A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 31. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [10. r.]

A JOG 123 lásnak van helye, nem oly parancsoló természetű, hogy attól a felek szerződésileg el ne térhessenek. Ha tehát a közkereseti vagy a betéti társaság tagjai, a kikre nézve a fent idézett törvényes rendelkezés a keresk. törvény 108. §-a szerint szintén alkalmazandó — szerződésileg abban állapodnak meg, hogy a társaság feloszlása esetében a társaság vagyona a felszámolási eljárás mellőzésével a szerződés értelmében osztassék fel, akkor nincs annak törvényes akadálya, hogy a felszámolási eljárás mellőzésével a társasági vagyon tényleges felosztása a szerződés értelmében eszközöltessék. Az ilyen feloszlásnak betéti társaságnál nem állhat útjában a keresk. törvény 139. §-ának rendelkezése sem, mert a kültag a társaságba adott betételét a társaság fennállása alatt a hitelezők sérelmével, sem egészben sem részben vissza nem kaphatván, a tagoknak a társaság kötelezettségeiért való felelőssége a felszámolási eljárás mellőzése folytán nem változik és ez által nem érintetik. Minthogy pedig a jelen esetben az A) alatti szerződés 19-ik pontja értelmében a peres felek abban állapodtak meg, hogy a mennyiben a társasági visszony bármily okból megszűnik, az alperesnek jogában áll a társasüzletet saját személyében és saját számlájára átvenni, amely esetben a felperes vagyonilletősége minden egyéb felszámolási eljárás mellőzésével a vagyoni zármérleg alapján lesz megállapítandó; és minthogy alperes a pernek nem vitás adatai szerint felperest értesítette arról, hogy a szerződésben neki biztosított ezt a jogát igénybe veszi és a mindkét fél részéről megszüntetett társasüzletet átveszi: a peres felek között fennállott betéti társaság felszámolásának annál kevésbbé lehet helye, mert az a körülmény, hogy az idézett szerződési megállapodás szerint a társas cég a feloszlás dacára a felperes kültagot illető jogokkal mindaddig tovább vezettetik, mig felperes vagyonilletősége ki nem fizettetik, mint a felszámolási eljárás keretén kivül érvényesíthető joga a felperesnek egyrészt nem érintheti az alperesnek szerződésileg biztosított azt a jogát, hogy a társas üzletet felszámolás nélkül átvehesse és tovább vezethesse, másrészt pedig a hitelezők érdekeire egyáltalán nem lehet befolyással. Mindezek alapján felperest a felszámolás iránti kereseti kérelmével elutasítani kellett. Minthogy továbbá a fenti rendelkezés szerint el nem rendelt felszámolási eljárás be nem fejezése nem lehet törvényes ok arra, hogy a felperes által keresetbe vett 150,000 K. és 250,000 K. tőkék s jár. iránti kereseti követelése érdemlegesen el ne biráltassék, a felperes ez iránti keresete ezen az alapon el nem utasítható. Amiért is e részben is mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságot utasítani kellett, hogy a netalán szükséges bizonyítási eljárás foganatosítása után hozzon a kereseti kérelem e része felett, a perköltségre is kiterjedő érdemleges határozatot. A rendetlen és szabálytalan könyvvezetés alkalmas arra, hogy a társaság ügyei vezetése körül bizalmatlanságot keltsen, minek következtében a kölcsönös bizalom hiányában a társasági tagoknak a közkereseti társaságban való célirányos, eredményes együttműködése kizártnak tekinthető, ily esetben pedig a társaság céljának elérése lehetetlenné vált s igy ezen körülmény egymagában megállapítja a K. T. 100. §-ának 1. és 2. pontjában körülirt felbontási okot. A székely udvarhelyi kir. törvényszék (19U-1. évi augusztus hó 4-én 2,187. sz. alatt) B. S. dr. ügyvéd által képviselt «D. B. és társai bükkfaüzlet* cég felperesnek, K. A. dr. ügyvéd által képviselt 0. N. dr. s társai alperesek elleni ügyében következőleg ítélt: A kir. törvényszék peres felek között 1899. július 24-én Olasztelken 0. N. dr. s társai erdővidéki erdő iparcég alatt létesült közkereseti társaság feloszlatását és az ezzel kapcsolatosan annak felszámolását elrendeli, felszámolóul P. F. dr. ügyvéd oklándi lakost kinevezi. Indokok: Felek előadása, az iratok és a hivatalból betekintett társas cégjegyzék alapján megállapított tényállás szerint peres felek 1899. július 24-én cO. N. dr. és társai erdővidéki erdőipara* cég alatt közkereseti társaságot alakítottak egy V. községtől fii),000 koronán vásárolt tölgyerdőnek közös haszonra leendő kihasználása céljából. A társaság tagjai voltak O. N. dr., O. R. egy részszel, N. Gy. és neje egy részszel és felperesek egy részszel. Ezen közkereseti társaság együttes képviseletével O. N. dr., N. Gy. és felperesi cég tagja G. I. ruháztattak fel. Felperes cég mint társtag a társaság felszámolásának kimondását kérte a kereskedelmi törvény 100. §-nak 2., 3., 4., 5. pontjaiban irt okok miatt, egyfelől a társtagok egymás iránti bizalmatlanságáért, másfelől azért, mert az alább felsorolandó tények fennforgása miatt a társaság kitűzött célja meg nem valósitható. Felperesek felhozták hogy : a) a felperesi ajánlat szerint mindhárom érdekcsoportnak különkülön 20—20 ezer korona készpénzt kellett volna a társaság céljaira befizetniük, befizettek 12,040 koronát alperesek, pedig a fizetést a társaság által forgatott váltókkal teljesítették és pedig a társaság által később igénybe veendő hitel rovására; b) a tölgyerdő fürészáruvá volt feldolgozandó, amiért is egy 21 ezer korona értékű gépet rendeltek ; alperesek ennek dacára a fürész árukra alkalmas fákból vasúti talpfákat készítettek, miáltal az anyag teljes értékét a társaság nem kapta meg; c) O., R. társtag a posta- és távirdaigazgatóságnak saját nevében és részére a társaság vagyonából 27,000 drb. tádrdafát adott el. A mérleget nem készítették, könyveiket rendetlenül vezették, sőt X. Gy. és O. R. a társaság pénztárából magáncéljaikra pénzt vettek ki; d) O. N. dr. társtag Brassóban lakván, lakása és cégtelepe közötti távolság őt a társaság ügyei vezetésére képtelenné tette. Alperesek tagadva a kereseti állitások valódiságát, kérték a kereset elutasítását. A kereskedelmi törvény ÍO0Í §-ban meg van állapítva a társtag azon joga, hogy ö a társaság feloszlását a kikötött idő eltelte előtt is követelhesse, ha azon lényeges feltevések, melyek mellett a társaság keletkezett, többé nem léteznek ; ilyen feltevést képez a tagoknak egymás iránti kölcsönös bizalma, mert csak a kölcsönös bizalom meliett érhető el ama kitűzött cél, hogy a társaság tökéje közös munkálkodás mellett a legnagyobb mérvben gyümölcsöztessék. A felperesek által felhozott I és fennebb a c) és e) pontok alatt jelzett okok nem léteznek s mint ilyenek a társaság feloszlatására nem alkalmasak, mert ad a) a pénznek felperes által jelzett módoni előállítása az ö beleegyezésével történt, ez tehát bizalmatlanságot nem keltheteft; ad b) arra nézve, hogy milyen méretű fák dolgozandók fürészárunak fel a társaság tagjai között, külön megállapodás nem volt, illetve ilyen megállapodás létrejöttét felperesek felhívott tanúikkal bizonyítani nem tudták. A tanuk vallomásából különben megállapítható, hogy vasúti talpfa csak olyan fából készült, amelyből fürészárut dolgozni nem lehetett; ad c) a posta- és távirdaigazgatóságtól bekért és az iratoknái levő eredeti szerződést, mely a Ü. R. által szállított fákra nézve költetett, tanuként G. I. egyik felperesi és N. Gy. irták alá, tehát a szerződés a társtagok tudtával és beleegyezésével köttetvén, magában erre a körülményre, mint bizalmatlanságnt keltőre felperes nem hivatkozhatik még azért sem, mert felperes nem mutatta ki, hogy ezen szerződés alapján szállított fa vételárát valamelyik tagtárs a társaságtól jogtalanul elvonta volna. ad. e) O. N. dr. a társaság alakítása idejében és azelőtt állandóan Brassóban lakott, felperes ezt tudta, a szerződésben a telep helyén való lakás kikötve nem volt; a felszámolás elrendelésére ez a körülmény okot képez. ad. d) az alperesek által felmutatott kereskedelmi könyvek állanak egy pénztárkönyvből, fő- és segédkönyvből. Ezen kereskedelmi könyvek szakértők által megvizsgáltatván, az általuk adott szakvéleményből kitünőleg egyes társtagok s köztük felperesek is a társaság pénztárából (>°/o kamat fizetése kötelezettségével különböző összegeket vettek ugyan ki, ez a körülmény azonban a társaság feloszlatására okot nem képez; a kereskedelmi törvény 73. §-a szerint arra, ki a társaság pénztárából jogosulatlanul pénzt vesz ki, csak az a kötelezettsége hárul, hogy a kivett pénz után kamatot köteles fizetni : Azonban a hivatkozott szakértői véleményből kétségtelen kitűnik és meg van állapítva, hogy a könyvek vezetése megbizhatlan, azok kellő szambán vezetve, illetve megvizsgálásra felmutatva nincsenek, azokból a társaság vagyoni állása meg nem állapitható. Nevezetesen nincs meg azon könyv, melyre a pénztárkönyv hivatkozik s a főkönyv nem tartalmazza a mérlegszámlát, holott a kereskedelmi törvény 25. §-a a kereskedőt a vagyoni állását feltüntető kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezi.A pénztárkönyv 1899. február 14-én van megnyitva, mig a főkönyv 1900. október 25. után. A pénztárkönyvben a bevezetések három ízben lettek megkezdve és folytatva, amely bejegyzések a főkönyv adataival egészben nem egyeznek meg, ezen körülmények azt mutatják, hogy a felmutatott kereskedelmi könyvek utólagosan lettek összeállítva. A kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság a szakértők véleménye alapján megállapítja, hogy a felmutatott kereskedelmi könyvekből a társaság vagyoni állása nem állapitható meg, hogy azok egészben megbízhatatlanok és hogy a könyvek alapján megállapított üzletvezetés mellett a társaság vagyona veszélynek van kitéve. Minthogy tehát a fenti most felhozott körülmények a társaság ügyei vezetése kivüli bizalmatlanságkeltésre alkalmasak, mivel a rendetlen és szabálytalan könyvvezetés a társasági cél elérését lehetetlenné teszik, s ezenkívül a társtagokat a helytelen és szabálytalan könyvvezetés miatt az üzlet vezetésénél rosszhiszeműség is terheli, az O. N. dr. és társai erdővidéki erdőipar közkereseti társaság a keresked. törvény 100. §. értelmében irt ok miatt feloszlatandó. Felperes kereseti kérelmében a társaság feloszlatását kifejezetten ugyan nem kérte, kérelme egyedül a felszámolás kimondására irányult, de tekintettel arra, hogy felszámolás elrendelésének csak feloszlatás után van helye, a felszámolás iránti kérelemben a feloszlatási kérelem is benne foglaltnak tekintetik. Ezek alapján a kereskedelmi törvény 100. §. 2. pontjára és a 108 §-ra való tekintettel, a megnevezett közkereseti társaság feloszlatását és annak felszámolását elrendelni, s mert peres felek felhívás folytán is felszámolót nem neveztek meg, a felszámolót hivatalból kirendelni kellett. Alpereseket a törvényrendtartás 251. §-a értelmében a felmerült perköltségek megfizetésére is marasztalni kellett, azért, inert a saját ténykedésük s illetve a társaság ügyeinek helytelen vezetése miatt lettek pervesztesek. Ha valónak is vétetik alperesek által a szakértők véleményére tett nyilatkozatban foglalt azon kijelentés, hogy most felperesek is részt vesznek a társaság ügyei vezetésében, ez a per kimenetelére befolyással nem lehet, mert felpereseknek a társaság ügyei vezetésébeni részvételhez joguk van, ők a kercsettöli elállásukat nem jelentvén be, nyilvánvaló hogy keresetüket jelenben is fenntartják. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (19'>4. évi június hó 15-én 2,177. sz. alatt) ítélt: A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja