A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 31. szám - A budapesti kir. itélőtáblához tartozó törvényszékek és járásbiróságok működése 1904-ben. [10. r.]

228 A JOG Sérelem. Helytelen törvénymagyarázat. *o 'nagyváradvidéki kir. jbiróság f. évi április 7-én 905. B. 230/5. sz. a. hozott Ítéletével B. K. szigorló jogász ellen az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ába ütköző zugirászat által elkövetett kihágás miatt marasztaló ítéletet hozott és 1 napi bezárásra átváltoztatandó 10 K. pénzbüntetésre s a költségek viselésére ítélte. A nagyváradi kir. tszék, mint felebbviteli bíróság ezen ítéletet 9,727/B. 905. sz. ítéletével helybenhagyta, tehát az ítélet jogerős, végrehajtható. Az elsőbirósági Ítélet szerint vádlottat a «zugirászat kihágásában» azért mondotta ki'vétkesnek, mert ez annélkül, hogy ügyvéd lenne, valaki részére a nagyváradi kir. tszék, mint büntető biróság (!) vádtanácsához egy kifogásokat tárgyazó beadványt készített 1 K. díj ellenében, mi által a léinek biróság előtt való képviseletét üzletszerüleg vitte. Az ítélet helytelen s csodálkozom azon, hogy a vádlott védője a II. bírósági ítéletben megnyugodott s a Bp. 556. §. értelmében a jogegység érdekében perorvoslattal nem élt s pedig azért, mert az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-a szerint a zugirászat által elkövetett kihágásnak legfőbb eriteriuma az, hogy valaki a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét tüzlétszerüen* folytatja. Az első biróság s a II. biróság is kimondotta, — mert ez utóbbi indokainál fogva hagyta helyben az I. biróság ítéletét, — hogy vádlott ez esetben «üzletszerüen» folytatta jelzett cselekményét, — holott maga az ítélet rendelkező része megállapítja, hogy csak egy esetben, egy egyén részére 1 K. összegért készített beadványt; már pedig az üzletszerűséget egy cselekmény meg nem állapítja, amint azt már maga a kifejezés is magában foglalja. Ezeknél fogva, de azért is, mert judikaturánk szerint még két beadvány sem állapítja meg az üzletszerű képviseletet, a jelzett ítélet helytelen s a kir. Kúria, — egész bizonyossággal mondhatom, — megsemmisítette volna a marasztaló ítéletet. Virág Gyula, magyaróvári kir. albiró. Irodalom. Beküldetett: Zeitschrift für ungarisches Öffentliches und Privatrecht. Szerkeszti és kiadja Ságody Gyula dr. XI. év 4—6 füzet Vegyesek. Az egri érseki jogliceum 1904—1905-iki évkönyvében olvassuk a következőket: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 1904. évi okt. 11-én 63,004. sz. rendeletével felhívta a kart, hogy a budapesti m. kir. tud. egyetem jogi karának és tanácsának a jogtörténet tanítása tárgyában hozott előterjesztési ügyében mondjon a maga részéről is vékményt. A kar 1904. évi tartott ülésében magáévá tette Uavardy László dr. szaktanár előterjesztett jelentését s a következő véleményt terjesztette fel a Miniszter úrhoz : Az «európai jogtörténet* abban az alakban, melyben a hazai jogtanintézeteken jelenleg taníttatik, nem egyéb, mint csak • sommás átnézet», «futólagos szemle* az európai kulturvilág jogfejlődése felett, s így nincs minősítve arra, hogy a jogi tanulmányok közt köteles főkollégiumkép foglaljon helyet. Erre csak mint összehasonlító jogtörténet lenne jogosult, az összes európai államok- és nemzetekre kiterjeszkedve, s minden egyes állam és nemzet jogfejlődését a maga teljes egészében és jellegzetességében téve részletes kifejtés és összehasonlítás tárgyává. Ámde egy ily összehasonlító jogtörténetnek oly rengeteg az anyaga, hogy az nem egy rövid iskolai év, de évek sora alatt se volna absolválható ; és azzal nem volna képes megbirkózni semmiféle jogtanuló, s legkevésbbé kezdő jogtanuló, sőt képzett szakember, — tanár, iró — is aligha akadna, ki képes lenne az óriási tömegen uralkodni. Innen van, hogy ez a disciplina, hazánkból kiindulva, nem birt propagandát csinálni s irodalmat teremteni, még itthon a saját hazájában sem, mert hisz itt is — Wenczel és Hajnik, meg Schuller alapvető kísérletein kivül — mindössze egy-két monográfiával van képviselve. Bár tehát mint hazai plánta talán kegyeletet igényelhetne is részünkről; minthogy azonban nincs komoly realitása, hitele és jövője: nem érdemel kultiválást és fentartást, s csak helyeselni lehet a törekvést, hogy az önálló jogi tantárgyak, s illetőleg főkollégiumok közül törültessék, s anyaga ezentúl a tervezett modorban és terjedelemben adassék elő, amennyiben t. i. a magyar jogfejlődés specialitásainak teljesebb kidomboritására és méltatására szükséges. Az uj koncepciójú tanszaknak ( -Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugateurópai jogfejlődésre*) a jogakadémiai leckerendbe valij beállítására nézve azonban merülnek fel némi észrevételek. Ami u. i. az óraszámot illeti: az egyetemi tanács által indítványozott 8 órát e nagy terjedelmű tantárgyhoz keveseljük, anynyival inkább, mert az iskolaév maga is igen rövid, — az 1. félév jóformán csak 3 hó (szept. 16—dec. 20.), a II. félév pedig 4 hó ( jan. 23— máj. 31.), — s ezen rövid 7 hónap alatt is számos leckeóra elesik, részint a közbejövő ünnepek s egyéb alkalmi szünetek, részint a kollokviumok miatt. Azért a tárgy sikeres tanításának érdekében az egyetemi jog- és államtud. kar indítványának elfogadása kívánatos, mely szerint a tanszak előadására 10 óra fordíttatnék, 5—5 órával két félévbe beosztva. Ha azonban mégis az egyetemi tanács 8 órája hatna keresztül : ez esetben az volna helyes, hogy a 8 órás kollégium a vidéki jogakadémiákon mindenesetre a II. félévre s ne az I-re rendszeresittessék. Megokolja ezt: a) az a körülmény, hogy a II. félév mégis csak hosszabb valamivel'; b) hogy a hallgatók könnyebben s jobban vizsgázhatnának a tantárgyból, ha azon melegében vizsgázhatnának belőle, vagyis ha a II. félévben hallgatnák, — lévén az alapvizsga tételének ideje a II. félév vége; c) megokolja ezt a jogakadémiai helyzet. Itt u. i. a jogtörténeti tanszék az egyházjogival van egyesítve, s a két tanszék tanárának az egyházjogból 7 órás kollégiuma van az I. félévben, Ha mármost a jogtörténeti 8 órás kollégiumot is az I. félévben kellene megtartania: lenne ezen félévben 15 órája, mind kötelezett főkollégiumi óra ; a II. félévben pedig csak 5 órája : csupa nemkötelezett speciálkollégium! Az aránytalanság és visszásság szembetűnő. Míg ellenben, ha a 8 órás jogtörténeti kollégium a II. féléven helyeztetik el: lesz a tanárnak az I. félévben 7 órája kötelezett főkollégium és 3 órája nemkötelezett speciálkollégium, a II. félévben 8 órája kötelezett főkollégium és 2 órája nemkötelezett speciálkollégium, — a legarányosabb és okszerűbb beosztás! . . . Ennyi az, mit a tervezett reform jó sikerének érdekében kívánatosnak tart a kar. A többi pontokra nézve az egyetemi tanács álláspontját s előterjesztését tartja következetesnek és helyesnek — értve, hogy a magyar jogtörténet továbbra is az első alapvizsgálatnak tárgya marad. A közúti villamos vasút felelőssége. Egy lisztet szállító kocsiról a kocsis leszállott s kocsija mellett ment. A kocsi a közúti villamos vasút sínjei mellett haladt s a kocsis a sinek közelében ment a kocsija mellett. A villamos vasút kocsivezetője csengetéssel figyelmeztette a kocsist, ez azonban nem ment el a sinek mellől, ugy hogy a villamos kocsi, dacára, hogy azt a vezető azonnal megállította, elgázolta a kocsist. Örökösei pert indítottak a villamos vasút ellen, de a budapesti kir. törvényszék felperest elutasította. Megállapítja első sorban, hogy alperes kártérítési felelőssége az 1874: XVIII. t.-c. alapján bírálandó el, mert a bírói gyakorlat a vasutak felelősségéről rendelkező e törvény hatályát a villamos közúti vaspályákra is kiterjesztette. A felperest azonban követelésével elutasítja. A kocsivezető a maga részéről megtette mindazt, amit kötelességszerűen tehetett arra nézve, hogy a kocsist figyelmeztesse. Be van bizonyítva, hogy a kocsit azonnal megállította, de továbbá az sem vitás, hogy a kocsis, bár tudomásul vette a villamos közeledését, nem ment el a sinek mellől, hanem ellenkezőleg befelé lépett. Ily körülmények közt a baleset nem a vasút hibájából származott és igy ezért felelősségre nem vonható. A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, a kir. Kúria azonban 1905. május 18-án kelt 3,737. számú döntésével mindkét biróság ítéletét megváltoztatva a kártérítést megítélte. Indokok: Megállapítható, hogy a liszttel megrakott teherkocsi, amelyet a kocsis a villamos vasúti sinpárral párhuzamosan hajtott, a sínpárhoz nagy közelségben és pedig oly módon haladt, hogy a kocsis a teherkocsi és a sinpár között, illetve a lovak mellett gyalog ment. Be van bizonyítva továbbá, hogy a sinpár és teherkocsi között egy lépésnyi távolság volt s hogy a villamoskocsi rendes sebességgel haladt, sőt hogy amint a villamos közeledett a teherkocsihoz, a lovak is közelebb kerültek a sínpárhoz. Ezenfelül tény az is, hogy a villamos kocsi vezetője látta, hogy a teherkocsi a sínekhez nagy közelségben halad s hogy a csengetésre sem távolodik a sínpártól. Az itt felsorolt bizonyítékokból kétségtelen, hogy a villamos kocsi vezetőjének elegendő alkalma volt a villamos kocsi megfékezésére, sőt megállítására ugy, hogy az, mikor a teherkocsi közelébe érkezik, már nyugvó helyzetben legyen, ami által a baleset elhárittatott volna. Minthogy azonban a villamos kocsi vezetője azon nézetből kiindulva, hogy a teherkocsi és a sinpár között elég nagy a távolság, hogy baj nélkül elhaladhasson, teljes sebességgel haladt az előtte menő teherkocsi után s ezáltal a balesetet előidézte; minthogy továbbá a baleset bekövetkezését nem valami elháríthatatlan akadály, hanem alperes alkalmazottjának gondatlansága idézte elő, s minthogy végül az a körülmény, hogy a teherkocsi egyik lova, a villamos odaérkezése után ágaskodott s esetleg a kocsist megrúgta s az igy került volna a villamos alá, a baleset előidézésének s ebből folyólag alperes felelősségének megszüntetésére nem fogadható el, mert a lovak megvadulását is a villamos zaja és közelsége idézhette elő: a gondatlanságból keletkezett baleset következményeiért alperes vállalat felelőséggel tartozik. Káplány Géza nyug. kir. Ítélőtáblai biró, a Telekkönyv c. folyóirat szerkesztője, a Magyar Telepítő és Parcellázó Banknál elfoglalt állásáról lemondott és Podmaniczky-utca 75 sz alatt ügyvédi irodát nyitott.