A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 31. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [10. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 31. számához, Budapest, 1905. július 30. Köztörvényi ügyekben. A házasság tartama alatt született gyermek mindaddig törvényesnek tartandó, mig ennek ellenkezője birói Ítélettel ki nem mondatik. A pécsi kir. törvényszék (1904. évi nov. 2-án 13,619-904. p. sz. a.) A. József felperesnek, K. Eszter alperes ellen házasság felbontása iránti ügyében, következőleg itélt: A kir. törvényszék a keresetnek helyt ad s a felek között Sepsén J 8^ ti. évi máj. hó 16-án az ev. ref. vall. szertartása szerint létrejött házasságot az 1894. évi XXXI. t.-c. 30. teának c) pontja alapján alperes hibájából végleg felbontja, a 85. §. értelmében alperest vétkesnek nyilvánítja. Az 1897. évi április hó 28-án Kölkeden született Eszter nevü gyermeket végleg alperes gondviselésérc bízza s öt kötelezi első sorban a gyermek tartására és nevelésére, amennyiben pedig alperes arra képtelenné válnék másodsorban a felperest kötelezi. Indokok: Felperes az iránt indított keresetet, hogy a közte és alperes között 1886. évi május 16-án kötött házasság felbontassák, meit alperes öt nyolc évi együttélés után elhagyta, Kölked községbe költözött, hol Sz. József nevü egyénnel ágyasságba lépett, mely visszonyban nevezettel ma is együtt él. Alperes beismerte, hogy felperest mintegy nyolc év előtt elhagyta s addigi lakóhelyüktől Laskóról Kölkecí községbe költözött, hol Sz. József nevü egyénnel ágyasságba lépett, mely visszony ma is fennáll, s hogy e visszonyból egy leánygyermek is származott, a házasság felbontását nem ellenezte. A bizonyitásfelvétel elrendeltetvén, kihallgattattak a felperes által hivatkozott G. János és K. János tanuk, kiknek egyező és esküvel megerősített vallomásával, az az alperes által is beismert kereseti tényállítás, hogy alperes Sz. Józseffel több év óta ágyasságban él, igazolást s igy az erkölcstelen élet megátalkodott folytatása, mely az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §-ának c) pontjába ütköző bontó okot képez, alperes ellen bizonyítást nyert. Tekintve, hogy a felek mintegy 9—10 év óta különválva élnek s hogy sem az ismételten megkisérlett békéltetés, melyre alperes a második alkalommal meg sem jelent, sem a különélés elrendelése eredményre nem vezettek, a kir. törvényszék meggyőződött arról, hogy a felek házassági visszonya annyira fel van dúlva, hogy a további életközösség felperesre elviselhetetlenné vált, ugyanazért a házasságot a fennidézett törvényszakasz alapján végleg felbontotta s a 85. §. értelmében alperest vétkesnek nyilvánította. A házasság tartama alatt született gyermek elhelyezése és tartása iránti intézkedés a H. T. 95. ij-án alapszik. Vagyoni igényük feleknek egymás ellen nincs, ez irányban intézkedni nem kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1905. évi január 23-án 3,246. sz. a.) következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a házasság felbontásáról és a kiskorú gyermek elhelyezéséről és tartásáról rendelkező hivatalból megvizsgált részében, vonatkozóan felhozott indokainál fogva helybenhagyja, egyéb nem felebbezett részében pedig nem érinti; s elrendeli, hogy az iratok a m. kir. Kúriához fel terjesztessenek. A m. kir. Kúria (19(15. évi ápril. 26-án 1,727 L905. p. sz. a.) következőleg Itélt: A másodbiróság Ítélete felhívott indokai alapján helybenhagyatik; egyszersmind tekintettel arra, hogy a házasság tartama alatt született gyermek mindaddig törvényesnek tartandó, mig ennek ellenkezője birói ítélettel ki nem mondatik, elrendeltetik, hogy az alperestől Kölkeden 1897. évi ápril. 28-án született Eszti nevü gyermek születési anyakönyve akként igazittassék ki, hogy törvényes atyjául az anya férje, Á. József ev. ref. vall. laskói lakos földműves jegyeztessék be; s e célból a perben hozott Ítéletek a mohácsi állami anyakönyvvezetővel, s ennek felettes hatóságával közöltessenek. Alperes férjét 1897 február havában elhagyta és azóta tőle állandóan külön él. A nőtartás iránt inditott sommás perben meg van állapítva, hogy a nő olyan tényeket, amelyekből következtetni lehetne, hogy az életközösség megszüntetésére a férj adott okot nem bizonyított, de a különélésnek jogos okat a jelen perben sem mutatta ki. Minthogy ezek szerint alperes az elhagyással és évek óta tartó külön éléssel házastársi kötelességeit súlyosan megsértette és ezért felperesnek jogos oka volt arra, hogy hozzá visszatérni kivánó alperest magahoz nem fogadta, a felek életvisszonyainak figyelembe vételével abból a körülményből, hogy a hat hónapi idő tartamú ágytól és asztaltól elrendelt különélés kibékülésre nem vezetett, alaposan lehet következtetni, hogy az életközösség fenntartása felperesre nézve elviselhetetlenné vált A komáromi királyi törvényszék (1904 november hó 2-án 6,607. P. szám alatt) K. P. dr., utóbb P. G. dr. ügy véd által képviselt K. A. felperesnek, P. E. alperes ellen házasság felbontása iránti ügyében következőleg itélt: A kir. törvényszék a felperes K. A., alperes P. E. között Udvardon 1896-ik évi november hó 28-án az udvardi m. kir. állami anyakönyvvezető előtt megkötött házasságot, alperes P. E. hibájából, 1894-ik évi XXXI. t.-c. 80. §-a a) pontja alapján a házastársi kötelességnek szándékos, alperes magaviselete által súlyos megsértése miatt felbontja s alperest vétkesnek nyilvánítja. Az ítéletet felülvizsgálat végetí a győri kir. ítélőtáblához hivatalból felterjeszti s a házasság jogerős felbontása esetén a vonatkozó I., II., III., bírósági ítéleteket hiteles alakban az udvardi m. kir. állami anvakönyvvezetővel közli. Indokolás: Felperes az alperessel kötött házassága felbontását a H. t. 80. §-a a) pontja alapján kérte. S. midőn a 9,793 p 903. számú Ítélettel a kibékülés megkísérlése czéljából elrendelt 6 havi ágy- és asztaltól különélési idő letelt, a Ht. 10(1. §-ban megszabott határidőn belül alperessel kötött házassága végleges felbontását kérelmezte. A bontó perben beszerzett komáromi kir. járásbirósági 19.2. Sp. 106. és 1903. Sp. 340. számú periratokkal igazolást nyert, hogy azon idő alatt, mig felperessel együtt élt, alperes P. E. indulatos és rossz természetű volt; egy izben, midőn felperes az alperes által főzött levest nem találta jónak, még meg is fenyegette ekként: <Hát ha még olyant főzök, amitől egyet sem rúgsz ?» mi nyilvánvaló célzás a megmérgezésre. Igazolva lett ezen kétrendbeli per során az is, hogy 1897 február havában alperes P. E. hagyta el a felperest, férje több izben biztatta, felszólította a visszatérésre, többször kísérletet is tett arra, hogy a visszatérésre reá bírja, ezt még 1902. október 21-én a komáromi kir. törvényszék felebbezési tanácsa előtt tartott szóbeli tárgyaláson is megtette, de alperesnö a visszatérést ekkor is határozottan megtagadta, tehát férjétől a nélkül, hogy erre jogos oka lett volna és noha azon tanuk, akik együttélésük alatt peres felek visszonyait ismerték, azt tanúsították, hogy felperes jól bánt vele, mégis éveken át házastársi kötelezettségeinek megsértésével különélt és házastársi kötelezettségei teljesítésére hajlandó nem volt. Igaz ugyan, hogy alperesnö 1903 július 15-én az Sp. I. 340 számú sommás per iratai tanúsága szerint, a szóbeli tárgyaláson kijelentette készségét felpereshez visszatérni s ugyani ezen periratok szerint 1903. május havában meg is jelent, felperes K. A. házánál, aki már nem fogadta vissza, de ezen életközösség visszaállitási kísérlet és nyilatkozat komolynak annál kevésbbé tekinthető, mivel E. J.-né szül. Sz. Zs., N. G. szül. P. Zs., D. B. szül. P. V., és V. Y. szül. E. M. tanuk esküvel megerősített vallomásából kitűnik, hogy alperesnö e tanuk előtt 1903. évi május havában kijelentette, hogy férjétől válni akar, előttük férjéről megvetőleg nyilatkozott, sőt N. Gy. és E. J.-t arra is felkérte, hogy férjét a válóper megindítására bírják rá. Nyilvánvaló, hogy alperesnőnek komoly szándéka, a jogos ok nélkül megbontott házassági életközösséget visszaállítani nem volt s a visszaállitási kísérlet is legfölebb arra lehetett irányítva, hogy már egy izben elvesztett nőtartási perét újból megindíthassa. És mert alperesnö elősorolt tényei a házastársi kötelességeknek szándékos magaviselet által súlyos megsértését képezik; és mivel a 9,793 1903. P. számú Ítélettel a kibékülés megkísérlése céljából 6 hónapra elrendelt ágy- és asztaltól különélés a kibékülést meg nem hozta s ez annak jele, hogy az életközösség folytatása felperesre elviselhetetlené vált: peres felek házasságát alperes hibájából a Ht. 80 §-a a) pontja alapján felbontani s alperes P. E.-t. ugyanazon törvény 84. §-a alapján vétkesnek nyilvánítani kellett. Peres feleknek gyermeke nem lévén, a vétkes nőt pedig tartás meg nem illetvén, ez irányban intézkedni nem kellett. A házasság jogerős felbontása esetén a vonatkozó ítéleteknek az illetékes állami anyakönyvvezetővel közlését az 1894. évi XXX1I1. t.-c. 67. §-a irja elő. A győri kir. ítélőtábla (1905. január hó 31-én 7,369 9114. p. szám alatt) következőleg itélt A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletének a házasság felbontását tárgyazó hivatalból megvizsgált részét helybenhagyja, az Ítéletnek többi rendelkezéseit felebbezés hiányában nem érinti s a pert a m kir Kúriához felterjeszti. Indokok: A keresethez B. alatt csatolt 1903 évi június hó 23-án kiállított, továbbá a 6,607,904. számú jegyzőkönyvhöz H. alatt mellékelt községi bizonyítványokkal be van bizonyítva, hogy alperes férjét 1897. évi február havában elhagyta és azóta tőié állandóan külön él. A P. E. által férje K. A. ellen 1902. évben nőtartás iránt inditott sommás perben a komáromi kir. törvény-