A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 32. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és magyar ügyvédi kérdéshez. [?r.]

A JOG 231 követk ző indokolással: 'mert a kir. tszék az iratokat rendelvény- j nyel visszaküldvén, a további eljárást megszüntette és .. ert az j 1893 : XVIII. t.-c. 52. í?-a értelmében az elmulasztott tárgyalástól j számítandó 3 év elteltével a per megszűntnek lévén tekintendő, I megszűnt perben az elsöbiróság által hozott és előzetesen végrehajthatónak kimondott itélet dacára kielégítési végrehajtásnak i nincs helye. Feliolyamodás folytán a kir. ítélőtábla ezt a végzést megváltoztatta a következő indokolással: - Az 1893: XVIII. t.-c. 162. és 52. §§-ai utolsó bekezdéseiben foglalt rendelkezéseknek helyes értelmezése szerint, ha a felebbezési biróság előtt valamely peres ügv 3 éven át szünetel, ez a körülmény nem a «pernek», hanem a «felebbezés joghatályának- megszűnését vonja maga után. Ennek az álláspontnak a helyességét bizonyítja az a körülmény is, hogy a felebbezési biróság az első fokban eljárt biróság ítéletét csak a felebbezési kérelem és cllenkérem korlátai között bírálhatja felül, ha tehát a felek a íelebbezés szóbeli tárgyalására meg nem jelennek s felebbezési kérelmet és illetve I ellenkérelmet elő nem terjesztenek s igy az ügy a íelebbezési bíróságnál 3 éven át szünetei, a felebbezés tulajdonképen nem létezőnek s igy az ítélet meg nem támadottnak tekintendő, miért is a végrehajtást elrendelni stb. kellett*. Felfogásom szerint ebben a som. elj. 52. §-át a járásbíróság értelmezte helyesen, s téves a kir. ítélőtáblának a felfogása, téves az indoklása egész terjedelmében. Az 1893: XVIII. t.-c. 52. §-ának utolsó bekezdése félreérthetetlenül kimondja, hogy az «elmulasztott tárgyalástól számítandó 3 év elteltével a per megszűntnek tekintendő.» A tszék ebben az intézkedésében a régi joggal szemben újítást tartalmaz, amenynyiben perelévülést állapit meg, s nem is képezi a gyakorlatban vita tárgyát, hogy az első bíróságnál 3 évig szünetelő perek megszűnnek, s ennek folytán eleny észnek azok a hatások, amelyek a per folvamaton létéhez vannak csatolva. Az ilyen megszűntnek tekintendő perekben nem is élhet egyik fél sem perújítással, hanem amennyiben valamelyik peresfél jogait érvényesíteni kívánja, egészen uj pert kell kezdenie. A som. elj. 162. §-a intézkedik arról az esetről ha: 1. a felebbező fél a tárgyalási határnapot a felebbezési kérelem szóbeli előterjesztése előtt elmulasztja; 2. a tárgyalás határnapját a ielebbczőnek ellenfele mulasztja el, valamint ha a felebbező fél a felebbezési kérelem szóbeli előterjesztése után mulasztja el a tárgyalást; 3. a felebbezési tárgyalás folytatását mulasztják el a felek; -I. a megjelent fél az ellenféllel nem közölt nóvumokat akar előadni, vagy a már előadottakat módosítani akarja ; ö. s végül az utolsó bekezdésben kimondja, hogy "egyebekben a jelen törvény 52 — 56, §§-ai a felebbezési tárgyalásnak elmulasztása esetében is megfelelően alkalmazandók.* Ebből a §-ból nyilvánvalóan kitűnik : aj hogy a törvényhozó taxatíve felsorolta és megállapította a jogkövetkezményeket, amelyek a felebbezés során egyik, vagy másik avagy mindkét peres fél meg nem jelenéséhez fűződnek, b) hogy az ügynek a felebbezési bíróságnál való 3 évi szüneteléséhez a per megszűnésének jogkövetkezményét kívánta csatolni s féremagyarázhatatlanul utalt is az 52. i;-ban megállapított következményekre s ekként téves a kir. Ítélőtáblának az a törvénybe való belemagyarázása, hogy a 3 évi szünetelés nem a «pernek> hanem a :felebbezésnek joghatályát szünteti meg. Téves a kir. ítélőtáblának az a kijelentése is. hogy a felebbezési biróság az elsőfokban eljárt biróság ítéletét csak a felebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai közt bírálhatja felül», mert ez a kijelentés a som. törvényben nem fordul elő, hanem igenis a 152. azt mondja ki, hogy «a per a felebbezési biróság előtt a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai között újból tárgyalandó*, s eként a trv. és a kir. ítélőtábla kifejezései és azok értelme közt lényegesen szembeötlő a különbség, amenynyiben az idézett törvényhely szerint nem csupán az I. biróság által hozott itélet felülbírálása, illetőleg az I. biróság elölt lefolyt tárgyalások folytatása, hanem a pernek egészen újból való tárgyalása képezi a felebbezési biróság eljárásának tárgyát és feladatát. Ebből ugyan semmiképen sem vonható le az a következtetés, hogy tehát a megtámadott I. bírósági itélet nem létezik a felebbezési eljárás, avagy a pernek a felebbezési bíróságnál való szünetelése alatt, de elvitázhatlan tény az, hogy a per végleges befejezést nem nyert. Csak akkor jut a per végleges befejezéshez, ha jogerős II. b. vagy esetleg 3 bírói Ítélettel is el lesz látva, avagy beáll a 3 évi szünetelésnek a som. elj. 52. és 162. §§-aiban megállapított permegszüntető joghatása, a per elévülése. De hogy 3 évi szünetelés folytán a beadott, a létező felebbezés «nera ' létezőnek* a felcbbezéssel megtámadott itélet «meg nem támadottnak* lenne tekinthető, ezt a törvényből kimagyarázni lehetetlen s ez a kijelentés ellenkezik a létezés fogaimának belső tartalmával is, mert ami létezik, ami megvan, nem létezőnek nem is tekinthető. A som. tszék 136., 144. és 162. §§-ai a felebbezés visszautasításáról, a Hifi. ij. az eljárás megszüntetéséről, a 154. §. az gynek az illetékes bírósághoz való áttételéiül a 150. §. pedig éppen a felebbezés hatályának megszüntetéséről szól, és sem ezekben, sem más rendelkezésekben nem tesz a törvény oly intéz- | kedést, amelylyel valami létezőt nem létezőnek jelentene ki. Ilyen fiktióra nincs is szükség a 162. és 52. §§-ok világos rendelkezésésével szemben, s nyilvánvaló, hogy amennyiben a törvényhozó a 3 évi szüneteléshez a felebbezés joghatályának megszűnését kivánta volna fűzni, nem utalt volna a 162. §-ban az 52. §. rendelkezéseire. Orosz Mihály, kir. albiró, Felsővisó. Sérelem. Helytelen törvénymagyarázat. A Jog 31 számában I írtig Gyula magyaróvári kir. albiró ur e czimen egy jogesetet közöl, amelyben azonban alaposan félreérti a B. P. rendelkezéseit. A hivatkozott czikkben ugyanis a következő kitétel foglaltatik : «az itélet helytelen s csodálkozom azon, hogy a vádlott védője a II. bírósági ítéletben megnyugodott s a Bp. 556 S-a értelmében a jogegység érdekében perorvoslattal nem élt.* Mert a B. P. 556. §-a értelmében felebbezett ügyben kelt törvényszéki itélet ellen, ha az elbírálás tárgya mind a vád, mint az elitéltek szerint csak kihágás, vagy csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség volt, csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak vagy ugyan helye; de a B. P. 441. §-a értelmében a jogegység érdekében perorvoslattal csakis a koronaúgyész élhet, ami kitűnik különben a B. P 556. §. 2-ik bekezdéséből is ; és igy a vádlott és védője nem is lehettek abban a helyzetben, hogy perorvoslattal éljenek. Szabadi Oszkár, Békéscsabán. Irodalom. Az antikritika. Toldy Géza dr. "Feleletek a fiat lux cimü munkám birálatára» cim alatt — válaszol a jogtud. Közlöny ez é. 27. számában, — lapunknak nemrég*) közzétett bírálatára. A válaszra el voltunk készülve, — de egyúttal arra is, hogy szerző észrevételeinket alaposan megcáfolni, és munkájának homályosságait kellő világításba helyezni fogja. Ezt pedig annál jogosabban várhattuk, mert kritikánkat semmiféle subjectiv érzés nem vezérelte, sőt a munka bírálatához a lehető legjobb indulattal hozzáfogtunk. Nem a mi hibánk tehát, ha a könyvből mást olvastunk ki, mint amit szerző beléje gondoltnak állit; a fiat lux-ot elsősorban saját munkájával szemben kellett volna alkalmaznia. De lássuk sorba szerző gravameneit. Válasza elején Toldy ur elménckedik. Ki hitte volna, hogy a fiat lux komor szerzőjében még humoros ér is folyik. «A kérdéseket, melyekhez hozzászólunk — úgymond — két részre osztjuk. I. olyanokra, melyekkel már a «Jog* is foglalkozott és 2. olyanokra, amelyekkel az nem foglalkozott. Azt, hogy szerző amazokkal foglalkozott, szinte fölöslegesnek látjuk, emezekben nyilvánított nézetei helyességét pedig kétségbe vonjuk. Az olyan serdületlen vagy fáradt elméjű jogásznak tehát, aki csak a bírálatot olvassa cl, azon szent meggyőződésbe kell esnie, hogy törvénykezésünk terén nincs más igazság, mint ami a * Jog* hasábjain olvasható*. Toldy ur talán nem fogja rossz néven venni, ha azt állítjuk, hogy ennél már jobb viccet is olvastunk. Ha valaki oly nagy praetensióval lén fel, mint szerző, aki fénykévéket akart vetni polg. törvénykezésünk állapotaira, — annak ujat kell tudnia mondani, nem pedig rég elcsépelt dolgokkal előhozakodnia. Ennek adtunk kifejezést, midőn a *Jog\ 190. lapján azt mondtuk: «amiket szerző könyvében felfedez, azok mind már régóta tudva levő, — a szakla/ok által, — és nem utolsó helyen általunk — per longum et latum tárgyalt dolgok.- Hol marad itt a vicc? Nem szomoru-e inkább, hogy szerző' oly dolgokra hívja fel dobszó mellett a közfigyelmet, amelyekről már a verebek is csiripelnek, amelyek már régóta foglalkoztatják a jogász elméket ? Mire való ezek tekintetében a nagy hű-hó ? Arról panaszkodik továbbá Toldy v,x, hogy idézeteinkből *néhol egész mondatok, néhol egyes szavak kimaradtak, másutt más szavaknak engedtek helyet*. ^Sajátságos játéka a véletlennek, — igy folytatja, — hogy a kihagyások és módosítások az idézett részek jelentését nem egyszer hol megváltoztatják, hol érthetetlenné teszik*. És igy történt — szerinte, — "hogy akárhányszor nem munkája idézett részét, hanem saját idézéseinket bírálgatjuk és azoknak nem egyszer egészen megváltozott jelentését rójjuk meg*. Az ilyet szerző könnyen állithatja oly olvasóközönség előtt, amely á mi kritikánkat nem ismeri. Miért nem küldte be ezen észrevételeket a legilletékesebb helyre: a mi lapunkba?, —ahol minden olvasónk azokat nyomban kellő értékükre visszavezethette volna? Félt-e talán attól, hogy cikke felvételét megtagadjuk? Inane rhetus, — ajtónk előtt soha senki nem kopogott hiába és lapunk, fennállása óta — minden ellennézetnek nyitva állott. De lássuk csak, hogy miben vétettünk szerzővel szemben ? Itt is bő tért engedünk saját szavainak. I. Lapunk 191 oldalán < az eset kellő megvizsgálása helyett*: kellő megvilágítása* — ^sablonokban helyett pedig : <habaresokba> idéztetik. — Hogy ez igy történt, azt készséggel concedáljuk, — de vájjon nem hallott-e szerző még soha a szedőszekrény ördögéről, aki a gyanútlan iróval csúf játékát üzi ? A derék szedőkre, akik e sorok írójának kéziratát szedik, valóban súlyos munka nehezedik, és csodaszámba megy, hogy a cikkeiben olvasható sajtóhibák nem gyakoriabbak. *) L ásd a Jog f. Ovi 24. és 25. számait.