A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 31. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [10. r.]

122 A JOG széknek, mint felebbezési biróságnak 1902. évi'október hó 21-én 1902 D. 129/4. szám alatt hozott Ítéletében pedig meg van állapítva, hogy a nő olyan tényeket, a melyekből következtetni lehetne, hogy az életközösség megszüntetésére a férj adott okot, nem bizonyított, de a különélésnek jogos okát a jelen perben sem mutatta ki. Minthogy ezek szerint alperes az elhagyással és évek óta tartó különéléssel házastársi kötelességeit súlyosan megsértette és ezért felperesnek jogos oka volt arra, hogy az 1903. évi május havában hozzá visszatérni kívánó alperest magához nem fogadta s minthogy a felek életvisszonyainak figyelembe vételével abból a körülményből, hogy a hathónapi idő tartamú ágytól és asztaltól elrendelt különélés kibékülésre nem vezetett, alaposan lehet következtetni, hogy az életközösség fenntartása felperesre nézve elviselhetetlenné vált; a kir. törvényszék felperesnek az 1894. XXXI. t.-c. 100. §-ban meghatározott határidőn belül fenntartott kereseti kérelme folytán a házasságot az 1894. XXXI. t.-c. 80. §-a a) pontja alapján alperes hibája miatt helyesen bontotta fel és a 85. §-a értelmében helyesen nyilvánította alperest vétkesnek. A m. kir. Kúria (1904. évi június hó 6-án 1,503. P. szám alatt) következő íteletet hozott: A másodbiróság Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A keresk. törvény 108. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a közkereseti társaság (betéti) feloszlása után felszámolásnak van helye, nem parancsoló természetű s ezért a közkereseti (betéti) társaság tagjai megállapodhatnak abban, hogy a társaság vagyona a felszámolási eljárás mellőzésével osztassák fel. A tagoknak a társaság kötelezettségeiért való felelőssége a felszámolási eljárás mellőzése folytán nem változik és ez által nem érintetik. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. (1903. évi okt. 21-én 61,527. sz. a.) Mezei Pál dr., ügyvéd által képviselt «H. és D.» cég felperesnek, Neményi Gusztáv dr., ügyvéd által képviselt lovag R. Gotthard alperes ellen betéti társaság feloszlatása stb. iránti ügyében következőleg itilt; A kir. tszék kimondja, hogy a «Betéti-társaság* R. és Tsa cég 1900. február hó 20-án föloszlott, elrendeli a betéti társaság felszámolását és annak bejegyzése valamint felszámolók kirendelése végett az iratokat jelen ítélet jogerőre emelkedése után a kebelbéli céghivatalhoz átteszi. Indokok: I. Felperesség ellen emelt kifogás tárgytalanná lett; mert az egyesült épitő és iparrészvénytársaság felperes engedményese gyanánt a perbe avatkozott. Ha tehát való volna is, hogy felperes már a kereset indítása előtt nevezett részvénytársaságra ruházta az A) alatti szerződésből eredő jogait: az a körülmény, hogy az egyesült épitő és ipar r.-t. felperessel közösen folytatta jelen pert és együttesen kérték, hogy alperes 250,000 K. fizetésére a nevezett r.-t. részére köteleztessék, a felperesi jogot mindenesetre megállapítja. II. Felperes keresetében maga adta elő. hogy a közte és alperes között létezett betéti társaság már megszűnt. A C) illetőleg 5 továbbá 2. ailatti óvásokból valamint a D) alatti levélből kétségtelen, hogy a felek mindegyike feloszlottnak tekintette a társaságot és alperes elleniratában is ugyanezt jelentette ki. A «Betéti társaság* R. és Tsa cég alatt bejegyzett betéti társaság tehát a felek egyező akaratnyilvánítása folytán feloszlott, még pedig nem a kereset beadásának vagy kézbesítésének napján, hanem akkor, midőn a felperes felmondási szándékát magában foglaló 5 /. alatti óvásra alperes a 2'/- alatti óvással válaszolva s a maga részéről is értesítette felperest, hogy a társas viszonyt felbontja. Minthogy pedig felperes nem tagadta, tehát a prts 159. §-a értelmében beismerte, hogy a 2 ,. alatti óvást 1900. évi február 20-án vette kézhez; a feloszlás időpontjául ezt az időpontot kellett kimondani. Ezek szerint meg kellett állapítani, hogy a betéti társaság a felek egyező akaratnyilvánítása folytán feloszlott (K. T. 98. §-a 4. pont). A K. T. 108. §-a értelmében a társaság feloszlása után, csőd esetét kivéve, felszámolásnak van helye. Az Aj alatti szerződés 19. cikkhelye azonban kizárja a felszámolást arra az esetre, ha alperes kijelenti, hogy a társasági vállalatot tovább akarja vinni és erre az esetre azt állapítja meg, hogy felperes cég csak a zármérlegből kitűnő betét illetményének három 6—6 hónaponként esedékes részletben való kifizetésére tarthat igényt. Ámde ez a szerződéskikötés nem érvényes, mert azt az intézkedést tartalmazna, hogy a társas cég a feloszlás dacára a kültagot megillető jogokkal együtt mindaddig tovább vezettetik, míg felperes vagyonilletősége ki nem fizettetik. Ellenben a társas viszony megszűnése után a betéti társaság cége alatt vitt ügyletek a megszűnés időpontjától fogva alperes egyedüli számlájára és veszélyére mennek át. Ezzel a szerződéses rendezéssel oly visszony létesítése terveztetett, hogy a társas viszony kifelé a betét visszafizetéséig fenntartatott; befelé azonban a feloszlás pillanatával megszűnt. Ez azonban, mint kifelé a való tényekkel ellenkező visszony, mely a társaság és a tagok hitelezőit a társtagok jogi állására és igényeik nagyságára nézi e tévedésben tartja, meg nem engedhető. De keresztülvihetetlen is a szerződésben tervezett feloszlási mód. Ugyanis a vállalat tárgyát képező ügyletek mindenesetre lebonyolitandók, mielőtt megállapítható lenne, hogy azok eredményéből mi számítandó felperes javára, vagy terhére. Ezen lebonyolítás nélkül felperes zármérlegszerü vagyonilletősége meg nem állapitható. Ámde az ügyletek lebonyolítása nem esik feltétlenül össze azzal a 18 havi idővel, mely alatt felperes vagyonilletősége teljesen kifizetendő. Megtörténhetik tehát, hogy a fizetésre kiszabott és a feloszlás napjától kezdődő határidő már letelt, de a vagyonilletőség számszerű összege még nincs megállapítva. Ekként felperes, kinek a szerződés csak azt a jogot adja, hogy a zármérlegből kitűnő vagyonilletőségét követelje: teljesen védtelenül állana alperessel szemben, ha az utóbbi az ügyletek lebonyolítását késleltetné, vagy a felek az egyes ügyletek lebonyolításának módjában meg nem egyeznének. Márpedig a D) alatti levélből — melynek tartalmi valódiságát alperes nem tagadta — kétségtelen, hogy az ügyletek lebonyolításának és elszámolásának módjára nézve a felek közt nem volt egyetértés. Ily körülmények közölt a társas visszonynak a szerződés 19. pontjában megállapított lebonyolítása gyakorlatilag sem vihető keresztül. Ezek szerint az A) alatti szerződés 19. pontja nem képez oly megegyezést, amellyel a K. T. 108. §-arendelkezésétől ellehetne térni, miért is a felhívott törvényhely értelmében a társaság felszámolását kellett elrendelni. De alperes megszegte az A) alatti szerződést azzal, hogy 2) alatti óvásában kijelentette, hogy az óvás kelte napjától az üzletet saját számlájára és veszélyére fogja vinni. Arra ugyanis, hogy az üzletet a kültag kifizetése előtt maga vigye, még az A) alatti szerződés 19-ik cikhelye értelmében sincs joga, mert a kültag illetményének kiadásáig a társas cég a kültagot megillető összes jogokkal együtt tovább vezetendő. Az A) alatti szerződés pedig befolyást enged felperesnek a társaság ügyeire az általa kirendelendő és alperessel együttes cégjegyzésre jogosított cégvezető utján. Az alperes tehát éppen ezt a befolyását hiúsította meg az által, hogy az üzletet már a feloszlás napjától egymaga vitte. Ha tehát az A) alatti szerződés 19-ik cikhelye érvényes volna is, alperes arra nem hivatkozhatnék, mert e cikhely csak a szerződéshez hü felet védi. III. Éppen az a körülmény, hogy a társaság felszámolása elrendeltetett, zárja ki felperes marasztalási kérelménejc teljesítését. Mert a társaság felszámolván, az egyes tagoknak a társasággal és egymással szemben fennálló követelései csak felszámolás során lesznek megállapíthatók és kiegyenlíthetők. Ennélfogva mellőzni kellett annak bizonyítását, hogy alperes felvette-e a társaság pénztárából a részére biztosított 150,000 K. kölcsönt és a betétének ellenértékéül engedélyezett, de felvétel esetén terhére elkönyvelendő 250,000 K ? Mert ha mindkét összeg felvétele bizonyítva is volna, felperes kérelmének akkor sem lehelne helyt adni. Ugyanis hogy mennyivel tartozik alperes a társaságnak és mennyit tartozik annak visszatéríteni, a felszámolás kérdésére tartozik. Továbbá nyilvánvaló, hogy a pénzszerződés 18-dik cikkelye dacára sem követelheti felperes a szóban forgó 250,000 K. kifizetését, mert neki csak arra az összegre van igénye, amely a felszámolás folyamán, a hitelezők kielégítése után, vagyonilletősége gyanánt mutatkozik. Az pedig a felszámolás megejtése előtt nem állapitható meg, hogy felperes vagyonilletősége kitesz 250,000 K.-t. Ezek alapján felperest keresetének 150,000 K. befizetésére és 250,000 K. megfizetésére irányuló részével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1904. ápril. 26-án 3,634/1904. sz. a.) következő ítéletet hozott : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint az elsőbiróság kimondta, hogy a «Betéti társaság* R. és Társa cég 1900. évi február hó 20. napján feloszlott, felebbezés hiányában nem érinti; felebbezett egyébb részét pedig helybenhagyja. Indokok: Alperesnek a 2.) alatti óvásban tett az a kijelentése, hogy az óvás kelte napjától az üzletet saját számlájára és veszélyére fogja tovább vezetni, szerződésszegést nem képezhet ugyan, mivel alperest erre az A) alatti társasági szerződés 19. cikke feljogosította. Az elsőbiróságnak erre a szerződésszegésre alapított indokát tehát a kir. ítélőtábla ez okból mellőzve, az első bíróság ítéletét a benne felhozott egyébb indokok alapján annál inkább helybenhagyta : mert az A) alatti szerződés 19. cikkében megállapított feloszlási módozat érvényesnek már csak azért sem tekinthető, mivel a K. T. 139 §-a szerint a betéti társaság kültagjának betételét a társaság fennállása alatt, s következően a társasági üzlet lebonyolítása előtt sem egészben, sem részben visszafizetni, sem elengedni nem szabad és így az a kikötés, hogy felperes betéte még a társasági üzlet lebonyolítása előtt részletekben fizettessék vissza és a társaság feloszlása csak az egész betét teljes visszafizetése után vezettessék be a cégjegyzékbe, a most idézett törvényszakasz feltétlenül tiltó rendelkezésébe ütközik. A m. kir. Kúria (1905. május l» énll61. sz. a.) következőleg ítélt: Mindkét alsóbiróság ítélete felebbezett részében megváltoztató, felperes a felszámolás elrendelése iránti kereseti kérelmével elutasittatik, azzal a kereseti kérelmével pedig, hogy alperes lo0,000 K. és 250,000 K. tőke és jár. fizetésére köteleztessék, felperes azon az alapon elutasithatónak nem találtatik, hogy az ez iránti kereset a felszámolási eljárás befejezése előtt helyt nem foglal; es az elsőbiróság ennek folytán utasittatik, hogy hozzon a kereset ezen része lelett, az esetleg szükséges bizonyítási eljárás foganatosítása után, a perköltségre is kiterjedő érdemleges határozatot. 5 Indokok: A keresk. törvény 108. §-nak az a rendelkezése, mely szerint a közk ereseti társaság feloszlása után felszámo-