A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 32. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

232 A JOG Am mutattasson magának Toldy ur egyszer egy ily kéziratot.. . A kérdés komolyabb elbírálást érdemelne, ha mindezekben a mi részünkről szándékosság és ferditési vágy lappangana, - - de ezt szerző maga sem állítja! Miért akkor ily kicsinyességekkel előhozakodni, amelyek a dolog lényegén mit sem változtatnak : Mert íteb>igy, akár ugy szóljon a versió, — a helyes szövegen alapuló ;k rókánk azért változatlan marad. Megrovásunk nem a szavak, fhanerr/vjöííf idézettekben nyilvánuló szellem ellen irányult és változatlanul ez ellen irányul a közölt rectiricatio után is. II. Azon vádunkkal szemben, hogy Toldy ur egyes jelenségeket általánosít, hivatkozik ő a XVIII. kévére, a hol azt mondja : <az a nagy homoktenger, amelyet c munkámban bemutattam, törvénykezésünknek nem teljes képe. Találhatók e sivatagon nagy gZámmal, — itt-ott terjedelmes és buja — oázisok is, sőt vannak törvénykezésünknek e sivatagon kivül egyes gondosan mivelt öldsávjai is. Ezen utóbbiak megvilágítását azonban nem tűztem ki feladatomul. A hol a nap világit, oda embernek fényt szórni nem szükséges . Ezen szószerint idézett példa szintén nem szerző mellett, hanem ellene bizonyít. A sivatag nála szabály, az oázis a kivétel — holott a dolog megfordítva' áll; a generalisálás vádja tehát továbbra is reá szárad, — annál is inkább, mert szerzőnek kötelessége lett volna, ha szavainak korlátozó értelmet tulajdonit, ezt a megfelelő helyen vádja mellé mindjárt hozzátenni, nem pedig munkája végén azt cukros pirulába burkolva előadni. Csak nem követelheti azt, hogy a második kéve bírálatánál figyelemmel legyünk a 28-ikban homályosan elmondottakra • III. Azzal vádol bennünket, hogy az <akárhányszor> «nem egyszer* határozókat «nem egyszer* kihagytuk. Szerző munkáját oly bő ismertetésben részesítettük, hogy több oldalról e miatt szemrehányást is kaptunk, — ezt egészen reprodukálni és minden «és» szóra ügyelni, mégsem járja. A bíráló szabadságában áll azt és annyit reprodukálni, amennyit objectiv bírálata érdekében szükségesnek lát. Csak ferdíteni nem szabad, — evvel pedig szerző nem vádol. Ezek különben is oly kicsinységek, hogy kár róluk több szót vesztegetni. Minima non curat praetor! Es csak a szerzői hiúság tud ezen fennakadni, aki munkájában finnen hirdeti, hogy sörömmel hajol meg bárki előtt, aki meggx >'zr, hogy rosszul látott,» — de facto azonban a dicséretet skrupulus nélkül, mint néki kijáró salláriumot zsebre vágja, a kifogásoló kritikát azonban gúnyosan visszautasítja. Hogy lehet az ilyen irót «meggyőzni r * IV. Ránk olvassa szerző, hogy lapunk 191. oldalán a tömeges tárgyalások megbeszélésénél saját észrevételünk gyanánt felemlítjük, «hogy a sommás ügyeknek a tömeges napokon egy órára való kitűzésén már rendeletileg segítettek*,— holott ő munkája vegén ugyanezt mondja. Erre ugyanaz lehetne a válaszurfc, mint föntebb, hogy mindent a kellő helyen kell elmondani -s érvényesíteni. Amit szerző a II. kévében hibásan állit, azt ugyanott kell rectifikálni, nem pedig a XXVIII. kévében egy szerény olcsó köpenykével saját előző állításait leplezni akarni. Xem kereshetjük minden bizarr állitásnál a munka végén netán adott helyreigazítást — pláne, ha szerző erre a munka elején a docet meg nem adja. Különben is e megjegyzésünk nem volt polcmi-. kus természetű és pusztán helyesbítése volt egy téves állitásnak. V. Némi ellentmondást lát szerző abban, hogy aranyigazságnak mondjuk «a birák munkatulfeszitését és idejüknek otthon is ítéletek gyártásával való eltöltését-, — másfelől pedig arra utalunk, hogy <sok bíró irodaimi tevékenységet fejt ki, hogy ráér irni, olvasni és családjának megfelelő időt szentelni, ha idejét észszerűen tudja beosztani.: Ebbeli állításunkban azonban semmi ellentmondás nem rejlik. — mert az első kategóriájú birák — mint azt ki is emeltük — a sommás birák ; a második kategóriájúak pedig a tszéki és felső bírák Hangsúlyoztuk és újból hangsúlyozzuk, hogy az előbbiek sorsán mielőbb segíteni kell; az utóbbiak ily remediumot nem igényelnek. Nagyon keresett dolog tehát, minket önmagunkkal ellentétbe hozni akarni, — mi tudjuk azt, hogy mit akarunk, amit szerzőről nem mindig lehet állitani. VI. Annak magyarázatát, hogy loldy ur a bíróságokat hol megdicséri, hol megrójja, ő abban találja, hogy «,e magyarázat objective bíróságaink túlterheltségében, subjective pedig szerző igazságszeretetében rejlik. Az elsőből megértheti mindenki, hogy bíróságaink törekvő szorgalma elismerést, annak eredményei azonban igen számos esetben (tehát nem mindig) megrovást érdemelnek*. Hát ez is olyan fából vaskarika-féle magyarázat. Baj már az, hogy szerző magyarázni kénytelen, holott a fiat lux- 1 nál minden magyarázat szükségtelen volna, mert annak magától kellene világítania. De a magyarázat után csak éppoly sötétség- i ben tapogatunk, mint annak előtte. Szerző célzata volt biró- I ságainkat és ügyvédi karunkat befeketíteni, azért vette paléttájára a legsötétebb színeket. — hiába állítja most már, midőn lorzképe hatásától maga is visszariad, hogy célzata más volt: *azon igaz okok buzgó kutatása, melyek törvénykezésünk mai alacsony színvonalának emelkedését hátráltatják. Az igazság pedig, ahol elismerni valót lát, elismer, ahol korholni valót, korhol*. Ha az igazság csupán annak szolgálatába szegődnék, aki superlalivusokban dolgozik és aki kákán is csomót keres, akkor azt szerző szolgálatába szegődöttnek elfogadhatnók. Szerencsére azonban a dolog másképpen áll és epés megjegyzések még nem kerülnek közforgalomba igazságok gyanánt. Egyébként konstatáljuk, hogy szerző mondottain erősen enyhíteni' törekszik; csakhogy ez már cső utáni köpenyeg.' VII. «Emlékező tehetségünk fogyatékosságának* tulajdonítja Toldy ur azon állításunkat, <hogy a ^Hivatás és mesterség* cimüművc kezünkbe nem került.* Nem akarjuk a kölcsönt viszzaadni és hasonló udvariatlansággal visszavágni; azért csupán arra szorítkozunk, hogy kiemeljünk, miszerint a "Jog" m. é. 2*i-ik, június hó 26-ról kelt számában O. D. munkatársunk tollából csakugyan megjelent egy rövid ismertetés szerző idézett művéből. De e sorok irója akkor már rég Karlsbad gyógyforrásait használta és a lap szerkesztésébe távolléte alatt be nem folyt. így tehát szórói-szóra igaz, hogy a jelzett munka kezébe nem került és azt még a mai napig sem látta. Gentleman-ek közt szabály, hogy egymás szavában nem kételkednek. — miért akar szerző itt is cx-lex állapotot teremteni ? VIII. Egyenesen a komikummal határos, mikor szerző terhünkre rójja, hogy az ügyvédi kar tekintetében szerző által előadottakra tett megjegyzéseinkkel: «az egyenetlenkedés magvának elhintésére teszünk kísérletet*. «A bírálónak e kérdéshez fűzött egyéb megjegyzéseivel szemben — úgymond — helyén valónak látom annak a megjegyzését is, hogy fővárosunk ügyvédi karának nagy zöme a mai nehéz időkben is megőrizte tisztességét, habár az általános állapotok hivatásuk gyakorlatában ugyancsak sürü gátakat vetnek törekvéseik elé. Alig hiszem, hogy a biráló akár birói, akár ügyvédi karunktól sok meleg üdvözletet kapott volna bírálatáért, amelylyel valójában ezen általános állapotok további fenntartásáért száll sikra*. Eutni szégyen, de hasznos. Toldy ur az ügyvédi karral szemben is a hires Rückwaerts-Concentrirung álláspontjára helyezkedik. Azonban nem e mai, kifogástalan nyilatkozata, hanem munkájának idézett sorai váltották ki belőlünk a méltatlankodás hangját. Mi nem csupán állítottunk, hanem szerző saját szavaival bizonyítottunk és evvel előnyösen különbözünk szerzőtől, aki csak állit és gyanúsít, — de nem bizonyít. Mivel hintettük mi el az egyenetlenkedés magvát : Hosszú évi irodalmi multunk talán felment az ellenkezőnek bizonyításától. Az ügyvédi kar érdekei bennünk mindenkor a legmelegebb támogatókra találtak, — miként azt számtalan e lapokban megjelent cikkeink a legékesszólóbban bizonyítják. Mentegetődzni tehát nem fogunk. Szerző itt magáról reánk akarja az ódiumot áthárítani, •— de ki fogja ebbeli vádjait s gyanúsításait elhinni ? . . . IX. Et nunc venio ad fortissimum virum. Az eddigiek csak praeludiumát képezik Toldy ur azon törekvésének, hogy magát a felekezeti kérdés megpenditésének vádja alól fehérre mossa. Határozottan tiltakozik ezen feltevésünk ellen. <A biráló e megjegyzése óriási tévedésre vall, mert a felekezeti kérdést nem én vetettem fel, hanem ő (?), midőn felekezeti vonatkozásokat keres olyan kérdésben, amely minden felekezeti vonatkozástól távol áll.* «A nemes értelemben vett európai gondolkozás az embereket nem felekezetük, hanem humánus és hazafias gondolkozásuk és cselekedeteik szerint osztályozza. Ezen tisztult felfogásba pedig csak elfogultság vegyíthet felekezeti accordokat». Elfogadjuk ezen utólagos helyesbítő magyarázatot és föntartás nélkül visszavonjuk ebbeli előző megjegyzéseinket, amelyekre azonban kizárólag szerzőnek homályos irálya és burkolt célzatai szolgáltattak okot. .Mindig örvendünk, ha valaki szavait ugy magyarázza, hogy ezáltal a bennők rejlő gyanú és kétely eloszlik. De miért keresi Toldy ur bennünk a hibást, miért keres bennünk elfogultságot, holott ebbeli nézetünk az ő saját szavainak folyománya volt ? Miért szorulnak fénykévéi utólagos apró mécsesekre, hogy lássuk, mit akar mondani ? Nagyobb elfogulatlansággal és kedvezőbb praedispositióval még nem fogott biráló munkához, mint mi a fiat lux bírálatához. A mi hibánk-e, ha abból mást olvastunk ki, mint amit szerző abba beletitkolt: Milyen joggal állithatja akkor Toldy ur hogy «sem emberségesnek, sem hazafiasnak, sem kartársiasnak nem mondható, békebontó célzatainkra):!) eszközülőt használtuk volna fel? őt, aki embertársaival szemben nem gyűlölettel, hanem szeretettel viseltetik.* Nos hát ez is egy kis próba szerző emberbaráti szeretetéből ! r. I. Vegyesek. A kisajátítási eljárás foganatosítására kiküldött bizottságnak feladatát csak az képezi, hogy a kisajátítási tervet az eljárás folyamán megállapítsa, s a birtokok részéről esetleg támasztott igények felett döntsön. A kisajátító bizottság, a kisajátító tervnek elejtését vagy mellőzését, valamint ujabb tervnek foganatosítását, s ezzel kapcsolatban ujabb teriiletek kisajátítását, s a munkálatok mikénti végrehajtását kimondani vagy elrendelni nem illetékes. Ha azon munkálat, melyre a kisajátítási jog megadatott s a kisajátítási eljárás elrendeltetett, kivihetetlennek bizonyul, a kisajatitási jogot engedélyező s az eljárást elrendelő rendeletek tárgytalanok s hatályon kivül helyezendök. A m. kir. kereskedelemügyi minister 190ő. évi 21,908. sz. határozata. "ÁLLAS néSZvÍNY TÁIWAAÁO NYOMDÁJA BU0A!>l«TFN