csatolandók s habár a kérvényező a kérvényéhez csatolt német szövegű könyvkivonat hiteles magyar fordítását be nem mutatta: ennek pótlását a kir. ítélőtábla a fennforgó esetben a hi\-atkozott rendelet értelmében nem tartotta szükségesnek azért, mert a kérvényt egészben elutasitandónak találta Ugyanis a tkvi rendt. 88. S-a c) pontjában említett s lejárt követelések iránt készített s az előirt kellékekkel bíró könyvkivonatok alapján is előjegyzésnek a 87. §. értelmében csak akkor van helye, ha azok a 63. s következő szakaszokban foglalt általános rendelkezéseknek megfelelnek s a polgári törvénykezési rdts. értelmében bizonyítékul szolgálnak. Eme általános kellékkek közé tartozik a 64. S-ban említett ama kellék is, hogy az okiratban a követelés természete vagy targva azaz jogcíme előadandó. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. január hó 19. 12,982/904. sz. alatt) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt elutasító részét nem érinti: ellenben ugyanannak a végzésnek telfolyamodással megtámadott többi részét megváltoztatja s P. B. céget zálogjog előjegyzése iránt előterjesztett kérelmével egészben elutasítja.